Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / 51-52. szám
b 1996. december 18. Kovács István az ünnepek családi légköréről, gyerekkori ajándékairól, hitgyakorlásáról és esetleges szlovákiai kiruccanásáról Kokó karácsonyi különkívánsága Egy felvétel a családi albumból: Kokó kisfiával és feleségével dók ajándékkal kedveskedni szeretteimnek. Sokszor előfordul, hogy túlköltekezem. Persze én is szeretem, ha valaki meglep valami aprósággal. A vásárlás számomra nemcsak öröm, hanem nagy gond is. Mindig problémát jelent kitalálni, mivel kedveskedjem feleségemnek. Amire vágyott, azt már megkapta. Egyre nehezebb meglepetést szerezni neki, de a végén mindig sikerül valamit kifundálnom. Nem szeretem azt az ajándékozási formát, amikor valakitől megkérdezzük, na, mit szeretnél a fa alá, esetleg annyira leegyszerűsítjük a dolgot, hogy pénzt teszünk a borítékba. A meglepetés varázsa nélkül nem lehet igazi karácsonyi légkör. Ezért nálunk mindig minden ajándék titok. A kicsomagolást aztán bizsergő izgalommal várjuk, hogy vajon milyen hatást vált ki ajándékunk? Van-e az olimpiai bajnoknak valami titkos, dédelgetett vágya, kívánsága?- Igen. Nagyon szeretném, ha családunk még egy kislánnyal gyarapodna. Lelkem mélyén arra is vágyom, hogy egy boldog, gazdag, prosperáló Magyarországban éljünk, ahol nemcsak egy szűk réteg lenne jómódú, hanem minden becsületesen dolgozó állampolgár. Bárcsak Isten adná, hogy ez az álmom is valóra válhasson. Istent említi, eszerint hívő ember?- Az vagyok. Hívő keresztény. Elsőáldozó is voltam. Míg szegény nagymamám élt, rendszeresen jártam templomba. Ebben a felgyorsult világban erre már nem nagyon jut időm. Szégyellem, hogy a vallás gyakorlását elhanyagolom, de azért fohászaimban sokszor fordulok a Teremtőhöz. Főleg akkor kérem Isten segítségét, ha bajba kerülök, vagy ha megoldhatatlannak látszó feladat áll előttem. Kovács István, az Európa-, a világ- és az olimpiai bajnok nemcsak hazájában, de a Felvidéken Is roppant népszerű. Van rá esély, hogy a szlovákiai szurkolók is láthassák majd a szo- rítóban?- A szlovák bunyósokkal nagyon jók a kapcsolataink. Sokan közülük rendszeresen lejárnak' Újpestre “kesztyűzni”. Ezért nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy-egy edzőmérkőzésre én is átruccanok majd Szlovákiába. Pontos időpontot természetesen nem tudok mondani. Viszont kezdődik a síidény, így nem kizárt, hogy ha nem is bunyózni, de síelni átugrom a szlovák hegyekbe. Én ugyan nem ismerem az ottani terepeket, de barátaim, akik gyakori vendégek a Magas és az Alacsony Tátrában, igencsak dicsérik a kiváló feltételeket. Ergo, nem tartom kizártnak, hogy a következő beszélgetésünket valahol a havas lejtőkön ejtjük majd meg. Végezetül még egy utolsó kérdés. Melyik sportágat, sportteljesítményt értékeli Kovács István a legmagasabbra?- Mindenképpen azokat a küzdősportokat becsülöm a legjobban, ahol a versenyző csak magára számíthat, ahol a kiváló fizikai felkészülés a döntő. Az ökölvívás is az említett sportok közé tartozik, de meg kell hogy mondjam, minden elismerésem az öttusázóké. Annak idején Balczó András teljesítménye ejtett ámulatba. Hasonlóképpen vélekedem a triatlonról is. Az említett sportolók teljesítménye is emberfeletti. Amit például Kropkó Péter produkál, az valami fantasztikus. Szerintem nem az atlétika a sportok sportja, hanem az öttusa és a triatlon. Ordódy Vilmos ______________ Ko kóval, azaz Kovács István olimpiai bajnok ökölvívóval eredetileg családja körében, tehát feleségével és kisfiával közösen akartunk találkozni, beszélgetni, fotózni. Ö azonban udvariasan, de nagyon határozottan elzárkózott kérésünk elől. “Nagyon szívesen nyilatkozom a Vasárnapnak, de nem az otthonomban.” - Ez azt jelenti - firtattam - hogy a magánélete tabu?- Nem. Egyszerűen arról van szó, hogy az elmúlt időszakban, pontosabban az atlantai aranyérmem óta az újságírók valósággal megrohamoztak bennünket. Már szinte nem volt magánéletünk. A feleségemnek érthető okokból elege lett a rengeteg látogatóból. Megkért, egy ideig ne fogadjak a családi fészekben újságírót, fotóst, tévé- és rádióriportért. Különösen most, hogy közelednek az ünnepek, és az előkészületek sok időt és energiát vesznek igénybe. Én természetesen respektálom kérését, ezért e visszautasítás. Az ünnepeket említette. Hogy készülnek az év legmeghittebb napjára, a szentestére? Elutaznak valahová, vagy otthon lesz a gyertyagyújtás?