Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-06-12 / 24. szám

10 1996 .június 12. Kópé Finn népmese A mókus, a kesztyű meg a tű kalandjai az erdőben Magyar monda Gül baba Budán, a Rózsadombon ma is mutogatják Gül Baba, a szent életű török dervis sírját. Ki volt Gül Baba? Zeki dervis, mert ez volt az eredeti neve, huszon­négyszer járta be gyalog az iszlám, a török hit földjét. A hosszú zarán- doklás alatt mindig a szabad ég alatt tartózko­dott. A fákat, a virágo­kat nagyon szerette, kristálytiszta forrásban vagy patakban végezte az előírt mosdást, és mert a rózsákat különö­sen kedvelte, elnevezték Gül Babának, ami annyit jelent: „a rózsák atyja”. Gül Baba éppen Kanda- harban tartózkodott, amikor közeledni érezte halálát. A szertartás előírása szerint megmo­sakodott, elmondta az előírt imádságokat, az­tán magába mélyedt. Hosszú-hosszú vándor­lásaira gondolt. Emléke­Monoszlói Dezső Jeromos Pákosztos volt Krampampuli Jeromos a csöpp kis csacsi azt hitte, ha többet eszik a zabszemek bölccsé teszik A május 26-ai szá­munkban közölt feladat megfejtése: a G betűvel jelölt csavarhúzó nem illik a többi tárgy közé, mert nem kulcs. Nyertesek: Drevanya Amíg oldalunkon az új játék szerepel, a Kópéból kihagyjuk a Gondolkodom, tehát... zetében sorra megjelen­tek az országok, a váro­sok, a falvak, amelyeket bejárt. Minden útjára szívesen gondolt vissza, de legszívesebben a ma­gyarországi zarándok- lásra emlékezett. Megje­lent képzeletében a bu­dai Vár, előtte a Duna folyó fényes szalagja, fent a nagy templom tornya... Könny szökött a szemébe, és felsóhaj­tott:- Ó, Allah, tégy csodát, hadd lássam még egy­szer Buda szépséges vá­rát! És íme, csoda történt. A haldokló csodálatos életerővel útra kelt, és két óra alatt Kandahar- ból elért Pest határába. Onnan egy pillantást ve­tett Buda szépséges vá­rára, aztán összerogyott és meghalt. A Rózsadombon temet­ték el, a szépséges Vár, a Duna folyó közelében. habzsolt bőszen és iázott okosabbnak így se látszott dundi csacsi kövér szamár csak egy nem lett tudós tanár Henrietta, Nemesoroszi; Szabó István, Rimaszombat; Jeremiás Gábor, Párkány; Daróczi Marcella és Marék, Nagykövesd; Haris Szilárd, Perbete. című szokásos felad­ványunkat. De csak addig! Utána újrajátsz­hattok velünk. A mókus az erdőben találko­zott egyszer egy kesztyűvel, s megszólította:-Te kesztyű! Legyünk jó ba­rátok! Együtt könnyebb lesz a dolgunk! A kesztyű beleegyezett. Együtt mentek tovább, ami­kor észrevették, hogy a fűben csillog valami. Hosszú, vékony tű volt. A mókus őt is megszólította.- A kesztyű meg én jó bará­tok vagyunk. Nem akarsz te is a barátunk lenni? A tű beleegyezett. Ettől kezdve mindig együtt voltak, mindenhova együtt jártak. Egyszer nagyon unatkoztak, nem tudták, mit csináljanak. A mókus azt javasolta:- Tudjátok mit? Induljunk vadászni. A kesztyűnek meg a tűnek nagyon tetszett az ötlet, ezért el is indultak. Elöl ment a mókus meg a kesz­tyű, mögöttük a tű ugrott na­gyokat jókedvűen. Már a fél erdőt maguk mögött 'hagy­ták, de semmiféle zsákmány nem akadt az útjukba. Szo­morúan baktatott a három jó barát, amikor a tű felkiáltott: -Mókuska! Kesztyűcske! Ide nézzetek, mi van itt! Megörült a mókus meg a kesztyű, hogy végre valami­lyen zsákmányra akadtak, s odaszaladtak a tűhöz. De nem láttak mást, csak egy víztócsát. A mókus csalódot­tan kérdezte:- Csak nem ennek a vacak tócsának örülsz olyan na­gyon? A kesztyű is nagyon elszon­tyolodott, s így szólt.