Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-21 / 3. szám
l/BSärnap 1996. január 21. TRANSZPLANTÁCIÓ A SZERVÁTÜLTETÉS PROBLÉMÁIRÓL ELET - idegen szervekkel Világszerte egyre nő az olyan emberek száma, akiknek életét csak egy másik ember testéből kapott szerv átültetésével lehet megmenteni. Az első szervátültetéssel ugyan már a XVII. században megpróbálkoztak (egy német orvos egy fejsérülést szenvedett katona koponyájába idegen férfi csontját plántálta át), de a mai értelemben értendő transzplantációk kezdete csak 1953-ra tehető: egy Párizsban élő édesanya felajánlotta, hogy a saját veséjét ültessék át a fia testébe. Maga a műtét sikerült, de az átültetett vese mindössze huszonegy napig működött; ám ez is elég volt ahhoz, hogy az orvosok felfigyeljenek az új lehetőségre. A következő veseátültetésre már 1954. december 23- án Bostonban került sor. Egy, már a halál küszöbén álló fiatalember, az ikertestvérétől ép vesét kapott, amellyel azután még nyolc évig élt. Ez az eredmény már optimizmusra adott okot. Azóta egyre gyakrabban kerül sor szervátültetésekre. A leggyakrabban tüdő-, szív-, vese- és hasnyálmirigytranszplantációt végeznek; s végeznének még többet is, ha lenne elég donor. Éppen ez az a kérdés, amely félelmet szül az emberekben, hiszen számos könyv íródott és film készült arról, hogy milyen módon lehet emberi szervekhez jutni, milyen mesés összegeket lehet így zsebre vágni. Az idén májusban például bejárta a világsajtót a kínai ellenzékiek állítása arról, miszerint a pekingi hatóságok kiterjedt kereskedelmet folytatnak az emberi szervekkel. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága előtt rendezett meghallgatáson elmondták, hogy a kínai börtönökben esedékes kivégzéseket a felmerült igényekhez igazítják, és a testrészeket nemegyszer gazdag külföldi páciensek kapják. Az egyik meghallgatott: a jelenleg Londonban élő Pej Csi Gao korábban a kínai köz- biztonsági alakulatnál szolgált, a másik, egy bizonyos Harry Wu pedig politikai fogoly volt Kínában. Mindketten határozottan állították: a pekingi kormány az egyes emberi szerveket - darabonként - harmincezer dollárért értékesíti. Németországban - ahol az eddigi gyakorlat engedélyezte az agyhalál állapotában levők szerveinek transzplantációját - a napokban készült el a szervátültetéseket szabályozó jogszabály tervezete, tizenkét tudós, orvos és teológus közös munkája. E most elkészült tervezet viszont egyértelműen kimondja: csak annak az embernek szerveit lehet transzplantációs célokra felhasználni, aki erre előzőleg a beleegyezését adta. Hogy nálunk milyen a helyzet a szervátültetés terén, arról dr. Filakovszky Jánost, az érsekújvári kórház sebészorvosát kérdeztük, aki 1994-ben, amikor a szlovák törvényhozás elfogadta az erre vonatkozó jogszabályt, parlamenti képviselőként volt jelen ennek alkotásánál.- Az egészségügyi rendtartásról szóló törvény egyik cikkelye kitér a szervátültetés kérdésére, ezen belül pedig arra is: hogyan, milyen körülmények között lehet szervekhez jutni - mondja. - A törvény pontosan meghatározza, hogy egy orvosi bizottság dönt az egyén szerveinek felhasználásáról, s egy másik orvoscsoport elvégzi a szerv kiemelését és elküldi azt a Prágában működő szervbankba.- Hogyan lehet megfelelő szervekhez jutni ?- Ez kétféle módon lehetséges. Az egyik esetben a donor által kapunk megfelelő szerveket. Például ha valaki önként odaadja a fél veséjét az arra rászorulónak. A másik lehetőség, hogy az agyhalál állapotában levő ember testéből, a törvény adta módon szerezzük az átültetendő szervet.- Nálunk hogyan fogalmaz a törvény: milyen esetben lehet valakinek az ép szerveit transzplantációra felhasználni ?- A jogszabály kimondja: ha az illető írásban nem kéri, hogy az agyhalál esetén se használják fel a szerveit transzplantációs célokra, akkor a törvény értelmében ezt meg lehet tenni. Szervátültetésre csakis az agyhalál állapotába jutott egyén szervei használhatók fel, illetve biológiai halál esetén még a szaruhártya transzplantálható. Fertőzött és daganatos betegségben szenvedők, illetve hatvan évesnél idősebbek viszont már nem alkalmasak a donor szerepére.- Milyen módon állapítják meg az agyhalált?