Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / 51-52. szám
Dort 1996. december 18. 9 :i, hogy van, aki irányítja az éleik menetét... - Az én kisfiam lélyen érző emberke, s tisztáin van a betegségével. Egyszer lajd a szívével fog látni... Jól ídja, hogy mi mindig mellette szünk. Somogyi Tibor felvételei A 14 éves kamasz külön szobát kapott, de nem haragszik, ha húgai bekéredzkednek hozzá. Azt viszont nem szereti, ha avatatlan kezek nyúlnak a számítógépéhez. Már nagyon várja a szerelőt, aki a készülékbe beépíti a nagyító programot. A család férfi tagjai (az édesapa műszerész) minden szabad percükben új programok kidolgozásán törik a fejüket. A hagyományos panellakás átépítése a mama ötlete volt. Tágasabb élettérre vágyott, ezért fúrót kért kölcsön és kibontott néhány falat. Azóta a boltíves konyha a család legkedvesebb tartózkodási helye. Az osztálytársaim nem értik, hogyan lehet, hogy hirtelen húgom is lett. Amikor anyukánk előadta Romanka esetét, a bátyámmal csak arra gondoltunk, hogyan rendezzük át a gyerekszobát. Szüléink megoldották ezt is, lányszobát rendeztek be nekünk, emeletes ágyakkal. A kicsi mindig a közelemben van, a zenét imádja. Megtanulta viszont, hogy zongoráznia csak velem szabad. A munkamegosztásból mindenki kiveszi a részét. Romanka a terítésfelelős. A rábízott feladatot élvezettel látja el, annál is inkább, mert akkor egyedül lehet az anyuval. Megbeszélik a napi eseményeket, de a meghitt percek alkalmasak a lelki fröccsökre is: Romanka temperamentumát féken tartani ugyanis nem könnyű. Az orvosok havonta ellenőrzik egészségi állapotát és tapasztalniuk kellett, hogy a családi háttér is segíti az ötéves kislány felépülését. ■«'fe* *?•