- A karácsony számomra a mai napig kissé misztérium. Ezért nagyon szeretem és várom az ünnepnapokat. A szentestét természetesen odahaza, hármasban töltjük. Én aránylag korán, már tizennyolc évesen elkerültem a szülői házból, és önálló életet éltem. A karácsonyt már akkor is a menyasszonyommal, mostani feleségemmel töltöttem. Az ünnepi munkamegosztás nálunk már évek óta változatlan. Én délelőtt díszítem a fát, nejem közben süt, főz. Délután meglátogatjuk az ő családját, majd a Hívő keresztény vagyok. Elsőáldozó is voltam. Míg szegény nagymamám élt, rendszeresen jártam templomba. mieinkhez megyünk. Az ajándékcsere után sietünk haza, hogy hétkor már az ünnepélyesen megterített asztal mögött ülhessünk, és meghitten ünnepeljünk. Az idei karácsony különösen szépnek ígérkezik, mert kisfiúnk már elmúlt kétéves, úgyhogy képes lesz értékelni a feldíszített fát, az ajándékokat. Egyébként a közelgő ünnepekre való tekintettel - tíz szabadnap formájában - én már korábban kaptam egy szép ajándékot az egyesületemtől. Valószínű tehát, hogy majd valahová elutazunk egy kis téli ki- kapcsolódásra. Emlékszik még gyermekkora “Jézuskáira”? Mi volt legkedvesebb ajándéka? Volt-e valaha a fenyő alatt boxkesztyű?- Ökölvívó felszerelést ugyan nem, de különböző sportszereket gyakran kaptam. Egyik legkedvesebb ajándékom egy csehszlovák gyártmányú korcsolya volt. Másnap már rohantam hokizni. Ez a kori még jobban megerősítette sportszere- tetemet. A fiamat a későbbiek folyamán én is hasonló ajándékokkal kívánom meglepni. Hiszem, hogy ő is úgy fogja imádni a sportot, a mozgást, mint az apja. Egyelőre persze a játékok dominálnak a választékban. Nehéz helyzetben vagyaink, mert nála az év végén három komoly ajándékozási időpont találkozott. November 28-án van a szülinapja, aztán következik a Mikulás, végül pedig a karácsony. Az öklözőkről köztudott: Inkább adnak, mint kapnak. Ez az ön esetében az ajándékozásnál is érvényes?- Mindenképpen. Valóban imáAtlanta után az első anyai ölelésben Fotók: Prikler László és archív Kuriózumkosár ’96 Krisztinának már többször nem szurkolhatunk, novembertől munkába állt: Budapesten a Pharmavit Rt. kommunikációs menedzsere. Archív-felvétel Idei utolsó számunkban az olvasói visszajelzések alapján közkedvelt rovatunk év közben megjelent legsikerültebb kuriózumait kínálja a szerkesztő. Egy órán át két fodrász dolgozott a hajával Könnyen megeshet, hogy a svéd Pelle Blohm befejezi kínai labdarúgó-pályafutását. Az ok: a Dalian Wanda nevű klubban futballozó skandináv játékos megtagadta, hogy levágassa a haját. A Kínai Labdarúgó Szövetség verseny- előírásai szabályozzák a haj „méretét”. Blohm sörénye fordulóról fordulóra feltűnést kelt. Egy múltkori bajnoki meccs előtt a Dalian két fodrásza egy órán keresztül dolgozott azért, hogy Blohm egyáltalán pályára léphessen, mert a hajhossz zavarta volna a játékban. A futballista néhány centitől kényszerűen megszabadult, de kijelentette: amennyiben eltiltják, akkor hazatér, mert nem hajlandó nyiratkozni. Játék az ávósokkal Hidegkúti Nándor, az egykori magyar labdarúgó aranycsapat középcsatára egy interjúban arról mesélt, hogy játékos korában miként szokták felpaprikázni az állambiztonsági embereket, az ávósokat. „1953-ban a római stadion- avatóra utazott a magya r válogatott. Hazafelé Velencéből indult a vonat. Már szálltunk fel, a mozdonyvezető csak a jelre várt, de egy játékos hiányzott. Futótűzként terjedt el, hogy a hiányzó Puskás disszidált, s ott maradt Olaszországban. A két ávóst - állandó kísérőinket - páni félelem fogta el. Valaki megjegyezte: már nem jön vissza, ne várjunk, induljon a vonat. £; ebbe a megfoghatatlan rémületbe sétált be Öcsi, és flegmán azt kérdezte: mi van, azt hittétek, hogy disszidáltam? (Később valóban megtette - a szerkesztő megj.) A történtek után gyakran megesett, hogy megbeszéltük, valamelyik játékos tűnjön el, mi meg majd óbéga- tunk: hej, X vagy Y nincsen sehol. Biztosan disszidált. Az ávósok meg ilyenkor ugrottak.” Göncz aranytávirata Egérnek Ötödik olimpiai elsősége alkalmából számtalan kedves üdvözletét kapott a versenyzéstől visszavonuló Egersze- gi Krisztina. Egy dísztávirat szövege azonban még az aranyéremre is pályázhatna: „Egerszegi Krisztina úrnőnek. Nagy Magyar Egér! Nem merlek már Egérkének szólítani, annyi olimpiai bajnokság után megmerevedtem a tisztelettől. Szívemből gratulálok. Csókollak. Göncz Árpád.”