- Nem ér ez a víztócsa sem­mit! Tudjátok mit? Tudjátok mit? Hagyjuk abba a baran­golást, majd holnap folytat­juk. Hazatértek, de másnap ko­rán reggel útnak indultak. A mókus meg a kesztyű most is egymás mellett mentek, a tű kissé lemaradva ugrabugrált mögöttük. Jókora utat meg­tettek, de ezúttal sem volt nagyobb szerencséjük. Sem­miféle zsákmány nem akadt az útjukba. A mókus meg a kesztyű már-már vissza akart fordulni, amikor a tű ismét felkiáltott lelkendezve:- Mókuska! Kesztyűcske! Ide nézzetek, mi van itt! Már messziről látták, hogy a tű egy korhadt fatörzsre mu­togat.- Hát nem nagyszerű? - kér­dezte a tű. A mókus leintette őt:- Mi a nagyszerű? Ez az ócs­ka, öreg, korhadt fatörzs?! A kesztyű megjegyezte:- Mindig ilyen szamárságok miatt kell ideszaladnunk, hozzád! A tű csalódottan kérdezte:- Miért? Hát nem nagyszerű ez a szép fatörzs? Kicsit össze is vesztek, de csak azért, hogy rögtön ki is béküljenek. S újra együtt ke­seregtek amiatt, hogy nem sikerült zsákmányt ejteniük. Harmadnap ismét útra kel­tek. A mókus meg a kesztyű most sem járt szerencsével, a tű pedig ezúttal is hátrama­radva, egyedül ugrabugrált mögöttük. De annyira lema­radt, hogy egészen más irányban haladt, mint a ba­rátai. Egyszer aztán egy lá- pos vidékre jutott, s hát mit lát: egy csendben, nyugod­tan leglésző szarvast. Ekkor gyorsan bebújt az egyik fűcsomóba. Amikor a szar­vas odaért, a fűvel együtt a tűt is lelegelte. Szegény szar­vas! A tű a gyomrába került, s összevissza szurkába sze­gény pára bendőjét. A szar­vas nagy kínokat élt át. Míg­nem, egy kis idő múlva, élet­telenül terült el a füvön. A tű ekkor gyorsan átfúrta magát a szarvas húsán, s olyat kiáltott, hogy bele is re­kedt:-Mókuska! Kesztyűcske! Ide nézzetek, mi van itt! A mókus meg a kesztyű hosszas tétovázás után in­dult csak el a tű keresésére, mert azt gondolták, úgyis csak bosszankodni fognak megint. Amikor meglátták a tűt, csalódottan néztek kö­rül. Látták ugyan az élette­len szarvast, de eszükbe sem jutott, hogy az esetleg a tű zsákmánya lehet. A mókus dühösen azt mondta:- Látod, látod! Megint csak hiába hívtál ide bennünket! A kesztyű meg is toldotta:- Biztosan megint olyan va­cakot zsákmányoltál, hogy még csak látni se látjuk! A tű sértődötten a szarvasra mutatott:- Ezt ti nem látjátok? Akkor vakok vagytok!- Ezt látjuk - felelték egy­szerre. Aztán a mókus így folytatta:- Ez valamelyik vadász zsák­mánya.- Akkor jól nézzetek meg en­gem, mert az a vadász én va­gyok! S elmondott mindent. Lett is erre nagy öröm. Ráadásul a tű előző két zsákmányának is hasznát vették. A mókus ugyanis felaprította a kor­hadt fatörzset, a kesztyű vi­zet hozott a tócsából, s olyan finom levest főztek a szar­vasból, amilyet még soha nem ettek. Sági Tóth Tibor fordítása Rácz Noémi illusztrációja Megfejtés Kedves gyerekek! Szülők, gyerekek, figyelem! Egy egészen különleges tanévzáró játékot indít el a Vasárnap szerkesztősége a ^¡¡¡¡¡^ támogatásával. Hetilapunk kope rovatának következő 3 számában, azaz június 19-en. június 26-án es július 3-an laponként két-két kérdést teszünk fel legfiatal­abb olvasóinknak, melyekre a helyes válaszokat július 12-ig kell beküldeni szerkesztőségünk címere. Ahhoz azonban, hogy a helyes választ beküldők részt vehessenek a sorsoláson, az év végi bizonyítvány fénymásolatát is mellékelni kell. így értelemszerűen a nyereményekre azoknak van nagyobb esélyük, akik jól tanultak. A kellő fantáziával rendelkező, jól rajzoló diákok számara úgyszintén versenyt hirdet a kiadó és a Vasárnap szerkesztősége. A július 12-ig szerkesztőségünk címére beküldendő gyermekrajzok témája a nyaralás. Rajzoljátok le. hogyan töltitek az idei szünidőt, milyennek képzelitek el az ideális nyaralást. A beküldött rajzok alkotóit 15 értékes nyeremény varja. A megfejtéseket és a rajzokat június 12-ig a következő címre küldjétek: VOX NOVA a.s. - Vasárnap szerkesztősége P.O.BOX 49 820 06 Bratislava Indul a nagy játék! ... és mi a jutalom? sok-sok értékes játék, fiúknak és lányoknak

Next

/
Thumbnails
Contents