Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-13 / 46. szám
.6 1996. november 13. Gabriela Sabatini végleg búcsút intett a teniszpályáknak Az argentin dáma utolsó lépése Végleg eltűnt a teniszpályákról CTK-felvételek Sidó H. Zoltán Az idén a férfi teniszezők mezőnyében Stefan Edberg a leghíresebb visszavonuló játékos. A hölgyeknél vitathatatlanul az argentin Gabriela Sabatini szerzi meg e nem túl vidám elsőséget, miután október végén hivatalosan is bejelentette: a jövőben többé sem tornákon, sem bemutató jellegű viadalokon nem indul. Annak dacára, hogy a legszebb teniszezőnőként számontartott Sabatini még csak 26 éves, mégis több mint 10 évet töltött az abszolút élvonalban. Karrierjének hivatalosan a sérülések okozta formahanyatlás vetett véget; utoljára 1995 januárjában nyert tornát, az idén hasizomsérülés miatt kihagyta a Roland Garros-t és Wimbledont, és a női világranglista (WTA) 29. helyére esett vissza. Az argentin dáma latinosán könnyed életmódjával összeegyeztethetetlen volt e mintegy két éve tartó mélypontról való felemelkedés, a motiváció is hiányzott, ezért döntött a búcsú mellett. A bevándorló olasz apa jómódban született lánya üstökösként tört be a fehér sport világába. Alig hét évesen vette először kézbe az ütőt, tizenhárom évesen fedezte fel őt Patricio Apey, Argentína egykori Davis-kupa- játékosa. Még ugyanabban az évben megnyerte a 18 éves korig kiírt Orange Bowl sorozatot, majd a floridai Key Biscayne-be költözött, ahol az intenzív edzés eredményeként kiváló formába lendült. Alig két évvel később, 15 esztendősen már a francia nemzetközi teniszbajnokság elődöntőjébe jutott, s minden idők legfiatalabb játékosaként küzdött a fináléba való kerülésért. Pályafutásának csúcsa 1990 és 1993 közé tehető; ebben az időszakban nyert egy Grand Slam-tornát, később egy Mesterek Tornáját, hazájában pedig Diego Mara- dona mellett a legnépszerűbb sportolónak számított, sőt Dél- Amerika első számú női sportemberének kiáltották ki. Nemcsak maga Sabatini, hanem a játékstílusa is vonzó volt; szerencsére nem az erőteniszt képviselte, amennyire csak lehetett, kecses megoldásokat választott, mérkőzés közben nem verte dühödten az ütőjével a pályaborítást, ehelyett két labdamenet között a nézőkre mosolygott. Bár pályafutása során összesen közel 40 tornagyőzelmet ért el, a tenisz kedvelői emlékében nem csupán sportsikerei révén marad meg, hanem egyéniségének, bájának köszönhetően is. Az argentin szépségre természetesen azonnal szemet vetettek a szponzorok. A Pepsi-Cola korábban egyetlen női sportolóval sem kötött olyan exkluzív szerződést, mint vele, a japán Fuji Film sem volt rest, többéves szerződéssel láncolta magához Gabrielát, és jött sorban a többi világcég is. Különféle termékek forgalmazói versengtek személyéért, reklámarcáért. Többek közt háromféle illatkompozícióban árusítják a róla elnevezett parfümcsaládot. Nem csoda, ha a játékosnő reklámbevételei majd háromszorosan meghaladják a pályán elért díjazásainak összegét. Fotómodell külsejének köszönhetően olyan bókban is része volt, amiről Stefii Gráf vagy Martina Navrá- tilová még csak nem is álmodhat: egy narancsszínű rózsát neveztek el róla (Gabriela Sabatini Rose). A szponzorok siserehada persze nemcsak megédesítette az argentin teniszcsillag életét, hanem jócskán meg is keserítette. Míg más teniszezőnek a zord edző, esetleg a szigorú