Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-20 / 47. szám
.6 1996. november 20. Csaknem hétfontos belépővel stadionszemlén a világhírű londoni Wembleyben Hurst gólja, minikórház és egyebek Protics JÁNOS Több hónapos fontolgatás után az idén májusban végre rászántam magam, hogy ellátogassak a brit főváros északi részében fekvő stadionkomplexumba, a világhírű Wembley- be. Hogy mennyire vonzó idegenforgalmi nevezetességben járok, arról csak az angol fut- ballszentélynek tartott létesítmény falai között győződtem meg. Azt már előre tudtam, hogy a stadiont üzemeltető vállalat naponta szervez túrákat az érdeklődőknek, hisz az erről szóló reklámplakát szinte minden londoni idegenforgalmi információs központban megtalálható. A csaknem hétfontos (350 szlovák korona) belépő ára első hallásra túlzottnak tűnt, de mint később kiderült, a látvány ennyi pénzt is bőven megér. De menjünk sorjában... Stadiontúránk kiindulópontja a Twin Towers (magyarul ikervagy kettős torony) közelében, tehát a fényképekről jól ismert, jellegzetes főépületben van. Minden félórában innen indul a közel két óráig tartó ismertető körút. Japán, koreai, brazil és német turisták társaságába kerülök. Idegenvezetőnk, Steve az első hatalmas panel előtt üdvözöl bennünket. Mögötte nagy képernyő, s rajta a focirajongók számára egy jól ismert jelenet elevenedik fel az 1966-os angliai világbajnokság döntőjéből. Nevezetesen az angol-német meccs egyik sokat vitatott pillanata, amikor George Hurst lövése a felső kapufáról a gólvonalra pattant vissza. - Meg- adta-e a játékvezető a gólt vagy sem? - hangzik a mindannyiunknak feltett kérdés. Az igen gombot csak négyen nyomtuk meg, tizenheten nemmel válaszoltak. Pedig mint tudjuk, a gól érvényes volt. Hiába, messze van már 1966... Első megállónk az Event Cont- rol Rooms, vagyis az a két helyiség, ahonnan a tv-kamerák és a képernyők segítségével az egész stadion és környékének minden zuga belátható. A biztonsági szakemberek szerint a technikának ez a vívmánya különösen a „rázós” rendezvények idején jelent nagy előnyt, hisz a rendőrség egy központból szemmel követheti a lelátót, a stadion előtti utakat, és csírájában el tudja fojtani az esetleges rendbontást. Gyalogos stadiontúránk a tv- stúdióban folytatódik. A BBC- nek állandó külön stúdiója van a stadionban, ahonnan a riporterek a meghívott szakértőkkel együtt kommentálják a sport- rendezvényeket. A tévéképernyőjén a stúdió hatalmas helyiségnek tűnik, melyet csak egy nagy üvegfal választ el a nézőtértől és a pályától. A valóság azonban teljesen más, a stúdióban alig fér el négy-öt ember. Az optika ezúttal csalóka. Egy vetítőhelységben húszperces film vár ránk. A régi felvéMiről szeretne olvasni a sportoldalakon? Mi hiányzik önnek a Vasárnap sportoldalain? Miről vagy ki(k)ről szeretne többet és gyakrabban olvasni? Ha vannak különleges kívánságai, hőn áhított, sporttal kapcsolatos vágyai, írjon vagy hívjon! (Címünk és a rovat telefonszáma lapunk 2. oldalán.) Mostantól egyedülálló lehetőség áll Ön előtt: ötleteivel, kéréseivel bekapcsolódhat a sportoldalak témáinak megválasztásába. Ragadja meg a kínálkozó alkalmat! Nemsokára az Ön kívánsága is teljesül. Ha tudtunkra adja, útrakelünk, utánanézünk, megírjuk... Várjuk jelentkezését! teleken felelevenedik a stadion .története, egymást követik a Wembleyben lebonyolított legjelentősebb események. Az első képsorok 1920-ban készültek. Ekkor kezdődött a sportlétesítmény építése, mely egy nagyszabású birodalmi kiállítás, a British Empire