Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-12 / 24. szám
4 1996. junius 12. Háttér A Nyugat rémálma a kommunisták esetleges győzelme Borisz cár jól hajrázott Egy tavalyi moszkvai felvétel: Jelcin és Clinton sokatmondóan gesztikulál (Archív-felvétel) Adatok, érdekességek P.Vonyik Erzsébet __________ Fé l éve még a kommunisták jelöltje. Gennagyij Zjuganov tanyázott az orosz elnökjelöltek népszerűségi listájának élén. Jelcin pedig alaposan leszakadva loholt mögötte. Valószínűleg azért alakult ki ez a sorrend, mert még friss volt a tavaly decemberi parlamenti választásokon aratott kommunista győzelem. Másfelől a Kreml jelenlegi ura nem nagyon strapába, sőt. inkább, mintha kímélte volna magát, hogy aztán a mostani hétvégén esedékes elnökválasztás finisére feljöjjön és a végét bírja szusszal. A jelek szerint tanácsadói jól osztották be Jelcin idejét és energiáját. Az utóbbi hetek sorozatos közszerepléseihez képest a Kreml jelenlegi ura a télen és koratavasszal szinte lazsált. Az újraválasztását egyengető stábja arról azonban folyamatosan gondoskodott, hogy ne teljen el hét legalább egy-egy jelentős külföldi látogató nélkül. S a nyugati politikusok nem is fukarkodtak a vizeteléssel. Maga Bili Clinton is elzarándokolt Moszkvába, hogy ezzel is a világ értésére adja: kormányzata a jelenlegi államfő mellett teszi le a garast. Bili és Borisz remekül kiismerték és megértik egymást - ez volt az orosz-amerikai csúcs fő üzenete Zjuganov felé. amely azt sugallta, hogy Bili Clinton a jövőben is inkább szeretné tárgyaló- partnerének Jelcint, semmint a kommunista pártvezért. Tévedés ne essék: a Fehér Ház is látja Jelcin hibáit és gyengéit, sőt tudja, olykor el kell viselnie az orosz elnök hisztérikus megnyilvánulásait is. de már eddig is túl sokat „ruházott be” a orosz elnök támogatásába. Másfelől. Zjuga- novtól nem lenne meglepő az eddig segített reformoknak és a piacgazdálkodás csíráinak felszámolása, a tervgazdálkodás rehabilitálása és az újbóli államosítás. Tehát: inkább egy Jelcint a maga gyengéivel együtt, semmint Zjuganovot. A harmadik eshetőséggel, a sza- badszájúságáról. parlamenti dulakodásairól es primitív. szélsőséges megnyilatkozásairól hírhedt, magát liberális vezérnek tituláló Zsirinovszkij térnyerésével a Nyugat igazán nem is számolt, s megnvugata- tó. hogy egyőre valóban nem is kell számolnia. Ha nem így lenne. akkor bizony komolyan aggódnunk kellene Szlovákiában is, hiszen köztudott, hogy Zsirinovszkij nemegyszer fejtegette a szláv országok közösségének a megteremtését, akárcsak azt. hogy az orosz katonáknak úgy ki kellene terjeszteniük a birodalmat, hogy az Indiai-óceánban áztathassák csizmájukat. Szerencsére, ezek a tudathasadásos képzelgések nem emelkednek a hivatalos orosz politika rangjára, de azért abban is van sok aggasztó, amit Borisz Jelcin időnként hangoztat. Hideglelése lett az embernek, amikor azzal ijesztgette a Nyugatot, hogy kitörhet a harmadik világháború. ha az oroszok ellenkezése dacára kelet felé fog terjeszkedni a NATO. S amióta ez a harcias Jelcin-beszéd elhangzott. Moszkva folyamatos offenzívát folytatott az ellen, hogy az atlanti tömböt kelet-európai országok felvételével kibővítsék. Sőt, annyit máris elért, hogy több nyugat-európai fővárosban is osztják immár azt a nézetet, hogy Moszkva véleményének mellőzésével nem nem szabad bővíteni az atlanti paktumot. Jelcin tehát lassanként el tudta fogadtatni a Nyugatttal, hogy az atomfegyvereket birtokoló Oroszországgal újra nagyhatalomként kell számolnia. A Kreml szerepének újbóli nemzetközi felértékelődése lehetett az egyik oka annak, hogy a jelenlegi elnök fokozatosan lekörözte a felmérésekben kezdetben vezető Zjuganovot. Másrészt az is közrejátszott ebben, hogy az elnök fokozatosan