szülő állította össze a programot, addig neki a cégek diktáltak. Teljesítőképességének zenitjén például az olasz Sergio Tacchini ruházati cég kérésére Olaszországban kellett játszania, majd a Fuji Film Japánba hívta, ezt követően valamelyik német szponzora sürgősen Berlinben léptette fel, mindeközben a valóban fontos párizsi Roland Garros tornáját sem hagyta ki - és mindez hat hét leforgása alatt pergett le. A kreol bőrű latin szépség persze a szponzorokon kívül a férfiak érdeklődését is ugyancsak felkeltette. Hetente átlagosan mintegy ezer levelet kap (ott), mégpedig a világ minden tájáról, s e levelek egy- harmada házassági ajánlatot tartalmaz. Ilyen hihetetlen körforgásban, ezer és ezer csábító ajánlat közepette teltek Sabatini mindennapjai. A teniszdáma bizony néhány csábításnak nem tudott ellenállni. Közismerten imádja a száguldást, akár két keréken, akár négy keréken. Szinte futószalagon fizeti a gyorshajtásért kirótt helyszíni bírságokat. Azért megnyugtatásul leszögezte: „A motorkerékpárok a ranglistámon csupán a második helyen állnak. Az első helyen egyes-egyedül a tenisz szerepel.” Az élsportolóknál megszokott rideg napi program számára ismeretlen. Ha úgy adódott, hajnalig táncolt egy diszkóban, a fogadások, partik csillogását sem vetette meg, s persze a kiadós bevásár- lókörutakat sem tagadta meg magától. Talán ennek a kissé szertelen életnek köszönhető, hogy soha nem sikerült világelsővé válnia. „Szeretnék világelső lenni, de nem ez életem fő célja” - nyilatkozta egyszer. A nem teljes odaadással végzett munka a hihetetlenül céltudatos Navrátilová, Gráf és Szeles korában pedig nem tette lehetővé az elsőség megszerzését. Egy ízben már csak egy karnyújtás választotta el őt a kitűzött céltól: 1991-ben Wimbledonban döntőt játszott legnagyobb ellenfelével, Gráffal, s ha akkor nyer, a trófea mellé a világelsőséget is megkaphatta volna. Nem így történt... Az utóbbi néhány évben már egyértelműen teljesítőképessége alatt szerepelt. Az edzőcsere is csupán ideig-óráig segített. Utólag bevallotta, volt olyan időszaka is, amikor szüntelenül halálfélelem gyötörte. Utolsó fellángolásként 1994- ben megnyerte a Mesterek Tornáját, ezt követően csupán kisebb sikereket ért el. Míg végül egyértelműen a búcsú gondolata mellett döntött. Sajnos, valószínűleg már nem tartja be ígéretét, hogy Szlovákiába is Született: 1970. május 16-án, Buenos Airesben Eredményei: 27 tornát nyert egyesben, 12 tornát pedig párosban. Pályafutása során 8 785 849 dollárt teniszezett össze. Legnagyobb sikerei: győzelem 1990-ben a U. S. Opeellátogat. Ugyanis Radka Zru- bákovának, Szlovákia egyik legjobb teniszezőnőjének megígérte, hogy egy bemutató jellegű teniszgála erejéig tiszteletét teszi Pozsonyban. Hogy mit fog csinálni az elkövetkező időszakban? Kósza hírek szerint a filmipar is magához akarja édesgetni, mások szerint újabb lemezfelvételeket készít. Az utóbbi valószínűbb, mivel Gabriela többször is kijelentette: „Imádom a zenét, különösen a rockzenét. Egyszer talán egy stúdióban kötök ki és készítek néhány dalfelvételt.” Vagy pedig családot alapít? „Egyszer szeretnék családot magam körül, természetesen gyerekekkel. Ugyanolyan nyugodtan és elégedetten szeretnék élni, mint ahogyan a szüleim. Körükben máig nagyszerűen érzem magam, és ezt az érzést tovább akarom örökíteni” - vallott az aktív sportpályafutást követő időszakról. Akár