Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-10 / 28. szám
Politika 1996 .július 10. 3 Interjú H. Orsós Évával, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetőjével A romák nem eleve bűnözők A baj gyakran már ott kezdődik, hogy olyan tanítók oktatják őket, akik nem ismerik a cigány kultúrát. Méry Gábor illusztrációs felvétele Újvári Flórián Romakérdés Közép-Európá- ban az évezred végén címmel nemzetközi konferenciát rendeztek a prágai Magyar Kulturális Központban. A magyar, cseh, szlovák és osztrák szakértők kétnapos vitájának tapasztalatairól H. Orsós Éva, a magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalának vezetője nyilatkozott lapunknak. Kitől származott a tanácskozás megrendezésének gondolata?- Az érdem a prágai intézeté. Ők eddig is rendszeresen szerveztek hasonló konferenciákat, elsősorban a cseh, a magyar és a nyugati társadalmak gondjairól. Ez a mostani viszont kifejezetten közép-európai témát ölelt fel, országainknak arról a közös és egyáltalán nem könnyű problémájáról szólt, amit a cigányság helyzetének alakulása, alakítása jelent. Sajnálatosnak tartom, ami a konferencia címében is megfogalmazódott: hogy most, a harmadik évezred küszöbén ez egyáltalán kérdésként merül fel e térségben, ahol az európai romák döntő többsége él. Mely témák bizonyultak közösnek, és melyek voltak egyediek, államok szerint jellemzőek?- Mindhárom érintett ország képviselői megkísérelték minél átfogóbban bemutatni saját gyakorlatukat. Tapasztalhattuk a problémák közelségét, a megoldások viszont eléggé eltérnek egymástól. Magyarországon a 800 helyi kisebbségi önkormányzat közül csaknem 500-at a cigányok választottak, emellett szép számban működnek civil szervezeteik is. Mindez komoly lehetőséget biztosít arra, hogy ne a kormányzat, ne mások döntsék el helyettük, hogy mire van szükségük, hanem velük folyamatosan együttműködve szülessenek megoldások. Szlovák állami tisztségviselők nem jöttek el Prágába, a pozsonyi kormányülésre hivatkozva kimentették magukat. Szakemberek viszont érkeztek, és ki is fejtették álláspontjukat. Ők is látják, hogy a cigányság helyzetének, problémáinak ismerete nélkül nagyon nehéz bármiféle eredményt elérni. Itt, Prágában felkerestünk például egy iskolát, ahol nulladik órában cigány gyerekeket tanítanak, ám kiderült, hogy a pedagógusok nem kaptak specális képzést, nem ismerik a cigány kultúrát, a nyelvet sem beszélik. Az is világossá vált, hogy nem ismerik azokat az értékeket, amelyekre munkájuk eredményesebbé tétele érdekében építhetnek. Konkrétan milyen értékekre gondol?- Azokra, amelyek a cigány közösségekben évszázadok alatt kialakultak, és törvényként szabályozzák belső életüket. Ezek ismerete a segítő szándékú kívülállók számára megkönnyítheti a cigány emberekkel és közösségekkel az együttműködést. Az én családom a beás cigányok köréből ered, s jól tudom, hogy közöttük milyen fantasztikus értéknek számít a munka. Ha valaki azt rosszul végzi, vagy rossz termékét eladva becsap másokat, azt az embert egyszerűen kiközösítik, mert nemcsak magára, de a többiekre is szégyent hozott. Márpedig a cigányok számára az igazi védőerőt a közösséghez való tartozás jelenti. Ezért sem tanácsos egy cigány embert - akár „kiemelve” - ebből a közegből kiszakítani. Ha viszont ezt a körülményt ismerjük, a siker reményében alapozhatjuk rá erőfeszítéseinket. A konferencia egyik témája a cigányokkal szembeni társadalmi türelmetlenség volt, ennek konkrét megnyilvánulásaival - idegengyűlölet, rasszizmus - együtt. Mi hangzott el erről az előadásokon? - Egy cigány származású cseh felszólaló részletezte a témát. Ő háromféle, egymással összefüggő felelősségről beszélt: az első az államé polgáraiért, a másik a közvéleményé, a harmadik pedig maguké az állampolgároké. A konferencián részt vett mindhárom országban van példa arra, hogy nem engedtek be vendéglőkbe romákat. Magyarországon olykor kutyás őr állja el az útjukat, de Csehországban, sőt Ausztriában is akadnak tiltó táblák a bejáratnál. Sajnos, konkrétabb, friss példával is tudok szolgálni. A konferencián - és utána egy itteni klubban - nagy sikerrel lépett fel a Rományi Rotá, ám őket sem szolgálták ki egy prágai étteremben. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a törvények mit és milyen eréllyel tiltanak. Ám ha a közvélemény nyomásával nem sikerül ennek érvényt szerezni, akkor szinte semmit sem ér. Lényeges egy erős civil szféra, amely elutasítja az ilyen magatartást akár addig is elmen- ve, hogy bojkottálja az illető törvénysértőt. Az ügynek alkotóeleme maguknak a cigányoknak a hozzáállása is...- Egyik szlovák kollégánk is felvetette, milyen „gondot” okoz, hogy az elkövető esetenként szlováknak, máskor magyarnak mondja magát. Én azzal reagáltam, hogy aki bűncselekményt követ el, azt bizonyítsák rá, majd ítéljék el érte. De tegyék ezt a bűntett arányában és ne származása szerint. Ellenkező esetben a dolog valóban oda vezet, hogy a cigányok és a bűnözők közé egyenlőségjel kerül. Az persze tény, hogy a szegények között a krumplilopás, csirkelopás gyakoribb, de az is igaz, hogy a különböző banki csalásokban, privatizációs visszaélésekben igencsak ritkán szerepelnek roma származásúak. A bűnözés tehát nem szűkül le egyetlen szociális szubkultúrára, A hetvenes években például alig volt eltérés a magyarországi cigány és nem cigány férfiak munkavállalásában, mindkét csoport 85 százaléka dolgozott. Ezzel szemben a két évvel ezelőtti felmérés kétszeresháromszoros eltérést mutatott a nem cigányok „javára”. Nyilvánvalóan nem a cigányság munkakedve lohadt le ilyen meredeken a húsz év alatt. Többségük elsőként került utcára, most segélyekből él, ami magának sem elegendő, nemhogy a család fenntartására. A következmény: elmegy a határba krumplit lopni, mert enni akar adni a gyermekének, és mert ő sem óhajt éhen halni. Várható-e valamiféle közös lépés a gondok leküzdése irányában?-Javasoltam, hogy forduljunk együt a Soros-alapítványhoz, s hogy cseh és magyar szakemberek vitassák meg közösen az oktatás fejlesztésében rejlő további lehetőségeket. Egyik napról a másikra nem lehet eredményt produkálni, rossz döntéseket viszont nagyon könnyű percek alatt meghozni, csakhogy azoknak hosszú távú, esetleg beláthatatlan következményeik lehetnek. Ezzel együtt meg lehet érteni a cigány származású emberek türelmetlenségét is, hiszen évek óta sürgetik a változások felgyorsítását. Reményeik szerint ehhez segítenek hozzá a prágai konferencia eredményei és tanulságai is. ír EU-elnökség Július elejétől az Ír Köztársaság elnököl fél éven át az Európai Unióban. A zöld sziget fővárosa, Dublin ily módon hat hónapon át fontos európai történések központja lesz. A mindössze három és fél millió lakosú szigetország az olaszoktól vette át a stafétát, s így nagy szerepe lesz az EU jövőre esedékes kormányközi konferenciájának előkészítésében is, amely dönt az Unió keleti irányú kibővítéséről. A 370 millió összlakosságú Unió nagyobb tagországai várhatóan nyomást gyakorolnak majd Dublinra a nekik kedvező megoldások elfogadtatása érdekében, s az írek feladata lesz a kompromisszum elérése. Szlovákiának nincs diplomáciai képviselete Írországban, és ezeket a teendőket eddig a londoni külképviselet vezetője látta el. Vilikovsky nagykövetet azonban jó pár hete konzultációkra hazarendelték, és még július elején sem utazhatott vissza. Erre mondta a volt külügyminiszter, Eduard Kukán, hogy ön- gyilkosság lenne, ha az ír elnökség kezdetekor sem lenne állomáshelyén a hazahívott szlovák diplomata. Megragadunk az orosznál Közép-Kelet-Európa 13 országában a lakosság 56 százaléka nem képes magát megértetni egyetlenegy idegen nyelven sem. A népesség egyötöde állítja