Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
Sport 15 1996. november 6. Hogyan ízlik Pavel Srníceknek a külföldi „profikenyér”? A Newcastle kapujában Pavel mereng, valószínűleg még mindig az első budapesti gól előtti jelenet járaz eszében A szerző felvétele Marie-Jose Perec csendes duplázása Irtózik a négyszáztól Alsómajori Tibor ___________ Pa vel Srnícekről, a Newcastle jelenlegi kapusáról nagyon sokáig nem lehetett semmit sem tudni. Már évekig Angliában védett, ennek ellenére a cseh válogatottban nem számítottak rá. 1994. október 12-ig kellett várnia a bemutatkozásra a nemzeti tizenegyben. Az 1998-as világ- bajnokság selejtezőit azonban már mint első számú kapus kezdte. Nem is rosszul, hiszen az eddigi találkozókon még nem kapott gólt. A Newcastle színeiben ugyan nem ő védett a bajnoki nyitányon, de az első forduló után visszakerült a kapuba, és a mai napig (október 24.) egyetlen találkozót sem hagyott ki. Csapata az angol bajnokság élmezőnyében tanyázik, legutóbb pedig a Fradit búcsúztatta az UEFA-kupából. Budapesti mérkőzésük előtt készült az alábbi interjú. Mikor kerültél ki Észak-Angliá- ba? 1991 januárjában mentem ki Newcastle-ba, próbajátékra. Egy hónap után döntött a vezetőség arról, hogy leszerződtetnek. Háromszázötven ezer fontot kapott értem a Bánik Ostrava. Köztudott, hogy a kelet-európai országokból származó labdarúgóknak problémáik vannak a munkavállalási engedély megszerzésével. Te hogy voltál ezzel? Nekem e téren nem volt semmilyen gondom, mivel az édesanyám francia állampolgárságúMilyen volt a kezdet az idegen környezetben ? Hát nem volt egyszerű. Új egyesületbe kerültem, egy egészen más világba, és az angol nyelv sem ment a legjobban. Abban az időben a Newcastle ugyan még Neve: Pavel Srnícek Született: 1968. március 10- én, Ostraván Családi állapota: nős Eddigi klubjai: Bohumín, Bánik Ostrava, Newcastle a másodosztályban szerepelt, de profi feltételeket teremtettek, profi módon irányították a klubot. Mikor kerültetek fel a legfelső osztályba ? Két évet játszottam a második vonalban. 1992-ben került hozzánk edzőnek Kevin Keegan, és a következő, 1993/94-es szezont kezdtük a Premier League- ban. A bajnokság végén a harmadik helyen végeztünk, a következő évben ugyan lecsúsztunk a hatodikra, de tavaly nagyon sokáig versenyben voltunk az elsőségért. Végül a Manchester United mögé szorulva zártuk az idényt. Elégedett vagy az eddigi szerepléseddel a szarkák csapatában? Úgy általában igen. Az igazság (1991. február 5-től). Válogatott mérkőzései: 1994: Málta 0:0, Hollandia 0:0; 1995: Fehéroroszország 4:2; 1996: Ausztria: 0:1, Málta 6:0, Spanyolország 0:0. az, hogy az elmúlt hat évben állandó harcban voltam a csapatba kerülésért. Ezt a harcot eddig sikerült túlélnem, remélem, továbbra is így lesz. Még másfél évig van szerződésem a New- castle-nál. Milyen a profi labdarúgó élete egy élvonalbeli angol klubban? Mindennek megvan a módja, pontos ideje, ehhez kell tartanunk magunkat. A szabadidőnket úgy töltjük el, ahogy akarjuk, senki sem szól bele. Az edzőtáborozás alatt nincsenek semmiféle ellenőrzések a szobán. Például olyanok, hogy valaki este az ágyban van-e vagy nincs. Jártok-e edzőtáborba a mérkőzések előtt ? Igen. Minden találkozó előtt egy nappal elvonulunk valahova, ahol a meccs időpontjában rövid, ám nagyon intenzív egyórás edzést tartunk. Másnap délelőtt még van egy átmozgató gyakorlás. El kell mondanom, hogy nagyon nehezen alszom el, általában csak éjjel kettő körüljön álom a szememre. Addig tévézni szoktam. Milyen a taktikai felkészülés a találkozóra ? Mi nem nézünk meg semmiféle videófelvételt az ellenfelünkről. Ez az edzők dolga. Szerintem felesleges is lenne. Mit tudok én abból leolvasni, ha az előző találkozón a csatár a felső