- Ez a legérzékenyebb, s egyben legfelelősségteljesebb kérdés, bár manapság az agyhalál már tökéletes biztonsággal megállapítható. Ez egy olyan helyzet, amikor az agyban beállt változások már véglegesek és visszafordíthatatla- nok. Az ebbe az állapotba került egyén szervei - a szív, a tüdő, a vese - sok esetben jó körülmények között, tehát mesterséges lélegeztetéssel és táplálással, akár egy évig is életben tarthatók.- Végezetül egy személyes kérdés: orvosként hogyan viszonyul a szervátültetéshez?- Ez valóban nehéz kérdés, mind bölcseleti, mind orvos-etikai szempontból. Az orvos ugyanis még a boncasztalon is a betegét látja. A halál épp a veszteség és a tehetetlenség fájdalmával ébreszti rá őt is az elmúlásra, a visszafordíthatatlanra. Arra, hogy az érző, mozgó emberből egyszer csak holt tárgy, élettelen sejtek tömkelegé lett. Ilyen esetben, vagyis ha az agyhalál állapotába jutott egyén szervei még felhasználhatók arra, hogy egy beteg embertársa életének minőségén javítsanak, elfogadom a transzplantáció gondolatát. Attól, aki az ilyen segítségnyújtásba még az életében beleegyezik, attól ez egy nagyon nemes, humánus cselekedet. Viszont az orvosnak százszázalékosan biztosnak kell lennie abban, hogy a transzplantálandó szervet ajándékozó páciense már olyan állapotban van, ahonnan nincs visszaút... Kamoncza Márta  Éh Nmmmm mette Tavaly szeptemberben a Kaliforniában élő újságíróházaspár, Reginaid és Margaret Green két gyermekükkel, a hétéves Nicholasszal és a négyéves Elea- norral bérelt gépkocsijukban éppen Rómába tartottak, amikor egy másik járműből tüzelni kezdtek rájuk, majd az autó továbbhajtott. Az amerikaiak azonnal észrevették, hogy a hátsó ülésen ülő kisfiú fejéből ömlik a vér. Rögtön kórházba siettek, ám a műszerek már nem jeleztek agyműködést. Ekkor a szülők úgy határoztak, hogy tragikusan elhunyt gyermekük szerveit felajánlják az arra rászolóknak. így a kis Nicholas szíve ma egy tizenöt éves római fiú szíve helyén dobog, aki születésétől fogva súlyos szívelégtelenségben szenvedett. Máját egy tizenkilenc éves szicíliai lány testébe ültették be. Veséi egy tizenegy éves kisfiú életét mentették meg, aki Puglia tartományban él. Hasnyálmirigyét egy hétéves kislány kapta. Valamennyi műtét jól sikerült. Arra a kérdésre, miért döntött a házaspár úgy, hogy kisfiúk szerveit olasz gyerekek kapják, az apa így válaszolt: „A feleségem és én azt tettük, amit a szívünk diktált. A tragédiát Olaszország egy kicsiny, beteg része: a bűnözés okozta, de ez ugyanaz az Olaszország, melynek a szíve nagy, s amely barátságot és melegséget is adott nekünk." Az egyik olasz város, Cosenza polgármestere bejelentette, hogy utcát fognak elnevezni Nicholas Gre- enről. Róma polgármestere pedig aranyérmet adományozott a mérhetetlen emberségükről tanúságot tevő amerikai házaspárnak. - Hazavisszük Kaliforniába a kisfiúnkat, illetve ami a testéből megmaradt. A szívünkben a fájdalmon kívül nincs sem harag, sem gyűlölet. A szerencsétlenség örökre beárnyékolja, de nem teszi rémálommá az életünket. Az elkövetkező években a gyermekünk úgy él majd az emlékezetünkben, mint egy rövid, de boldog életű kisfiú. A fájdalmunkat segít elviselni a tudat, hogy más gyermekek tovább élhetnek az ő elvesztett élete árán - ezekkel a szavakkal búcsúzott a Green házaspár Olaszországtól. FLUG< A' műholdas tv-közvetítések jóvoltából 1 Granada-Dakar szuper autóversenyt, i akik kapitális őrültségnek, öngyilkos fut; Mások viszont igazi, romantikus és fél színűleg csak szakavatott pszichológusol fürkészni, hogy mi is az ilyen versenyek ij lalkozó mindenesetre bőven akad a szág hoz. Nem is csak mostanában: a legelső mot” Peking és Párizs között, 1907-ben fu PROLÓGUS: A résztvevők szerint a szupernehéz autós túraversenyek egyik 1 minden pillanatban kiszámíthatatlanul leselkedő veszély. Nem lehet az útvon előre bejárni, nincs tréning, mint egy hagyományos ralin. Csak 200 és 800 kilométer közötti szakaszok vannak, nappali vagy éjszakai starttal, ahol mindenki úgy megy, ahogyan tud. Többnyire út sincs, csak ösvények, ki tudja, hová vezető keréknyomok. Nincs útjelző tábla sem és bennszülöttek is csak elvétve, akiktől a helyes irányt meg lehetne kérdezni. Marad tehát a változatosnak is gyenge sivatagi térkép, a jó öreg iránytű (újabban a gyári csapatok számára a műholdas tájolás), no meg a megérzés, hogy a sok keréknyomból melyik is az igazi. Húsz napig nincs szálloda, ágy, csak egy falatnyi hálózsák, egy tekercs alufólia vagy puttonysátor, amiben pár