Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-04 / 5. szám
l/HSárrap 1996. február 4. RIPORT A h elybelieknek először az tűnt fel, hogy a hangosbemondóban csak szlovákul olvasták fel a hirdetményeket. A következő sokk akkor érte az embereket, amikor megtudták, a kultúrház homlokzatáról (ahol egyébként a községháza is található) eltűntek a magyar feliratok. Elkezdődtek a találgatások: „Ez a maticások műve!” „Dehogyis, a nyelvtörvény miatt van.” - állították a tájékozottabbak. A 2-án délután, este munkából hazatérők azonban már hozták a hírt: a környékbeli falvakban továbbra is fenn vannak a táblák, a hangosbemondóban is két nyelven jelentenek. A faluban elszabadultak az indulatok: Milyen törvény az, amelyik csak Gímesre vonatkozik? Az emberek magyarázatot követeltek. Kitől mástól, mint a polgármestertől. Sipos Boldizsár bácsi az elsők között indult el a községházára.- Bementem az irodába, mondanám, mi járatban vagyok, hát az irodavezető azzal fogad, hogy nem beszélhetnek magyarul, mert a nyelvtörvényre hivatkozva a polgármester megtiltotta. Különben 10 000 korona büntetést kell fizetniük. Nagyon feldühödtem: Micsoda dolog ez? Én már Sipos Boldizsár: „...úgy fogok beszélni ezután is, mint eddig.” csak úgy fogok beszélni ezután is, mint eddig, mondtam, de már nagyon forrt bennem a méreg. Pénteken este sikerült elcsípnem a polgármestert. Kérdem tőle, mi akar ez lenni? Azt felelte: a törvényt be kell tartani. És más falvakban nem kell betartani? Kapott erre valamilyen utasítást? Hogy nem. Márpedig ha ilyen utasítás nincs, akkor a magyar tábláknak ott a helyük a szlovák mellett. S ha lesz is egyszer ilyen utasítás, mi leszünk az utolsó falu, ahol a magyar táblákat leszedik! A polgármester szándékáról még a közvetlen munkatársai sem tudtak. Svec Tibor, a képviselő- testület tagjaként ugyancsak az utcán, a felháborodott emberektől tudta meg, mi történt a faluban.- Rögtön elmentem a polgármesterhez, hogy magyarázatot kéijek. Azzal érvelt, hogy a nyelvtörvény így írja elő. Mondom neki: én is olvastam a törvényt, ott sehol sem szerepel, hogy ezentúl „csak” szlovákul lehet hirdetni, a hivatalban „csak” szlovákul lehet beszélni, hogy a magyar inNem éppen békességben kezdődött az új esztendő a zoboralji Gímesen. Január másodikén ugyanis ezen a régi magyar településen (ahol még ma is 47%-bán magyarok élnek) száműzetett a magyar nyelv a hivatalos érintkezésből. formációs tábláknak el kell tűnniük. Miért nem hívtad össze á képviselő-testületet?, kértem számon, mire azt felelte: Hogyan lehetne vitatkozni egy törvény betartásán vagy be nem tartásán? Ennek ellenére még akkor beismerte, hogy hibát követett el. Hogy miért csak január 8-án, vasárnap este kerültek vissza a táblák? Nem tudom... Jozef Hroncek a képviselő-testületben kisebbségben, a faluban többségben lévő szlovákok egyike, egyben a polgármester helyettese. Állítása szerint ő is csak utólag szerzett tudomást a történtekről. Természetesen szintén magyarázatot kért a polgármestertől, aki neki is ugyanazt válaszolta, mint a többi falubelinek: ő csak be akarta tartani a törvényt.- Én is olvastam a nyelvtörvényt, többször is, és sehol nem találtam benne, hogy „csak” szlovákul lehet a hivatalban beszélni, hogy a magyar feliratokat le kell venni. Megértem, hogy az idős emberek, akik nem tudnak szlovákul, kétségbeestek. Ha megkérdez bennünket, képviselőket, akkor nincs ez a botrány. Ráadásul néhány ember szemében ezért is mi, szlovák képviselők vagyunk a hibásak, mert állítólag mi parancsoltunk rá a polgármesterre. Pedig erről szó sincs. A falusiak felháborodása szombaton, a Három királyok napi mise után csúcsosodott ki. Egy olyan hívő katolikus faluban, amilyen Gímes, ezen a nagy ünnepen mindenki elmegy a templomba. Sokan csak ilyenkor találkoznak. S mi más lehetett volna a téma mise előtt, mise után, mint a táblák levétele, a hangosbemondó egynyelvűsítése? Csak úgy záporoztak a kérdések, a szemrehányások a polgármester fejére. Sipos Ilonka néninek az volt a legnagyobb fájdalma, hogy nem érti a szlovák nyelvű hirdetéseket. - Mi, idősebbek már ne ért- sünk semmit, ne tudjunk arról, ami a faluban történik? Vagy hozassunk tolmácsot? Miért csinálta ezt velünk? Jancsó János bácsi csak annyit mondott neki: - Nem a te érdemed volt, hogy az a tábla ott van, nincs is jogod rá, hogy levedd. De akadtak, akik nem csupán szóban, tettekben is kinyilvánították véleményüket: péntekre virradóra valakik befestették a szlovák nyelvű falunévtáblát. Mások megpróbálták „erőszakkal” visszatenni a leszerelt táblákat. Ezek egyike volt Sipos János.