Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-21 / 34. szám
Nagyvilág 1996. augusztus 21. 7 A hun vezér legendája a rajnai bornak is reklámot csinál Attila király fejszobra egy németországi parkolóban így képzelik el ma Attilát... A szerző felvétele Budapesti levél Budapesten élni... Dr. Szelepcsenyi György Attila (Etele), a hunok királya i.u. 434-től 453-ig uralkodott. A hun birodalom az idő tájt a Rajnától majdnem Perzsia határáig, a Dunától észak felé a dán szigetekig terjedt, s a hun királyoknak sok meghódított nép engedelmeskedett. Attila 445-től bátyja, Buda halála után (állítólag ő ölette meg), egyedül uralkodott. Székhelyét áthelyezte a birodalom nyugati felébe - a Nagy Magyar Alföldre. Fából épült városban lakott, egy halmon emelkedő, díszes, oszlopos palotában. Hogy Attila palotája pontosan hol volt, nem tudni, de történészek úgy vélik, valahol a Tisza jobb partján... Fényes udvart tartott, de ő maga az egyszerűségével tűnt ki. A követségeknek adott fényes lakomákon a vendégek elé arany- és ezüst edényt tettek, de Attila elé csak fatányért és fakupát. A legenda szerint egy pásztorgyerek földbe ásott bárdot talált, amelyet a hunok Isten kardjának tartottak, Attila pedig e kard birtokában önmagát - a világ urának. A kard állítólag az első magyar királyok birtokába került, Salamon pedig Ottó bajor hercegnek ajándékozta, de hogy hová került, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hová temették Attilát - miután az Attila arcképe egy XVI. századi német kódexben. Valóságos ördögnek láttatják a hun királyt. Ildikóval töltött nászéjszakáján váratlanul meghalt. Jordanes szerint az első koporsót aranyból, a másodikat ezüstből, a harmadikat vasból készítették, fejedelmi jelvényeket, drágakövekkel kirakott lószerszámokat tettek bele, s azokat, akik eltemették a királyt - hogy eláru- lói ne lehessenek a helynek-,legyilkolták. Lengyelországban, Ausztriában, Franciaországban keresték Attila sírját - eredménytelenül. A félelmetes hírű uralkodó tizenhárom éves korától a római udvarban nevelkedett, latinul, görögül beszélt és írt. Kitűnő diplomata és hadvezér volt, és a kínai császár udvarában is megfordult. Tavasszal Németországban jártam, barátaimnál. Freinburgtól nyugat felé, a francia határ felé indultunk. A főútvonalról letérve egy kis faluba értünk, amelyen áthaladva eljutottunk a Freinburg és a Rajna között fekvő településre, Niederrom- singenbe. Szép, gondozott falu, az ottaniak főleg teraszos szőlőműveléssel foglalkoznak. A falu végén van egy sportlétesítmény - egykét évtizede épülhetett. Am nem ez ragadta meg a figyelmünket, hanem a sportpálya parkolójában álló hatalmas fej, amely több mint két méter magas, betonból készült, s melyet a helybéliek Attila királyként tisztelnek - amit a kövezetben látható írás is mutat. A kíváncsiságtól hajtva felkerestem a plébánost, hogy megtudjak valamit a szoborról. Hogy pontosan mikor készült, ő sem tudta, de tízegynéhány éve volt egy polgármestere a falunak, aki felhasználta az évszázados legendát (hogy a kóborló és portyázó hunok eljutottak a Rajna mellé). A legendának történeti alapja van: valamikor találtak a községben egy hun fejedelmi sírt, legalábbis erre utaltak a sírban talált díszes tárgyak. A polgármester innen vette az ötletet: jó volna Attilának emléket állítani, s ez a „reklám” az ő boruknak is hírnevet kölcsönözne... így készült el annak idején Attila feje, amely olyan eldugott helyen fekszik, hogy oda magyar ember csak véletlenül kerül. Hogy ilyen volt-e Attila, kétlem. De hát Isten tudja, hogy néztek ki a hunok. Tóth László_______________ Kereken tíz éve élek Budapesten - szülővárosomban. Ez a tíz esztendő nem nagy idő - sajnos, lassacskán már a saját életem viszonylatában is elmondhatom ezt. Napnál is világosabb mégis, hogy egy évtizede nem ugyanebbe a városba költöztem, mint ahol azóta is lakom. Persze, a világ is alaposan megváltozott körülöttünk: rendszerek és országok dőltek össze, pártok, hatalmak és hatalmasságok váltották egymást, földrengésszerű mozgásokkal rétegződött át a közép-európai társadalmak szerkezete, értékválságok és paradigmaváltások érték egymást az élet minden területén, miért pont egy város ne változott volna? Az lett volna a baj, ha nem változik. Csak az a kérdés: előnyére vagy hátrányára történtek-e ezek a változások? Csak az a kérdés: lehet-e élni mindezek után is Budapesten? Annyi bizonyos, ha volt valaha is szülőváros-nosztalgiám - távolból s egy más világból szemlélve életét -, ha volt valaha is illúzióm vele kapcsolatban, az mostanra mind tökéletesen szertefoszlott. S ezzel még milliónyian így vagyunk. Ám az is bizonyos, ha hite- vesztett pillanataimban boldogan itt is hagynék csapot s papot, a város - városom - utánam nyúl, nem ereszt, fogva tart. S biztosra veszem, ezzel is milliónyian vagyunk így. Vonz és taszít, vonz és taszít. Akár a