Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-04 / 36. szám
3 1996. szeptember 4. A királyhelmeci természetgyógyász az apostol inkarnációjának tartja magát „ A gyógyításnak szentelem az életemet” A beavatkozás előtti szertárt: az égiek segítségét kéri a Me: Úgy gyógyít, hogy a betegsí 90 százalékát magára veszi, vezeklés után pozitív energiai juttatja vissza az Univerzur Az ijedelmet energiaátadá: szünteti meg a Mester. A fia asszony nagyon jó kondíciói távozott, ám hasnyálmirigy-m betegedése további kezelése igényel. Maga az energiaáta is nagy összpontosítást Ígér mind a gyógyítótól, mind a g PÉTERFI SZONYA Arra, amit láttam, hallottam, bármennyire is szeretnék, nem tudok ésszerű magyarázatot adni. Talán azért, mert tapasztalataim ellentmondanak mind a természet, mind a fizika törvényeinek, de talán még a logikának is. Ugyanis V. úr, akit szűkebb pátriájában, Ki- rályhelmecen ismerősei Amold- nak szólítanak, a betegek pedig Mesternek, a szemem láttára hasította fel a panaszos hasán a bőrt (hallottam a szakító hangot), ujjaival behatolt a résbe s kihúzott onnan valamit, amit ő maga materializálódott negatív energiának nevezett el. Kizárólag az ujjaival dolgozott, a beavatkozáshoz vattát és tiszta vizet használt. Többnyire két-három „cafatot” emelt ki a nyíláson át, tálba helyezte, majd amikor a művelet végeztével letörölte a „nyílást”, csak egy kis bőrpír utalt arra, hogy a beteg hasát megnyomkodták. A Mester a beavatkozás alatt számomra érthetetlen szavakat mormolt, az összpontosítástól halántékán kidagadtak az erek, homlokán pedig kövér izzadságcseppek jelentek meg. Érdekes, amikor befejezte a kezelést, nem is tűnt nagyon kimerültnek, sőt a rövid (hálaadó?) ima után tekintete sugárzó (bb) és csillogó (bb) lett... Mielőtt belefogtunk volna a beszélgetésbe, megegyeztünk abban, hogy bármire rákérdezhetek, viszont nem kizárt, lesznek dolgok, amelyeket nem tár fel a nyilvánosság előtt.- Gyermekként látomásaim voltak, ám a víziók jelentését nem értettem. Csak annyit tudtam, hogy küldetésem van. Talán ezért lapoztam gyakran a Bibliát. Persze nyolcévesen sem értettem pontosan, mit üzen nekem az Új Testamentum, de ez nem zavart. Mindaz foglalkoztatott, ami az erővel, főleg az akaraterővel függött össze. Csak felnőtt fejjel döbbentem rá, hogy én már akkor - belső sugallatra - ösztönösen meditáltam. De mert nem voltam tisztában az összefüggésekkel, a látomásaim is elhalványultak. Tizenöt esztendősen ismét előjött a régi vízióm, megjelent Jézus, s megismételte a régen hallottat: küldetésem van a Földön. Ismét csak ösztönösen elkezdtem foglalkozni a misztikával, a más dimenziókba jutás tudományával, az aura-látással, a csakrák működési mechanizmusával. Kerestem az isteni igaz utat... Nagy nehézségeket, akadályokat kellett legyőznöm, sok mindennel kellett megbirkóznom, míg tisztánlátóvá váltam. De mert föntről segítettek, célhoz értem. Furcsán hangzik, tudom, de egy ciprusi mágus asztrális síkon tanított és átadta tudását. Nem tartozom ebbe a civilizációba, nem érdekel a földi lét: az égiek egy csatornája vagyok csupán, s feladatom a gyógyítás. Úgy orvoslom a bajokat, hogy magamra veszem a betegségeket, majd levezeklem őket. Olykor Ionokban fetrengve, gyötrődve tisztulok meg. Mialatt szavai eljutottak a tudatomig, a garázsból kialakított gyógybarlang tárgyait vettem számba. Az oltárként használt asztalkán Szűz Máriát és Jézust ábrázoló képek sorakoztak, az egyik sarokban füstölgő rudacskák illatoztak, nem lehetett nem észrevenni a két bibliát és az égő gyertyákat, a Buddha-szoborral díszített szökőkutat. S mindezt egy modem hifitorony egészítette ki, amelyből kellemes ezoterikus zene szólt.- Akaratfejlesztéssel elértem az agyam bal és jobb féltekéjének összhangját, s bár valaha nem tudtam, mi az a csakra (a harmadik szem), ha összpontosítottam, beleláttam az emberbe. Természetesen olyanok társaságát kerestem, akiktől tanulni lehetett. Kilencvenhá- romban kapcsolatba kerültem a visegrádi gyógyítók csoportjával, s a többi tanítvánnyal együtt a Mester vezetése alatt én is gyógyíthattam. A betegem szklerózis multiplexben szenvedett, képtelen volt járni. Az egy hetes gyógyítás után a saját lábán távozott. Azt vallom, hogy a hit-erő-szeretet hármas hatással a legnagyobb csodák érhetők el. Újabb beteg érkezése miatt felfüggesztettük a beszélgetést, de ott maradhattunk a teremben. A Mester, mielőtt foglalkozni kezdett volna az érkezővel, imába mélyedt, majd amikor kikérdezte hogyléte felől a már többször kezelt fiatalasszonyt, közölte vele, hogy „megoperálja”. A szemünk láttára „nyúlt” a hölgy hasába, és mert a beteg arca hirtelen falfehérré vált, arra is rákérdezett, érez-e fájdalmat. A nemleges válasz elhangzása után folytatta a műveletet.