Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-30 / 44. szám
1996. október 30. Kópé Füst Milán Egy kutyus meg a cica Volt ott egy kis kutya, pincsiféle, s azzal ez a Janika fiú nagyon jól érezte magát. Nagyon jól megvoltak együtt. Janika fiú bukfenceket vetett neki, s ha előre vetette, Samuka mindig rémülten hátrahőkölt. S ezen jókat lehetett nevetni. Ha meg hátra vetette, akkor Samuka előreugrott, és még ugatott is hozzá. Ezt ugatta:- Paff, paff, vitéz vagy te, vitéz vagy te, kluk, kluk.- Ugye, hogy vitéz vagyok - felelte Janika -, no lám! S így éltek együtt. Mikor is az a csoda történt, hogy apuka egy délután egy szép kismacskát hozott haza valahonnan. Képzeljétek. Egy tarka kiscicát, akinek csillagos, fekete folt volt a szeme fölött. Képzelhetitek, micsoda ribillió lett ebből!- Nem kell nekem, nem kell nekem - ugatta Samuka, mikor meglátta a cicát. (Bugyika volt ennek a neve.)- Csúf vagy, csúf vagy - kaffogta rendületlenül, miközben nézegette, s egyet ugrott előre, egyet hátra, annyira dühös volt. Bugyika pedig púposra görbítette hátát, sötéten nézett maga elé, s a szőrét borzolva még fújt is egypárat, s folyton csak ezt nyivákolta:- Utálim, utálim, uái, uái. „Még azt se tudod kimondani, hogy: utálom? Akkora csacsi vagy? - gondolta magában Samuka. - Ha-ha-ha!” - és egy kicsit előreugrott, de nyomban utána rémülten menekült el mellőle. Úgy elszaladt, mint á golyó. „A mindenit neki - káromkodott magában -, hiszen ennek macskaszaga van! - gondolta, és elbújt a sarokba. - Hát eddig így vagyunk.” Történt ezután, hogy Janika kíváncsi volt, mit fognak ezek egymással csinálni, letett tehát egy tányérban sajthéjat a szőnyegre. Aztán megfogta őket a bőrüknél fogva: Samukát egyik kezével, Bugyikát a másikkal. Ezek pedig a levegőben szóltak egymáshoz epésen:- Utálim, utálim - nyafogta megint Bugyika. És még fújt is egyet.- Csúf vagy, csúf vagy - kaffogta megint Samuka.- Na, egyetek hát együtt - mondta Jani gyerek, és odatette őket egymással szemben a tányérhoz. Bugyika megint púposra görbítette hátát, és kilökte farkát az ég felé. Samu viszont éppen ugomi akart ellene, de megállott, mert Nagy Zoltán rajza azt mondotta magának: „Milyen szép kis piros orra van ennek a nyavalyásnak. Tetszik nekem. És íme, már nem is fél, sőt hempergőzik a földön, miközben kényesen nyafog, nem különös?” Ezért hát ezt ugatta feléje:- Ejnye, ejnye! Fura, fura, fura, vau, vau! De Bugyika is feltápászkodott, és ő is megnézte végre Samukát. Hosszan nézte. „Milyen csinos kis farkincája van ennek” - gondolta magában. Ezért ezt nyávogta feléje:-Csinus, csinus! „Nem tudod azt mondani: csinos, te buta?” - gondolta magában Samuka, de azért odament, és átugrotta őt. Amire Bugyi pofon vágta Samukát. S így aztán nagyon jól összebarátkoztak. Nagyon is jól. Ha Janika sajthéjat vagy egyebet tett a tányérba, akkor Samu ugyan odaszaladt, de aztán hamar visszaugrott. „Egyél, te girhes” - gondolta magában. Bugyika pedig nyafogott ugyan, de azért megette a sajthéjat mind.- Nem hagytál nekem? - ugatott Samu.- Nem hagytam, nem hagytam - siránkozott Bugyika. Amire Samu udaug- rott, és pofon vágta őt, de mondhatom, nagyon barátságosan. így éltek ezek együtt, és mondhatom, nagyon jól megvoltak egymással. Mikor is egy nap nagyon is nagy baj történt. Bugyika eltűnt. Senki se tudta, hová lett. Tűvé tették érte a házat. Nem volt sehol. Valaki ellophatta nyilván. Janika gyerek sírt, apa a kulcsait csörgette mérgében, Samu meg folyton ugatott, s mikor Jani gyerek pofon verte, bebújt a kályha mögé, és nyüszített.- Hol van Bugyika? - ezt nyüszítette. De hiába volt minden, Bugyika nem volt sehol. Szomorúan ültek hát le az ebédhez, de senkinek se volt kedve enni. A mama még a levest is kilöttyen- tette a térítőre, aztán haragosan nézett Janira, mintha ő csinálta volna.