mágnes, attól függően, merre forgatom. Akár a hűtlen szerető: meggyötör, de azt édesnek érezzük. Megnöveszt s eltörpít egyetlen pillanatban, felemel s megaláz, ritmikus egymásutánban. Magasság és mélység, ég és föld, magasság és mélység, menny és pokol... Az elmúlt évtizedben a magyar főváros - ismereteim szerint - szemernyit sem terjeszkedett. Horizontálisan. A terjeszkedése függőleges irányú volt. Az, hogy romlott Budapesten a köztisztaság, a közbiztonság meg ilyenek, lassan-las- san az annak idején oly sikeres Közhelyszótár bővített kiadásába illő mindennapos beszédfordulatokká váltak. Ami igazán félelmetes, az a vertikális irányú átrendeződés. Hogy jóllehet a város fikarcot sem nőtt, az emberek között mérhetetlenné növekedtek a távolságok. Nemcsak úgy általában, nemcsak az egymást nem ismerők, az egymás számára közömbösek között-egykor egybetartozó közösségek, barátok, ne adj, isten: családtagok között. A lelkek kerültek távolabb egymástól itt a kérdéses átrendeződéssel, az emberi lélek sérült leginkább. Az a lélek, mely általában nem elsősorban a tágas térségektől, hanem a magasságtól szédül meg leginkább, melynek mozgásirányát legfőképpen a vertikalitás, s nem annyira a horizontalitás jellemzi. S a közlekedésnek is megvan ebben a vetületben a maga furcsasága: alulról fölfelé nagyon nehéz - adott helyzetekben s adott rétegeknek már-már kilátástalan; fölülről lefelé egy pillanat műve is lehet akár. Mégis, ha a lányom megkérdezi - akinek lassan el kell majd döntenie, hol kívánja megvetni a lábát, hol kíván családot, otthont teremteni magának-, hogy lehet-e Budapesten élni, azt válaszolom neki: sehol a világon másutt nem lehet, csak itt. De azt is mondom majd: bárhol másutt a vüágon inkább lehet, mint itt. Csak az embernek magát kell megtalálnia, magával kell azonosnak lennie ebben a kettős érvényűség- ben, ebben az ambivalens világban. Attila halála - ahogy a festőművész elképzelte Archív felvétel Aváros fikarcot sem nőtt, az emberek között nőttek a távolságok. Tóm Cruise perel Tóm Cruise, az ismert hollywoodi sztár 80 millió dollárt követel peres úton a „Bunte” című német hetilaptól: ebből 60 milliót azért kér kártérítésként, mert a lap azt írta, hogy a színész nem tud gyermeket nemzeni, további húszmilliót pedig azért, mert a lap Jogtalanul reklám céljára használta fel személyét”. A Bunte-főszerkesztő felszólításának eleget téve benyújtotta lemondását Günter Stampf főszerkesztő-helyettes, aki a per alapjául szolgáló interjút készítette és írta. A lap elnézést kért a színésztől, de a sajtóval csupán annyit közöltek, hogy pénzügyi követelésekről eddig nem esett szó. Vasárnapi pletykák kap. Végül, de nem utolsósorban hamis a lapnak az az állítása, amely szerint Cruise nem tud gyermeket nemzeni, mivel a színész egészséges és lehetnek saját gyermekei is - mondta az ügyvéd, s hozzátette, hogy nem bízik egy esetleges peren kívüli megállapodásban. A sztár ügyvédje arra számít, hogy mintegy másfél év múlva sor kerülhet a tárgyalásra. A Burda kiadónak egyébként nemrég kellett már egyszer fizetnie egy állítólagosán exkluzív, valójában azonban kitalált interjú miatt fájdalomdíjat Karolina monacói hercegnőnek. Az összeg -180.000 márka - a legmagasabb volt, amelyet eddig Németországban sajtójogi vitában fizettek. (Pan) Púnkból FBI-ügynök Az igazságot keresik, a valós helyzetet akarják kideríteni, vámpírokra, szellemekre vadásznak, idegen lények után kutatnak... Talán mindenki tudja: az FBI ügynökeiről, Dana Scullyről és Fox Mulderről van szó. A népszerű X-akták sorozat főszereplői, Gillian Anderson és Dávid Duchovny Amerikában és Európában egyaránt sokak számára szinte kultikus személyekké váltak. Gillian (27) fergeteges karriert futott be. Két évvel ezelőtt még senki Gillian Anderson és Clyde Klotz, az álomherceg sem ismerte a rebellis lányt, aki korábban otromba bakancsokban járt, zöldre festette a haját, „punk-frizurájá- val”, gyűrűkollekcióval az orrában nem kis feltűnést keltett az utcán. Unott, másnapos, rosszkedvű volt azon a napon is, amikor elhatározta, hogy elmegy a stúdióba, ahol az X-akták próbafelvételeit készítették. Őt választották. Gillian sztár lett. Egy év leforgása alatt megtalálta álmai hercegét és férjhez ment Clyde Klotz művészeti vezetőhöz. „Teljesen bele vagyok habarodva a férjembe, és imádom a kislányomat” - mondta. Piper 20 hónappal ezelőtt jött a világra. DieZwei Megsértették férfiasságát A DPA német hírügynökség jelentése szerint Cruise ügyvédje egyszerűen „hamisnak” minősítette a megjelent interjút, mivel abban egészen más sorrendben és más tartalmú kérdések szerepeltek, mint a lezajlott beszélgetésen, amelyről Cruise is magnófelvételt készített. Ami a jogtalan reklámozást illeti, a Bunte a lap lelkes hívének nevezte Tóm Cruise-t a cikkben, márpedig - mondta az ügyvéd - egy üyen reklám hatású kijelentésért a sztár milliós összegeket