Exhibition egyik része volt. Ünnepélyesen 1923. április 28-án avatták fel, s a nyitómérkőzésen a hivatalosan 125 ezer nézőt befogadó stadion lelátóin csaknem 200 ezren tolongAz őrjöngő poprajongók sokkal fegyelmezetlenebbek, mint a foci- vagy rögbitalálkozók látogatói. tak, igaz állva, hisz az ülőhelyek csupán néhány száz arisztokratának voltak fenntartva. Azóta a többszöri korszerűsítés után 86 ezerre csökkent a Wembley kapacitása, ám minden hely ülőhely. Az évente ismétlődő legjelentősebb esemény itt az angol labdarúgó kupadöntő, melyet hagyományosan mindig május második vasárnapján játszanak. A filmkockákon felvillan a stadion történetének egy-két felejthetetlen epizódja: az 1948-as nyári olimpia, az 1966-os labdarúgó vb döntője, és néhány másodpercig láthatjuk az emlékezetes angol-magyar találkozó résztvevőit is. A narrátor nem felejti el megemlíteni, hogy 1953-ban először szenvedett vereséget az angol válogatott hazai pályán európai csapattól. Hangvételéből úgy éreztem ki: a 6:3 még sokáig fog fájni az angoloknak. A film a mába kalauzol el bennünket. Megtudjuk, hogy a hetvenes években megszüntették az atlétikai pályát, így közelebb hozták a játékot a lelátókhoz. Egy szűk futópálya azonban így is övezi a zöld gyepet. Hetente háromszor ugyanis az Angliában oly népszerű agárkutyaversenyeket rendezik a Wembleyben. Amikor megkérdezzük, hogy nem szentségtörés-e beengedni a gyors négylábúakat a futball szentélyének tartott stadionba, Steve elmagyarázza, hogy csak így tudják fedezni a stadion fenntartásának tetemes költségeit. Az agárverseny pedig nagyon jövedelmező biznisz a szigetországban. A vetítőterem után egy miniszerelvénybe ülünk, és kényelmesen körbejárjuk a stadion alagsorát. Következő megállónk a játékoskijárónál, a Players Tunnelnél van. Hosszú alagút vezet az öltözőtől a játéktérre. Természetesen bejutunk az öltözőkbe is, és hogy az élmény hitelesnek tűnjön, a hazai csapatéban ott lóg minden válogatott játékos meze - patyolattisztán. Méreteit tekintve engem leginkább a stadion egészségügyi részlege lep meg, hisz szinte egy minikórház található a délkeleti lelátó alatt. Tizenhat kórházi ágyat számolok meg, és megtudjuk, hogy egy helyiség szükség esetén műtőteremként szolgál. Mint kísérőnk, Steve elmondja, szükség van az ilyen túlzottnak tűnő egészségügyi ellátásra, de nem a sportrendezvények miatt. Köztudott, hogy a Wembleyben az utóbbi években egyre több popkoncertet rendeznek. A feljegyzések szerint az elsőt 1972-ben tartották, ekkor a rock and roll királya, Bili Haley lépett fel a stadionban. Azóta több mint százra tehető a nagy poprendezvények száma, sokáig lehetne sorolni azokat a világsztárokat, akik többnyire telt ház előtt léptek fel. A tapasztalat szerint az őrjöngő A Twin Towers, azaz a Wembley jellegzetes Ikerkapuja poprajongók sokkal fegyelmezetlenebbek, mint a foci- vagy rögbimérkőzések látogatói. Például 1992-ben a Guns’ in Roses együttes koncertjén több mint háromezer fiatal rajongó sebesült meg a tömegőrületben. Az alagsorból ismét a lelátóra vezet utunk, sőt a díszpáholyba is beengednek bennünket. Ide az immár fogalomnak száT—r Si És elindul a turistákat szállító miniszerelvény A szerző archívumából mító harminckilenc lépcső vezet fel a lelátó aljától, itt zajlik évente az angol kupadöntő díjátadási ünnepsége. A díszpáholy korlátján ott áll a kupa utánzata. A hálás turisták pedig nem hagyják ki az alkalmat, hogy fényképen örökítsék meg magukat a fejük fölé emelt serleggel. Már csak egy állomás marad