Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-31 / 31. szám

Nagyvilág 1996. július 31. Nyolcszáz év emlékei vándoroltak vele, Zempléntől Floridáig Régi levelesláda A szerző felvétele Mi legyen az Eurón? Harminc grafikus dolgozik a közös új európai pénz megter­vezésén. Eddig azonban még a politikusok sem nagyon tudtak megegyezni abban, milyen le­gyen az új bankók külalakja. Abban egyetértenek, hogy az egyik oldalának mindig nemze­tinek kell lennie, a másik olda­lon pedig vagy az Unió alapítói­nak, vagy más európai nagy­ság arcképének, esetleg vala- müyen európai jellegzetesség­nek kellene lennie, de abban nem tudnak megegyezni, hogy ezek kik, vagy mik legyenek. Német vélemény szerint meg­felelő lenne Nagy Károlyt a pén­zen látni. Vele az a probléma, hogy annak idején szászok ez­reit gyilkoltatta le, márpedig erre érzékenyek a Németország nyugati részével egyesült keleti tartományok. Az angolok a ki­rálynőjüket akarják, a görögök azt követelik, hogy az Euro feli­rat midkét oldalon görög betűkkel is szerepeljen. Persze valami szép képnek is kellene lennie, csak éppen semmi konkrétumnak, nehogy - hét bankjegy lévén - a tizenöt tag­ország valamelyik nyolc tagját megsértsék. A harminc grafikus szeptember végéig kapott hatá­ridőt, de sem a fantáziájukat, sem a nemzeti érzéseiket nem engedhetik túlságosan sza­badjára. Reflex Hétezer éves a bor Több mint húsz éve állt szinte észrevétlenül egy iráni ásatá­sokból előkerült szűk nyakú, fü­leden edény a Pennsylvániai Egyetem múzeumában. Csak azután vált érdekessé, miután a fenekén lévő sárgás lerakódást kezdték vizsgálni. Ez ugyanis borsavat tartalmazott, amely nagyobb mennyiségben csak a szőlőborokban található. Az elemzés olyan gyantaféle ma­radványait is kimutatta, amely már a római korban is a bor tar­tósítására volt használatos. Az edényben tehát valamikor bor­nak kellett lennie, s nem akár­milyennek. A kancsót ugyanis valamikor 5000 és 5500 között készítették, Krisztus előtt. Ez a korsó így kétezer évvel megdön­tötte az eddigi rekordot, és azt bizonyítja, hogy a mai Irán, Irak és Törökország határán elterülő vidéken valaha élő sumérok vol­tak az első bortermelők, mint ahogy a bor egyidős a civilizáci­óval. Time Ambrus Ferenc ____________ El őttem a családi levelesláda sok száz éven át gyűjtött értékei. Talán egyike vagyok az utolsók­nak, aki egy régi zempléni ne­mesi család hűségesen őrzött emlékeit a viharos századunk történései által messze földre sodort sarjának kezéből vehe­tem át s hallgathatom mély, bölcs, emberi magyarázatát. Kezemben IV. Béla, III. András korából származó oklevelek,- eredeti, a családnak szóló,- ajándékozási okirat II. Rákóczi Ferenctől, az ő aláírásával. És a mára már szinte a történelembe távolodó középkori, nemesi csa­lád évszázadok óta gondosan vigyázott és féltett okmányai. „Rózsi nővérem Abaújszántón született, két bátyám Homon- nán, én pedig a kassai Szent Er­zsébetről nevezett dóm árnyé­kában, egy kis, egyemeletes há­zakból összerótt utcában, 1904- ben, jégtörő Mátyás napján. Még áll a Harang utca 10-es szá­mú épület, amelynek emeletén életet adott nekem az édes­anyám.” Dr. Oláh László professzor csen­des, békés otthonában beszél­getünk a levelesládából előke­rült kincsek társaságában. Em­bert próbáló évtizedek után, a floridai Sarasotában kapta meg az élettől azt a nagy lehetőséget, hogy szabadidőhöz jutott. Itt pi­henhetett meg. Ám mind a mai napig tette ezt egy igazi taná­remberre, tudósra jellemző mó­don: tovább dolgozott. A termé­szettudós, az egykori budapesti József Nádor Műszaki és Gazda­ságtudományi Egyetem nyilvá­nos rendes tanára és a Magyar Királyi Növényörökléstani Ku­tató Intézet alapítójajóval túl a hetvenen, vaskos kötetekben ír­ta meg a keleti világban szerzett élményeit és a sok évszázadra visszatekintő családja történe­tét. A Kelet, az ezerarcú óriás című könyve két kiadást