Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-21 / 34. szám

Nagyvilág 1996. augusztus 21. 7 A hun vezér legendája a rajnai bornak is reklámot csinál Attila király fejszobra egy németországi parkolóban így képzelik el ma Attilát... A szerző felvétele Budapesti levél Budapesten élni... Dr. Szelepcsenyi György Attila (Etele), a hunok királya i.u. 434-től 453-ig uralkodott. A hun birodalom az idő tájt a Rajnától majdnem Perzsia ha­táráig, a Dunától észak felé a dán szigetekig terjedt, s a hun királyoknak sok meghódított nép engedelmeskedett. Attila 445-től bátyja, Buda halála után (állítólag ő ölette meg), egyedül uralkodott. Székhelyét áthelyezte a birodalom nyugati felébe - a Nagy Magyar Alföld­re. Fából épült városban lakott, egy halmon emelkedő, díszes, oszlopos palotában. Hogy Atti­la palotája pontosan hol volt, nem tudni, de történészek úgy vélik, valahol a Tisza jobb part­ján... Fényes udvart tartott, de ő maga az egyszerűségével tűnt ki. A követségeknek adott fé­nyes lakomákon a vendégek elé arany- és ezüst edényt tettek, de Attila elé csak fatányért és fakupát. A legenda szerint egy pásztor­gyerek földbe ásott bárdot ta­lált, amelyet a hunok Isten kardjának tartottak, Attila pe­dig e kard birtokában önmagát - a világ urának. A kard állító­lag az első magyar királyok bir­tokába került, Salamon pedig Ottó bajor hercegnek ajándé­kozta, de hogy hová került, nem tudni. Mint ahogy azt sem, ho­vá temették Attilát - miután az Attila arcképe egy XVI. századi német kódexben. Valóságos ör­dögnek láttatják a hun királyt. Ildikóval töltött nászéjszakáján váratlanul meghalt. Jordanes szerint az első koporsót arany­ból, a másodikat ezüstből, a harmadikat vasból készítették, fejedelmi jelvényeket, drága­kövekkel kirakott lószerszámo­kat tettek bele, s azokat, akik el­temették a királyt - hogy eláru- lói ne lehessenek a helynek-,le­gyilkolták. Lengyelországban, Ausztriában, Franciaországban keresték Attila sírját - ered­ménytelenül. A félelmetes hírű uralkodó ti­zenhárom éves korától a római udvarban nevelkedett, latinul, görögül beszélt és írt. Kitűnő diplomata és hadvezér volt, és a kínai császár udvarában is meg­fordult. Tavasszal Németországban jár­tam, barátaimnál. Freinburgtól nyugat felé, a francia határ felé indultunk. A főútvonalról letér­ve egy kis faluba értünk, ame­lyen áthaladva eljutottunk a Freinburg és a Rajna között fekvő településre, Niederrom- singenbe. Szép, gondozott falu, az ottani­ak főleg teraszos szőlőművelés­sel foglalkoznak. A falu végén van egy sportlétesítmény - egy­két évtizede épülhetett. Am nem ez ragadta meg a figyel­münket, hanem a sportpálya parkolójában álló hatalmas fej, amely több mint két méter ma­gas, betonból készült, s melyet a helybéliek Attila királyként tisztelnek - amit a kövezetben látható írás is mutat. A kíváncsiságtól hajtva felke­restem a plébánost, hogy meg­tudjak valamit a szoborról. Hogy pontosan mikor készült, ő sem tudta, de tízegynéhány éve volt egy polgármestere a falu­nak, aki felhasználta az évszá­zados legendát (hogy a kóborló és portyázó hunok eljutottak a Rajna mellé). A legendának tör­téneti alapja van: valamikor ta­láltak a községben egy hun feje­delmi sírt, legalábbis erre utal­tak a sírban talált díszes tár­gyak. A polgármester innen vet­te az ötletet: jó volna Attilának emléket állítani, s ez a „reklám” az ő boruknak is hírnevet köl­csönözne... így készült el annak idején Atti­la feje, amely olyan eldugott he­lyen fekszik, hogy oda magyar ember csak véletlenül kerül. Hogy ilyen volt-e Attila, kétlem. De hát Isten tudja, hogy néztek ki a hunok. Tóth László_______________ Kereken tíz éve élek Buda­pesten - szülővárosomban. Ez a tíz esztendő nem nagy idő - sajnos, lassacskán már a saját életem viszonylatá­ban is elmondhatom ezt. Napnál is világosabb mégis, hogy egy évtizede nem ugyanebbe a városba köl­töztem, mint ahol azóta is lakom. Persze, a világ is ala­posan megváltozott körü­löttünk: rendszerek és or­szágok dőltek össze, pártok, hatalmak és ha­talmasságok vál­tották egymást, földrengésszerű mozgásokkal ré­tegződött át a közép-európai társadalmak szerkezete, ér­tékválságok és paradigmaváltá­sok érték egy­mást az élet min­den területén, miért pont egy város ne változott volna? Az lett volna a baj, ha nem vál­tozik. Csak az a kérdés: előnyére vagy hátrányára történtek-e ezek a változá­sok? Csak az a kérdés: lehet-e él­ni mindezek után is Buda­pesten? Annyi bizonyos, ha volt va­laha is szülőváros-nosztal­giám - távolból s egy más világból szemlélve életét -, ha volt valaha is illúzióm vele kapcsolatban, az mos­tanra mind tökéletesen szertefoszlott. S ezzel még milliónyian így vagyunk. Ám az is bizonyos, ha hite- vesztett pillanataimban bol­dogan itt is hagynék csapot s papot, a város - városom - utánam nyúl, nem ereszt, fogva tart. S biztosra ve­szem, ezzel is milliónyian vagyunk így. Vonz és taszít, vonz és taszít. Akár a mág­nes, attól függően, merre forgatom. Akár a hűtlen szerető: meggyötör, de azt édesnek érezzük. Megnö­veszt s eltörpít egyetlen pil­lanatban, felemel s mega­láz, ritmikus egymásután­ban. Magasság és mélység, ég és föld, magasság és mélység, menny és pokol... Az elmúlt évtizedben a ma­gyar főváros - ismereteim szerint - szemernyit sem terjeszkedett. Horizontáli­san. A terjeszkedése függőleges irányú volt. Az, hogy romlott Budapesten a köztisztaság, a közbizton­ság meg ilyenek, lassan-las- san az annak idején oly si­keres Közhelyszótár bőví­tett kiadásába illő minden­napos beszédfordulatokká váltak. Ami igazán félelme­tes, az a vertikális irányú át­rendeződés. Hogy jóllehet a város fikarcot sem nőtt, az emberek között mérhetetlenné növekedtek a tá­volságok. Nem­csak úgy általá­ban, nemcsak az egymást nem is­merők, az egy­más számára kö­zömbösek kö­zött-egykor egybetartozó közösségek, ba­rátok, ne adj, is­ten: családtagok között. A lelkek kerültek tá­volabb egymástól itt a kér­déses átrendeződéssel, az emberi lélek sérült legin­kább. Az a lélek, mely álta­lában nem elsősorban a tá­gas térségektől, hanem a magasságtól szédül meg leginkább, melynek moz­gásirányát legfőképpen a vertikalitás, s nem annyira a horizontalitás jellemzi. S a közlekedésnek is megvan ebben a vetületben a maga furcsasága: alulról fölfelé nagyon nehéz - adott hely­zetekben s adott rétegeknek már-már kilátástalan; fö­lülről lefelé egy pillanat műve is lehet akár. Mégis, ha a lányom megkér­dezi - akinek lassan el kell majd döntenie, hol kívánja megvetni a lábát, hol kíván családot, otthont teremteni magának-, hogy lehet-e Budapesten élni, azt vála­szolom neki: sehol a