Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-11 / 50. szám
Politika 1996. december 11. 3 Ján Langos: „Szlovákiában a lusztrációs törvénynek nem akadt gazdája” Az ügynök(törvény) halála Polák László Valamikor november végén hívom a Demokrata Párt Sánc utcai irodáját. Megszólal egyjól ismert hang: Langos. Elnök úr - hadarom -,tudtommal eltelt öt év és hatályát veszti a 451/91-es törvény. Erről szeretném önt kérdezni. „Hát ez még eszébe jutott valakinek Szlovákiában?” - így az elnök, hozzátéve, hogy egy óra múlva akár találkozhatunk is. Indulás előtt a családi archívumból kikeresek egy dokumentumot, amely tanúsítja, hogy a nevezettről nem vezettek nyilvántartást egy letűnt állampárti erőszakszervezet archívumában. Magyarán: nem volt sem ügynök, sem milicista. A dokumentum nem fogalmaz ilyen bizarrul: ez egy komoly okirat, pecséttel, aláírással. S az aláírást nem más ka- nyarította oda, mint Ján Langos, a néhai Csehszlovákia belügyminisztere, a Demokrata Párt jelenlegi elnöke, parlamenti képviselő. Kiteszem az asztalra a lusztrációs bizonylatomat. Mit tegyek és kívülem még pár tízezren azok, akiknek ilyen átvilágítási okmányuk van, miután öt év elteltével a híres vagy hírhedt 451/91-es hatályát vesztette. Rámáztassam be ? Esetleg, vagy tegye el a családi archívumba. Gyerekei, unokái egyszer majd kíváncsian fogják tanulmányozni, mint egy érdekes kor dokumentumát. Öt év távlatából, a törvény hatályának lejártakor indokolt a kérdés: volt valami értelme az átvilágítási törvénynek ? Volt és nagy. Már az a vita is jelentős volt, amely parlamenti elfogadását megelőzte. Kevesen tudatosították ugyanis, hogy a törvény elsősorban a köztisztségviselőket volt hivatott védeni, s megakadályozni, hogy zsarol- hatóak legyenek. Természetesen, az államot és szerveit is védenie kellett a letűnt rezsim prominenseivel, kiszolgálóival szemben. Az új rend, az új társadalmi berendezkedés védelmében született. Ha hiszi, ha nem, sokan még a mai napig is köszönetét mondanak ezekért a bizonylatokért. De Ön nemcsak negatív bizonylatokat írt alá, hanem pozitívakat is, s nem hiszem, hogy ezek az emberek is köszönetét mondanak. Ilyen az élet, mondják a franciák. Országos vita előzte meg a törvény parlamenti jóváhagyását. Kemény csaták voltak ? Igen, sőt kezdetben volt egy se sava, se borsa kormányjavaslat, amolyan tessék-lássék, hogy legyen is, meg ne is. Kemény politikai csatározások előzték meg a 451-es elfogadását. Ml történt, miután ötéves időtartamra hatályba lépett? Kezdjük Csehországgal, ahol ma a politika sokkal kiegyensúlyozottabb, mint Szlovákiában - épp az átvilágítási törvény következetesebb betartásának köszönhetően. Ott ritkábbak az alaptalan gyanúsítgatások. Nem mondom, hogy minden O.K., de lényegesen jobb a helyzet. És nálunk? Az ország, a föderáció felosztásával a Morva folyón innen tulajdonképpen jogellenes helyzet állt elő. Az átvilágítási törvény kapcsán tulajdonképpen megszűnt a jogfolytonosság. A szövetségi állam megszűnéséről szóló törvény értelmében az utódköztársaságokban minden jogszabály, így a 451-es kontinuitása is szavatolva volt. Illetve lett volna: Csakhogy a lusztrálási törvénynek az önálló Szlovákiában nem akadt gazdája. A joghézag nyilvánvaló, s most, hogy a törvény hatályát veszti, kár is ezen siránkozni. Érvényét veszti egy törvény, amely