Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-12-18 / Szilveszter

Szilveszter 1996. december 18. Egy szelíd motorost keres a kaliforniai rendőrség már több mint egy hete. Szemta­núk szerint a száguldozó pszi­chopata egy európai kis or­szág politikusa, aki rava­szabbnál ravaszabb trükkök­kel jár túl a rendőrség eszén. Az Interpol szerint nem lehet szó az említett politikusról, mert az a nap huszonöt óráját országa felvirágoztatásával tölti. A szlovák külügyi szó­vivő szerint az esetet a kalifor­niai rendőrség csupán Szlová­kia lejáratására találta ki, s a kormány hamarosan diplo­máciai jegyzékben tiltakozik Washingtonban. Fotó: Lexa Kedves ajándékkal lepte meg Duray Miklós a karácsonyi ün­nepek előtt a Szlovák Nemzeti Pártot: egy háromszáz kilós anyadisznót küldött ajándék­ba Slotáéknak. Felvételünkön a párt zsolnai átnevelő intéze­tében éppen az irodalmi szlo­vák nyelv elsajátítására pró­bálják rávenni a szemrevaló ál­latot. Fotó: Iván Szergejevics Lexa 1997. január elsejétől való­színűleg az Európai Unió összes államában átállítják az órákat a szlovákiai időszámítás szerint. A szlovák parlament döntése alapján 1996. december 31. éj­féltől kezdődően a kormány­párt tagjainak 365 helyett 730 napos lesz egy év, ami automa­tikusan azt jelenti, hogy man­dátumuk kétszer akkora időre szól. Az ellenzéki képviselők esetében az év 365 nap helyett 182,5 napos lesz, tehát megbí­zatásuk fele időre csökken. Mi­vel az ellenzéki képviselők pro­testálnak és tiltakozásul téli álomba vonulnak, most gond­ban vannak Európa-szerte, mi­hez állítsák az órákat. Felvéte­lünkön angol munkások a Big Ben mutatóit készülnek meg­olajozni, hogy a DSZM, a Szlo­vák Nemzeti Párt és a Mun­kásszövetség által javasolt időszámítás Londonban se okozzon fennakadást. TE SZAR-felvétel Érdekes leletre bukkantak nem­rég a szlovák archeológusok a Vihorlat hegységben. A képen látható koponya állításuk sze­rint Kolompár Dezider avar kori kisvállalkozó földi maradvá­nya. A férfi koponyáján csak az a különös, hogy az ásatásokat vezető régész szerint D. Kolom­pár a halála előtti pillanatokban a Magyar Koalíciót éltette. Most logopédusok és a KGB bevoná­sával vizsgálják, vajon igazat ál- lítanak-e a régészek, mert ha ez így igaz, megdől a magyarok honfoglalásáról és a Nagymor­va Birodalomról szóló eddigi minden elmélet. Fotó: Szlota János - Új Szó Kis magyar értelmeden szótár Éti Moióg gimnasztyorka - évtizedekig kedvelt, a bevásárló szatyor­hoz hasonló népi ruhadarab gondnok - humortalan te­remőr gőte - gyíkszerű költő, más néven Johann Wolfgang Ta­rajos gyimesi - egyelőre nincs ben­ne a szótárban gyermeklány - házsártos fele­ség, goromba anyós kezdeti állapotban gyopár - havasi legelőn fet- rengő két, ellentétes nemű ember gyönyör - bélsártól való sike­res megszabadulás hajózás - szlovák turisták né­pi szórakozása a bősi tenge­ren hasonló - besöröztetett paci hímvessző - bizonyos ország kormányelnöke holtbiztos - víz tetején sodró­dó rendőr inszeminátor - magát ember­nek álcázó, farkatlan bika jenki - japán feleség csatakiál­tása fizetésnapon kacagány - honfoglaló ma­gyarok röhögő ruhadarabja kakái - narcisztikusan szarik kantár - hálószobában álló ruhásszekrény kaucsuk - boltját záró kínai kézimunka - a legbiztonságo­sabb közösülési módszer koton - Kovács Tóni röviden körözött - kenyérre kent ban­dita kulimász- kocsmából hazafe­lé tartó kínai hordár lencse - szláv nép, leki­csinylőén lett - északi nép, amely nem volt liba - nőnemű emberi állat likőr -féltékeny férj makkos - férfi nemi szer­vekből álló erdő marxizmus - gyógyíthatatlan betegség megóv - ha el nem szakad moslék - anyós főztje mukkan - hölgytársaságban ülő férfi sikere nagybőgő - égbolt, kupánvá- gás után négyszemközt - négy fél­szemű ember néma - anyóssal egy háztar­tásban élő férfi nemzet - közösüléssel létre­jött emberi egyed nudista - kulcslyuk nélküli kukkoló nyűg - feleség, egy idő után olcsóság - ismeretlen foga­lom öböl - ubul, kissé idegen kiej­téssel pince - bor átmeneti lakhelye proletariátus - társadalom mellékterméke puhul- anyósfej, klopfolócsa- pások után rizling - feleségnél nagyobb értékű váltóeszköz sárkányeresztés - anyós fel- használásával űzött népi já­ték sportol - kocsmapultra kö­nyökölve dobáló mozdulato­kat végez a szája