ért meg: 1986-ban Torontóban, majd Budapesten is megjelent. E munka Oláh László főhajtása az előtt a még ma is rejtelmes, alig ismert, rendkívül gazdag vi­lág előtt, ahol éveken keresztül dolgozott. Volt Jáván, a világ­hírű Buitenzorg-bogori botani­kus kertben, mint a Treub Bioló­giai Laboratórium igazgatója, eltöltött Japánban is egy évet, majd a hetvenes évek elején részt vett Nepálban a katman­Oláh László professzor dui egyetem újraszervezésé­ben. „Amikor a Farkasréten megáll­tam az apám sírja előtt, akkor eszméltem rá, hogy egy évszá­zad emlékét hordozom, ápolom magamban” - írja Oláh László 1990-ben a Két levelesláda val­lomása nyolc évszá­zadról című család- története elé írt be­vezetőjében, majd így folytatja: „...Az árpádházi ki­rályokról, Bercsé­nyiről, a Rákócziak- ról faggattam apá­mat. Lelesz és Csi- cser vitáiról sokat tu­dott, hiszen ő volt csicseri Orosz And­rás örököse. Mint egyetlen fiúnak, nekijutott a le­vesláda is, aminek tartalmát ma is őrzöm itt, a sarasotai laká­somban. Nyolcszáz év emlékét, történetét őrzik ezek a Lelesz ár­nyékában született okiratok.” A professzor családtörténete nagyon sok helyen összefonó­dik a magyar nemzet történel­mével. így e mű valójában - amellett, hogy gazdag helytör­téneti, honismereti adataival méltán illeszkedik az elmúlt né­hány évben a mai Szlovákiához tartozó magyarok lakta vidéket bemutató értékes kiadványok sorába - egy kis magyar történe­lemkönyv is. Az időt és a történéseket ma is bölcsen látó és megítélő profe- szor szerényen kér, ne csináljak őbelőle, írásaiból, örökségéből „nagy ügyet”, hiszen ő az írás­hoz, a betű hatalmához azért menekült, hogy megmentsen egy szeletet a magyar múltból. „Az emigráció csendesebb évei­ben esténként hányszor szőttük meg a múlt fonalát anyámmal, testvéreimmel. Múltunk közös emlékei felejttették velünk a keserű je­lent, ezekben a meg­hitt órákban.” „1945-ben volt éle­tünk mélypontja." - folytatja. ,Akkor bőröndben menekí­tettem a családi le­véltárat. Itt a családi okleveleket sokáig nem mutattam sen­kinek. Alig néhá- nyan látták csak eze­ket. Az elmúlt évtizedben két­szer voltam Pannonhalmán. Lelkigyakorlatot tartottunk ott három jó barátommal együtt. Nemsokára oda viszem családi levelesládánk tartalmát. Úgy hi­szem, ott vigyáznak majd csalá­dunk örökségére.” Dr. Oláh László biológus, kro­moszómakutató Amerikában professzorként a Southorn Illi­nois Egyetemen működött. A világ számos pontján rende­zett nemzetközi tudományos kongresszuson tartott előadá­sokat. Ma, életének 93. évében a forró floridai nyárban terve­ket sző; készül az idén augusz­tusban Budapesten megrende zésre kerülő Fulbright pro­fesszorok nemzetközi találko­zójára. Embert pró­báló évtize­dek után kapta meg sorstól a szabadidőt. Már a meghívandó vendégek névsorát készítik Ifj. JFK nősül Az egyik legvonzóbb amerikai férfi, ifj. John F. Kennedy, aki 36 éves koráig csábította a nőket, s állt ellen a nők csábí­tásának, most végleg döntött: szeptember 12-én feleségül veszi barátnőjét, Caroline Bes- settet. John választása szándé­kosan esett a szeptember 12- re, ugyanis 43 évvel ezelőtt ezen a napon házasodtak össze szülei, JFK és Jackie. A pletykalapok szerint John­nak rengeteg barátnője volt, köztük olyan hírességek, mint Daryl Hannah, Brooke Shi­elds, Stefánia monacói her­cegnő, Madonna, Sharone Stone. Most mégis Caroline mellett döntött. A huszonki­lenc éves hölgy Calvin Klein divatcár tanácsadója. Épp egy európai körúton volt, amikor John egy üveg Dóm Perignon- nal megjelent szállodaszobá­jában és megkérte a kezét. Ca- roline állítólag habozás nélkül igent mondott. Az ifjú pár a tervek szerint a nászéjszakát majd a New York-i Waldorf As­toriában tölti, a mézesheteket pedig a mexikói Acapulcóban élvezi. dz „ID4”, a nyár sikerfilmje Az idei július 4-i nemzeti ün­nepen, a Függetlenség Napján (Independence Day) az