magáról, hogy bírja az orosz nyelvet, 12 százaléknakjó az angolnyelvtudása, 11 százaléka pedig tud németül. Ezeket az adatokat az Európai Unió statisztikai intézete, az Eurostat tette közzé a napokban. A legrosszabbul a magyarok állnak, mivel 79 százalékuk semmilyen idegen nyelvet sem tud, s e tekintetben csak a románokhoz hasonlíthatók. Furcsa a helyzet a balti államokban: az észtek, lettek és litvánok többsége a helyi nyelvnél jobban bírja az oroszt. Az Eurostat jelentésében csodálkozik afelett, hogy az oroszt leszámítva a térség államaiban milyen kevés ember tudja magát megértetni a szomszédos ország nyelvén. A jelentés azzal a megállapítással zárul, hogy rendkívül gyenge az említett térség lakosságának idegennyelv-ismerete. Szembeállít két adatot: míg a FÁK- tagállamokban a lakosság alig három százaléka tud angolul vagy németül, addig az Európai Unióban 49 százalék beszéli az angolt, 34 százalék pedig a németet. Vonal alatt Lebontják a magyar „feketeépítkezéseket”? Szűcs Béla _____________ Mi közben a szlovák politikai életben folyik a szabadfogású iszapbirkózás, és Meciar, a nagy mágus újra összevarázsolta koalícióját, a sértődött „nemzeti erők” megpróbálják a magyarokon kitölteni bosszújukat. Kiderült ugyanis, hogy ez a „szemtelen és arrogáns” népség felrúgva a szigorúan betartott környezetvédelmi előírásokat, egy sor, művészek alkotta „feketeépítkezéssel” csúfította el Rimaszombatot, Tornaiját és Nagykapost. A helyi önkormányzat ugyanis nem kért engedélyt a mindenek felett álló HIVATALTÓL saját területén egy szerény emlékmű felállításához. A kormány messze érő keze, a HIVATAL vizsgálja meg, milyen is a kérdéses emlékmű, nem zavarja-e meg a városképet, megfelelő művészi színvona- lú-e, és milyen a társadalmi hatása. A lényeg azonban ez: demokratikus hazánkban sehol nem kívánatos, hogy emlékművel emlékezzünk meg a magyar honfoglalás (bocsánat, szlovákul: letelepedést) 1100. évfordulójáról. Állítólag az a történelmi tény, hogy a magyarlakta vidéken élők ősei egyszer itt találtak hazára, sérti a szlovák lakosság nemzeti öntudatát. A „hazafiak” ezúttal úgy akarnak bosszút állni az ezerszáz éves Magyarországon, hogy harcot indítanak az emlékművek ellen, és azokat egyszerűen „feketeépítkezésekké” fokozzák le. A környezetvédelmi miniszter úr majdnem megpecsételte sorsukat: „a legvalószínűbb, hogy határozat születik az emlékművek lebontásáról”. 1996-ban Európa szívében megint emlékműveket rombolnak? Nem tanultak a totalitárius rendszerek giúltgya- lázó tobzódásaiból? Pedig Nagykaposon a turulmadár talapzatára szánt szöveget közös megegyezéssel a helyi önkormányzat így véglegesítette: azt a magyarok kárpátmedencei letelepedésének 1100. évfordulóján állították, annak bizonyítására, hogy azóta békességben élnek együtt a szlovákokkal és más nemzetiségűekkel. E sorok nyomdába küldésekor érkezett a hír, hogy a szlovák parlament határozatban fejezte ki aggodalmát az emlékművek miatt, amelyek „nem szolgálják a békés együttélés” ügyét, s egyúttal felkéri az önkormányzatokat döntésük felülbírálására. Emlékműbontás tehát egyelőre nem lesz, ám a nacionalisták mindent elkövetnek lerombolásukért. Az emberben felvetődik a kérdés: a szlovák hazafiak hogyan képzelik el a békés együttélést az új Európában? Már a történelmünket is megerőszakolják? A világ népei által megbecsült magyar múlt a mi múltunk is! Jó lenne, ha végre rádöbbennének, hogy csupán a határok változása miatt lettünk szlovák állampolgárok. Méghozzá tisztességes, becsületes állampolgárok! Azonban szülőföldünkön, Szlovákia határai között is, ragaszkodunk történelmünkhöz. Mi tiszteljük a szlovák hagyományokat, és ezt elvárjuk az uralkodó többségi nemzettől is. Nem hiszem, hogy létezik a világon demokratikus ország, ahol lerombolják a kisebbségek emlékműveit. Még most is bízom a szlovák nép józanságában.
