Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / Szilveszter
Szilveszter 1996. december 18. A helyzet jó, de nem reménytelen Rémhírek nyugtalan alvóknak gantikus mű által termelt áramot arra fogják használni, hogy a hősi tároló vizét felnyomassák a Hegyhátra, ahol a hegyháti gyerekek szórakoztatására gömbölyű hajók fognak úszkálni, hogy minden hegyháti gyerek az ablaknál ülhessen. A hajókat kormánytagok csak a hétvégeken használhatják. *#* Szombaton, az esti órákban, a pozsonyi vár alatt egy sötét utcában Joan Eupták parlamenti honatya kissé illuminált állapotban rávetette magát Juan Langosra, szintén parlamenti honatyára. A rendőrségi kihallgatás során a munkáspárti vezér szokatlan tettét azzal magyarázta, hogy rettentő éhségérzet gyötörte a hosszúra nyúlt parlamenti ülés után. ##* Vasárnap reggel Feketegursky Jensen klerikális, a hon újraelosztásából kiszorított honatya felkereste Gustavo Husák sírját, hogy bocsánatot kérjen a megboldogult emlékétől, amiért a börtönben annak idején többször is hiába vette a nevét a szájára. A sajtóiroda tudósítója szerint Vasiló Bil’ak egész idő alatt ott kuncogott egy közeli tuja mögé húzódva. **# Önrobbantással egybekötött önelrablásra került sor tegnap ozsonyi Sztálin-téren. Úthenger Hugó miniszterelnök a hadseregtől rekvirált ketazonnal leöntve magát dalra gyújtott, ám miután a robbanás elmaradt, betuszkolta magát egy elhagyott mikrobuszba és elhajtott kelet felé. Most abban reménykedik, hogy a napkeleti bölcsek majd elmagyarázzák neki, milyen ország az, ahol a titkosszolgálat a legláthatóbb. #** Úthenger Hugó, Bergengócia miniszterelnöke tegnap nem tartott munkalátogatást Boro- vickafalván. Nem ígérte meg a borovickafalvi polgármesternek, hogy a falunak színházat, autósztrádát és egyetemet ajándékoz, valamint rakétagyárat és vízimozit. Mindezt a borovickafalvi polgármester hajnal felé álmodta, aki azóta is nyavalyatörésben szenved és átkozza a percet, amikor a jó meleg szövetkezeti istállót odahagyva, jelöltette magát polgármesternek. Gondban a család. Nagy Béla kisnyugdíjas és felesége azon töri a fejét, mibe fektesse a vagyonjegyes privatizációban szerzett kötvényük értékét: a Nafta Gbely főrészvényesei legyenek, avagy a púchói gumigyár új csarnokába importáljanak új gépsort az óvszergyártás fellendítésére? Fotó: Primé Ross A TE SZAR hírügynökség jelentette, hogy tegnap sorsdöntő találkozásra került sor Pozsonyban. A szlovák parlament lépcsőfordulóján Bugár Béla sóval és madárlátta kenyérrel üdvözölte a lépcsőn felfelé ballagó Bugár Vojtechet abból az alkalomból, hogy utóbbi gyalog érkezett, mivei Alfa Rómeóját kölcsön kérte Jacobs, a roma. Bugár Vojtech a feldíszített lépcsőfordulón röviden beszámolt Bugár Bélának találkozásáról a somorjai plébánossal, akinek két éve tartozik húsz koronával és három miatyánkkal. ##* Tegnap délután az esti órákban kikötött Pozsonyban az a hajó, amely augusztus húszadikán szabadult el Budapesten, s azóta is a mosoni Duna mellékágaiban bolyongott. A kísértet- hajó fedélzetén Igennagy Lászlót és Szlovák Károly liberópárti politikusokat találták talpig jégben, akik egy üveg unikumot ölelgetve, eszperantó nyelven taglalták, belépjenek-e a pepita koalícióba, vagy inkább valami másba lépjenek. A honderűnek Fiint kapitány vetett véget, aki visszafoglalta a hajót és a két illuminált politikussal felsúrol- tatta a padlót. #*# A jereváni rádió jelentette, hogy tegnap titokzatos körülmények között megfulladt a bundaszerdahelyi járási hivatal vezetője. A halált az okozta, hogy tegnap este hat órától hat óra harminc percig Magyarország felől fújt a szél, s a szerencsétlen áldozat nem mert levegőt venni. Temetésének időpontjáról később intézkednek. Bahcsiszeráji források tudni vélik, hogy a megboldogult teteme iránt azonnal érdeklődést tanúsított öt holland szélmalomegyesület, valamint két volt keletnémet és egy kambodzsai ventillátorgyár. *** Tegnap a hajnali órákban Re- zsedovics Szabász, a Csemadok tiszteletbeli alkonzulja, az Együttburukkoló Galambok Jüan Lu Pták kútásó lett az idén ajuhtúróevés bajnoka Szlovákiában. A munkáspárti honatya távol-keleti eredetű unokaöccse titokban politikai pályára készül. Szomszédai szerint Lu Pták a munkások érdekeit védi akkor is, amikor kétpofára zabái és azt hangoztatja, sosem lépne bea kormányba. Legfeljebb, ha nagyon csalogatnák... Fotó: Fett A szlovák parlament és az Afrikai Unió parlamentjének