Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-10 / 28. szám
12 1996. július 10. Kultúra Nem kommunikál. Depresszióba esett Dallas-bajnok kínos magánbajokkal Nicole Kidman és George Clooney amerikai akciófilmben forgattak pozsonyi helyszíneken Dulakodás után lövések Nicole Kidmannak minden óhaját, minden kívánságát lesik A népszerű szappanopera főhőse, Jockey Ewing bajban van: vidéki kiruccanása során el akart csábítani egy ártatlan szépséget, ezért a leányzó testvérei a testi-lelki kínzás legdurvább eszközeivel kényszerítik, hogy vegye feleségül „áldozatát”... Larry Hagman - úgy fest - a valóságban is súlyos problémákkal küzd. Alighogy felépült betegségéből - májdaganata volt, szervátültetéssel mentették meg az életét -, belevetette magát a Dallas folytatásának munkálataiba. Talán nem pihente ki a műtét okozta sokkot, vagy más okból, Jockey olyan mély depresszióba esett, hogy még hozzátartozóival sem hajlandó kommunikálni. Úgy hírlik, lelki bajaira megint az italban keresi a vigaszt. Azt mondja, elege van abból, hogy nincs saját élete, mindenki a tévésorozatbeli figurával azonosítja, nem is szólítják más néven, csak Jockey-nak. A többi szereplő is elégedetlen. Nem tetszik nekik az új forgatókönyv, amely csupa ellenszenves vonással ruházza föl a szereplőket. Priscilla Presley-nek (Jennának) viszont abból van elege, hogy kollégái „hisztijei” miatt leállt a forgatás. Nem is más néven, csak Jockey na k Szabó G. László ____________ Poz sonyból Bécsbe gyalog is eljut az ember. Sétára indul a belvárosban, s percek alatt azon kapja magát, hogy ott, ahol eddig mindent ismerősnek érzett, hirtelen hatalmas változás történt. Café Amadeus lett az évek óta nem működő sarki cukrászdából. A Hviezdoslav téren jelzőtáblák mutatják, merre van az Einbahn. Az Operaház homlokzatán osztrák zászlók lobognak. A fák hűvösében kirakodó- vásár. Tíz méterre Ganümédész kútjától ezüst színű Mercedes parkol. Bécs, egy háromszáz fős amerikai stáb segítségével, belopta magát Pozsony szívébe. Vasárnap délután három órakor lövések dörrennek a főtéren. Egy szürke zakós férfi nyújtja ki karját a Mercedesből; az ő kezében a fegyver. Jól öltözött, elegáns fickó, de még mielőtt meghúzná a ravaszt, dulakodni kezd a mellette ülő, hamvas arcú nővel. Kiabálás, lökdösődés, aztán a kéz és a pisztolyból leadott „dupla dinamit”. Harminc statiszta fut fedezékbe a kocsisor mögött. Mintha hideg víz fröccsenne forró olajba. A tér jobbról is, balról is, elölről is, hátulról is zárva. Ide most csak az juthat be, akinek köze van a filmhez. Rendőrök, helyszínbiztosítók őrzik „a bécsi zónát”, kíváncsiskodó turisták, bámészkodó helybeliek ide most be nem léphetnek. „Kitűnő volt - harsogják a kézi hangszórók -, de felvesszük még egyszer”. S egy perc múlva mindenki a helyén áll, mind a harminc statiszta. Az ezüst Mercedes utasai pedig kezdik elölről a vitát, a veszekedést, aztán újra és újra elsül a fegyver. Egymás után kilencszer. A rendező szavát egyszer sem hallom, csak az asszisztensek instrukcióit. The Peacemaker. A békéltető. Mimi Leder filmje egy atomfegyverrel kereskedő nemzetközi gengről. Fekete ing, fekete nadrág, napszemüveg. Jó pár kiló pluszban, lomposság, nehézkes léptek. A tekintetből semmit sem látok, a hangszín, a gesztusok, a mozdulatok vagy negyven évről beszélnek. Mimi Leder Los Angeles-i rendezőnő. Az ő kézjegyét viselte a Vészhelyzet című amerikai kórházsorozat is.