Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-27 / 48. szám
1996. november 27. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Igen is meg SziLVÁSSY JÓZSEF_________ A magyarok nem lojálisak! - harsogják szinte naponta kormánypárti percemberkék a parlamentben, valamint a mai hatalom gyámhatósága alá került állami televízióban. Válaszunk az ilyesfajta rágalmazásokra, de az őszinte érdeklődésre is teljesen egyértelmű, még akkor is, ha a kérdésre igennel és nemmel is felelünk. Szlovákia magyar állampolgára lojális az országhoz, hiszen nem határmódosításokat, hanem a mai európai szellemiségnek megfelelően, átjárható határokat óhajt. Magyarként akar megmaradni, boldogulni szülőföldjén, szabadon utazni szellemi hazáiba. Lojális állampolgár, mert törvénytisztelő, döntő többségében becsületes ember. E téren viszont egyre több gond keseríti életünket: különösen Dél-Szlovákiában mind többen képtelenek gyakorolni a munkához való jogukat, mert a kormány gazdaságpolitikája bizonyíthatóan ezt a régiót sújtja, s nem is mindez egyre tragikusabb emberi és közösségi következményekkel jár. Törvény- tisztelők vagyunk még akkor is, ha alkotmányunk nem tekinti államalkotónak a szlovákiai magyarokat, ugyanakkor elismerjük, hogy európai szinten deklarálja jogunkat az anyanyelvi művelődéshez, információcseréhez, különböző döntéshozatali jogköreinket. Sok szlovák polgártársunkhoz hasonlóan nem lehetünk lojálisak viszont olyan kormányhatalomhoz, amely országosának bebetonozása érdekében alkotmányos jogokat sért és tapos. Talpnyalóinak fillérekért ad tulajdonba milliárdos vagyonokat. Szlovák színházakba, múzeumokba ideológiai komisszárokat helyez, nemzetiségi intézmények, iskoláink működését veszélyezteti. Öntudatos polgár a közerkölcstelenségeket gyakorló kormányhatalomhoz nem lehet lojális. Ám még üyen körülmények között is lojális marad Szlovákiához, alkotmányos politikai rendszeréhez. Vendégkommentár Lojalitás Miroslav Kusy ___________ Ha valamilyen szó divatossá, vitatottá válik, szeretek utánanézni a szótárakban az eredeti jelentésének. A lojális szó a Kis Csehszlovák Enciklopédia szerint elkötelezettet, hűségesett, sőt talp- nyalót jelent. A szlovák szinonimaszótár hasonló jelentéseket sorol: hűséges, elkötelezett. Hűséges és elkötelezett azonban csak emberrel, például egy uralkodóval szemben lehetek, de nem egy állammal szemben. A Saling-féle idegen szavak szótára mértékletesebben fogalmaz és a lojalitást a rendszerhez való pozitív viszonyulásnak nevezi. A pozitív viszonyulás azonban hasonló az elkötelezettséghez és ezt sem lehet az emberből kipréselni. A lojalitást tehát nem lehet előírni, ahogyan a szerelmet sem. A szerelemmel ellentétben azonban a lojalitás nem kölcsönös kapcsolat. Az államnak megfelel, ha lojális vagyok vele szemben, nekem viszont nincs szükségem az állam lojalitására, csupán azt várhatom el tőle, hogy szolgáljon, védjen és egyenlő esélyt biztosítson valamennyi polgárának. Az államot nem szokás szeretni (ahogyan a taxiszolgálatot sem), az államot elismerni szokás. Az állam ne szeressen engem (ahogyan a tisztító sem), hanem szolgáljon engem. Az egyenlet tehát egyszerű: az állam, azzal, hogy teljesíti a velem szembeni kötelességeit, kedvező alapot teremt ahhoz, hogy pozitívan viszonyuljak hozzá. Azzal az állammal szemben lehetek lojális, amely jól működik és megfelel a polgári elvárásaimnak. Ha a polgár nem lojális az államához, az azt jelenti, hogy elégedetlen vele. Ebben az esetben azonban az állam fölött kell elgondolkodni, nem a polgár fölött. A szerző politológus, egyetemi tanár, publicista Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Rossz hír: itt ülünk kocsi nélkül. Jó hír: úgyis megemelték a benzin árát... Hogyan legyünk még hűségesebbek? Akár a viszonzatlan szerelem... A közelmúltban ismét terítékre került a szlovákiai magyarság lojalitásának nevezett kérdés. Max van dér Stoel EBESZ-főbiztos szlovákiai látogatása során említette: a szlovákiai magyarok legyenek lojálisak az államukhoz. A kormány szócsövei azonnal rácsaptak a kijelentésre, s olyan megfogalmazást adtak a főbiztos szájába, amilyet nem is Fonod Zoltán, egyetemi tanár, irodalomtörténész: a a Számomra a tolerancia ^ ^ vagy türelmesség a tisztesség szinonimája. Jelenti a más meggyőződésű emberek iránti türelmet, egyáltalán a másság tiszteletét. Sajnos, a jelenlegi politikai légkör nem a másság tiszteletére épül, hanem az ellenség keresésére. Ez évtizedeken át osztályharc formájában jelentkezett, ma a nacionalizmus, a demagógia és az arrogancia a meghatározója. Korunknak ez a három szenvedélye, s az a „felfogás”, hogy mindig a jóhiszeműek tévednek, a magyarázata annak, hogy a kisebbség számára ez a játszma még néhány évtizedig általában 0:3 arányra van ítélve, de a 0:2 biztos! A toleranciát általában a mondott. Szokásukhoz híven ragozni kezdték a fogalmat, azt sugallva, hogy nem vagyunk „elég jó” állampolgárok, hiszen nem bizonygatjuk naponta hűségeskükkel ragaszkodásunkat Szlovákiához. Hogyan is állunk a lojalitás és a tolerancia kérdésével, erről közlünk három véleményt az alábbiakban. kisebbségben (ellenzékben) lévők emlegetik, míg a hatalom lojalitást követel. A hatalmon lévők azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Ezért félő, hogy ez amolyan kiveszőben lévő fogalom, melyet addig emlegetnek, míg a kisebbségben (ellenzékben) lévők is ki nem vesznek. . Huncík Péter pszichiáter, a Márai Alapítvány elnöke: a Haa szlovákiai magyarok V úgy döntenének, hogy ezt a vitát szeretnék kihasználni Szlovákia ellen, csak azt kellene tenniük, hogy szlovákoknak deklarálnák magukat, mert eszerint az elv szerint meg- dönthetnék a szlovák kormányt, vagy veszélybe sodorhatnák Szlovákia integritását. Ezt nem teszik meg, pedig a példa adott és kézenfekvő: ugyebár a szlovákok már megtették, hiszen lojális csehszlovák állampolgárokként szétválasztották az egykori Csehszlovákiát. Hogy a magyarok ezt nem teszik meg, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ostobák és nem ismernék fel az ilyen kiskapuk lehetőségét, hanem mert egyszerűen lojálisak. Izraelben járva megkérdeztem zsidó barátaimtól, mi a véleményük a palesztinok lojalitásáról. A válaszuk röviden ez volt: csak annyira legyenek lojálisak, hogy nem ölnek meg bennünket. Ebben a válaszban, azt hiszem, minden benne van. Remélem, nálunk idáig nem fajul el a helyzet, ennek egyelőre, szerencsére nem tapasztalni jeleit. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy észnél kell lenni, s az ilyen viták teljesen semmirevalók és értelmetlenek. Q Lojálisak vagyunk. O Tolerancia kellene, nem lojalitás. Milán András, a Ruszin Megújhodás szlovákiai koordinációs bizottságának a tagja: a A lojalitás az értelmező ” szótár szerint általánosságban az illető ország állami berendezkedésével való egyetértést jelenti. A ruszinokat illetően úgy vélem, hogy minden tekintetben lojálisak az államhoz való viszonyukban. Természetesen a lojalitást úgy fogom fel, mint az állam támogatását, de az itt élő nemzetiségi kisebbségek minimális jogainak a biztosítása mellett. Szlovákia alkotmánya ugyan szavatolja legfontosabb jogainkat, de sajnos, a ruszinok vonatkozásában ezek a jogok nem teljesültek, hiszen például nincs iskolahálózatunk, rádiónk, múzeumunk. Sajnálatos az is, hogy az utóbbi két évben az állami támogatás, amelyet ruszin szervezeteknek folyósítanának, nagyon