Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-28 / 35. szám

/ Sport 1996. augusztus 28. Orosz Csaba két atlantai kenudöntőben lapátolta a vizet Szerencse és érem nélkül Szárazföldön is együtt a szlovákiai kenu kettes legénysége: Orosz Csaba (balról) és Peter Páles Somogyi Ti bor felvételei J. Mészáros Károly ________ Els ő olimpiáján versenyzett At­lantában Orosz Csaba. Tagja volt a tavaly kialakított szlová­kiai kenu kettes egységnek, melyben ő ült az elöl lapátoló Peter Páles mögött. Az SKP Bratislava színeiben sportoló somorjai fiatalember társával kétszer is bejutott az olimpiai fináléba. Mind ezer, mind öt­száz méteren szurkolhattunk nekik, de a roppant erős mezőnyben egyszer sem sikerült dobogóra kerülni­ük, sőt még a pontot érő hatodik helyről is lecsúsztak. Pedig mindkét távon ígé­retesen versenyez­tek az előfutamok­ban, s hajójuk köz­vetlenül a döntőbe kerülők mögött sik­lott a célba. Csabát hazaérkezése után faggattam Lanier-tavi kenusélményeiről. Nem markoltatok túlságosan sokat az olimpián? Nem lett volna jobb inkább csak egy számban indulni? Ha világbajnokság lett volna, akkor mindenképpen. Ott olyan sűrű a műsor, hogy lehe­tetlen lenne igazából regenerá­lódni az újabb futamra. Tud­tuk, mi vár ránk Atlantában, s még a legrosszabb változat is azt kínálta, hogy naponta leg­feljebb egyszer állunk csatasor­ba. Azt meg ki lehet bírni. Mint­hogy ki is kellett bírnunk, mert ez következett be. A döntőig rendre a legerősebb futamokba sorsoltak bennünket. Ezeren a legjobbaknak kikiáltott ma­gyar és román egységgel talál­koztunk. Derűlátóan vágtunk neki, úgy indultunk, hogy meg­próbáljuk... Ugyanez ötszázon sem sikerült. Elaludtunk a rajt után, s ezt a hátrányt már ne­héz lett volna behozni. Nem vett ki belőletek sokat az előfutamok ismétlése? Már a legjobbak helytállása is jelzi, nehéz mindkét távon bol­dogulni. A románok külön-kü- lön egységet indítottak. A ma­gyarok és a moldá- vok mind ezeren, mind ötszázon ugyanazt a párost szerepeltették, de a tavalyi ötszörös vb- győztes Kolonics- Horváth duó is csak egyszer tudott nyer­ni. Akkor is centi­méterekkel. Kemé­nyen meg kellett küzdeni minden he­lyért, valamennyi hajó a vártnál jobb időt ért el. Erre lehetett számítani. Utó­végre olimpia csak négyéven­te van. Nektek miért kellett mindkét távon elindulni? Nem lehetett volna jobb erőbeosz­tással többre vinni? Elejétől kezdve így készültünk. A műsorból adódóan előbb az ezer méter várt ránk, így az öt­száz csak egyfajta ráadás volt. Ezeren nincsenek véletlenek, aki bírja, ott végezhet a legjob­bak között. Ötszázon már könnyebb meglepetést okozni. Elég jól elcsípni a rajtot, két­százötvenig iramot menni, és aztán bármi történhet. Akár egy jó eredmény is összejöhet, ami ezeren szinte kizárt. Ha jól értem, megfelelő forma­időzítéssel ott már ki kellene jönni az elvégzett munkának. Atlanta előtt viszont sokan tar­tottak az ottani szélsőséges éghajlati viszonyoktól, a nagy hőségektől, a magas páratar­talomtól... Mi is ettől féltünk, visszaemlé­kezve a hat évvel ezelőtti edzőtáborozás viszontagságai­ra. Ezen a téren azonban kelle­mesen csalódtam. Sem a pára- tartalom, sem a melegség nem kínzott túlságosan. Arra számí­tottam, emiatt lesznek nehéz­ségeink, erre más jelentkezett. A