- Hetekkel ezelőtt halt meg az édesapám; akkor már tudtam, hogy ez lesz a következő munkám. Akciófilmet nő ritkán rendez, de a Vészhelyzet e tekintetben is rengeteget segített. Egy baleseti osztályon ugyanis pillanatok alatt felgyorsulnak az események. Ott a nap minden percében történik valami. Ennél jobb „tanfolyamot” aligha végezhettem volna A békéltetőhöz. A legtöbb erőt persze az édesapámtól kapom. A legnehezebb helyzetekben most is hozzá fordulok. Érzem, hogy velem van. Segít. Fogja a kezem. A pozsonyi helyszíneket a producer választotta ki. Mehettünk volna természetesen Bécsbe is, sokkal több pénzért. Pozsonyban azonban mindent megtaláltunk, amire szükségünk volt. Szép ez a város, kedves nekem. Akármelyik pontján forgatunk is, mindig a legszebb arcát mutatja. A filmről nem beszélhetek. Nem engedi a szerződésem. Csak annyit súghatok meg, hogy izgalmas lesz végig. Másoktól tudom meg: Nicole Kidman vagy ahogy még többen ismerik, Tóm Cruise felesége amerikai fegyverkereskedők főnöke a filmben. Sztárságát, világhírnevét a Bangkok Hilton című ausztrál tévésorozatnak köszönheti, amelyben kábítószer-csempészet vádjával ártatlanul zárták börtönbe. Nicole Kidman colos csaj. Magasabb, mint bárki gondolná. Vörösesszőke fürtjei barna paróka alatt lapulnak, bőre olyan fehér, mintha napot sosem látott volna. Szürke kosztümben magánemberként is szürke. Ha nem járna gólyalábakon, észre- vételenül elveszne a tömegben. Itt viszont minden és mindenki körülötte forog. Lesik minden óhaját, minden kívánságát. A forgatás szüneteiben azonban nem nagyon mutatkozik. Bent ül a Mercedesben, mozdulatlanul. Az emberek elől ugyanúgy menekül, mint az erős napfény elől.- Ez az első akciófilmem, de nagyon élvezem. Csak ne lennénk ilyen messze az otthonomtól és a gyerekeimtől. Szerencsére jönnek ők is utánam. Kelet-Eu- rópában most vagyok másodszor. Amikor a féljem tavaly Prágában forgatott, meglátogattam őt. Prága gyönyörű város. Pozsony sokkal kisebb, de az emberek itt is kedvesek. És kíváncsiak. Akárhol forgatunk is, mindig mindenütt tömegek bámészkodnak. Ennyi. Aztán vissza a kocsiba. De már nem az ezüst Mercedes- be, hanem egy „fekete hajóba”. És már húz is el a sofőr, Kidman- nel a hátsó ülésen. A szürke öltönyös férfi, aki előbb még a volán mögött ült, és a levegőbe lőtt: George Clooney. A Vészhelyzet Ross doktora. Megfordulhat bárhol a világon, mindenütt rajongás övezi. Nincs benne semmi távolságtartás. Kedves, kellemes, kedélyes ember. Deresedő haja egészen rövidre vágva, bőre olyan barna, mintha egészen mostanáig a Bahamákon nyaralt volna. Talán ezért tűnik idősebbnek, mint Ross doktor szerepében.- Kétféleképp lehet népszerű egy amerikai színész. Ha bekerül egy többrészes, jól sikerült tévésorozatba, vagy ha főszerepet kap egy feszültséggel teli, hátborzongató akciófilmben. Nekem most ez a másik is megadatott. Persze be kell, hogy valljam: ha ezt a filmet nem Mimi rendezi, akkor én sem vagyok itt. A Vészhelyzetben viszont annyira jól dolgoztunk együtt, hogy meg is mondta a végén: ha egy mód lesz rá, a következő munkájában is számol velem. A békéltetőben természetesen egészen más leszek, nem olyan, mint a Vészhelyzetben. Most egy kalandhőst kell megformálnom, egy veszedelmes pasit, aki soha, semmilyen helyzetben nem ismer lehetetlent. A lámpák, a Mercedesre erősített reflektorok pillanatok alatt kihunynak. Csak