- Én is felháborodtam a történteken. Hát én nem fizetem ugyanúgy az adót, nem vagyok olyan jó polgár mint a szlovák? Már a hangosbemondóban sem szólnak az emberhez magyarul? Mikor aztán megláttam, hogy a táblákat is levették, elhatároztuk a kollégákkal, hogy visszarakjuk. Szerdán délben elmentünk a községházára, de a polgármestert nem találtuk ott, a táblákat végül a kazánházban találtuk meg, a szerszámok alatt. A községi hivatalt jelölő táblát kivittük, hogy visszaszereljük, de nem volt elég hosszú a létránk. Hazahoztam a táblát, azzal, hogy majd este visszamegyünk és viszünk egy hosszabb létrát. Délután azonban már várt az üzenet: a csendőrségre adnak, ha megpróbáljuk. Így aztán hagytuk. Vasárnap mise után megvártam a polgármestert, hogy megmondjam neki: Milyen rendelet az, ami csak Gímesen érvényes, se Kolonhogy „tiltja a hivatalos érintkezésben való kisebbségi nyelvhasználatot”. Ez a homály volt az oka, hogy én is rosszul értelmeztem. De most már minden a helyére került, a közleményeket is két nyelven mondjuk be. Most várjuk a minisztérium által ígért végrehajtó rendeletet a törvényhez, aztán meglátjuk, mi lesz. De a képviselők és a polgárok megkérdezése nélkül többé nem fogok dönteni ilyen súlyos ügyben. Sipos Boldizsár: - Ebben a faluban már így is nagyon megfogyatkozott a magyarság, s lám, Puchovsky Mária: „Nem szabad hagynunk, hogy a nyelvünktől megfosszanak bennünket.” bán, se Zsérén, se más faluban? Téged mi választottunk, a magyarok, a község népe, mi is válthatunk le, nem a minisztérium, de nem is a kormány! A magyar nyelv száműzetése öt napon át tartott Gímesen. Vasárnap estére újra visszakerültek a magyar nyelvű táblák a kultúrház homlokzatára. De vajon minden visszazökkent a régi kerékvágásba? Puchovsky László polgármester magyar nemzetiségűnek vallja magát, felesége szintén, gyermekei magyar iskolába járnak, s mint hithű magyar és keresztény a legutóbbi választásokon az MKDM színeiben indult a polgármesteri posztért. Tán ezért is választotta a gímesi magyarok többsége őt polgármesterének.- Január elsejével életbe lépett a nyelvtörvény, amely kimondja, hogy a hivatalos érintkezésben az államnyelvet kell használni. Jogászokkal konzultáltam, akik azt tanácsolták, a hivatalos nyelv a szlovák legyen ezentúl. Érdeklődtem a környező falvakban is, ahol azt mondták, náluk minden marad a régiben. Tanácstalan voltam, végül úgy döntöttem: a törvény, az törvény, s én a törvény betartására tettem le az esküt. Nem kaptam rá külön utasítást senkitől, a képviselő-testületet sem hívtam össze, idő sem igen volt rá. Most már tudom, súlyos hibát követtem el, elhamarkodott döntés volt ez a részemről, de mentségemre szolgáljon, hogy még a jogászok sem tudták egyértelműen értelmezni, sőt, az Új Szó január 5-i számában Mészáros Lajos is azzal indokolta a nyelvtörvény alkotmányellenes ségét, már a polgármester is a szlovákokhoz húz. Pedig az MKDM színeiben indult, azért választották meg, mert magyar. Hogyan tudta ezt megtenni a nemzetével? Lejáratta magát a falu előtt, lejáratta a falut a többi község előtt. Ezek után ne számítson arra, hogy ő itt a következő választási időszakban is polgármester lesz. Svec Tibor: - Őt is meg kell érteni, nehéz magyar polgármesternek lenni egy olyan faluban, ahol a szlovákok vannak többségben. Ő csak jót akar mindenkinek. Volt egy melléfogása, de figyelembe kell venni az érdemeit is. Inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy miért fogy annyira itt a magyarság. Mert mire lesznek a magyar táblák, ha a faluban már nem lesz magyar? Puchovsky Mária: - Az a baj, hogy a polgár- mester szlovákokkal van körülvéve. Mi magyarok vagyunk, nem szabad hagynunk, hogy a nyelvünktől megfosszanak bennünket. Nem szabad engednünk, azoknak sem, akik másfelé hajlanának. Sipos János: - Csalódtam a polgármesterben, pedig én is rá szavaztam. De csalódtam a gímesi magyarokban is. Mert nincs közöttük összetartás, s közöttük is akadnak köpönyegforgatók, akik oda húznak, ahonnan hasznot remélnek. Hát én az ilyen „magyarokból” nem kérek! S. FORGON SZILVIA Ahol a zsindely is csak szlovákul potyog... Hol volt, hol nincs? Azóta visszakerült. Prikler László felvételei
