Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-03 / 27. szám

Sport 1996 .július 3. Olimpiai sztárok 1988, Szöul A derékba tört pályafutás Archívfelvétel Egymás mellett a három dunaszerdahelyi sakkozó kamasz. Balról: Ráchela, Lehocky és Rigó. Archívfelvétel Kitárul a dunaszerdahelyi sakk-krónika Ki lesz az első mester? Sidó H. Zoltán Annak ellenére, hogy immár hat éve nem láthatják őt a teniszpályá­kon, még mindig hivatkozási alap, mérce, tekintély a fehér sport szlo­vákiai művelői között. Ez nem vé- leden, hiszen hazai viszonylatban a férfiak körében teljesítményét nincs kiéhez viszonyítani, annyira vyy Miloslav Mecír tenisz a többiek fölé magasodott. És ami külön szerencse, hogy sportágától máig nem szakadt el, továbbra is hathatósan segíti mint edző, mint tévékommentátor és mint szövet­ségi kapitány - ezek után nem ne­héz kitalálni, igen, Miloslav Mecírről van szó. Mecír örökre beírta a nevét a te­nisz nagykönyvébe, ugyanis 1988-ban a szöuli nyári olimpián, ahol 64 év után a teniszt ismét be­iktatták az olimpiai sportágak kö­zé, a felújított premiert éppen a bajmóci születésű sportember nyerte meg. Természetesen egyéb rangos tornákon is jeleske­dett, többek között négy éven ke­resztül szerepelt a világ 10 leg­jobbja között, 10 seregszemlén bizonyult a legjobbnak, vala­mennyi Grand Slam-tomán leg­alább az elődöntőig jutott. Telje­sítménye elismeréséül 1994-ben, négy évvel a makacs hátbántal­mai okozta kényszerű visszavo­Együtt a család és a rokon gyerekek nulás után a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) éves közgyűlésén a világ teniszsportjának fejleszté­se és népszerűsítése érdekében végzett munkájáért Mecírt díjjal tüntette ki.- Mint szövetségi kapitány érzem csak igazán, milyen felelősséggel jár egy Davis Kupa-csapat össze­állítása és vezetése. A kapitány néhány döntése során csak magá­ra számíthat, és ezzel komoly ter­het vesz a vállára - nyilatkozta je­lenlegi funkciójában. Müos Mecír ugyanis, amióta Szlovákia önálló­an szerepel a Davis Kupában, a vá­logatott kapitánya. Ha már ak­tívan nem sportolhat, legalább így marad a pálya közelében. Pe­dig a technikáját, szellemes meg­oldásait máig őrzi; elég csak az 1993-as pozsonyi teniszgálára gondolni, amikor is a nézők nagy örömére ismét ütőt fogott a kezé­be, és teljes repertoárját bemutat­ta a publikumnak. De ez már a múlt, illetve a félmúlt. Ennek ellenére nem lehet úgy írni Mecírről, hogy unos-untalan ne kanyarodnánk vissza a sporthoz, azon belül is elsősorban a tenisz­hez. Múltját és jelenét teljes mér­tékben átitatta a fehér sport szere- tete. - Gyerekkorom óta szeretem a mozgást, a sportot; fociztam, jégkorongoztam, kosárlabdáz­tam és röplabdáztam. Emellettt nagyon szerettem és ma is szere­tem a természetet. Pozsonyban is az erdő szélén lakom - vallotta önmagáról. Milos Mecírről köz­tudott , hogy a nagy tenisztornák idején is ha csak tehette, a pi­henőnapon fogta a horgászbotját, és elment pecázni. A felhajtást ke­rülő, derűs életvitelű egykori játé­kos magánéletében és mint szö­vetségi kapitány is a kedélyes stí­lus követője: - A legjobban a csa­ládi körben, továbbá a barátaim gyűrűjében érzem magam, akik között kikapcsolódom. Viszony­lag konzervatív vagyok, minden utamról sietve haza igyekszem. Előnyben részesítem a barátsá­gos, nyugodt, jóindulatú és jó hu­morérzékű embereket. - Persze amikor a családjával tölti az ide­jét, akkor sem mond le a mozgás­ról, na meg a teniszről. E tekintet­ben ugyancsak megértő a felesé­ge, Petra, aki Brünnben egykor aktívan teniszezett.