hátra a stadionnézésből: a királynő „pihenőhelyisége”, mely közvetlenül a díszpáholy mögött van. Nagy vázában friss virágcsokor, mintha éppen várnák az uralkodónőt, pedig ő csak nagy ritkán látogat ki a Wembleybe. Még néhány utolsó fotó és véget ér a világhírű stadionnal való ismerkedésünk. Steve búcsúzóul nem felejti el megemlíteni, hogy ne hagyjuk ki a stadionboltot. A vékonyabb pénztárcájúak a látogatás élményével is beérik, többségünk azonban növeli az ajándéküzlet forgalmát. Mert egyikünk sem tudja, mikor lesz még alkalma visszatérni a világ egyik leghíresebb futballstadi- onjába... Kuriózumkosár A kudarc oka: túlmenedzselés Az idén sikert sikerre halmoztak a magyar női párbajtőrözők. Az atlantai olimpiáig, ahol alaposan leszerepeltek. A győzelemre esélyes csapat csak negyedik lett, egyéniben csupán Szalay Gyöngyi állhatott a dobogóra. Hónapok múltán Kovács Tamás, a szövetség technikai igazgatója boncolgatta a kudarc okait: „Remélt sikerük érdekében mindenre hajlandó voltam értük, talán túlmenedzseltük őket. Év közben egy bizonyos edzői team utazott velük versenyről versenyre, így verték végig a világot. Én meg úgy voltam: ha Hormay Adrienn februárban Pozsonyban még mosolygott, Atlantában azonban már neki sem ment Vlado Gloss felvétele ez kell az eredményhez, akkor harcolni fogok azért, hogy az edzők kint legyenek velük Atlantában is. A háttérben maradtam, mert miért éppen az olimpián változtattam volna a jól bevált rendszeren? Nem volt igazam, a lányok időközben elvesztették egyéniségüket, gyáván vívtak, rendre kívülről vártak segítséget. Ahogy egy ökölvívó sem nézhet ki mérkőzés közben a ringből, hogy mit csináljon, mert közben pofon vágják, kiütik, úgy egy vívónak is magának kell megoldania a feladatot. Ez egyéni sportág! Az nem lehet kifogás, hogy a párbajtőröző lányok először szerepeltek olimpián, hiszen ebben a fegyvernemben ez más országbeliekre is igaz. Szóval gyenge produkciójukra nincs magyarázat.” A fondorlatos grúz sakkozó Honi sakkberkekben a spanyolországi Menorca szigeten nemrég lezajlott ifjúsági korcsoportos világbajnokság történéseinek utózöngéi terjednek. Egy szemtanú az egyik grúz fiú csalással felérő pontszerzéseit mesélte el. A legelső úgy történt, hogy a kaukázusi sakkozó feladta partiját, ám a játszmalapra fordítva írta be az eredményt, ellenfele elé tette, aki figyelmetlenségében aláírta azt. Utána mehetett tiltakozni, a bírók a kézjegyével ellátott lapot vették alapul. További ellenfele eszén másképpen járt túl a grúz. Mikor látta, hogy a szemben ülő társa időzavarba került, és nem jegyzi a lépéseit, az egyiket kétszer is leírta, s ezzel alaposan csőbe húzta riválisát, aki összeadva a lépések számát, nyugodtan várta zászlócskája leesését. És ez lett a veszte, mert a két óra alatt kötelezően megtett lépéseiből éppen az az egy hiányzott, így vesztett. Ennél hihetetlenebb a grúz fiú harmadik pontszerzése. Játszma közben dámájával lépett, ám a legerősebb figurát nem az általa beírt kockára, hanem eggyel följebb tette a sakktáblára. Erre ellenfele úgy válaszolt, hogy saját királynéját is abba a sorba helyezte, ahol ugyan nem állt, de a beírás szerint mégiscsak ott volt a grúzé is. Mit tett a kaukázusi? Szemrebbenés nélkül kidobta meghökkent ellenfele legerősebb tisztjét. Mikor bírót hívtak, az megint a játszmalapot tartotta perdöntőnek. Mi ebből a tanulság? Fölöttébb ébernek kell lenni a hatvannégy kockás játék közben, mert veszíteni nemcsak a sakkfigurák rossz vezetésével lehet. Csalók akadnak mindenütt.
