Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-12 / 24. szám
Nagyvilág 1996 .június 12. 7 Ha eltörik a az elefánt agyara, az nem jelent tragédiát. Nagyobbá baj. ha az ormányát veszti el. A nyaka olyan rövid, hogy nem tud lehajolni a földig, s képtelen lenne táplálkozni. Feljegyeztek azonban olyan eseteket, amikor a leszakadt ormányú állatot a többiek etették. A népesség szaporodásával vészesen csökken az elefántok élettere Négylábú anakronizmus Müncheni levét S zórványmagyarok Noha többszázezer él belőlük a világon, mégis kihalófélben vannak. Miért? Erre a statisztika is könnyen választ ad. A harmincas években még több mint 10 millió elefánt élt Afrikában, a mai létszámuk ennek kevesebb mint az egytizede. Ami mégin- kább borúlátásra ad okot, az a fogyásuk jelensége. Az elmúlt évtized alatt ugyanis a felére csökkent a számuk és most is évről-évre nyolc százalékkal van kevesebb belőlük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha sokan a század egyik legszörnyűbb tragédiájának tartják az elefántok sorsát az emlősállatok körében. Ebben az esetben az is fokozza a kihalás veszélyét, hogy az emberiség képtelen megszüntetni az okokat, amelyek ehhez vezetnek. Okozójuk ugyanis saját maga. Holott valamikor még a háziállattá válás esélye is megvolt az elefántok számára. Ötezer évvel ezelőtt már harcra tanították őket, terhet hordtak és már az akkori „szórakoztató iparban” is fontos helyük volt. Azóta a harci elefántokról már csak Hannibál története kapcsán hallunk és a félház előtt játszó cirkuszok is a nagy állataiktól szabadulnak meg először, hogy rendbehozzák veszteséges gazdálkodásukat. Munkalehetőségeik pedig a mahagóni és tikfaerdők kiirtásával együtt vesztek el, ahol valaha az egyetlen teherhordónak számítottak. A mai világban, amelyben nehéz eldönteni, hogy az agresszivitás a nagyobb gond. vagy a túlnépesedés, vagy az előbbi az utóbbi következménye, mindenesetre az elefántok számára már nem nagyon marad sem hely, sem megértés. Mit is kezdhet az emberiség egy nem praktikus állattal? Túl sokat eszik, de a megevett tápláléknak csak a felét hasznosítja. És amerre vonul, pusztaság marad utána. Letarolja a gondosan művelt termőföldeket, lehántja a szavannákon gyéren növő fák kérgét, az őserdőben vonulása komolyan veszélyezteti más élőlények életterét. Régen ez nem jelentett gondot, volt hely elég. De ma az afrikai kontinensen naponta ötvenezer ember születik. Ez óriási tempóban csökkenti az életteret, főleg az elefántokét. Ami megmaradt számukra, ott nem fémek el, tehát még vadászással is szabályozni kell az elefántcsordák létszámát. Paradox helyzet: vadászni kell a kihalófélben lévő állatokra. Ezen kívül még mintegy 80 ezer darabot ölnek meg évente az orvvadászok. így aztán egyszerre szaporodnak túl és vesznek ki. A tudósok most minden részletre kiterjedő kutatásokat folytatnak az elefántok szaporodási ciklusa megismerése céljából, mert csak így van esély arra, hogy a faj fennmaradását, vagy inkább fenntartását elősegítsék. De hagy- e helyet véges nagyságú bolygónkon a mai ütemben terjeszkedő civilizáció az olyan hatalmas lénynek mint az elefánt? Az ember ugyan kedveli az elefántot, és Ázsiában például a kutya és a macska után a legszorosabban kötődik az emberekhez, csakhát lassan nincs hol tartani. A keleti mitológiák egyikében az elefántok tartják a világot. Ha kivesznek, akkor kire marad ez a feladat? Az ember ebből a szempontból megbízhatatlan. (Képek és szöveg: National Geographic) Borbándi Gyula __________ A k ommunizmus kelet-kö- zép-európai összeomlása és a demokratikus átalakulás óta a Nyugatra került hajdani polgárok azonosságuk, jellegük és szerepük újbóli átgondolására kényszerültek. El kellett dönteniük, hogy kik és mik ők ebben a megváltozott, új világban. Ami a magyarokat illeti, bizonytalanság észlelhető a tekintetben, hogy továbbra is emigránsok, vagy egyszerűen nyugati magyarok, akiknek a szülőföldhöz való viszonyát immár nem politikai szempontok döntik el? Nem kell szembe- nállniok a hazai politikai rendszerrel és mégha nem értenek is egyet minden cselekedetével, ez az ellentét egészen más jellegű, természetű és élességű, mint volt hajdanában, annak a politikai elitnek az uralma alatt, amely kényszerű vagy önkéntes száműzetésüket okozta. Ezért sokan úgy gondolják, már nem illik rájuk az emigráns elnevezés, amely erősen politikai töltetű és a hazában uralkodó társadalmi renddel való kibékíthetetlen ellentétre utalt. Egyébként is, hogyan lehetne emigráns, aki szülőföldjére bármikor visszatérhet és ott semmilyen üldözéstől nem kell tartania? Viszont, ugyancsak sokan ragaszkodnak az emigráns mivolthoz, egyfelől abból indulva ki, hogy az emigránsok által hajdan ellátott