Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-16 / 42. szám
3 1996. október 16. Három évig restaurálták, szeptember 30-ától a köztársasági elnök székhelye A Grassalkovich-palota régi és új dicsősége Mislay Edit ________________ Kicsit öregecske már, több mint kétszáz éves, sok mindent megélt, fényes és kevésbé emlékezetes napokat. Ha beszélni tudna, bizonyára számtalan érdekességet mesélne. Most azonban új fejezet kezdődik az életében. Három évig készült a szerepére, rengetegen szorgoskodtak körülötte. Régmúlt ifjúságára emlékeztető, szolid fehér-szürke köntösbe öltöztették, s belülről is szakavatottan kicsinosították. Úgy tűnik, „régi dicsősége” végre felbukkant „az éji homályból”. Hogy kiről, miről is van szó? Természetesen a pozsonyi Béke téren álló Grassalkovich-palotá- ról, amelyet az idén szeptember 30-án adtak át hivatalosan új rendeltetésének. Michal Kovác köztársasági elnök e napon vette át ünnepélyes keretek között a palota szimbolikus aranykulcsát. Grassalkovich Antal hajdani nyári pihenője ezentúl az elnöki palota nevet viseli. Múlt héten pedig Michal Kovác már falai között fogadta India elnökét. De mielőtt az új elnöki palotába lépnénk, tegyünk egy rövid utazást az időben. Grassalkovich Antalra, a palota építtetőjére ma már bizonyára kevesebben emlékeznénk, ha az épület nem őrizné a nevét. Pedig figyelemre méltó férfiú volt. Nemesi származása ellenére szegényes körülmények között nőtt fel. Mindent, amit az életben elért, nagyrészt saját magának köszönhetett. És sokra vitte. Magas rangú tisztviselő lett, főherceg, Mária Terézia kegyeltje, a Magyar- Királyi Kamara elnöke. És nemcsak az effajta munka vonzotta: ezermester hírében állt, ami azért főhercegek között sem mindennapi. S bár vannak adatok, amelyek arra mutatnak, hogy a palota tervezéséből ő is kivette a részét, építőjeként a Magyar Királyi Kamara főépítészét, Hildebrand Paulai Ferencet tartja számon a művészettörténet. A kastély falai között vendégeskedett maga Mária Terézia is leányával, s a hajdani zeneterem olyan kiválóság hangversenyének emlékét őrzi, mint Joseph Haydn, aki nemegyszer koncerA pénzhiány hátterében közismerten politikai okok tezett itt a vezetése alatt állott, Esterházy herceg által létrehozott zenekarral. A Grassalkovich család három nemzedéke után borús évek következtek a palota történetében. Fényes bálok színtere helyett rongyraktárként szolgált. A szerencse forgandó - ez időnként a palotákra is érvényes. A múlt század végén ismét beköszöntött a boldogabb idő. Frigyes főherceg vásárolta meg, Mária Terézia leszármazottja, Ferenc József közeli rokona. Frigyes főherceg feleségére, Izabellára egyébként őszinte hálával gondolnak a palota mai restaurátorai. A főhercegasszonynak ugyanis a fotózás volt a szenvedélye. Az általa megörökített palotabelsők nagy segítséget jelentettek a palota mai helyreállítóinak. A főhercegi pár után, az első köztársaság idején az országos katonai főparancsnokság vette birtokába az épületet. Később, a Szlovák Állam idején Jozef Tiso székhelye lett, majd a háború után pionírpalotává „lépett elő”. További sorsával kapcsolatban többféle terv is felmerült, míg végül az elnöki palota mellett döntöttek az illetékesek. 1993-ban kezdődtek a felújítási munkálatok, s már tavaly be kellett volna fejezni, ám a pénzhiány, melynek hátterében közismerten politikai okok álltak, nem kis mértékben hátráltatta a befejezést. így a Grassalkovich- palota azon kevés épületek közé tartozik, melynek restaurálása során nem az volt a felügyelők gondja, hogy siettessék a munkásokat, hanem éppen ellenkezőleg: lassúbb tempóra kellett őket fogni, attól függően, hogy mennyi pénz állt a rendelkezésükre - tudtuk meg az elnöki iroda képviselőitől. A kormány enyhén furcsa viszonya az elnöki palotához egyébként az állami kasszát terhelte. Ugyanis ha időre elkészül, a közel 280 millió koronára rúgó költségek legalább 15-20 százalékkal alacsonyabbak lehettek volna. Nagy figyelmet szenteltek a restaurátorok munkájuk során annak, hogy lehetőség szerint eredeti állapotába varázsolják vissza a palotát. így például a télikert is a 18. századi színeiben - világoszöld és rózsaszín - pompázik. Minden terem parkettborítása azonos mintázatú. Ezt az egyetlen épen maradt teremburkolat alapján készíttették el. Sok esetben hasonló eljáráshoz kellett folyamodni a bútorok esetében is. Ha nem találtak hasonló stílusú bútort, akkor múzeumi darabok alapján készíttették el a másolatot. Á palota berendezéséből egyébként nem sok maradt meg, az egyes darabok az évek során „ismeretlen helyre” költöztek. Volt tehát dolga dr. Stefan Holcíknak, a Szlovák Nemzeti Múzeum munkatársának, aki a korhű berendezésért felelős. Ha lehetőségük volt rá, régiségkereskedésekben szerezték be a hiányzó darabokat, gondosan mérlegelve, mi hová kerüljön. Okosan gazdálkodtak, hiszen az erre a célra kijelölt 20 millió koronából csupán 8 milliót költöttek. Ám időnként a szemétdombok is hasznosaknak bizonyultak. Két barokk szobor ugyanis éppen innen került az elnöki palotába, dekorációként. A palota szőnyegeit a csehországi Liberecben szőtték, mintájukat is úgy választották ki, hogy harmonizáljanak az adott enteriőrrel. Sok minden hiányzik még persze, de hát egy palota berendezése nem évek, hanem évtizedek kérdése. S ott van még a valamikori barokk kert is, amelyet ugyancsak rendbe szeretnének hozni, s a nagyközönség számára is megnyitni. Ennek megvalósítására 60 milliót igényeltek a jövő évi állami költség- vetésből. Más kérdés, hogy megkapják-e... Az elnöki palota tehát megnyitotta kapuit. S csak egyetérteni tudunk Ján Findrának, az elnöki iroda vezetőjének óhajával: „Azt kívánom, hogy e helyen jó és a köztársaság számára értékes gondolatok szülessenek, s főként, hogy olyan emberek találkozzanak itt, akik az emberséget és a bölcsességet fogják keresni.” X Ú Fd V. 1 A köztársasági elnök feleségének dolgozó- és fogadószobája, az Ovális szalon. Eredetileg nem volt ovális, ez már a felújítás során kialakított újítás. Nincs azonban ellentétben a műemlékvédelmi törvényekkel, ugyanis az ovális „kulissza” bármikor könnyedén eltávolítható. Itt látható a palota legrégibb berendezési tárgya, az ódon tükörkeret. Maga a tükör is elmúlt már százéves. Ma már nem szépítkezésre szolgál, csupán dekorációként. Egyedül ebben a szalonban hagyták meg a régi csillár „gyertyás változatát”, de természetesen villany is van. Az ablakokra idővel hosszú, sűrű függönyök kerülnek. %