sarokba küldte a labdát? Az ilyen jelenetek nem ismétlődnek minden meccsen. Mivel küld pályára benneteket Keegan edző ? Közvetlenül a pályára lépésünk előtt röviden, körülbelül három percben elmondja a mondanivalóját. Aztán mindenkihez odamegy, és elmondja, hogy mire kell vigyáznia, mit kellene játszania. Nem megy a csapat rovására az a tény, hogy sok a nagyágyú köztetek ? Dehogynem. Ha egy-két csillaggal kevesebb lenne, biztosan jobb hangulat uralkodna köztünk. Aki idejött hozzánk, az előző klubjában rendszeresen játszott. Senkinek sem használ, ha a kispadot koptatja. Származik előnyöd abból, hogy a válogatottban is te vagy az első számú kapus? Ez csak saját magamnak segít. Szerintem a klubedzőnek nem A szabadidőnket úgy töltjük, ahogy akarjuk. az a fontos, hogyan véd a kapusa a válogatottban, hanem az, hogy milyen teljesítményre képes egyesületében. Fontosabb, hogy a Newcastle-ban szóhoz jutok, a válogatottbeli szereplés csak ráadás. Ugyanakkor: ha védsz a klubban, akkor van esélyed a válogatottban is. Mi a célotok az idei évben ? Játszunk a Premier League-ban, elindultunk az UEFA-kupában, Angol Kupa- és Coca-Cola-ku- pamérkőzések várnak ránk. Tehát négy fronton kell helytáll- nunk. Szeretnénk a lehető legtöbbet elérni. Minél tovább vagyunk játékban egy-egy kupasorozatban, annál jobb ez a klubnak, a nézőknek és nekünk is. Köszönöm a beszélgetést. J. Mészáros Károly Aüanta előtt hónapokig nem arról cikkezett a világsajtó, hogy két számban is elindul. Azt se firtatta senki, hogy jó lenne úgy igazítani az olimpia aüétikai műsorán, hogy Marie-Jose Perec kétszer is nyerni tudjon. A francia futócsillag csak gyakorolt a nagy előadásra, legtöbbször Kaliforniában. Edzője John Smith társaságában próbált minél jobban felkészülni az atlantai vágtaszámokra. És mindenféle csinadratta nélkül ugyanazt elérte, mint a férfiaknál Michael Johnson. Georgia állam fővárosában ugyanis kétszer akasztották a nyakába az aranyérmet. (Erre már egyszer volt példa az olimpiák történetében: 1984-ben Los Angelesben az amerikai Brisco-Hooks szintén megnyerte a 200 és a 400 métert.) A sportvilág inkább csak a négyszáz méteres síkfutásban elért győzelmét várta. Barcelona bajnoka, a szám világ- és európai elsőségét magáénak mondható kiválósága olyan idővel rukkolt elő a döntőben, amely a statisztikusoknak is feltűnt: nálánál gyorsabban eddig csak Kooch és Kratochvílová futotta le a távot. És kerek tíz esztendeje senki nem volt ilyen gyors a legnehezebb női vágtaszámban. A 48,25 másodperc még az Antillákon született hölgyet is kissé meglepte: „A barcelonai olimpia óta egyszer sem kerültem a negyvenkilenc másodperc alá. Most olyan szándékkal álltam rajthoz a döntőben, hogy újra bebizonyítom, képes vagyok rá. Arra viszont magam sem számítottam, hogy ennyire jó idő lesz belőle. Háromszáz méternél még volt erőm az újabb gyorsulásra, s úgy éreztem, mintha repülnék. Persze, én már az elődöntőben sejtettem, nincs igazi vetélytársam.” Közvetlenül Atlanta előtt Nice-ben könnyedén futotta le a kétszáz métert, és ideje (22,29) is arra ösztökélte, hogy ezen a távon is rajthoz álljon. Egy újabb aranyért. És jó lapra tett! A döntőben az utolsó ötven méteren lehajrázta a jamaicai Otteyt, és ezzel megismételte Brisco-Hooks Los An- geles-i teljesítményét. Pedig amikor az amerikai először vitte véghez ezt a bravúrt, Marie-Jose még egy percet sem látott a versenyekből. A gyerekkorában szálfavékony kislányt tizenhat évesen egyszerűen nem érdekelte a sport. Alakja miatt osztálytársai cukroskanálnak csúfoltak. Soványsága nagyon zavarta őt, egyedül csak nagymamája vigasztalta, aki gyönyörűnek látta unokáját. Aztán, mikor szülei elváltak, édesanyjával Párizsba költözött, ott kezdett el futni. De nem ízlett neki az edzések