Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-02-11 / 6. szám

l/asárnap 1996. február 11. GYERMEKVILÁG We öres Sándor verseinek születéséről Gondolkodom, tehát... Ennek nincs egy módja, egy síné... hói így, hol úgy. Hol valami formai vagy hangzási elemből indul, hol tartalmi motívumokból, hol csak valami puszta és egészen határozatlan sejtelemből, vagy egy meglehetősen kialakult, majdnem kész dolognak a szavakba foglalása. Nagyon sokféle útja, módja lehet. A „sínek” nem él­ményből ágaznak ki okvetlenül. Valami lelki tartalom létrejön, és az valami módon realizálja magát a szavakban. Erre példát a Vers születése című tanulmányomban elég sokfélét írtam. Magyar etűdök (RÉSZLETEK) Dercét adnak Remetén, kukoricakását, oda sose megyek én, azt a kutyafáját! Csirizt adnak Konotán, sose liba máját, nem eszem én, egye más, sovány lakomáját! A rátóti ürgepásztor álmodott egy vég kolbászról aztán álmát felkötötte kéményben a rőzsefüstre, majd álmodott egy kabátról, amely föl-le fut magától, a kéménybe is fölszaladt, elvitte a kolbászrudat. Holló a kopár fa ágán, nincsen nékem puha párnám, öreg este beterít az árnyék, nincsen, hová hazajárnék. Száncsengő Éj-mélyből fölzengő Csing-ling-ling-száncsengő: Száncsengő csing-ling-ling Tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló Kop-kop-kop-nyolc patkó. Nyolc patkó kop-kop-kop Csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő Csing-ling-ling-száncsengő. Száncsengő csing-ling-ling- Tél öblén távol ring. Szunnyadj kisbaba Szunnyadj, kisbaba, Őriz halk szoba, Zsongó éjszaka, Csillagfény. Hold jár egymaga, Rád hull fátyola, Álmodj, kisbaba, Tündérkém. Nagy a menny ablaka, Süt a hold éjszaka letekint egymaga: „Aludjál kisbaba!” Rácz Noémi rajza _________________(NÉMET MESE)_________________ Ri ngel írországi óriás volt. De Skóciában élt egy másik óriás is, s ez hallhatott valamit Ringelről, mert így szólt:- Ki ez a Ringel? Meglátogatom, mert látni szeretném. Egy szép napon aztán át is lábalt az ír-csatornán, és partra lépett Írországban. Mikor ezt Ringel meghallotta, megijedt, mert tudta, hogy a skót óriás egy fejjel nála is magasabb. De már jött is az óriás látogatóba, közeledett Ringel otthonához. Az ír óriás, amilyen gyorsan csak tudott, berohant a konyhába, és így szólt a feleségéhez:- Asszony, az óriási skót itt lesz hamarosan. Én az ágyba bújok, és ha kérdi, ki fekszik az ágyban, mondd, hogy a gyereked. Ezzel Ringel ágyba is bújt, és alighogy a felesége rádobta a takarót, már be is állított a skót.- Hol van az a vadállat Ringel?! - üvöltötte vérszom­jasán. - Azonnal mutasd meg, hová bújt, alaposan el akarom látni a baját.- Pszt! Pszt! - suttogta az asszony. - Még felébreszted a gyermekemet.- A gyermekedet? Miféle gyermekedet? - üvöltötte az óriás. TILI-TOLI Ellenőrizd csak! A szöveg ér­telme változik, a betűk sorrend­je nem. HATVAN IGAZ EMBER - HATVANI GAZEMBER BORZOSAN DADOG ­BORZ A SANDA DOG TENGERI NASZÁD - TENGERIN A SZÁD- Ringel gyermekét - felelte az asszony, és fejével az ágyban fekvő óriás test felé intett.