feladatok közül több továbbra is jelentkezik, másfelől némely nyelvekben az emigráció szó nemcsak politikai állásfoglalást és magatartást jelöl, de kivándorlást, más országokba való átköltözést, tartós letelepedést is. Ennek folytán nyugaton egymás mellett élnek és egymással békésen megférnek emigráns és nem emigráns magyarok. Az utóbbiak gyakran szórványnak is nevezik magukat. Nehéz meghatározni viszont, hol kezdődik és hol végződik a szórvány. Milyen létszámig nevezhetők a magyar népcsoportok szórványmagyaroknak? Amerikában, Kanadában és Ausztráliában, de némely európai országban is - például Ausztriában és Németországban - oly nagy az ott letelepedett magyarok száma, hogy senkinek nem jut eszébe őket szórványnak nevezni. Én például Münchenben, ahol élek, még senkitől nem hallottam, hogy szórványmagyarnak tekinti magát. E városban máig nem tudjuk, hogy pontosan hány magyar él. A német állampolgárrá vált magyar menekült vagy bevándorló esetében sehol nem tüntetik fel, milyen nemzetiségű. Legfeljebb azt, hogy milyen állampolgár volt. A szlovákiai, csehországi, romániai, szerbiai magyar menekültek például szlovákokként, csehiekként, románokként, szerbekként, pontosabban jugoszlávokként voltak nyilvántartva. Magyar mivoltuk csak akkor vált tudottá, ha történetesen magyar egyházhoz vagy szervezethez csatlakoztak. A magyarok valódi számát illetően csak becslésekre vagyunk utalva. Ezek aligha adhatnak megbízható képet a tényleges helyzetről. Az egyházak, egyesületek, intézmények is különböző adatokat tartanak nyilván. Ezek alapján a müncheni magyarok száma tíz- és húszezer között mozog. Visszatérve kiinduló pontunkhoz: vajon diaszpóra a magyar népcsoport, ha egyetlen városban lelhető fel, mégha ez a város milliós nagyságú is? Jobb megoldás híján tehát úgy kell élnünk Nyugaton, hogy nem tudjuk, tulajdonképpen mik vagyunk és milyen elnevezés illet meg minket. Emigránsok vagyunk, vagy szórványok, menekültek, bevándorlók, áttelepültek? Ahhoz, hogy kiderüljön, nem vagyunk németek, franciák, olaszok, angololt vagy más nyugatiak, elég ha kinyitjuk a szánkat. A kiejtésünk azonnal elárul bennünket, mégha tökéletesen elsajátítottuk is a befogadó ország nyelvét. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy csak az ázsiai elefánt fogható munkára. Ennek cáfolására csak a történelmet kell fellapozni. Nyári filmözön Hollywoodban Whoopi Goldberget hamarosan újabb vígjátékban látjuk viszont Egy csalódást okozó tavasz után Hollywood nyáron akarja kijátszani nyerő kártyáit: világhírű sztároknak és dollár- milliárdoknak hatalmas profitot kellene hozniuk. „Rekord nyár áll előttünk” - mondta Barry Reardon, a Warner Bros kereskedelmi igazgatója. A probléma az, hogy túl sok slágerfilmet szándékoznak piacra dobni. Szeptember végéig legkevesebb fél tucat olyan topfilm kerül az amerikai mozikba, amelyeknek produkciós költségei 70 millió dollárt, vagy még többet tettek ki. A stúdiók félnek a konkurenciától. Még a német Roland Em- merich is fél, pedig ő az Inde- pendence Day című filmmel ennek a nyárnak a legnagyobb sikerére számíthat. „Meglehetősen ideges vagyok” - idézte a rendezőt a The New York Times. Filmjében földöntúli lények a július 4-i függetlenségi napon megtámadják az USA-t, lerombolják a New York-i felhőkarcolókat és a washingtoni Fehér Házat. A július 4-i nemzeti ünnepen egyetlen stúdió sem mer az „Independence Day” mellett más filmet a mozikba juttatni. Egy héttel később azonban három nagy sikerre számító film kerül a nézők elé. Az egyiknek John Travolta, a másiknak Sandra Bullock, a harmadiknak pedig Michael Keaton a főszereplője. Június elején a Universal stúdió olyan filmet forgalmaz, amelyben sárkányok teszik ugyanazt, amit a Jurassic parkban a dinoszauruszok műveltek. Ugyanakkor kerül színre egy kosárlabdával foglalkozó vígjáték, amelynek Whoopi Goldberg a főszereplője. A Disney stúdió egy akciófilmet hoz piacra Sean Conneryvel és Nicholas Cage Oscar-díjassal a főszerepben. Két héttel azután Arnold Schwarzenegger új filmjét, valamint a Notre Dame-i toronyőr rajzfilmes változatát tűzik műsorra a mozik. Harrison Ford és Brad Pitt párbaja Tanácstalanok a „The Devil’s Own” című film producerei, nem tudják eldönteni, kire is építsék a főszerepet: a nézőket mágnesként vonzó Harrison Fordra (53), aki egy rendőrt játszik, vagy „asszisztensére”, a fiatalok bálványára, Brad Pittre (32). A két színész a forgatás során immár többször is hajba kapott, legutóbb Ford dühében „tehetségtelennek” nevezte kollégáját, s bemutatta neki, hogyan is kell eljátszania jelenetét. „Micsoda hülyeség” - reagált a „bemutatóra” a rebellis Brad Pitt, aki ráadásul „nagyapónak” nevezte Fordot az egész forgatócsoport előtt. (d-z)
