Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-04 / 49. szám
10 1996. december 4. Kópé A halhatatlanságra vágyó királyfi Egyszer vót egy királyfi. Azt mondja az apjának, hogy ő nem akar meghalni. Azt mondja az apja:- Fiam, aki született, annak halni is kell! Nem, de ő soha, de soha nem akar meghalni. Mit csináljon?- Kimegyek Halhatadanországba!- Olyan nincs, fiam!- De van, apám, hallottam!- Hát ahogy neked jólesik! Felkészült a királyfi, ment, évekrül évekre. Egyszer tanál egy rettenetes magas hegyet. Néz felfele a hegyre, annyinak látott valamit mozogni, mintha egy veréb mozogna. Ő mán, ha ennyire gyött, hát megnézi, hogy mi lehet ez? Felmegy a hegyre, évekrül évekre ment a hegyre. Mikor felér a tetejűre, ott van egy nagy óriás ember, olyan nagy vaslapát a kezibe’, mint egy nagy kenyérsütő lapát, egy kordély meg egy nagy muraközi ló. Köszön az óriásnak, az fogadja. Az óriás kérdi tőle:- Mit keresel, királyfi, itt?- Én a Halhataüanországot. Nem tud- nád-e megmondani, hun, merre kell menni?- Hogyne, hát benne vagy! Ez a nagy hegy mán a Halhatatlanország. Hát maradj itt velem, mert iderendel a halhatatlan királyné!- Én szeretnék a halhatatlan királynéval beszélni. Nevezd meg, merre kell odamenni!- No, ha nem akarsz itt maradni, majd menj erre meg erre! Ott van az erdő, azon keresztülmész, majd ott megtaná- lod. Ment a királyfi, megtanálta az erdőt. Szép kastély az erdőbe’, egy nagyon nagy szoba van ott, pádimentomos, egy szép asszony ül a közepin, varrogat. Körül rajta annyi tű van szurkálva a pádi- mentomba, hogy mán oda egyet se lehet többet beleszúmi. Azt mondja az asszony:- Mit keresel, királyfi?- Én a halhatatlan királynőt.- Ne menj oda, mert ide fog kűdeni! Maradj itt velem, csendesen elbeszélgetünk! Engem is iderendelt, téged is ide fog rendelni.- De én csak a halhatatlan királynéval szeretnék beszélni!- Oda te nem tudói bejutni hozzá, mer három vaskapun kell bemenni hozzá, oszt mind a három vaskapun háromhárom állat áll, a legvadabb állat. No, ha nem akarsz itt maradni, adok neked három zsemlyét. Ha a kapunál megtámadnak az állatok, ebbül a zsemlyébül adj neki mindegyiknek egy kicsit, kinyílik a vaskapu! Féreállnak az állatok. A másik kapunál a másik zsemlyét, a harmadik kapunál a harmadik zsemlyét! Mire a harmadik kapu kinyílott, a halhatatlan királynő az udvar közepin állott. Kérdi a királyfitól, mi járatba’ van?- Hát én téged gyöttelek megkeresni! Akkor azt mondja:- Maradj itt velem! Ott maradt a királyfi vele. Telt-múlt az idő, a királyfi mondja a halhatatlan királynénak:- Hallod-e, én elmennék haza! Hattam otthon két öreg szülőmet, megnézem, megvannak-e vagy sem? A halhatatlan királyné egyet kacag.- Királyfi vagy, mégis buta vagy! Hát mit gondolsz te, hány éve, hogy itt vagy? Nem leled meg az apád házát, RAcz Noémi illusztrációja hogy hol vót. A legöregebb ember lesz ott háromszáz éves, az se fogja tudni megmondani azt, hogy mikor vót a te apád ott király. Hát te mit gondolsz, hogy hány éve, hogy itt vagy? Azt mondja a királyfi:- Három éve.- Mán háromezer éve, hogy itt vagy. De azér nem foglak el, ha mégy. Adok neked egy pár cipőt, ezt vigyed magaddal! Mert valaki meg fog támadni, de mondjad neki, hogy mégy vele, oszt húzd fel ezt a cipőt! No, a királyfi elindult. Megy, mende- gélt, s betalált a városba. De nem úgy állt a város, ahogy azelőtt! Kérdezi egyiktül-másiktul, hogy nem esmerték- e ezt és ezt a nevű királyt? Nem, senki se. Kérdi a legöregebb embert, ki itt a legöregebb? Ebbe’ a házba’ lakik egy háromszáz éves ember. Bemegyen hozzá.- Bácsika! Nem emlékszik az én apámra?