a független Szlovákiában nem is volt hatályban. Mit fűzzek hozzá? Inkább semmit ! Talán azt, hogy azért olyan a közélet tájainkon, amilyen. Önnek nagy vitái voltak arról, hogy nyilvánosságra hozzák-e a teljes ügynöklistát, ezt Havel elnök is ellenezte. Határozottan elleneztem én is. A nyilvánosságra hozatal alapvető emberi jogokat sértett volna. A Rudé krávo mégis megtette. Mennyire hiteles a Rudé krávo listája, s Ön mivel magyarázza, hogy nyilvánosságra került? Mai napig sem tudjuk, hogyan került ki a belügy archívumából a teljes lista. Természetesen, ele- meztettem a megjelent listát, s megállapítottuk, hogy hiteles, vagyis: nem tartalmazott egyetlen olyan nevet sem, amely ne tartozott volna oda. De nem is ez az érdekes, hanem azoknak a névsora, akik a Rudé krávo listájáról hiányoztak. S pont a hiányzó nevek listája teszi kétségessé a nyilvánosságra hozók, mondhatom, politikai céljait. Feltételezésem szerint akik az újságnak átadták az ügynöklistát, s abból sokakat célzatosan kihagytak, kétségeket akartak ébreszteni a közvéleményben a hitelessége felől. Sokan mondják, hogy ügynöktörvényünk forradalmunkhoz hasonlóan bársonyosra sikeredett, s ellenpéldaként hozzák fel a németeket, akik a Stasi-ügynö- kökkel nem kukoricáznak. A mi törvényünk megfelelt a mi körülményeinknek. Németországban más a helyzet, ott hivatal működik a Stasi bűneinek feltárására, s valami hasonló van Csehországban is. Megfelelő, sőt humánus volt a mi törvényünk. A hiba az, hogy Szlovákiában nem lett következetesen végrehajtva. Az állami alkalmazottak, akiknek alá kellett vetniük magukat az átvilágítási törvénynek, tudtak egy trükkről: a lusztrálási kérelemben a névben elég volt kihagyni egy ékezetet, vagy a születési dátumban megváltoztatni egy számot, s a komputer kidobta, hogy „néni evidován”.Tudtak önök erről a „kegyes” csalásról ? Természetesen, és azt is tudtuk, kik éltek vele. Akik aztán a sajtóban is kérkedtek, természetesen, hamis negatív leletükkel. A számítógép okos masina, de egyszerre buta is. Csak azt tudja, amit az ember beletáplál. Az ön által említett esetek legtöbbjére fény derült, s elvégeztük az átvilágítást kézi eszközökkel. A törvény öt év elteltével tehát hatályát veszti. Mit jelent ez ? Ismét felvirrad az ügynökök és mi- licisták napja? Erre a törvényre és következetes betartására továbbra is szükség lenne. A valóság azonban az, hogy Szlovákiában jelenleg nincs meg a kellő politikai akarat hatályának a meghosszabbításához, és a végrehajtásához sem. Amit én parlamenti képviselőtársaimmal tehetek, az talán annyi, hogy javasolni fogjuk: a nyilvánosság számára tegyék hozzáférhetővé az archívumokat. Elképzelhető, hogy a politikai konstelláció változása esetén születik esetleg egy új, hasonló törvény? Nem hiszem. Mi, haladó erők ettől sokkal nehezebb utat választottunk. Nekünk győznünk kell a választásokon és politikai eszközökkel, demokratikus módszerekkel kell megváltoztatnunk a jelenlegi, sokszor bizony elviselhetetlennek tűnő helyzetet. „Azoknak a névsora érdekes, akik a Rudé krávo listájáról hiányoztak’’ Archív-felvétel Semmi hézag? P.Vonyik Erzsébet 34, 28, 26, 24,18, 32, 38. Tévedés ne essék, nem a Sportka-szel- vény nyerő tippjeit soroltam. Mindössze azokat a számokat raktam szépen sorba, amelyeket különböző kormányszervek illetékesei említettek annak