így lesz, akár úgy, életének egy fontos fejezete lezárult. Bár a teniszben nem teremtett iskolát, mégis elmondható: a fehér sport egy színfolttal szegényebb lett. Vajon ki nen és 1994-ben a Mesterek Tornáján, 1991-ben Wimbledonban döntős volt Legelőkelőbb helyezései a WTA-ranglistán: 1986 és 1995 között a világ tíz legjobbja között szerepelt, 1991 és 1993 között a harmadik helyen volt Reklámmosoly Sabatini módra Reklámbevételei majd háromszorosan meghaladják a pályán elért díjazásainak összegét. lép az örökébe? Névjegykártya Kuriózumkosár Az éhes kalapácsvető esete a felvágottal Helsinki kalapácsvető olimpiai bajnoka (60,34 méteres dobással nyert), Csermák József élénken emlékszik még első edzőtáborozására. A minap mesélte: „Soha nem felejtem el! A meghívás úgy szólt, hogy este nyolc órára érkezzek, és ott vacsorával várnak. Sajnos, a vonatom egy órát késett, s mire megérkeztem az edzőtáborba, már eltakarították az asztalt. Én bizony aznap még reggelit sem ettem. Borzasztó éhesen feküdtem le. Reggel elsőnek futottam az étterembe, alig láttam az éhségtől. Az asztalon ki voltak rakva a kenyerek és egy ovális tálban a felvágott. S mivel volt belőlük elég, azt hittem, egy-egy tál az egy adag. Hát a sportolónak enni kell, én meg tudtam falatozni. Magam elé vettem egy felvágottal teli tálat és egy kosár kenyeret, s nekifogtam. A többiek meg csodálkoztak: te ezt mind meg bírod enni? Ez a dolgom, válaszoltam, miközben tömtem magamba a néhányunk- nak szánt felvágottszeleteket. Mire büszke Jackie Charlton? Mostanában jelent meg Jackie Charltonnak, az 1966-os angol világbajnok futballválogatott oszlopos tagjának önéletrajza. Abból kiderül, hogy sokkal inkább büszke tiszteletbeli ír állampolgárságára - ezt kapta meg nem olyan régen - mint bármi másra. Büszkébb rá, mint a harminc évvel ezelőtti angliai vb-diadalra. És ez nem is csoda, mert a Zsiráfnak becézett egykori hátvéd tíz éven át volt az ír válogatott szövetségi kapitánya. Dublinban nagyon megkedvelték, persze a rokonszenv kölcsönös volt. Ki- lencvenháromszor vezette Írország csapatát, s amíg a Middlesbrough, Sheffield Wednesday és a Newcasde menedzsereként nem ért el túlzottan nagy dolgokat, az írévtized során bőségesen kárpótolta magát. Heroinnal kereskedett Egykoron sikert sikerre halmozott a ringben Dániel Du- mitrescu. Most, huszonkilenc évesen azért került rendőrkézre, mert két és fél kilónyi heroint próbált eladni négy társával együtt a bukaresti egyetemi város közelében. Itt érték tetten őket, és ezután került a társaság lakat alá. Akár ötévi börtönbüntetésre is ítélhetik őket. Dumitrescu az 57 kilós súlycsoportban ezüstérmes volt a szöuli olimpián (1988) és másodikként végzett- az egy évvel későbbi, athéni Európa-bajnokságon is. Az ökölvívástól négy esztendeje vonult vissza. Milliók bálványa volt hosszú évekig Archív-felvétel Tévéfilm készül Sennáról Az utolsó út címmel tévéfilm készül Ayrton Sennáról. Az alkotás a háromszoros For- ma-l-es világbajnok életét és 1994. május elsejei végzetes balesetének körülményeit eleveníti fel. Az olasz Gianni Volpe által rendezett alkotás forgatókönyve egyfelől valóságos történéseken alapszik, másfelől az emberi képzelet szüleménye. Cselekményének központi helyszíne Imola, mert a brazil pilóta a nyolcvanas években ott érte el első sikereit, majd kilencvennégyben ugyanott vesztette életét az egyik kanyarban.