- Életem első Davis Kupa-találko­_____Kerüli_____ a felhajtást, derűs életvitelű, a kedélyes _____stílus_____ kö vetője. zóját Hradec Královéban játszot­tam. A Szovjetunió válogatottja ellen mérkőztünk, a tét a Világ Csoportban való bentmaradás volt. Második játékosként lép­tem pályára, és sikerült megver­nem Csesznokovot. - A bemutat­kozása tehát sikerült, mint ahogy siker kísérte a kapitányi debü­tálást is, amikor is 1994 májusá­ban a III. divízióban védencei va­lamennyi válogatottat legyőzték, majd Nagy-Britanniát is két váll­ra fektették. Igaz, ezt követte az egyiptomi kudarc. Az idén ide­genben jobbnak bizonyultak Ju­goszláviánál, és rövidesen jön a folytatás. Mecír korban közel áll a játékosaihoz, ami megkönnyíti a munkáját. DominikHrbaty, aki nemrégiben a VSZ Slovak Open Challenger elődöntőjében meg­verte az amerikai Jeff Tarangót, a szép fegyverténye után közöl­te: Mecír taktikai utasításai segí­tettek neki, aki egy-két mondat­tal felvázolta az egyébként ve­szedelmes Tarango gyenge pontjait. Milos Mecírre ez a jel­lemző: bár nem Hrbaty edzője, szívesen megosztotta vele ta­pasztalatait, mint ahogy mások­kal is, lényegre törő megállapítá­sai pedig most is kincset érnek. Mecír ha már a pályán nem jeles­kedhet, minden egyéb téren szív- vel-lélekkel a szlovákiai tenisz­sport szolgálatában áll. LamplZsuzsanna ________ Ha Dunaszerdahelyről van szó, a legtöbb embernek a DAC ugrik be. Pedig ebben a virágzó városkában a focin és más ismert sportágakon kívül működik egy kevésbé támo­gatott is: a sakk. Az első sakk­csapatot az ötvenes évek vé­gén Varga Dezső, Székely Ist­ván, Pápay László, Kukéi pro­fesszor és Mitzl Zoltán szer­vezték meg. Egyben ők voltak az első versenyzők. Előbb já­rási, majd kerületi szinten is szerepeltek, egyre sikereseb­ben. A hetvenes évek végére felnőtt újabb generáció már saját versenyben is gondolko­dott, ezért Székely tanár úr, Jozef Puobis mérnök és Ján Hudec megszervezték az I. Duna Kupát, amely kilenc év­folyamot élt meg, különböző elnevezések alatt. Majd ki- lencévnyi vákuum után idén sikerült tető alá hozni a tize­dik, jubileumi viadalt is, „Open '96 Dunaszerdahely” néven. A versenynek a mezőgazdasági középiskola adott otthont, Végh János igazgató jóvoltából, aki - a főszponzor, Neusch Tibor mérnök mellett - egyben több játékos részvételét is támo­gatta. A nemzetközi meste­rekkel és mesterjelöltekkel a szerdahelyi fiatal növendé­kek, Ráchela József mérnök tanítványai is megmérkőztek, hiszen a tornát elsősorban épp azért szervezték, hogy fejlődési lehetőséget biztosít­sanak nekik. Mert mesterje- löltje már volt a városnak, most viszont azon igyekez­nek, hogy végre mesterük is legyen. A három kamasz, Rigó Zsolt, Ráchela Milán és Lehocky Viktor eredményei már most biztatóak, s a kisebbekben, Farkas Petiben, Neusch Tibi­ben, Czikhardt Tibiben és Be- biak Józsiban is nagy lánggal ég az igyekezet. Igaz, a közép- nemzedéknek sem kell szé­gyenkeznie. Bár az idei csa­patbajnokságban nem min­den sikerült úgy, ahogyan szerették volna (elbúcsúztak a második vonaltól), a nem­zetközi torna nagyon erős mezőnyében Jozef Puobis a tizedik helyen végzett. A mai negyveneseknek ifjú­korukban nem volt edzőjük. Úgy sajátították el a sakkot, hogy leültek a Duna Szállóba, és egy dzsúsz vagy kóla mel­lett próbálták ellesni a „nagy öregek” cseleit. Azután pró­bálták őket legyőzni. Ráchela József még ma is emlékszik Varga Dezső bácsi híres játsz­makezdésére, a répa-megnyi­tásra, ami abban volt különle­ges, hogy ezt senki sem ját­szotta. A tapasztalatlan játé­kosokat egy-kettőre csőbe húzta vele, de a tapasztaltab­bak már rájöttek a titkára, és visszavágtak. Ez az oka an­nak is, hogy a répa-megnyi­tás nem került bele a sakktör­ténelembe, emlékszik vissza mosolyogva Ráchela József. A mai fiataloknak és gyere­keknek már könnyebb a dol­guk. Hetente egyszervan edzésük, rendszeresen jár­nak hazai és külföldi verse­nyekre, s Pozsonyba is eljár­nak edzeni, heti két alkalom­mal. A gimnáziumban Both Lajos tanár úr kutatja fel a te­hetségeket. Hol van már a kezdeti esedegesség, tapasz- talaüanság... Dunaszerda­hely keményen rástartolt, s tudatosan halad előre a sakk­mesteri cím elnyerése felé. Vajon hányuknak sikerül? Névjegykártya Született: Bajmócon 1964. 