Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-17 / 29. szám
4 1996. július 17. Háttér Dokumentum A SZER-re szükség van Ennek az országnak és egyáltalán e térségnek a férfi-és hölgypolgárai 1989 előtt egyedül a Szabad Európa Rádió adásainak köszönhetően tudták életben tartani a szabadságba vetett hitüket. Kérdezzenek meg bárkit, hogy a hidegháború éveiben ki harcolt a szabadság eszményéért Közép-Európában és mindenki azt fogja erre válaszolni, hogy a Szabad Európa Rádió, amelyet szinte családtagnak tekintettek. Beszéltem olyan emberekkel, akik napi programjukat a SZER műsoridejéhez igazították. Négy évtizeden át ez a rádió segített a diktátorok hazugságainak és csalásainak leleplezésében azzal, hogy tájékoztatott mindarról, ami a vasfüggönytől keletre történik, s tetjesztette a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a törvények betartására épülő kormányzás üzenetét. Most a Szabad Európa Rádiónak új, nem kevésbé fontos küldetése van. Hírszolgálatával, az időszerű eseményekről tartott kerékasztalok és tanfolyamok sugárzásával segíti a demokrácia alapjainak megszilárdítását. Ezek célja a független médiák támogatása azokban az országokban, amelyekben a szabad sajtót a múltban elhallgattatták. Az USA továbbra is érdekelt a demokrácia ügyének támogatásában, s teszi ezt a Szabad Európa Rádió tevékenységének segítésével. A mi állami címerünkben ott a felirat: „E pluribus unum” - vagyis arra utal, hogy sokféle származásunk ellenére egyek vagyunk, mégpedig nemcsak műit emberek, hanem a demokratikus énékek tekintetében is, amelyeket tisztelünk és védelmezünk. Napjainkban már nem a gyarmati vonásokat magán viselő egykori kommunista blokk jelenti a legnagyobb veszélyt a demokráciára, hanem a robbanással fenyegető gazdasági és szociális körülmények, amelyek a régi rézsűnek bukása után alakultak ki, valamint az új helyzetben megjelent demagógok és diktátorok. Ezek a kihívások nemcsak Közép-Európára vonatkoznak, hanem valamennyi demokráciára, régire és újra egyaránt. Hogy e kihívásokra megfelelő választ tudjunk adni, a Nyugatnak ki kell szélesítenie a demokratikus család körét, méghozzá oly módon, hogy hozzáférhetővé tegye azokat az intézményeket, amelyek évtizedeken keresztül jól szolgálták a demokrácia ügyét. Emellett azonban tudatosítanunk kell azt is, hogy önmagukban nemcsak az intézmények jelentik a demokráciát, hanem a demokratikus értékek átültetése az emberek mindennapi életébe. (Hillary Clintonnak a Szabad Európa Rádió prágai központjában elhangzott beszédéből.) Clinton és neje táncot lejt a lyoni csúcstalálkozó után, majd az elnök hazatért, neje pedig európai körútra indult. CTK-felvétel Hillary Clinton és Madeleine Albright nem kertelt a pozsonyi politikusok előtt Eleget tudnak Szlovákiáról P.Vonyik Erzsébet Hét európai országot látogatott sorba a hónap első hetében Hillary Clinton. Az amerikai elnök felesége egyebek között felkereste Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot és Romániát is. Valószínűleg nem véletlen, hogy Prágában négy napot időzött, Pozsonynak röpke hét órát szentelt, míg Budapest vendégszeretetét három napig élvezte. A legkellemetlenebb fogadtatás azonban Bukarestben érte, ahol jövetelére időzítve Iliescu-ellenes tüntetés zajlott. A íirst lady vizitje nemcsak jószolgálati missziónak tekinthető, hanem komoly politikai üzenetet is hordozott térségünk országai számára. Hillary Clinton látogatására a hét európai országban a térség szemszögéből fontos időszakban kerül sor, nyilatkozta még Washingtonból történt elutazása előtt az elnöki feleség szóvivője. Az AP hírügynökség ehhez hozzáfűzte, hogy Finnország kivételével csupa olyan születő demokráciákról van szó, amelyek a néhai szovjet blokk csadósországaiban bontakoznak ki. E megjegyzésből is kiviláglik, hogy a Fehér Ház egyértelműen politikai küldetésnek szánta Hillary útját. A meglátogatott poszt- kommunista országok vezetőinek - ha ők is úgy akarják - impulzust adhatott a demokratikus struktúrák építéséhez. Amerika első számú hölgye Pozsonyban sorra találkozott a szlovák politikai élet vezetőivel, köztük Michal Kováccsal, Vladimír Meciarral, ám a legnagyobb érdeklődés a Prímás - palota Tükörtermében a nem kormányszintű szervezetekkel való kerekasztal-beszélge- tését övezte. Ezen az amerikai vendég rámutatott arra, hogy a kormányon kívüli szervezetek a demokrácia szavatolóiként fontos szerepet játszanak, majd hozzáfűzte, hogy a törvényeket be kell tartani és biztosítani kell a sajtószabadságot, valamint a bíróságok füg- gedenségét. Lelkes hangon beszélt arról, hogy gyakran egyes vezetők azt hiszik, amit tesznek, az helyes és az ország érdekeit szolgálja, és nem kedvelik a kritikát, pedig a bírálat együtt jár a demokráciával. Aki akarta, megértette a nyilvánvaló célzást a szlovák viszonyokra, egyebek között az alapítványokat padlóra küldő törvényre. A vitafórum hazai résztvevői az alapítványok ellen hozott kemény törvényt az előző rezsim praktikáihoz hasonlították. A szlovák