- Ó, fiam - azt mondja - nem is hallottam hírét se! Na, itt a királyfi, beesteledett, tanált egy kis szép tisztaszobát, vitt oda magának szalmát, lefeküdt, elaludt. Reggel felébred, előtte áll egy ember. Köszön neki, az ember fogadja. Azt mondja neki az ember:- Na, te királyfi, mán háromezer esztendeje, hogy kereslek, most megtanál- talak! Gyere velem, mer mán nagyon régen meg kellett vóna neked halnod! Oszt engem mindég küldöznek teérted, éjjel-nappal. Azt mondja:- Várjál mán, menjünk ki, húzzam fel ezt a cipőt, oszt megyek veled! Felhúzta a cipőt, a cipő felkapta, vitte a királyfit. A Halál mindenütt utána, de csak nem bírta megkapni a királyfi frakkját. Mikor a halhatatlan királyné kastélyának a falához ért, a halhatatlan királyné az udvaron állt. Kiált a Halálra:- Ahhoz az emberhez ne nyúlj! Majd én kimegyek, elintézem! A halhatatlan királyné kiment.- Én ezt az embert felhajítom magasra! Ha kívű esik a kerítésen, a tied, ha belűre esik, akkor az enyim! Mikor a halhatatlan királyné felhajította a királyfit, akkor a Halál táncolt, tapsolt, hogy kívűre esik. De mire leért, belűre esett. Akkor a halhatatlan királyné a Halált rettenetesen elpiron- gatta onnat, hogy többet az ő országába be ne tegye a lábát, mer vége az életinek! A királyfi ott maradt, még most is élnek, ha meg nem hóttak. Népi elbeszélés alapján Weöres Sándor Magyar etűdök Nagy a hó igazán, futási, meg a szán, hejhó! Lecsúszik a Mari meg a Ferkó. Sárkány röppen, viszi szél, didereg a jámbor, festés csillog fedelén, ide-oda táncol. Erdő pici zöld ablaka, benn álmodoz Árnyék Kata. Kelj fel szivem, Árnyék Kata, keltsen hideg éj harmata. Márvány szoba tükrös fala, benn szunnyadoz Ékkő Lola. Ébredj szívem, Ékkő Lola, vár rád tüzes ég hajnala. Gáspár János A macska és a három kutya A macska egyszer belopó- zott a kamrába, és elcsent onnan egy szép szál kolbászt. De amint ki akart osonni, észrevette, hogy az ajtó előtt játszik a három házi kutya: Pumi, Uszkár és Fürjész. Megijedt a macska, hogy rajtakapták a lopáson, és attól félt, hogy ezért majd jól elverik. Elment hát hízelegve Pumihoz, és azt mondta neki:- Édes Pumim! Ha hallgatsz, és nem mondod meg senkinek, hogy mit láttál, kapsz te is egy darab kolbászt. Pumi megszaglászta a kolbászt, tetszett neki és azt felelte:- Jól van, nem mondom meg senkinek. Azután a macska odasün- dörgött Uszkárhoz, és odasúgta:- Édes Uszkárom! Ha hallgatsz, és nem mondod meg senkinek, hogy hol jártam, neked is adok egy darab kolbászt. Uszkár megszaglászta a kolbászt, tetszett neki, és megNagy Zoltán rajza ígérte, hogy ő sem árulja el. Most a macska elment Für- jészhez is, neki is ígért egy darab kolbászt, csakhogy hallgasson. Igen ám, de Fürjész becsületes volt, és nem akart a tolvaj macskával cinkosságba keveredni.- Te csaló, tolvaj! - mondotta. - Nem kell tőled semmi, hiszen te mindnyájunkat megloptál, és holnap majd az én tányéromból is kilopnád a csontot. Azzal fülön fogta, bevitte a konyhába, ott macska uramtól elvették a kolbászt, és még jól el is páholták. Kikapott Pumi és Uszkár is, Fürjész pedig egy szál kolbászt kapott jutalmul. Új játékra hívunk, buzdítunk hennátokat. Kap* családiatok be Karácsonyi látókunkba, amelyben karácsonyra megnyerhetitek a Jacobs Suchard Figaro Rt., Illetve az AB Art Kiadó által falaién* lett díjakat. Feladatotok mindössze annyi, hogy a november 374« és december 4-én megjelenő számunkban található, kettévágott karácsonyfát illesszétek egybe, és ragasszátok fel egy papírlapra, írjátok alá a nevetőket, a címeteket, valamint az életkorotokat, és küldjétek be a Vasárnap szerkesztőségének a címére. A borítékra írjátok rái Képé — Karácsonyi játék. A borítékokat legkésőbb december 6-áig adjátok postára. A sorsolást december 11-én tartjuk. Az eredményhirdetést a december 18-ai számunkban közöljük.