kapcsán, hogy éppen ennyi törvény szabályozza a kisebbségi nyelv- használatot. Gazdag lista, annyi szent! S árulkodik is arról, hogy a nyilatkozók valójában pontosan számba se vették a törvényeket, hanem hasból mondtak egy számot. A legkevésbé a kormányfő erőltette meg magát: Meciar a sportcsarnokban több mint húszról beszélt, s övéi közt őszinteségi rohamában még azt is bevallotta: nem vette magának a fáradságot, hogy összeszámolta volna azokat a törvényeket, amelyekről azt állítják, hogy a nemzetiségek nyelvét szabályozzák. Mindenki kitippelt egy számot és hajtogatta külföldi politikusok előtt. Teljesen komolytalanul viszonyultak a dologhoz, s legszívesebben feledni akarták a korábbi, legmagasabb szinten tett ígéreteket. Ezek tucatjával voltak azóta, hogy tavaly novemberben megszületett az államnyelvvédelmi törvény. Két héttel később Max van dér Stoel kisebbségi biztos már begyűjtötte az első fogadkozást: a következő évben, vagyis az idén tető alá kerül a kisebbségi nyelvtörvény. Hogy csak trükkről, időhúzásról és soha meg nem valósuló ígéretről volt szó, már az idén januárban gyanítani lehetett, hiszen a kormány jogalkotási tervében nem szerepelt ilyen törvény. Ez a sejtés beigazolódott. Volt közben még néhány figyelemelterelő manőver, így egyebek között nyáron egy svájci vitafórum záróközleményében is újra felbukkant az ígéret. Most már biztos, hogy az is maradt. Időközben lezajlott a szavazás a törvény szükségességéről a kormány nemzetiségi tanácsában. S nem úgy sült el, ahogy a kisebbségek szerették volna. De a magyarfóbia ismeretében nem is lehetett mást várni, mert a tanács összetétele olyan, hogy létszámbeli kisebbségben vannak a kisebbségek. Ezután szólalt meg a törvényalkotásért felelős kor- mányfőhelyettes, Katarína Tóthová, aki már nem kertelt: semmi szükség ilyen jogszabályra, mert az alkotmány 34. cikkelye engedélyezi a hivatalokban a kisebbségi nyelvhasználatot. Csakhogy az alkotmányban ez már egy éve is benne volt, de akkor még Tóthová asszonyság úgy vélhette, jót tesz a fiatal Szlovákiának, ha elvállalja a játék demokráciára című darab egyik epizódszerepét. Jogász létére most is tudnia kellett, hogy az alkotmányt idézve csak az igazság felét mondta ki, melynek amásikfeleígy hangzik: akisebb- ségek nyelvének használatáról külön törvény intézkedik. S az már egyenesen arcátlanság, amit hozzátett: e tekintetben nincs semmilyen joghézag. Pedig van és tátong kegyetlenül. Látja ezt a külföld is, s biztos, hogy a közeljövőben Pozsonyba látogató politikusokat izgatni fogja a kérdés: miért tettek le végleg a nemzetiségi nyelvek használatát egyértelművé tevő törvényről. Na és? Vígan magyarázkodnak majd nagyfőnökük sportcsarnokbeli elszólásának szellemében: mindenkit meghallgatunk, de megyünk a magunk feje után. ...trükkről, időhúzásról és ígérgetésről volt szó. Vonal alatt Fogadj el, engem úgy... Szűcs Béla Szlovákiának a nyugati struktúrákba lépésével kapcsolatban nekem a régi sláger jut eszembe: „Fogadj el engem úgy, ahogy vagyok...” Különféle nyugati politikusok diplomatikusan és nyíltan több tucatszor kifejtették, megírták, kijelentették, hogy míg Szlovákiában a kormány nem demokratizálja belpolitikáját, addig nincs esélye arra, hogy az első körben bekerüljön az Európai Unióba és a NATO-ba. A német DPA hírügynökség röviden így foglalja