órát lehet dideregni az éjszakára mínusz 10 C-fok alá is lehűlő sivatagban. Természetesen a bőségesen folyó vízről és a kiadós mosakodásról is el lehet felejtkezni, WC helyett pedig marad a guggolá a homokban. Az „őrültek vállalkozásánál” mégis hosszú a résztvevők sora. Híres Fői ma-l-es versenyzők, milliomos ralisztárok mellett filmszínészek, popbálványo is próbálkoznak, de feltűntek már az afrikai autómaratonik rajtlistáján olya különleges nevek is, mint például az egyik monacói hercegkisasszonyé, az el francia űrhajósé vagy Mark Thatcheré, a volt brit miniszterelnök asszony fiáé IRÁNY A SIVATAG A technikai sportok híveinek mind több nehézséggel, akadállyal kellett számolniuk, ha valahol a nagy száguldást, az igazi kalandot keresték. A mindenféle korlátok közé kényszerített vetélkedések elvették a „nehéz fiúk” kedvét, hogy itt, Európában próbálkozzanak. Nem maradt más hátra, mint „új” földrészeken körülnézni. Itt volt például (és még ma is létezik) a hírhedten legendás „Baja 1000”, a mexikói nonstop sivatagi száguldás a kaktuszok között, a Baja-félszigeten, Közép-Amerikában. A célnak megfelelt volna, csak éppen az a baja, hogy a viadal viszonylagos kurtasága - mindössze ezer mérföld az össztáv - nem igazán lobbantotta lángra a kőkemény, szuperférfias kalandok híveit. Ennél már nagyobb sikert aratott a legőrültebbek szűk társaságában néhány francia motoros ötlete, hogy versenyezzenek: ki tud a legrövidebb idő alatt Nizzából az AÜasz hegységen és a Szaharán át a nyugat-afrikai Dakarba száguldani. Egy Thieny Sabine nevű fiatalember is belecsöppent valamikor ebbe a kompániába. Annyira megtetszett neki az ötlet, hogy elhatározta, profi színvonalú szervezéssel igazi világcsemegévé varázsolja a nem mindennapos flú- gos futamot. Így született a Párizs-Dakar maratoni rali, egy egészen új műfaj a technikai sportok eddig is igen színes palettáján. A végcélon kívül annyi változott, hogy Sabine a kétkerekűek mellett az autók részvételét is szorgalmazta, sőt később a versenyzőket kísérő szerviz-teherautókat is bevonta a küzdelembe. Sabine úr majdnem jól kalkulált. Ilyen hátborzongatóan nehéz feltételű versenyt sehol másutt nem rendeztek a világon, így a Pá- rizs-Dakar hamarosan a nemzetközi sportélet jelentős eseményévé nőtte ki magát. Ennek ellenére éveken át mégis csak a szűkebb szakma ismerte el igazán e verseny különlegességét, a széles közvélemény viszont nem sokat tudhatott meg róla. Ami nem is csoda, hiszen a verseny túlságosan hosszú, nehéz és drága ahh hogy a tömegtájékoztatás, a média lépésről pésre nyomon tudja kísérni. Hébe-hóba ej egy nagyon bátor, roppant elszánt újság azért már a hőskorban is elkísérte a mezőr beszámolóik és érdekes fotóik mégsem tud a laikus közvélemény érdeklődését felkelteni Pedig már azokban az időkben is akadt e ütésre való érdekesség, elvégre a színtiszta I többnyire dúsgazdag) amatőrök mellett n egyes gyárak is felfigyeltek a különös verset re és egyre nevesebb pilóták is feltűntek a r; listákon. Így például a svéd származású, de f metországban élő Freddy Kottulinsky (hiva Sára nézve gróf és neves raliversenyző), ; 1980-ban a négykerekűek viadalát nyerte e gyári felkészítésű VW fiús terepjáróval, és e: győzelem néhány évvel később valóságos fi radalmat geijesztett az autóiparban. Az Iltis kere nyomán adtak az Audi-gyár vezel ugyanis zöld utat egy összkerékhajtásos s; mélykocsi gyártásának előkészítéséhez. Ez v tehát a híres-nevezetes Audi Quattro foganta sának egyik igen fontos állomása... A Párizs-Dakar maratonra visszakanyarc va: pár évvel később a világ közvéleménye e végső soron szerencsés kimenetelű incide kapcsán ismerkedett meg igazán ezzel a külc leges sporteseménnyel. A verseny közb eltűnt az akkori brit miniszterelnök asszor Margaret Thatcher fia. Napokon át több orsz hadserege, no meg a rendezők helikopterei ti ték tűvé a sivatag minden zugát, mire élve egészségesen ráleltek a neves sportemberre. A sors kegyetlen fintora, hogy igazából mét egy tragédia kapcsán került az érdeklőd középpontjába a „P-D”, mikor is Thieny Sál ne, a főrendező vált saját koncepciójának áld zatává: a versenyt kísérő helikopter váratlar homokviharba keveredett és egy homokdűr nek ütközve lezuhant, a gép valamennyi uta életét vesztette. A szervezést - e szomorú dráma ellenére Sabine édesapja vette át, és mivel ekkorib