- Ó, te magasságos mindenható - kiáltotta az óriás -. már itt sem vagyok! Ha ez a gyermeke, mekkora lehet maga Ringel? Ezzel hanyatt-homlok kirohant a házból, amilyen gyor­san csak tudott. Se evett, se ivott, amíg haza nem ért, és újra biztonságban nem érezhette magát. Ringel pedig felkelt az ágyból, és jóízűet nevetett, hogy ilyen pompásan sikerült becsapnia a másikat. Várnak a madarak Ez a feladat igazán a legkisebbeknek készült. Ókét hívjuk egy kis madáretetésre. Mert bizonyára már az elsősök is tudják, hogy ilyenkor, télen a madarak nehezen találnak ennivalót, és szívesen veszik a gondoskodást. Mint ahogy a képen látható kisfiú is teszi, magot szór szárnyas kedven­ceinek. Számoljátok meg, mennyit sikerült maga köré csalogatnia! Nos? A madáretetést természetesen nagyobbaknak is ajánljuk. Mint ahogy a feladatot is megoldhatják. Várjuk a megfejtést! Készítette: Miroslav Motycík ^ A Ír as/me BALAJTI ÁRPÁD 2lz, ¿Cetmentő sárgarépa A kemény tél beálltával rossz napok jártak a nyálra. Korgó gyomorral szomorkodott a hó borította mezőn, és már arra sem emlékezett, mikor evett utoljára. „Egykor itt répaföld volt” - kapart el egy kicsi hó­kupacot, de nem talált alatta semmit. Aztán eszébe jutott a kert, amelyikben ősszel egy félig rágott ka­ralábét hagyott. „De hogyan ugróm át a kerítést...? Jártányi erőm sincs... ” - morfondírozott. Szerencsé­re a kerítés nem okozott gondot, mert a szél össze­hordta a havat, amely éppen a tetejéig ért. A nyúl átlépett fö­lötte, és már benn is volt a kertben. A karalábét azonban nem találta. A tapsifüles nem adta fel, ráadásul a szerencse is mellé szegődött. Egy magányos al­mafát pillantott meg. Éppen neki akart esni a fa kérgének, amikor egy hatalmas házőrző toppant eléje, és szigorúan rá­mordult:- Mit keresel itt? Takarodj a kertből, te káposztazabáló! A nyúl a szigorú szavak hal­latán belátta: a legjobb véde­kezés a támadás! Átvillant az agyán: fakérget nem rágcsál­hat, minden ennivalót beta­kart a hó. Egyedüli lehetőség a kutya! Nem tudni, honnan szedte a nyúl a bátorságot és az erőt, de üldözőbe vette a kutyát. Az egy darabig értetlenül állt, és arra gondolt, hogy a nyúlnak vagy nincs ki mind a négy ke­reke, vagy pedig megveszett. „Még az hiányzik, hogy meg­harapjon ” - azzal menekülésre fogta a dolgot. Az igazsághoz tartozik, hogy a kutyának ördögi szerencséje volt, mert a nyúl egy hatalmas fehér ala­kot pillantott meg. A rém fején fazék, kezében seprű, a szeme, a fogai és a gombjai szénből voltak. És az orra...! Az orra!!! Répából, igazi sárgarépából, gyö­nyörűszép sárgarépából volt!!! Akár hiszitek, akár nem: ez a sárgarépa mentette meg a kutya és a nyúl életét. ^ jf ' é Balajti Zsolt rajza MEGFEJTÉS A január 14-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a búvárszemüveget. Nyertesek: Tóth János, Nagyráska; Pataki Veronika, Deáki; Szerdi Iluska, Királyhelmec; Konkoly Jutka. Gömörhorka; Lebocz Szabolcs és László, Nagyölved. Szerkeszti: TALLÓSI BÉLA Ha még nem tudnád... A királykobra az egyetlen is­mert kígyófaj, amelyik fészket épít. A fészek nagyon egyszerű, levelekből és ágacskákból ké­szül. A szaporodási, tojásraká- si időszakban mindkét szülő állhatatosan és féltőn őrzi a to­jásokat. A legtöbb baleset ilyenkor fordul elő. Indiában és Thaiföldön számos elefánt pusztult már bele a királykob­ra félelmetes harapásába. A BECSAPOTT ÓRIÁS

Next

/
Thumbnails
Contents