5.19-én Legjobb ATP-helyezése: 4. pozíció Olimpiai szereplés: arany­érem (1988, Szöul) Tomagyőzelmei: Rotter­dam, Hamburg, Kitzbühel, Auckland, Sydney, Key Bis- cayne, WCT Final / Dallas, Stuttgart, Hilversum, Indián Wells; a győzelmek mellett 13 versenyen szerepelt a döntőben. Grand Slam-tornák: Mel- bourne-ben döntős (1989), a Roland Garros-n elődöntős (1987), Wimbledonban elődöntős (1988), a U. S. Openendöntős (1986). Egyéb sikerei: megnyerte a Hopman Kupát és a Világ Kupát, és Tomás Smíddel a férfi párosok világbajnoksá­gát. Foglalkozása: Szlovákia Davis Kupa-csapatának szö­vetségi kapitánya. Ötezer lelkes szurkoló ünnepelte Rimaszombatban a Tauris labdarúgóinak élvonalba kerülését Maradéktalanul bekövetkezett a klubelnök jóslata Zsigárdi László ____________ Am ikor egy évvel ezelőtt felju­tottak a II. ligába a rimaszomba­ti labdarúgók, Szántó István klubelnök a gömöri futball eddi­gi legnagyobb sikerét így kom­mentálta: „Ez még csak a kez­det, jövőre ismét ünnepelni sze­retnénk- méghozzá az élvonal­ba jutást!” Sokan - még a mun­katársai is! - megmosolyogták a szimpatikus sportvezetőt, aki többször is hangsúlyozta: „Nem viccelek, ezt teljesen komolyan gondolom...” Telt-múlt az idő, és a Tauris minden különösebb feltűnés nélkül araszolgatott felfelé a ta­bellán. Az őszi idényt követő harmadik helye arra engedett következtetni, hogy a visszavá­gó sorozatban komolyan kell vele számolni. Annál is inkább, mivel a labdarúgó-szövetség ve­zérkara úgy döntött, tizenhatra bővíti az I. labdarúgóliga mezőnyét. Ez azt jelentette: négy együttes jutott a legjobbak közé, az ötödik helyezett pedig osztályozót játszott. „Bűn lett volna elpuskázni ezt a ziccert...” - mondta Szántó Ist­ván, aki szerint ha a gárda hoz­za formáját, akkor már jóval a pontvadászat befejezése előtt ünnepelhettek volna a zöld-li­lák. A nagy tét bénítólag hatott a rimaszombatiakra, ám az utolsó előtti fordulóban, Sztropkón kiharcolt döntetlen kezdődhetett a véget nem érő az élvonalbajutást jelentette. népünnepély. Természetesen a Gömör központjában tehát el- sokáig emlékezetes fiesztára az utolsó hazai mérkőzésen került sor. Az ünneplőbe öltözött Tau- ris-stadionban több mint öte­zer lelkes drukker köszöntötte kedvenceit. Volt petárdaeső, lila-zöld füstfelhő és főleg hangorkán. Majd a hármas síp­szót követően - pezsgőfürdő. Isme­retlen emberek ölel­keztek a pálya köze­pén, az alsónadrág­ra vetkőztetett fut­ballisták pedig a Piszár József, a rimaszombatiak gólzsákja a szúr- szurkolókkal ünne- kolókgyűrűjében PriklerLászlófelvétele peltek s énekeltek. „Ki gondolta volna, hogy Rima­szombatnak még ebben az évez­redben I. ligás labdarúgócsapa­ta lesz?!” - mondta az egyik dia­dalittas drukker. Egy ember vi­szont váltig bízott a bravúrban és az álom megvalósulásában, már a kezdet kezdetén ki merte mondani: „Célunk az élvonalba jutás!” És ez az ízig-vérig sport­ember nem volt más, mint a Ta­uris labdarúgó-szakosztályának az elnöke. Szántó István ért­hetően végtelenül boldog volt: „Minden sportvezetőnek azt kí­vánom, egyszer legyen része ilyen ünneplésben. Már holnap a jövőre kell gondolni, hogy megálljuk helyünket a maga­sabb osztályban...” Az örömbe egy kis üröm is ve­gyült, ugyanis sokan nem ér­tették, még most sem értik, miért távozott a sikeredző, Ka­rol Kisek Állítólag maradt vol­na, ha... Az is igaz viszont: má­justól tárgyalásokat folytatott a bánfaiakkal... Az új tréner személyét illetően mindenki rosszul tippelt, hi­szen az a Stanislav Jarábek ül majd a rimaszombatiak kis­papjára, akivel talán senki(?) sem számolt. A jól értesültek meg mertek rá esküdni, hogy a Móder József-Farkas Géza du­óból kerül ki a leendőbeli szakvezető. Ezúttal tévedtek, mert, ugye, a fociban minden lehetséges...

Next

/
Thumbnails
Contents