ameri­kaiak végső győzelmüket ün­nepelhették a földönkívüliek fölött - hála az „Independence Day” című filmalkotásnak, amely szintézise az ötvenes évek sci-fi-, a hetvenes évek katasztrófa- és a kilencvenes évek informatikai filmjeinek. A film július 2-án került a mo­zikba, azóta is listavezető, az idei nyár nagy sikerfilmje, amely minden bizonnyal meg­dönti a„Jurasic Park” bevételi rekordját. Az „Independence Da/’ cselekménye három nap alattjátszódik. Panoráma Budapesti levél Márványtábláinkról Molnár Imre A napokban szülőfalumban jártam. Az utcán Laci bá­tyám, régi kedves ismerő­söm állított meg. Mesélte, hogy Zólyom városában dol­gozik a maga „kőműves par­tijával”, ahol egy újdonsült gazda tulajdonába került ré­gi középület felújítását vég­zik. A házfal omladozó va­kolata alatt egy nagyméretű márványtáblát találtak, ezzel a felirattal: „A honfog­lalás milleneiumának emlé­kére állíttatta Zólyom város közönsége, 1896-ban.” Az elbizonytalanodott munká­sok nevében kért tanácsot: mit tegyenek a táblával? Később megtudtam, mire a munkások újra felmentek a munkahelyükre, a tulajdo­nos már átvágta a „gordiuszi csomót”: a márványtáblát ismeretlen helyre szállítot­ta. Az első felindultság után felmerült bennem: vajon ki és minek a nevében követel­hetné tőle az évszázaddal ezelőtt készített emléktáb­lát? S vajon mi maradt meg az 1910-es népszámlálás szerint még többségében magyarságot mutató Zó­lyom város „közönségéből”? Az emléktábla szövege ugyanis nem beszél magya­rokról, szlovákokról, hanem egyszerűen városi polgárok­ról, akik a tábla alatt együtt ünnepeltek. Mit is? Az ezer év előtti eseményeket? A megmaradást? Áz együtt­élést? Mindhárom esetben oka volt az ünneplésre ma­gyarnak, szlováknak egya­ránt. Az 1100 évvel ezelőtti honfoglalással szorosan összefüggő esemény volt az államalapítás, amely e tér­ség minden népe számára nemcsak stabilitást, békét, de viszonylagos biztonságot is teremtett. Erre Szent Ist­ván király „alkotmányá­nak", a királyi intelmeknek a szellemisége adta a legfőbb garanciát, amit a későbbiekben megalkotott Szentkorona Eszme tette jo­gi intézménnyé, védelmet biztosítva minden, a magyar korona fennhatósága alá tartozó nép számára. Olyan intézmény volt ez a Duna- medencében, amely az 1000 év előtti viszonyokat tekintve messze kimagaslott a korabeli európai rendsze­rek közül. A magyar és a ve­le együttélő népek megma­radását csodaként lehet fel­fogni, s ehhez a csodához csak társítani lehet azt a tényt, hogy a magyartól el­térő nyelvezetű és kultúrájú népek fejlődését épp a saját nyelvük és kultúrájuk jól el­különülő szerkezete, a ré­szükre biztosított autonóm fejlődés lehetősége biztosí­totta (a múlt század végé­nek és e század elejének egy rövid időszakától eltekint­ve), lényegében 1000 éven keresztül. 100 év a történe­lemben nem nagy idő. Talán még 1000 év sem az. Mégis mennyi minden változott egy röpke évszázad alatt! Miért nem tudnak ma együtt ünnepelni szinte semmilyen történelmi ese­ményt magyarok és szlová­kok? Ki a felelős azért, hogy az egyik ünnepét a másik „casus belli”-ként értelmezi a maga számára? Mikor le­szünk újra jó „közönség­ként” azonosan érző polgá­rai ugyanannak a tájnak, térségnek, régiónak? S vajon a millecentenárium évében a Dél-Szlovákia- szerte méltósággal elhelye­zett, szebbnél szebb em­lékművekről száz év múlva vajon nem ugyanúgy kell-e lebontogatni a feledés vako­latát, mint eme véletlen­szerűen fellelt zólyomi már­ványtábláról? S vajon lesz-e a tájon akkor még magyar, aki ezt majd megteszi? KIVITELEZŐ ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALATOT KERESÜNK (BEÉPÍTETT FELÜLET 430 m2, 5420 m’) MMMOT máSaSsÉSÉSSL (NŐVÉ ZÁMKY) KÖZPONTJÁBAN CSAK KOMOLY VÁLLALATOK ÉRDEKLŐDÉSÉT VÁRJUK. KAPCSOLATFELVÉTEL: ING. TÓTH TELEFON: 0817/257 08, 259 22 FAX: 0817/259 22. VKV-695

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents