Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-26 / 26. szám
2 1996 .június 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Tizenötmillió... Kövesdi Károly __________ Va lószínűleg mindannyiunk emlékezetében élénken él Antall József kijelentése, mely szerint, ha jelképesen is, 15 millió magyar miniszterelnökének tekintette magát. Lelket melengető volt ezt hallani, több évtizedes magunkrahagyatottság után. A kommunista internacionalizmust nacionalista kazajká- ra váltó had fel is hördült azonnal. Előbújtak a suba alól a Trianon és Jalta óta melengetett, a moszkvai hentesek árnyékában ideig- óráig jégre tett, de igazából sosem feledett vádak: a magyar nép bűnös, ha fájdalmára gondol, s irredenta, soviniszta, ha jogorvoslatot szeretne. Pedig a béke- szerződésnek nevezett osztozkodások dokumentumai kikötötték: az utódországokba kerülő kisebbséggel a mega-jándékozottak kötelesek törődni. S megértük, alig féltucat évvel a rendszerváltás után, hogy a magyar kormány minisztere kijelenti, a magyar miniszterelnök pedig rábólint: vélt érdekeink kevesebbet nyomnak a latban, mint az otthoni valósak. Tudjuk, persze, mi a valós érdek: kormányon maradni. De tudja-e vajon a két úriember, mi a valós érdeke Magyarországnak? Vagy elfeledték, amire oly sok felelős magyar gondolkodó figyelmeztetett? Hogy tudniillik: Magyarország jövője elképzelhetetlen és elválaszthatatlan a határon túli magyarság sorsától. A hangsúly természetesen a jövő szón van, aminek vajmi kevés a köze pillanatnyi kormányokhoz, székeket és meggyőződéseket váltó politikusok érdekeihez. De nem kevesebb hangsúly esik a jelképesen szócskára, amely ugyan nem gyógyít valós sebeket, de legalább reményt ad, hogy egyszer talán gyermekeink, unokáink megérik, nem leszünk bűnös nemzet, és szabad lesz együtt álmodni (nem valakik ellen) egy szabadabb jövőről. Évfordulóktól függetlenül. Vendégkommentár Kinek kellünk? Szigeti László ____________ Má rmint mi, szlovákiai magyarok? Kinek kell egy hatszázezres massza, amelynek sem parlamentje, minisztériumai, sem egy nyamvadt hazavédő egyesülete. Szlovákiai magyarsággal: domobranája. De hát mit, és kitől kellene megvédenie egy szlovákiai magyar domobranának? Ahhoz, hogy védeni tudjon, hazája kellene, hogy legyen. Az meg legfeljebb ukázban létezik. Csakhogy a haza kényesebb jószág. Egyrészt kényszerítő, aminek a csehszlovákiai kisebbségek mindig megfeleltek, s szlovákiai kisebbségként is eleget tesznek. Magyarán: lojálisak. A jó haza tudja, mit várunk el tőle. Ha nem így teszi, a kötelező penzumon túl nem ébreszt semmit. Sem szereteted sem büszkeséget. Ha a haza nem adja meg az egyénnek, amit az elvár tőle, ha nem ad életvíziót, amely identitása kiteljesedésének reményét nyújtja, az a haza legfeljebb: ország, állam, s mint ilyen, közügy. Mondhatnám, a nemlétező demokrácia ügye. S épp ez az, amitől fő a fejük. A hazatudat és a nemzettudat viszont magánügy. Az éntudat kincse. Es a politikusok, bármennyire is szeretnék, e kincset nem nyúlhatják le. Kultúrtörténeti mintákon igazolható, hogy a magánügy szféráját tömeges népirtással sem lehet bevenni. Deportálás, kitelepítés, megvont nyugdíj, hontalanság, Mach, Tiso, Karmasin, Meciar, Slota, Prokes, akik nem meghódítani, hanem megfélemlíteni akartak és szeremének, a magánügy szférájában legfeljebb Küklopszként jelenhetnek meg, akiktől nem is kell rettegni. Mert a hatalomé a pillanat, a léleké a halhatadanság. Mindebből természetszerűleg adódik: Budapesten és Pozsonyban serényebben is dolgozhatnának azon, hogy hozzánk való hatalmas ragaszkodásukban e kincs, az éntudat a gyakorlatban is a semmivel sem korlátozott szubjektivitás terének dísze maradhasson. Háborítadanul. Ha már egyiküknek sem kellünk, legalább ennek jogi garantálásával hagyjanak magunkra. Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény, Szabadidő: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport, Nagyvilág: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. Kovács László vitatott kijelentéséről Mit mondott a külügyminiszter? P. Vonyik - Gagyor _________ Na gy vitát váltott ki az utóbbi napokban Kovács László magyar külügyminiszter kijelentése, miszerint „Magyar- országnak nem áll szándékában feláldozni a szomszédos országokban élő mintegy 2 milliós magyart, mint ahogy Budapest nem kívánja feláldozni a 10,5 millió magyarországi lakost a környező magyarság vélt érdekeiért”. Kovács László így magyarázta a „bizonyítványát”: „Előadásomban, amely a magyar integrációs törekvésekről szólt, kitértem Magyarország és szomszédai csatlakozásának lehetséges időrendjére, az ezzel kapcsolatos nézetekre. Ennek során utaltam Tőkés László korábbi nyilatkozatára, amely szerint tragikus lenne, ha Magyarország előbb csatlakozna az euroatlanti szervezetekhez, mint Románia. Ebben az összefüggésben használtam a 2 milliós számot, a romániai magyarságra utalva. Nem javítana a helyzetükön, ha Magyarország lefékezné saját csatlakozását, viszont 10,5 millió magyar állampolgár elesne a csatlakozás előnyeitől.” Q Csak szerencsétlen elszólás volt... Q Le akarnak mondani rólunk... Mondja, szomszéd, biztos, hogy a régi nótához kell visszatérnünk? Sütő András romániai író Én csak közvetett módon értesültem arról, hogy a külügyminisztériumnak olyanszerű nyilatkozata hangzott el, miszerint az anyaországi magyarság európai integrációs érdekei előbbvalóak a határon túli magyarok mostani aktuális segítséget kérő igényeinél. Nyilvánvaló, hogy ez nyugtalanságot keltett Erdélyben, az ott élő magyarság körében. Remélem, hogy az aggodalom lecsillapítására, a fölmerült kérdés tisztázására a magyar kormány megtalálja a megfelelő alkalmat. a A kérdés nem úgy áll, ^ hogy valakit fel kellene áldozni valakiért. A magyar kormánynak egyaránt képviselnie kell a saját és a külföldön élő magyarság érdekeit. Az lenne a legszerencsésebb, ha Magyar- ország és Szlovákia egyszerre tudna integrálódni az EU-ba és a NATO-ba. A mi érdekünk, hogy Szlovákia is mielőbb integrálódjon a nyugat-európai A A Tőkés-Kovács vita a jég- w hegy csúcsa. A probléma gyökere, hogy Magyarországnak, Szlovákiával és Romániával ellentétben, reális az esélye, hogy az első körben bekerüljön az EU-ba és a NATO-ba. Ennek számunkra kellemetlen következményei lehetnek. Magyarország előbb-utóbb csadakozik a schengeni egyezményhez, aminek következtében az EU határai a magyar -szlovák, illetve a magyar-román határok lesznek. Emiatt főleg Romániában vannak komoly aggodalmak. A Romániában és a Szlovákiában élő magyarságnak jó, ha Magyarország bekerül ezekbe a szervezetekbe, mert megnő a súlya. De társulásba, ugyanakkor kiegyensúlyozott politikát várunk el a magyar kormánytól, amely többé-kevésbé jelen is van. Néhány esetben azonban hangsúlyosabban kellene képviselni az érdekeket. A magyar kormány az európai integrációt és a kisebbségek érdekvédelmét megpróbálja összehangolni, s ez sok esetben kompromisszumokra készteti. vajon a magyar politika a bejutás után felvállalja-e a mi érdekeinket? A mi érdekeink azonosak a magyarországi polgárok érdekeivel, hogy a térség demokratizálódjon és a mindenkori magyar kormány teljesítse az alkotmányból fakadó kötelezettségeit, tehát a határon túli magyarok érdekeinek a képviseletét is. A magyar parlament olyan kormány- programot fogadott