világon másutt nem lehet, csak itt. De azt is mondom majd: bárhol másutt a vüágon in­kább lehet, mint itt. Csak az embernek magát kell megtalálnia, magával kell azonosnak lennie ebben a kettős érvényűség- ben, ebben az ambivalens világban. Attila halála - ahogy a festőművész elképzelte Archív felvétel Aváros fikarcot sem nőtt, az emberek között nőttek a távolságok. Tóm Cruise perel Tóm Cruise, az ismert hollywo­odi sztár 80 millió dollárt köve­tel peres úton a „Bunte” című német hetilaptól: ebből 60 mil­liót azért kér kártérítésként, mert a lap azt írta, hogy a szí­nész nem tud gyermeket nem­zeni, további húszmilliót pedig azért, mert a lap Jogtalanul reklám céljára használta fel sze­mélyét”. A Bunte-főszerkesztő felszólításának eleget téve be­nyújtotta lemondását Günter Stampf főszerkesztő-helyettes, aki a per alapjául szolgáló inter­jút készítette és írta. A lap elné­zést kért a színésztől, de a sajtó­val csupán annyit közöltek, hogy pénzügyi követelésekről eddig nem esett szó. Vasárnapi pletykák kap. Végül, de nem utolsósor­ban hamis a lapnak az az állítá­sa, amely szerint Cruise nem tud gyermeket nemzeni, mivel a színész egészséges és lehet­nek saját gyermekei is - mond­ta az ügyvéd, s hozzátette, hogy nem bízik egy esetleges peren kívüli megállapodásban. A sztár ügyvédje arra számít, hogy mintegy másfél év múlva sor kerülhet a tárgyalásra. A Burda kiadónak egyébként nemrég kellett már egyszer fi­zetnie egy állítólagosán exklu­zív, valójában azonban kitalált interjú miatt fájdalomdíjat Ka­rolina monacói hercegnőnek. Az összeg -180.000 márka - a legmagasabb volt, amelyet ed­dig Németországban sajtójogi vitában fizettek. (Pan) Púnkból FBI-ügynök Az igazságot keresik, a valós helyzetet akarják kideríteni, vámpírokra, szellemekre vadásznak, idegen lények után kutatnak... Talán mindenki tudja: az FBI ügynökeiről, Dana Scullyről és Fox Mulderről van szó. A népszerű X-akták sorozat főszereplői, Gillian Anderson és Dávid Duchovny Amerikában és Európában egyaránt sokak számára szinte kulti­kus személyekké váltak. Gillian (27) fergeteges karriert futott be. Két évvel ezelőtt még senki Gillian Anderson és Clyde Klotz, az álomherceg sem ismerte a rebellis lányt, aki korábban otromba ba­kancsokban járt, zöldre fes­tette a haját, „punk-frizurájá- val”, gyűrűkollekcióval az orrában nem kis feltűnést keltett az utcán. Unott, másnapos, rosszkedvű volt azon a napon is, amikor elha­tározta, hogy elmegy a stúdióba, ahol az X-akták próbafelvételeit készítették. Őt választották. Gillian sztár lett. Egy év leforgása alatt megtalálta álmai hercegét és férjhez ment Clyde Klotz művészeti vezetőhöz. „Telje­sen bele vagyok habarodva a férjembe, és imádom a kislá­nyomat” - mondta. Piper 20 hónappal ezelőtt jött a világra. DieZwei Megsértet­ték férfias­ságát A DPA német hírügynökség je­lentése szerint Cruise ügyvédje egyszerűen „hamisnak” minősítette a megjelent inter­jút, mivel abban egészen más sorrendben és más tartalmú kérdések szerepeltek, mint a lezajlott beszélgetésen, amelyről Cruise is magnófelvé­telt készített. Ami a jogtalan reklámozást illeti, a Bunte a lap lelkes hívének nevezte Tóm Cruise-t a cikkben, márpe­dig - mondta az ügyvéd - egy üyen reklám hatású kijelenté­sért a sztár milliós összegeket

Next

/
Thumbnails
Contents