vártnál hamarabb kemé- nyedtek az izmaim, ami a haj­rában fájdalmas, lemerevedett lapátolást eredményezett. Kénytelen leszek szakember­hez fordulni ennek magyaráza­táért. Végül Is a döntőben ezeren hoztátok a jobb helyezést: he­tedikek lettetek a kilenctagú mezőnyben... Mikor megnéztük a rajtlistát, és láttuk, milyen erős és kie­gyensúlyozott a mezőny, azt mondtuk: jó lesz, ha a döntőbe kerülünk. Ezt mutatták az előfutamokban elért időered­mények is. Ugyanakkor tudtuk, ha már a fináléban leszünk, és ott sikerül saját iramunkat menni, beérkezhetünk az első hatba. Sajnos, lassabban kezd­tünk, és utána már nem tud­tunk előbbre lapátolni. Akkor és ott többre nem futotta. Másnap ötszázon meg a nyol­cadik hely jutott... Az előzmények után már csak az óriási szerencsében bíztunk. Meg abban, hogyjól elcsípjük a rajtot. Haladtunk a közép­mezőnnyel, s a hajrában előre­törésünket egy megingás állí­totta meg. Két-három méterrel a cél előtt majdnem kiestem a kenuból, ez kizökkentett ben­nünket az addigi ritmusból, és már képtelenek voltunk befog­ni a hatodiknak beérő spanyo­lokat. Vége az edzésnek, irány a somorjai csónakház A döntőig rendre a legerősebb futamokba sorsoltak bennünket. A bősi felvízcsatorna töltéskoronáján Kerékpáros tortúra M. Nagy László __________ Vil águnk tele van óriási el­lentmondásokkal. Az állóvi­zek után megtanulunk élni a csapkodó hullámokkal. Itt van például a divat. Nem a manökenes, a kerék­páros. Az üzletek tömve mé­regdrága biciklikkel. Álomszépekkel, álomjókkal, álomárúakkal..., és csodák csodája, pénztelenségünk ellenére környezetünk las­san megtelik ezekkel a csodálatos táltosokkal. A hagyományos „favorittal” az ember már restelli magát. A jó értelemben vett kerék­páros őrület már kezd nálunk is számottevő mére­teket ölteni. Megint csak nyugati mintára. Nálukjár- va ámulva bámultuk, mi­lyen a forgalom a Duna partját övező kerékpárúton. Végig-hosszig az országon, és még azon is túl. Saját erőnket kihasználva, távol a benzinmaradványoktól. Ez igazán alkalmas hely családi kirándulásokra, vagy csak úgy magányosan egy kis kerekezésre. Nálunk az annyit szidott bősi felvízcsatorna töltésko­ronáján találunk egy ilyen kerékpárutat. Rákapcsolva az ide futó nemzetközi, valamint a fővárosban is egyre szaporodó, kijelölt bi- cikliutakra. S ahogy az lenni szokott, ami tavaly érvé­nyes, az ma már csak félig igaz. Kezdetben csak itt-ott találkoztunk a töltésen a ke­rékpározás kedvelőivel. Érthető, itt lehetett legbiz­tonságosabban taposni a pedált. Ez volt tegnap. Ma, főleg hétvégeken, Pozsonyt elhagyva-megkö- zelítve nagyon sűrű a forga­lom. A keskeny úton a gya­logosok sokasága is bonyo­lítja a közlekedést. Jobb he­lyeken az út közepén lévő vonal oda-vissza irányba te­reli a közlekedőket. Nálunk ez többnyire hiányzik, így a fegyelmezetlenek ve­szélyeztetik a forgalmat. Olykor a kilométereiket szaporító versenyzők is itt edzenek, nem kis sebes­séggel haladva. Csakis jobb oldalon közlekedjünk! A vízlépcső környékének a turisztika paradicsomává alakításához még nagyon sok hiányzik. A kész, merész tervek sok akadályba ütköz­nek. A vízlépcső körüli terü­letek ún. ideiglenes haszná­latban vannak. Az építkezés befejezése után visszakerül­nek az eredeti tulajdonosok