el, melyben az euro-atlanti tagság, a szomszédokkal való jó viszony és a határon túli magyarok érdekeinek a képviselete egy szinten van. A külügyminisztérium néhány megnyilatkozása arra enged következtetni, hogy az eu- ro-atianti integrációt minden fölé óhajtják helyezni. Gyurovszky László, MPP Bauer Győző, a Csemadok elnöke A Szerencsétlennek tartok *** minden olyan kijelentést, amely a magyarokat, akár a határokon belül, akár a határokon kívül éljenek, egymással szembe állítja. Természetes, hogy-a magyarok érdekei - éljenek bármerre a világon - nagymértékben meg vannak határozva azokkal a körülményekkel, amelyekben élnek. Ezért tartom szerencsétlennek az egyik és a másik kijelentést is, amely szembeállítja az érdekeket. A világszövetségi kongresszuson is elmondtam, keresni kell azokat a tényezőket, amelyek összehangolják a Kárpát-medencében és a szórványban élő magyarok érdekeit. Az önazonosság-tudatra, a nyelvre, az anyanyelvi oktatás fontosságára gondolok elsősorban. Viszont tudatosítani kell, hogy a körülmények mindenütt eltérőek, tehát bizonyos mértékig az érdekek is eltérhetnek. Csáky Pál, az MKDM alelnöke Olvasói levél Kik élnek jól? A Vasárnap 24. számában olvastam egy fiatalasszony elkeseredett levelét. Kérem szépen, ebben nagyon is igazat adok. Megértem a felháborodását. Négytagú családommal hónapról hónapra borotvaélen egyensúlyozunk, a megélhetés határán. Szintén szociális segélyből tengődünk. Bizony, a módosabb emberek szinte gúnyos arckifejezéssel néznek a szemembe. Ha hason csúsznánk és könyörögnénk, a jól szituált családok nemhogy segítenének, még a fejüket is elfordítanák. Kedves hölgyem, azt kérdi, „de ki az, aki jól él”? Én megírom, én szerintem azok élnek jól, akik minden vsárnap és ünnepnapokon különbnél különb ruhakölteményekben parádéznak a templomokban és az újgazdagoknak szóló partykon. Nekünk sem nyújt segítő kezet senki. A minap autóbusszal utaztam. Azt gondoltam, hogy elfog a pulykaméreg, amikor ezeket a mondatokat hallottam. Egy jó karban lévő nyugdíjas asszonyka sorolta az ismerősének, hogy „én 3300 korona nyugdíjat kapok, a férjem 4 ezren felül - kettecskén eléldegélünk belőle”. Hát, hogy a fenébe ne élnének meg! Ez már több a soknál, kettőjükre van majdnem 8 ezer korona, nekünk ettől kevesebb összegből négyünknek kell megélni. Ilyenek dicsérhetik is ezt a „pénzesek” demokráciáját. Nem sajnálom a nyugdíjasoktól, de a családosokra is gondolhatna Keltosová és a többi szószóló. Tisztelt hölgyem, a szívemből beszélt, vagyis írta a panaszos levelét. Apropó, én is a jókívánságomat akarom kifejezni a Vasárnap új köntöséhez. Láthatják a „hej- szlovákok”, hogy a magyarok által közkedvelt Új Szó vasárnapi kiadásának a kinézete első osztályú. Vajda András, Szete Segítséget kérek Szokatlan kéréssel fordulok önökhöz. Segítséget akarok önöktől kérni. Ötvenegy éves vagyok. Sajnos, a sors és anyagi körülményeim úgy hozták, hogy önökhöz, az Új Szó munkatársaihoz forduljak. 1970-1991-ig mint könyvtáros dolgoztam az ipolysági városi könyvtár ifjúsági osztályán. 1991-től munkanélküli vagyok. Most azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy valamilyen bentlakásos állást szeretnék Szlovákia magyarlakta területén, bárhol. (A Lévai járásban nem találtam.) Gondolok egy gyermekotthonra, ifjúsági vagy idősek otthonára. Bármilyen állást elvállalok. (A könyvtárat csinálhatnám a beosztott munkán kívül, ha van rá igény.) A lényeg, hogy naponta ne kelljen utaznom. Röviden ennyi. Remélem, segítségemre lesznek, és akad olyan intézmény, amely munkaerőhiánnyal küzd. Maradok üdvözlettel az alábbi címen: Gyekiczky Eszter, Ipolyság, Ruzová 17.