össze a problémát: „Igaz, hogy Szlovákia gazdasági növekedésben túlszárnyalja a keleti reformországokat, azonban ezt a gazdasági sikert beárnyékolja a demokrácia hiánya, a belső feszültség és a kisebbségekkel kapcsolatos problémák. A volt kommunista, populista Meciar és koalícója korlátozza a tévé szabadságát, elkendőzi a titkosszolgálat akcióit és a privatizációban szégyentelenül előnyben részesített politikai elvbarátait. Nem oldj a meg az államfő és a kormányfő közötti nézeteltéréseket, ráadásul a kultúra területén is folytatja a tisztogatásokat.” Ez a tömör összegzés világosan jelzi, milyen területen vár változásokat a Nyugat. A kormány azonban csak ígérget és igen keveset tesz. Olyan törvényt terjeszt a parlament elé, amelyet elítél a világ (például a köztársaság védelméről szóló átstilizált javaslatot). A kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényjavaslatról pedig szemrebbenés nélkül azt állítja, hogy nincs rá szükség. Jó félév múlva összeül a NATO csúcsértekezlete, hogy meghatározza, kiket vesznek fel elsőként a szervezetbe. Latolgatják, hogy Szlovákia helyett Szlovénia lesz a negyedik, sőt a világsajtó a román kormány- és elnökváltás óta egyre többet cikkezik a gazdaságilag gyenge és gondokkal küzdő Romániáról is. A demokratikus román erők győzelme a legutóbbi választásokon és a széles politikai skálát tömörítő új kormány, amelyben két magyar miniszter is helyet kap (egyikük épp a kisebbségi problémák gazdája lesz), jelentős lépéssel vitte közelebb az országot a nyugati struktúrákhoz. Kormányunk a gazdasági eredményekkel hencegve azt várja, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Szerinte a demokratizálás problémái idővel megoldódnak... Ez azonban mind kétségesebb. Az utóbbi hetekben egyre több szó esett a NA- TO-tagságról. A Moszkvában járt szlovák küldöttség ugyan kijelentette, hogy a kormány- program szerint kitart a nyugati struktúrákba való belépés mellett, mire az orosz miniszterelnök kijelentette, hogy ebben az esetben Oroszország megfelelő ellenintézkedéseket tesz. Ez bizony felér egy fenyegetéssel. Kormányfőnk az elmúlt napokban ismerte be először, tud arról, hogy ki akarnak bennünket hagyni a belépők közül. Ennek ellenére a jövő év májusában meglesz a népszavazás a belépésről, noha a felmérésekből tudni lehet, hogy a lakosság többsége már ma támogatja az atlanti tagságot. A népszavazás eredménye három évig érvényes és azt remélik, addig megoldódhat a tagság kérdése. Meciar szerint Szlovákia négy lehetőség közül választhat: 1. EU- és NATO-tagság, 2. EU-tagság, 3. NATO-tagság, 4. Szlovákia Svájchoz hasonlóan egyik szervezetbe se tartozna. Az utóbbi semleges alternatíva hívei a miniszterelnök koalíciós partnerei. A Slota-féle nemzetiek és a Lupták vezette munkáspártiak erről külföldön is nyíltan beszélnek. A Magyar Koalíció teljes mértékben támogatja, hogy Szlovákia Magyarországgal együtt mindkét szervezetnek tagja legyen. A magyar képviselők egyidejűleg követelik a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény mielőbbi elfogadását. Ez egyébként a Nyugat egyik elvárása is Pozsonnyal szemben, amelynek teljesítése közelebb vinné az országot a nyugati szervezetekhez. Mégsem lett kisebbségi nyelvtörvény Katarina Tóthová jókorát csúsztatott CTK/AP-felvétel Max van der Stoelt, enyhén szól va, átrázták