felé szaru - fekália román megne­vezése szerelem - bizonyos nevetsé­ges mozdulatok iránti vágyat elkendőző kifejezés szűcs- béla nevű, a piacon bo­rozó zsurnaliszta tánc - vízszintesen végzett mozgás iránti vágy függőle­ges gyakorlása tojástartó - férfi alsónemű úthenger - skizofrén politikus uzsonna - feleségét sürgető orosz muzsik ücsörög - táncoló paraszt, táj- szólásban végbél - skizofrén vagina villám - a szomszéd hátában álló mezőgazdasági eszkö­zöm víziszony - a víz láttán érzett beteges szorongás, bor iránti kívánalom Az a fontos, hogy egy színész tudjon sírni és nevetni. Amikor sírni kell, a nemi életre gondolok. Amikor nevetni kell, akkor is a nemi életre gondolok. Glenda Jackson angol színésznő Ha nem lennének zsebtolvajok, úgyszólván egyáltalán nem lenne nemi életem. Rodney Dangerfield amerikai humorista A szerkesztő sztorija Színházi „hadműveletek” Szabó G. László Színészinteijúimat olvasva mos­tanában egyre többen kérdezik tőlem: álltam-e már színpadon vagy kamera előtt? Hogy a sok­sok beszélgetés közben jut-e ne­kem is „színészi” feladat? Elvég­re ott vagyok a tűz közelében, karnyújtásnyira azoktól, akik szerepet osztanak. Töredelme­sen bevallom: nincsenek ilyen­fajta vágyaim. Nem érzek sem­miféle késztetést másvalaki bőrébe bújni, ne adj’ isten, beta­nult szöveget mondani. Okozott már nekem elég gondot a maga­mé is; nem kell a másé. Színpadra persze sokféleképpen feljuthat az ember. Például a nézőtérről. Érte jönnek, kivá­lasztják, és nincs mese, mennie kell. Minél inkább tiltakozik, an­nál kínosabb és annál biztosabb, hogy még a sor közepéről is kici- bálják. Velem is ez történt. A Vígszínházban. Marton László rendezése, az Össztánc ugyanis hatalmas bulival zárul. Az előadás utolsó perceiben min­den színész a nézőtérről választ új partnert magának. Igyekez­tem hát olyan helyet választani, hogy még csak véledenül se ke­rüljek veszélybe, észre ne ve­gyen senki a színészek közül. Táncolni ugyan szeretek, sőt, ha úgy hozza az élet, éjfélig is bí­rom, csak nem a rokit, nem a csárdást és végképp nem a ke- ringőt. Imre Zoltán koreográfiá­ja a Vígszínház színpadán ferge­teges rock and rollal végződik. Mondhatnám azt is: forgathatja- dobálhatja partnerét, aki elemé­ben van. Én elbújtam. Úgy tet­tem, mintha a cipőmet fűzném, vagy a kiesett kontakdencsémet keresném. Nem volt kedvem táncolni. Igó Évának természe­tesen épp az én hátam tűnt fel. Illetve az én „hadműveletem”. S bár ismerjük egymást, azokban a pillanatokban, a hátam köze­péről nem ismerhetett fel. Bejött hát a sorba, előrehajolt, megfog­ta a vállam, és addig húzogatta, amíg csak fel nem emeltem a fe­jem. És hiába kértem, hiába kö­nyörögtem, hogy ne engem vi­gyen, mint ölyvaz egeret, meg­ragadott és húzott maga után, fel a színpadra. Ahol lángoló fej­jel és hatalmas kínok közepette megpróbáltam rokizni vele. Ne­kem minden perc szörnyű volt. Szörnyű hosszú és szörnyű kí­nos. O viszont egyáltalán nem zavartatta magát. Úgy táncolt, olyan felszabadultan, mintha két és fél hónapig velem gyako­rolt volna. Táncleckét én kaptam, énekórát én adtam. De ez már egy másik történet. Ez már a pozsonyi Nemzetihez, pontosabban La- dislavChudíkhoz, minden idők legrokonszenvesebb Sova dok­torához köt. Összefutottunk pár nappal ezelőtt a színház folyosó­ján. Körülbelül hat óra lehetett; ő arra kért: hétig szerezzem meg, fordítsam le és tanítsam meg vele a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dalt. Mert­hogy ezt szeremé elénekelni egy televíziós műsorban - magyarul. Megszerezni és lefordítani a san­zon szövegét természetesen sok­kal könnyebb volt, mint „előéne­kelni” egy európai nagyságú művésznek. Húsz percig tartott az „óra”. LadislavChudík már jelmezben ült a tükör előtt, pa­rókáját fodrász igazgatta, arcán a sminkes dolgozott. Meghűlt hangszálakra vagy belső reme­gésre hivatkozni dőreség lett volna. Amit csak tudtam, kipré­seltem magamból. Ülve, állva, térdelve, mindegy. Jobb, tehet­ségesebb „növendéket” persze nem is kívánhattam volna. La- dislav Chudík magyar kiejtésé­vel semmi, de semmi elakadá­som nem lehetett, a dallamot pedig kifogástalanul „elkapta”. Azóta, gondolom, már tovább is adta. Színészi ambícióim nincsenek, írtam az elején. Olykor-olykor mégis „helyzetbe hoznak”.

Next

/
Thumbnails
Contents