- A bőr széthasításának hangjától ijedtem meg. Úgy éreztem, mintha turkált volna bennem - tapogatta a kezelés után az ép hasfalát a fiatal- asszony. Mivel sápadtsága nem múlt el, Ar- nold úr egy kis energiaátadással billentette helyre. A mutatvány nem tetszett a 4 éves Bettinek, aki le-legör- bülő szájjal minduntalan azt kérdezte, mit is csinál a bácsi a mamával. Amikor a Mester az ölébe ültette, pislogott ijedtében. A gyógyító viszont csak kézrátéttel orvosolta gyakori hasfájását, kellemetlen székrekedését.- Amennyi energiát kiadok, annyit föntről azonnal vissza is kapok. Nincs mitől félnem, az Istenem mellettem van - közölte, miután magunkra maradtunk. Személyes kontaktusáról a földönkívüliekkel egyelőre nem akart beszélni, hiszen szerinte sem ezt, sem mást az emberek nem képesek felfogni. Hogy mi az a más? A semmiből keletkezett valami felmutatása (az energia materializálása), a tárgyak elmozdítása a kéz érintése nélkül, a levi- táció (a test föld feletti lebegése), stb.- Rengeteg időt, gyakran este 23 órától reggel hatig, meditációval töltök. Nem hiányzik az alvás, lassan az étel sem, viszont vagy tíz liter vizet iszom naponta. Elmondta, előre tudta, hogy meghívást kap a Fülöp-szigetekre, ahová barátai anyagi segítségével el is jutott. Orbito mester előadásaira járt, majd Camillo nevű természetgyógyász vezetése alatt tökéletesítette tudását. Átesett mindenen, beavatásokon, operációkon, megismerte a Fülöp-szigete- ki bennszülöttek vallását, beszélte nyelvüket (lapaga). Ott-tartózkodása utolsó napján a gyógyítók gyülekezete felkészítését befejezettnek tekintette és méltónak találta arra, hogy „reverenddé” avassák. Kissé zavartak a nyakában lógó talizmánok, kultikus tárgyak, ezért rákérdeztem eredetükre.- A fehér sas a szabadság jele. Mivel az előző életeim egyikében indián sámánvoltam, érthető, hogy miért viselem. A bölény az erő és az energia szimbóluma, ez is előző indián életemmel kapcsolatos. A bőrtasakban köveket, magvakat tartok a jósláshoz. A Camil- lótól kapott talizmán a harmadik szemet ábrázolja, a kis földönkívüli pedig arra a bizonyos találkozásra utal. Hirtelen minden átmenet nélkül megkérdezte: Mit gondol, hány éves vagyok?- Talán 30 - mondtam, mire elnevette magát s közölte: ebben az életben 24 csupán. S nyomban hozzáfűzte: tudom persze az ősszármazásomat is, az egyik apostol inkarnációja vagyok. A tanítványaim pontosan tudják, hogy ki vagyok, talán hamarosan eljön az idő, amikor majd mindenki megtudhatja. Ugye nem csoda, hogy kíváncsi lettem a saját életeimre? A Mester némi összpontosítás után közölte: ősszármazásom fővezér, de új testben már építettem a Bábel-tomyot, aztán éltem Olaszországban, majd 1824-től 1867-ig a francia és a spanyol királyoknak kémkedtem, ezt követően Erdély következett... Sajnos, nem volt időnk arra, hogy ezeket a fölöttébb érthetetlen dolgokat mélyebben is kifejtse, mert szülői házának kertjében több beteg gyűlt össze.- El kellene érni - közölte az egyik várakozó -, hogy az orvosok is elismerjék az üyen áldott emberek tevékenységét. Tudom, miről beszélek. A vesémet kellett volna megműteni, de mert a szívem miatt féltem az altatástól, de magától az operációtól is, a Mesterhez jöttem. Szerveimet feltöltötte energiával, sor került a beavatkozásra is, de ami a fő: nem kellett kés alá feküdnöm. Az orvosom persze nem érti a „csodagyógyulást”, én meg nem kötöm az orrára, hogy a királyhelmeci V. Ar- noldnak a lekötelezettje vagyok. Sokan vagyunk, akik gyógyulásunkat neki köszönhetjük. Sokan vagyunk, akik nevét napi imánkba foglaljuk. A szemem láttára hasította fel a panaszos hasán a bőrt. Amikor be- fejezte a ke- zelést, nem----------7~ " ■ 1 ' is tűnt nagyon kimerültnek. A has nyílásában nemcsak a vér jelent meg, hanem „a materializálódott negatív energia” is. A Mester bevallotta, hogy ezzel a módszerrel képes a daganatok eltávolítására. Állította, hogy gyakran tojás, vagy akár öklöm- nyi nagyságú képződményeket emel le az emberek szerveiről úgy, hogy a beavatkozás után a bőrön egy karcolás nem sok, de annyi sem marad.