- Hol van Bugyika, hol van Bugyika? - siránkozott Jani gyerek is. És íme, egyszer csak azt veszik észre, hogy Samu nagyon ugatja az ajtót. Azt ugatja:- Macskaszaga van, macskaszaga van. Kiengedik tehát, kiszalad. Utána lám, szalad előre, mint a bolond. Szalad és szalad, s Janika utána. (Hallottatok már ilyet! hogy egy kutya kezdi keresni édes barátját, a macskát? Hát nem csodálatos ez?) Apa, anya pedig ott álltak, és nézték a dolgot. Egyszer csak ott van egy ember Janika előtt, s a zsebéből siralmasan, nagyon siralmasan kikandikál Bugyika feje. S azt nyávogja:-A-u-a, a-ua-, ei, ei - ami annyit jelent:- Samuka, Samuka, segíts, segíts. Samuka nagyon csahol, az ember meg arra fordítja a nyakát, és hangosan nevet. Persze ő lopta el szegény kis Bugyikát, de azt nem gondolta volna, hogy a kutya-macska barátság ekkora, hogy még neki, a híres macskatolvajnak is a nyomára akad. Attól fogvájói megvoltak, békében. Tóth László Mese az ír királyról Gondolt egy nagyot egyszer az ír király: „Meg kellene tanulni írni már!” Mivelhogy, bár nagy király volt, ez róla köztudott, sem olvasni, sem írni nem tudott, Olvastak eddig helyette a tudósok eleget, írni meg a bölcsek írtak az ír király helyett. Az ír király ír - noha nem fért ehhez semmi kétség, sem háromság, sem négység, szárnyra kapott mégis a hír: „Az ír király nem ír!” S mivel tudós király volt, csak épp írástudatlan, álmából arra eszmélt, miközben lecsúszott róla a paplan: még néhány ilyen hír, s oda a hírnév; megtanul hát írni, s írebb lesz majd minden írni tudó írnél. Rácz Noémi illusztrációja A kémia szülőanyja Nem más ő, mint az alkímia, melynek eredeti célja különféle anyagok előállítása volt (szappan, üveg stb.). Igaz, hogy a negyedik századtól az alkimisták, feledvén a régi célt, már jóformán csak arra törekedtek, hogy aranyat állítsanak elő, ám minden ez irányú igyekezetük meddő maradt. De nagy hókuszpókusszal övezett kísérleteik az aranycsinálás titkának keresése közben egész sor hasznos vegyi anyag megismeréséhez vezettek. így végső soron mégis ők vetették meg a vegytan alapjait. Az alkímia, amelynek a titokzatosság volt az egyik legfőbb jellemzője, Keletről szivárgott be Európába. Gondolkodom, tehát... Lovagolj! Persze csak képzeletben és papíron. Ülj fel a labirintus közepén lévő paripa hátára, és próbáld meg levezetni őt az útvesztőből. Nos, melyik úton sikerült ldjutnod? Megfejtés Az október 16-ai számunkban közölt feladat megfejtése: hat-hat, mert hatot vonz, hatot nem vonz a mágnes. Nyertesek: Zámbó Balázs, Pat; Demeter Gabriella, Görgő; Korcsmáros Veronika és Mária, Bacska; Kovács Dániel, Ipolyság; Danczi Zsuzsanna, Kürt. Ukrán mese A három jó tanács Egy kisfiú ment az erdőn át, és fogott egy csalogányt.- No - gondolta -, megsütöm ezt a csalogányt, és megeszem. A csalogány azonban kérlelni kezdte:- Ne egyél meg, barátocskám. Velem úgysem laknál jól. Bocsáss szabadon, és cserébe adok neked három jó tanácsot.- Jól van - válaszolta a kisfiú. - Ha valóban jó tanácsokat adsz, elengedlek.- Figyelj hát rám. Az első tanácsom: ne akarj olyat, ami nincs. A második: ne sajnáld azt, ami nem tér vissza; és a harmadik: ne higgy a hazug szónak.- Ezt jól mondtad - örvendezett a kisfiú. - Szabadon engedlek! Röpülj! A csalogány felszállott egy fa csúcsára, és gondolkozni kezdett: „Vajon megfogadja-e a fiú a tanácsaimat?” Lejjebb szállt egy ágacskára és így szólt:- Müyen ostoba is vagy te, hallod. Tudnád csak, milyen kavics van a nyelvem alatt, nem engedtél volna el semmiféle jó tanácsért! Nem akármilyen kavics az. Drágakő! Akkora, mint egy dió, és úgy ragyog, mint az aranyló napocska. Ha a tiéd lehetne, te volnál a leggazdagabb ember a falutokban, de még az egész vüágon is. Ahogy meghallotta ezt a kisfiú, a bosszúságtól majdhogy sírva fakadt,, Müyen szamár vagyok - gondolta. - Miért is engedtem el ezt a ravasz madarat?” Kérlelni kezdte hát:- Gyere vissza, kérlek. Vagy ha nem akarsz visszajönni, legalább add nekem azt a drágakövet jutalmul, hogy szabadon bocsátottalak. A csalogány azonban így válaszolt:- Most már látom, hogy csakugyan ostoba vagy. Elfelejtetted, amire tanítottalak! Sajnálod azt, ami nem tér vissza, olyat akarsz, ami nincs, és hiszel a hazug szónak. Gondold meg: elférne az én nyelvem alatt egy kavics, méghozzá akkora, mint egy dió? Nemhiába tartja a közmondás: bolondnak a tanács - sárba vetett kalács. Ezt mondta a csalogány, és elrepült. Hollós Róbert fordítása