egyhangúsága: „Nem szeretem a kötöttségeket. Mikor gyerek voltam, utáltam, ha dirigáltak nekem. Azt szeretem csinálni, amit én akarok.” Klubokat, edzőket cserélt, abbahagyta, míg megtalálta a felkészülés igazi ízét. Mára divattervezésbe is belekóstolt CTK-felvétel Próbálkozott hosszabb távokkal is, de végül a négy- * száznál kötött ki. Még barcelonai elsősége után sem tudott kibékülni vele, jobban tart(ott) tőle, mint az ellenfeleitől. „Olyan ez, mint a halál. Legalábbis lelkileg. Ha versenyem van, már reggel elfog a hányinger, annyira félek attól, hogy rosszul leszek. Egy falatot sem tudok enni egész nap. Pedig számomra a négyszáz méter olyan, mint másnak a nyolcszáz: taktikai verseny. Érzem, hol futnak az ellenfeleim, figyelem őket, és tulajdonképpen háromszáznál kezdődik az igazi küzdelem.” Azóta Atlantát is szerencsésen túlélte, két aranyéremmel. Kiő? Sportolóktól hallottuk Hill hetekig nem akar versenyautót látni Közvetlenül a világbajnoki cím megszerzése után nyilatkozta az alábbiakat Damon Hill, a Forma-l-es autóversenyek idei legjobb pilótája: „Hetekig nem akarok egy versenyautót se látni. Ez idő alatt ünnepelni szeretnék. Nincs rossz érzés bennem, amiért Frank Williams nem akarta meghosszabbítani a szerződésemet. Ez az élet. Sok sikert kívánok a Willi- ams-csapatnak. Örülök annak, hogy győzelmet tudtam szerezni nekik az utolsó futamon. Ami pedig a jövőt illeti, az Ar- rowsnál nem lesz könnyű megvédeni elsőségemet. Talán egy-két futamot képesek leszünk megnyerni.” Zülle beteljesült álma Idén első ízben nyerte a spanyol kerékpáros körversenyt Alex Zülle. A svájci Will város szülötte sportolói pályafutása eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el a Vueltán: „Mindig arra vágytam, hogy egyszer végre egy nagy nemzetközi versenyen legyek első. Ez sajnos idáig nem adatott meg nekem. Második már kétszer is voltam, tavaly a Tour de France-on, három éve pedig itt, Spanyolországban. Azt hiszem, ez a győzelmem bebizonyította, hogy igazán mire vagyok képes a profik között.” Pancsev, a csereember Öt éve labdarúgó BEK-et nyert a Crvena Zvezdával, ugyanabban az esztendőben Európa legjobb góllövője lett s egyben a világ harmadik legjobb focistájává választották a macedón Darko Pancsevet, aki azóta külföldön profiskodik. Nyártól a svájci Sionban próbál szerencsét, csekély sikerrel. „Decas- tel edzőnél kétszer kilencven percet játszottam, utóda, Bi- gon kétszer csereként állított be. így hogyan bizonyítsam be, hogy jó focista vagyok? Istenem, ha belegondolok: a Crvena Zvezdában 34 góllal földrészünk legeredményesebbje lettem, hogy négy éve még a milánói Interben futballoztam és ma a KEK első fordulójában az ukrán Vinnica ellen sem játszhattam! Ez valami rémálom! A Sionban meg akartam mutatni, nem kopott még el a futballtudományom, végre megint nemzetközi kupameccsen akartam bizonyítani. Ám alighogy megérkeztem új állomáshelyemre, izomsérülést szenvedtem, és aztán két kivételtől eltekintve állandóan a cserepadot nyomtam, ami rettentően lehangoló. Helyzetem érthetetlen számomra. Újrajátszani akarok, és ezért foggal-körömmel harcolni fogok.” Zora Czoborová, az októberi ri- mini fitness-vb szlovák ezüstérmese hazaérkezése után mondta sportágáról: „Akárcsak a műkorcsolyázók és a tornászok, mi is ki vagyunk téve a pontozók kénye-kedvének. Szerintem az aranyérmesnek az ideálisnak tartott fitnessversenyzőt kellene képviselnie. Semmikép-, pen sem választanék egykori tornászt, aki mozgáskultúrájában a többiek számára egyszerűen utolérhetetlen. Én a középutatjárva egy olyan minta- Czoborovát a sportággal együtt képet emelnék tó az indulók kö- ismerte meg Szlovákia zül, akit követhetne a mezőny, Fotó: Muscle and Fitness egyfajta mércét jelentene.” Czoborová és a fitness