George Clooney ragyog tovább. Pozsony szívében percek alatt visszaáll a rend. Eltűnnek a ruhássátrak, a korlátok, a kamionok, és eltűnik a stáb is. „Bécs” felszívódik. Pozsony alázattal köszöni. Amerikai filmben ez az első szerepe. „Ez az első akciófilmem, de nagyon élvezem.” Sütő András: „Érzésem és meggyőződésem, hogy a legfontosabb mondandóimat ezután kellene papírra vetnem” Százéves harangszó fájdalmakkal teli erdélyi sorsokkal Mislay Edit _________________ Sü tő Andrást nem kell bemutatni a hazai olvasóknak. A lassan hetvenedik életévét betöltő jeles művész mára élő klasszikusa nem csupán az erdélyi, hanem az egyetemes magyar irodalomnak is. Elbeszéléseiben, regényeiben, színdarabjaiban, esszéiben következetesen valósította meg írói hitvallását: szépen írni és igazat írni. Mondandója azért is bensőséges és ismerős számunkra, mert a kisebbségi sors létélménye határozza meg. S azért tanulságos, mert a kisebbségi sors szívszorítóan valósághű ábrázolásán túl Sütő András műveiből sohasem hiányoznak az egyetemes emberi gondolatok sem. E hét évtized alatt nemcsak az írói elismerésből, hanem a keserű élettapasztalatokból is jutott neki bőven. Ennek ellenére nem pesszimista, mert tudja: sem íróként, sem emberként nem szabad meghátrálni, feladni. A közelmúltban Dunaszerdahely vendége volt Sütő András. A kellemes, meghitt légkört árasztó Könyvesházban dedikálta a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent köteteit: A Csipkerózsika ébresztése című esszégyűjteményét, a Vidám sirató, Kalandozások Ihajcsuhajdi- ában és az Advent a Hargitán című színműveit tartalmazó kötetét, valamint a mára legendássá vált szociográfiai munkáját, az Anyám könnyű álmot ígér című írói remekét. Az olvasók hatalmas érdeklődése is bizonyítja: szavaira oda kell figyelni. • Kedves Sütő András, könyvének címéhez kapcsolódva hadd kérdezzem meg: milyen az álma mostanában?- Az álmom azoknak az embereknek az álma, akik Erdélyben egy jobb életről álmodnak, de nagyon nehéz, sőt tragikus körülmények között. Amikor Anyámhoz kapcsolódva ezt a könyveimet leírtam, akkor valójában önmagamat is meg akartam erősíteni abban, hogy ha valamit el akarunk érni, akkor legyen bátorságunk álmodni is, (Somogyi Tibor felvétele) mert kiábrándultán nem lehet semminek nekiállni. És az, amit az erdélyi magyarság maga elé tűzött, az olyannyira természetes, de olyannyira álomszerű is, hogy nem szabad lemondania a reményről. Sőt arról sem szabad megfeledkeznie, hogy vannak, akik álomnak minősítik azt az egyszerű dolgot, amit emberi egyenjogúságnak neveznek. • Napjainkig rengeteg értékes, maradandó kötettel gazdagította a magyar irodalmat. Van-e még olyan írói álma, amely ez idáig nem valósult meg?- Igen. Én szerencsésnek tartom magam, mert nem fogytam ki a mondandóimból, sőt határozottan az az érzésem és meggyőződésem, hogy a legfontosabb mondandóimat ezután kellene papírra vetnem. Ezek között merész álomként szerepel egy olyan regénynek a befejezése, amelyet évtizeddel ezelőtt kezdtem el. De nagyon nehéz körülmények között mindig másfelé sodort az élet, és az éppen időszerű feladat, hogy most újra ehhez a regényhez, ennek a megírásához kell visszakanyarodnom. • Elárulhatunk valamit róla?- Már sokan tudják, hogy ennek a munkának a címe valójában az- legalábbis az ideiglenes munkacíme -, hogy Harang a szélben, s ez az erdélyi magyarság százéves korszakát ölelné fel.