vegyes bizottsága tegnap megte- ldntette a Cserba-tavat, amelyet a következő évezred elején a Mazuri-hátságon keresztül a Baltikumig kívánnak elterelni, miközben Szlovákiához csatolják fél Lengyelországot és Ukrajna egy részét, körülbelül Lembergig. Binder Gyula kormánybiztos tájékoztatta az Afrikai Unió tagjait, hogy az új giA szlovák kormány az 1997-es költségvetésben hárommillióval megkurtította az elnöki rezidencia fenntartására szánt összeget. Felvételünkön Michal Kovác elnök készülődik a takarékos évre. Fotó: SIS hajdani oszlopos tagja lerántotta a leplet az ötvenhatos forradalmárok Heverőhere határában álló erőltetetten menetelő szobráról. A tettes ismeretlen, de sokan tudni vélik, hogy csupán a leplet akarta elvinni, mivel elszabta, s emiatt a faluban lincshangulat hatalmasodott el. *** Január 32-én Egyházaspalánta határában földosztásra kerül sor. A népünnepélyt követő istentiszteleten a szentmisét Rózsafüzér Ernestius földrendi szerzetes celebrálja. A földosztás meghitt percei után konfis- kációra kerül sor, majd a résztvevők allegorikus szekereken történő áristomba szállítása és csujjogatóval egybekötött duhaj padlássöprés következik. Fellép a Rögzabáló citerazene- kar. Belépési nyilatkozatok és szabadulólevelek elővételben jegyezhetők. E heti szlogenünk: Együnk tehénszart. Húszmilliárd légy nem tévedhet! A szerkesztő sztorija Sáskajárás az Országházban P. VoNYiK Erzsébet Kellemes nyári este van. Öt földrész alaposan kirittyentett magyarjai várakoznak az Országház előtt. S hogy az időt valamivel agyonüssék, arról tanakodnak, vajon belépéskor a parlament főbejáratánál megmotozzák-e őket, elsze- dik-e a fényképezőgépeiket, kameráikat és esernyőiket. A Tisztelt Ház biztonsági emberei végtelenül nagyvonalúak: minden maradhat a táskák és zsebek mélyén, pedig lapulhatott volna ott akár egy kézigránát is. De a világtalálkozó résztvevői nem azért jöttek, hogy a levegőbe repítsék valamelyik főbejáratot, hanem hogy - sokan életükben először és talán utoljára - bebarangolják a parlamenti közvetítésekből jól ismert folyosókat. S az álmélkodástól csaknem leesett az álluk: nemcsak a pazarmennyezeti díszítések, a bársony lépcsőburkolat és a Dunára néző ablakokból a fenséges kilátás ejtette őket rabul, hanem a folyosókon kígyózó, pazarul megterített, végelát- hatatlanul hosszú asztalok, pi- ros-fehér-zöld színben pompázó szendvicsek, falatkák, saláták, frissensültek, ínycsiklandó sütemények is. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. A parlament elnökének ünnepi beszédéig bőven volt idő arra, hogy az ember szemrevételezze az ínyencségeket is. De hozzájuk nyúlni csak a fogadás után lehetett. Addig, akinek kedve szottyant, beülhetett a kör alakú tanácsterembe Tor- gyán helyére és szidhatta kegyetlenül Homékat, másvalaki meg simán megszavaztathatta a betévedt „képviselőkkel” Magyarország Felvidékhez való csatolását. Mindenki kedvére mókázhatott az Országházban, a fimon falatok meg vártak a sorsukra. A több száz honfitárs meg a házelnök beszédére a Kupolateremben. Itt tolongtunk hét óra tájban, amikor megjelent Gál Zoltán. Végleg eldöntöttem magamban: mihelyt elmondja a beszédét, nyomban interjút kérek tőle. Biztos voltam abban, hogy a házelnök külhoni magyar újságírónak ilyen emelkedett hangulatú találkozón nem mondhat nemet. A tömegben sikerült a közelébe kerülnöm, s miután elhangzott az ünnepi köszöntő és a jelenlévők egészségére emelte poharát, hozzáléptem és leszólítottam. Jól sejtettem: nagyon készséges volt és kapásból válaszolt rögtönzött kérdéseimre. Vagy félórát beszélgettünk, közben gyanúsan kiürült a Kupolaterem. Gál Zoltántól kaptam egy jó tanácsot: szaladjak a terített asztalokhoz és kóstoljak mindent sorba. Elindultam, de minduntalan megtetézett tányérokból falatozó magyarokba botlottam. Az asztalok meg szinte teljesen üresek voltak, csak a használt tányérok, poharak tornyosultak rajtuk. Némi káposztasaláta még akadt, de nem volt, mihez egyem. Sebaj, majd a sarkon túl, az északi szárnynál! Ott maradék sültkrumplival kínáltak a pincérek, de üres tányért már nem találtak. Egy asztallal odább szerencsém volt: sikerült elhalásznom egy adagnyi presszókávét. Majd egy ismerős eligazított, hogy a következő svédasztalon még látott néhány süteményt. Az indiáner-szelet mintha csak rám várt volna. A több száz magyarral ellentétben éhesen, de interjúval a tarsolyomban távoztam az Országházból.
