Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-30 / 44. szám
3 1996. október 30. Simon-Júda-vásár négyszázötvenedszer Párkányban Zsibvásári hangulat a sátortengerben Holop Zsolt Minden év októberének elején várakozással teli hangulat uralkodik el Párkány lakosságán. A városi hivatal felkészül az árusok inváziójára, lezárja a forgalom elől a Fő utcát, megszabja a bérleti díjakat, a városháza elé szabadtéri színpadot ácsokat, némi kultúrműsorról gondoskodik, egyeztet a rendőrséggel és a köztisztaságfenntartó vállalattal, majd kikönyököl a városháza ablakába és figyeli a vásári forgatagot. Az árusok a vásárlók inváziójára készülnek, feltöltik raktárkészletüket, sátorról gondoskodnak és minél nagyobb forgalomért fohászkodnak. A város és a környék lakossága a pénztárcáját igyekszik feltölteni, majd a családfő nyakába veszi a családot és elindul vásárfiát venni, megkóstolni a mur- cit vagy az újbort, lő egy szál műrózsát az asszonynak és befizeti a gyerekeket a ringlispílbe. A köztisztaságfenntartó vállalat a szeméthegyek eltakarítására készül fel; a rendőrség mindenre. Korántsem túlzás azt állítani, hogy a párkányi Simon-Júda-vá- sár teljes mértékben nemzetközi jelleget öltött. Vietnami árusok kínálnak török bazári árut, kínai textilipari termékeket, olcsó tajvani és koreai műszaki cikkeket, gyakran másolatnak is silányat. A hangzavar zenei aláfestéseként három dél-amerikai zenekar játszik indián folklórt, árul kazettákat, csecsebecsét, amuletteket, gyöngyöt. Hogy a történelem ismétli önmagát, sokan és sokszor állították. Bár ez az analógia kissé sántít és éppen fordított, talán a csecsebecsegyöngy-árusítás is beillik az ismétlődésbe, hiszen ötszáz éve Kolumbusz és követői hasonló csecsebecsékért, gyöngyökért, kacatokért cseréltek az indiánokkal aranyat, ezüstöt. Ha már a történelemnél tartunk, említsük meg, hogy Simon-Júda- vásárt valószínűleg már Amerika felfedezésének évében is tartottak. A helyi hagyomány a török hódoltság kezdetétől, 1546-tól tartja számon a vásárt, de valószínű, hogy az elsőkre már a tatárjárás után sor került. Hivatalosan tehát az idei volt a 450-ik. Eredetileg október végén rendezték a vásárokat, október 28-án, Szent Simon és Szent Júda Tádé napján. A pártállamban több „baj” is adódott a vásárral, először is, hogy szentekről kapta nevét, másodszor, hogy államünnepre, a megboldogult Csehszlovákia „születése” napjára esett. Október 28-a már nem államünnep, a vásárt mégis október második hetében, úgymond „fizetéshez” rendezik. Simon-Júda-vásárt valószínűleg már Amerika felfedezésének ______évében______ is tartottak. A vásár jubileumi voltára sok jel nem utalt, nem különbözött a tavalyitól, a tavaly előttitől. Viszont az évforduló alkalmából a Honismereti Kiskönyvtár sorozatban megjelent Vércse Miklós ,A Simon-Júda-vásár története” című tanulmánya. A tizenhat oldalas füzet érdekes olvasmány, írott emlékezések, korabeli beszámolók, „tudósítások” segítségével bepillantást enged a vásár múltjába. A füzetet lapozgatva az elmúlt századok zsibvásári forgatagába csöppenünk, szűcsök, csizmadiák, szatócsok, vásári komédiások és kikiáltók közé. Mé- regkeverők, három mázsás ifjak, szakállas asszonyok, emberevő krokodilusok, gondolatkitaláló kutyák, fajtiszta majmok jelennek meg szemeink előtt, de nem hiányzik a lacikonyha, a bolhaszínház és a kintorna sem.- Bóvlit vegyenek! Itt a bóvli, az igazi bóvli! Egészen bóvli a bóvli!- harsanhatna a sátortenger felett a mai kikiáltó hangja, de ki kiabálná ki, hogy bóvlit árul. Nincs mit szépíteni, a csalfa portékák nagy részének eredete és minősége kétes. A kínálat elképesztő, ahogy mondani szokás, az anyacsavartól az anyahajóig minden kapható, csak legyen, aki vegye. Persze a szomorú valósághoz hozzátartozik, hogy a vásárlóknak csak erre, vagy erre sincs pénzük. De a vásárlás helyett még mindig ott van a szórakozás, a sörsátrak, borkimérések, hal-, kolbász- és pecsenyesütők. A Du- na-parton külön negyedet alkotnak a lövöldék, a villamosautók, a kör-, a hajó- és a jó ég tudja milyen hinták. Afféle mini vidámpark, amely évről érve nagyobb és az ital- és ételárusok száma is egyre növekszik. Estére ide helyeződik át a vásár súlypontja, a hangfalakból zene bömböl, diszkófények villognak és a hinták már műfüstöt is ontanak magukból. A Fő utcán komótosan összepakolnak az árusok, vagy ha ez túl sok vesződséggel jár, éjszakára is maradnak az árut őrizni. Megkezdődik a szeméthalmok eltakarítása. A téma az utcán hever. Sőt nemcsak hever, mocorog is, álmában horkol egy kicsit, de máma már nem iszik tovább. A szemetet a szemetesek, az ittast a rendőrök szedik össze. A katonai rendőrség a két párkányi alakulat kiskatonái után kajtat. Lassan elcsendesedik a város, hogy reggel ismét kezdetét vegye a Simon-Jú- da. így megy ez csütörtöktől vasárnapig, most október hó második hetében, minden évben. Már 450 éve, ha az első és az utolsó vásár bizonyára nem is hasonlítható össze egymással. A város október elején várakozással teli hangulattal töltődik fel, de talán a Simon-Júdával is úgy van az ember, mint a szilveszterekkel. A tavalyi mindig jobb volt. lankénti árusítása, a lövöldékből is eltűnt a hurkapálcába húzott cigi. Azért ebben a lövöldében a A városháza előtti főtér es iszom sátrakkal, szabadtéri paddal, kultúrbetéttel és n teg emberrel. Becslések sz negyven-ötvenezer ember Jövendőmondó paj amott tíz koronáéi pakliból az érdé meghatározó kár holtbiztosát ők sei készpénznek csak hogy tíz koronával a pénztárcánk. Ha í dékai komolyak, el is, kalitkástól. „Egy műrózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél.” Mióta tilos a cigaretta szá-