birtokába. Utána következ­nek a szokásos tortúrák: csillagászati árak, csatorná­zás, ivóvíz, villanyáram, magas víznek ellenálló épü­letek... Nekünk addig is ma­rad a puszta út, a csodálatos természet, a kellemes fá­radtság egy-egy túra után. Valóban egy-egy körút él­ményszámba megy. Mond­juk Pozsonyból indulva, majd a vajkai kompon átkel­ve s vissza. A mintegy hetven kilométeres távot kezdők is megtehetik. Az egész felvízcsatoma megkerülése (120 km) már jóval igényesebb, és csak né­mi felkészülés után vágjunk neki. Természetesen inniva­lóval, élelemmel, ragasztó­val a hátizsákban. Mivel a tervezett szolgáltatások még hiányoznak. w Nagyapa és unokája a csatorna menti töltésen, természete­sen kerékpáron A szerző felvétele Kuriőzumkosár Maradona elhibázott büntetői Csokorba gyűjtötte a spanyol EFE hírügynökség Diego Maradona, a kiöregedőfélben levő egykori szupersztár tizenegyesrontási próbálkozá­sait a folyamatban lévő argen­tin labdarúgó-bajnokságban. Ilyesmi fénykorában egyálta­lán nem volt rá jellemző, most azonban nemegyszer előfordult már a Boca Juniors még mindig csodálatos dolgokra képes csatárával. Szerencsére háromszor olyan­kor jött a rövidzárlat, mikor az elrontott büntető nélkül is nyerni tudott az argentin él­csapat. Kétszer viszont Diego olyan meccsen hagyta ki a tizenegyest, amikor csapata 1:0-ra kikapott. Ha berúgja, nem úsznak el a pontok. Legutóbb is így történt, és a borúlátók már kongatni kezdték a vészharangot, mondván: veszélyben a Boca bajnoki címe. Marado­na erre másképp reagált. Kijelentette: otthagyja csapa­tát, és állítólag visszavonul. Vesepecsenye a hajléktalanoknak Nem mindennapi meglepetés­sel kedveskedett az idei olim­pia városában élő hajléktala­nok jó részének az Atlantai Közélelmezési Bank elneve­zésű szerveződés. A játékok végeztével ugyanis a mene­dékhelyeken felszolgálták a játékok idején felállított szponzori pavilonokból, valamint a helyi szállodákból megmaradt és összegyűjtött ételeket. A begyűjtött 193,5 tonna élelemből a leginkább rászorulók többek között homárt, töltött lazacot, vesepecsenyét és kivis túrósle­pényt fogyaszthattak ebédre. Aranyérem­ünneplés - halálos áldozatokkal Az eufórikus öröm mellett öt halálos áldozata is volt a nigériai labdarúgó-váloga­tott olimpiai győzelmének. A nyugat-afrikai ország egyik déli városkájá­ban egy asszony szívrohamot ka pott a döntő izgalmaitól, és a mérkőzés lefújása után meg­halt. Nem messze in­nen négy férfi vesz­tette életét a találkozó utáni nép­ünnepély­ben: ket- ten nagy boldogsá­gukban motorkerékpá­ron száguldva buktak fel, míg másik két személyt az utcán gázoltak halálra. Kanu gólerős kulcsfigurája riai válogatottnak volt az olimpiai aranyérmes nigé- CTK-felvétel Mit tilt a királyi etikett? Beatrix holland királynő nem örült túlságosan leg­idősebb fia atlantai örömmeg­nyilvánulásainak. A 29 éves Vilmos-Sándor herceg ugyanis szabadjára enged­te érzelmeit, s a szokások­tól eltérően cseppet sem visszafogottan örvendezett országa olimpiai sikerei­nek. Átölelte és megcsó­kolta az érmeseket, majd a versenyzők spontán, felszabadult vigasságaiban is részt vett. Ez jókora visszhangra talált Hollan­diában, s egyesek vélemé­nye szerint a herceg fel­rúgta a királyi etikettet.

Next

/
Thumbnails
Contents