egyetemek rektorai pedig arra figyelmeztették Hillary Clintont, hogy az állam- igazgatási szervek és az oktatásügyi minisztérium egyre inkább kisajátítják a főiskolák jogkörét, ami gyengíti az egyetemek autonómiáját. Az Egyesült Államok első hölgyének vizitje előtt sokakban felmerült, hogy jövetele politikai szempontból egyáltalán számít-e valamit, magyarán komolyan vehető- e. Vagyis az előtte felvetett kérdések nem lesznek-e pusztába kiáltott szavak, amelyek nem jutnak el az igazi címzettekhez. A hétórás szlovákiai tartózkodás alatt történtek eloszlathatták ezeket az aggodalmakat, hiszen egyrészt az elnök - feleség által tolmácsoltak akár a Fehér Ház urának személyes üzeneteként is felfoghatóak. Másfelől a látogatás súlyát emelte az is, hogy Clinton asszony társaságában volt az amerikai nagy- politika egyik legtekintélyesebb képviselője, a cseh származású amerikai ENSZ-nagykövet, Madeleine Albright is. O négyszemközti találkozót is kért a szlovák államfőtől, amelyen érdeklődött Michal Kovác fiának ügye felől. Ha nem lenne gond a szlovák demokráciával, akkor az ENSZ-dip- lomata aligha tartotta volna szükségesnek, hogy Vladimír Meciar előtt hangsúlyozza: az esedeges NATO-tag- ság feltétele a tényleges demokratizálódás. S mint később nyilatkozta, nagyon őszinte volt Vladimír Meciarhoz, ami a diplomácia nyelvén any- nyit jelent, hogy kertelés nélkül értésére adta, mi is a washingtoni vélemény Szlovákiáról. S hogy miként reagált a szlovák politikus amerikai vendégének kíméletlenül őszinte szavaira? Albright asz- szonyt idézzük: „Válaszolt mindarra, amit én mondtam, és úgy gondolom, hallotta is, amit tolmácsoltam”. Szavaiból egyszer s mindenkorra megérthették a szlovák politikusok azt is, hogy Washington számára Szlovákia nem jelent fehér foltot, amelyről nincsenek információik, vagy ha vannak, azokat elfogult, a kormánnyal nem rokonszenvező sajtóvéleményekből merítik, illetve a szlovák érdekek elárulásával vádolt ellenzéki politikusoktól származnak. Az ENSZ- képviselő közölte, kiváló munkát végez a pozsonyi amerikai nagykövetség, amely bőséges és friss információkkal látja el a fehér házi politikusokat. Mindezt még megtetézte a következő kijelentésével: „Szlovákia barátjaként el szeretném mondani: nagyon fontos lenne, hogy a szlovákok ne dőljenek be annak a téves elképzelésnek, hogy mások nem értik, mi történik náluk”. Majd az egész vizit alighanem leglényegesebb gondolatát is ő fogalmazta meg: „Az általam kézbesített üzenet lényege, hogy folynak az előkészületek a NATO bővítésére és világosan közöltem a felvétel feltételeit. Remélem, hogy szavaim meghallgatásra találtak. Most a szlovák vezetők dolga, hogy az üzenetnek ezt a két részét összerakják”. Most van mintegy fél év arra, hogy szlovák részről meggyőzzék a NÁTO-t és nem különben az Európai Uniót arról: Pozsonyban tényleg elhatározták, hogy minden út csak e két intézmény felé, s következésképpen a vüág demokratikus részéhez vezet. A magas szintű hölgyvizitek is arra igyekeztek rádöbbenteni a szlovák politika utóbbi időben olykor demokratát színlelő erős emberét, hogy immár vége a zsákbamacska-árulásnak és végre színt kell vallani. Kertelés nélkül közölte, mi is az amerikai vélemény. Téves elképzelés, hogy mások nem értik, mi történik Szlo- vákiában. Az osztrákok csak a jövő évtől fokozzák az ellenőrzést Mi lesz a kívülmaradókkal? A schengeni egyezményhez bármely EU-tag csatlakozhat, azonban az unión kívüli tagállamok nem. Mivel Ausztria is aláírta az egyezményt, de a bécsi parlament még nem ratifikálta, így az osztrák - szlovák, illetve az osztrák - magyar határon csak jövő év derekától számíthatunk szigorított ellenőrzésre. Ausztria még ha akarna sem lehetne nagyvonalú keleti szomszédaival szemben, mivel ez a többi EU-tag tiltakozását vonna maga után. Bécs- ben viszont úgy vélik, hogy ha például Magyarország szigorúbban ellenőrzi külső határait, akkor Budapest számíthat arra, hogy enyhítik az osztrák - magyar határ ellenőrzését. Eddig csupán az EU hét tagállamában - Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, A határon csak jövőre számíthatunk szigorúbb ellenőrzésre. Luxemburgban, Németországban, Portugáliában és Spanyolországban - ratifikálták az egyezményt, jóllehet tíz tagállam írta alá a szabad munkaerő- és tőkeáramlást lehetővé tevő megállapodást. Ha Magyarország szigorítaná külső határainak ellenőrzését, ez egyúttal elszigetelhetné a szomszédos államokban élő magyar kisebbséget. Osztrák vélemény szerint a megoldás a kishatárforgalom, például Észak-Magyarország és Szlovákia között. A schengeni tagállamok is megengedik, hogy a határ két oldalán élők látogassák egymást, elkerülni csupán az ellenőrizetlen bevándorlást akarják. A legjobb megoldás a szlovák és magyar EU-csatlakozás lenne, s ez esetben a tár- sulóknak kellene gondoskodniuk az unió külső határainak megerősített ellenőrzéséről. Egy mozzanat a pozsonyi látogatásról: Hlllary a Fő téren találkozott a fővárosiakkal. Somogyi Tibor felvétele