csekély, sőt azt is mondhatnám, hogy szinte a nullával egyenlő. Ez a többi kisebbséghez viszonyítva érthetetlen, hiszen vegyük például a 13 000 főt számláló szlovákiai ukrán kisebbséget: idén júliusig 300 ezer koronát kaptak sajtójuk támogatására, 900 ezret pedig egyéb kulturális aktivitásokra. Ellenben a 17 000 főre tehető ruszin kisebbség ugyanezen dátumig mindössze 380 000 koronát, ami létszámunkhoz viszonyítva aránytalanul kevés. Megjegyzem, hogy Szlovákiában mintegy ötvenezren vallják magukat ruszin anyanyelvű polgároknak. Úgy vélem, hogy ha az állam így fog viszonyulni a ruszin kisebbséghez, akkor ez hatással lehet a lojalitásunkra. Hozzáfűzném még, hogy a szlovákoknak és a ruszinoknak közös történelmi múlt jutott osztályrészül, s mi hisszük, hogy a szlovákok nem feledkeztek meg közösen átélt megpróbáltatásainkról, a múlt századi megújhodási mozgalomról, és nem hagyják elpusztulni a ruszin kultúrát, s egyáltalán a ruszin kisebbséget. Olvasói levél Ki-ki a maga háza előtt... Bár Dél-Csehországban élek, figyelemmel kísérem, mi történik Szlovákiában. 73 éves vagyok, szinte Csehszlovákia egész történelmére emlékezhetek. Még mindig csehszlovák állampolgárnak tartom magam, mégis úgy gondolom, jobb lenne, ha ki-ki a saját háza előtt söprögetne. November 6- án este sugározta a szlovák VTV a Kereszttűzben c. műsort. A két szerkesztőn kívül a műsor főszereplői ing. Repka és ing. Brogyányi urak voltak, a Mati- ca slovenská, illetve az Együttélés képviseletében. A fő téma nagyjából az volt, hogy a szlovákiai magyarság nemzetiségi kisebbséget, avagy nemzetet alkot-e. Az Együttélés képviselője természetesen a nemzet megnevezést védte. Úgy gondolom, a nemzet megnevezés igazságos, mivel a magyar faj és a magyar családok évszázadok óta élnek Szlovákiában, bár el kell ismerni, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia keményen bánt a szlovákokkal. De ez már a múlté, ezzel aligha lehet bármit is kezdeni. Ezt a kérdést a Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor kellett volna tisztázni. Felháborítóbb volt a vitának az a része, amikor Repka úr kijelentette, „Szlovákia a Szlovák Köztársaság (amely általános vélemény szerint fasiszta volt) eltörlésétől a Csehszlovák Köztársaság széteséséig a csehek megszállása alatt élt”. Repka úrnak ezen a kijelentésén Brogyányi úr is megütközött, mondván: „Ezt nem gondolhatja komolyan!” Ám Repka úr komolyan gondolta. A szerkesztő urakat ugyanakkor az effajta provokáció egyáltalán nem látszott zavarni, egy szóval sem tiltakoztak ellene. Nem tudom, mi nem tetszett Repka úrnak a „cseh megszálláson”. Valószínűleg elfelejti, hogy a szlovákiai háborús károk helyrehozatala és a további építés is közös, csehszlovák pénzekből folyt, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ha Repka úr sértegeti a Csehszlovák Köztársaságot, talán mentségére szolgál fiatal kora, hiszen a saját tapasztalatai alapján nem emlékezhet semmire. Talán a pionír-nyakkendőre, amelyet lehet, hogy ő is viselt. Egyébként csak azt szajkózza, ami ma „divatban van”. Tanácsolnám Repka úrnak, hogy a Matica slovenská könyvtárában keresse ki Auszt- ria-Magyarországnak mondjuk az 1909-es térképét, és próbálja megtalálni rajta a szlovákiai „Felvidék” határait. Gondolkodjon el a fölött az idő fölött, „az 1945 utáni cseh megszállást” pedig, amely alatt - véleménye szerint - nyögtek a szlovákok, hagyja békén. Hasonlóképpen hagyja békén az egykori Csehszlovák Köztársaságot és a mai Cseh Köztársaságot is. Ezzel a levéllel tiltakozom a Repka úrhoz hasonló típusú emberek és azon szerkesztők viselkedése ellen, akik szó nélkül eltűrik a sértegetéseket. Jirí Sedlácek Jana Miliőé 325/11 Ceské Budéjovice 4