feltámadt és tett látványos lépéseket: így több integrációs szerződést is aláírt az egykori szovjet tagköztársaságokkal, tető alá hozta az oroszfehérorosz államszövetséget, valamint Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán és Kirgizia integrációs tömörülését. A kampány finisében pedig rászánta magát a nem kis veszélyekkel járó csecsenföldi útra, s a közvélemény előtt a béketeremtő és a bátor elnök képében tetszeleghetett, feledtetve azt, hogy a gyilkos háború épp az ő engedékenysége miatt robbant ki, hiszen lényegében szabad kezet adott a katonai vezérkarnak. mert elhitte neki, hogy párnapos katonai akcióval vérbe lehet fojtani a csecsének függetlenségi harcát. A Jelcin-stáb forgatókönyve telitalálatnak bizonyult, de vajon ez lesz-e a az elnök valószínű újraválasztása is? Igaz, közbe kell vetni, hogy a hétvégén az elnökválasztás első fordulója zajlik, s csak akkor lesz győztese, ha valamelyik jelölt elnyeri a szavazatok többségét. Ellenkező esetben az alkotmány szerint júliusban meg kellene tartani a második fordulót, ám Jelcin több körülményre hivatkozva elhalaszthatja azt. Főleg abban az esetben, ha teljesen váratlanul kedvezőtlenül sülne el szempontjából az első kör, s így a halasztásnak köszönhetően akár hosszú hónapokon át megmaradhatna a trónon. Kérdés, mit szólnának ehhez Zjugano- vék, akik hevesen ellenezték már az első forduló esetleges elhalasztását is. Sőt, erre az esetre lakossági megmozdulások szervezésével fenyegetőztek. Ám vannak olyan vélemények is, hogy még bizonyos alku sem elképzelhetetlen kettejük között, pláne, ha Zjuganov az első forduló eredményei láttán úgy mérné fel, hogy az idő neki dolgozna. Tehát elméletileg az sem kizárt, hogy lesz egy végleges döntést nem hozó első forduló, de második egyelőre nem. Az elnökválasztás előtt közzétett utolsó felmérések szerint Borisz Jelcin tovább növelte előnyét fő riválisával, Zjuganowal szemben. Két héttel a választások előtt a megkérdezettek 35 százaléka adta volna voksát Jelcinre, míg Zjuganovra 24 százalék. A többi induló támogatottsága jócskán elmarad kettejük mögött, így például a közvéleménykutatás alig 1 százalékot jósol Mihail Gorbacsovnak. Tizenegy jelölt indult az orosz elnökválasztáson, Jelcinen és Zjuganovon kívül ringbe száll még a liberális Grigorij Javlinszkij és a nacionalista Alekszej Lebegy tábornok, továbbá az ultranacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij, Szvjatoszlav Fjodorov, a világhírű szemsebész, Gorbacsov, az utolsó szovjet államfő és Zjuganov kommunista vetélytársa, Aman Tulejev is. Három induló, az újgazdag Vlagyimir Brincalov, a vállalkozó Martin Sakkum és a volt súlyemelőbajnok, Jurij Vlaszov támogatottsága jóformán a nullával egyenlő. Kellemetlen következményekkel is járhatnak a két fő riválisra nézve a legutolsó felmérések eredményei: mivel Jelcin bő tíz százalékkal többet kapna, Zjuganov is biztos lehet a második helyében, s ez mindkét jelölt támogatóit visszatarthatja a szavazástól, mert úgy érezhetik, hogy minden nélkülük is eldől. Felmérések szerint a választásra jogosultak 88 százaléka kíván az urnák elé járulni, viszont 18 százalékuk még nem döntötte el, hogy kire adja le voksát. A elnökjelöltek kampánya május 14-én kezdődött és a törvény értelmében az indulók egy hónapon át kampányolhattak. All induló percre pontosan azonos tartamú ingyenes műsor-időt kapott az elektromos médiákban programja népszerűsítésére. Sorsolás döntötte el, hogy a jelöltek reklámjai milyen sorrendben követték egyjnást a tévében és a rádióban. Jelcin tévéreklámja először például csak a kampány negyedik napján került sorra. Jelcin stábja erőteljesen cáfolta, hogy a kampány során a jelenlegi államfő szívpanaszai kiújultak volna. Baskíriai kampányútja során programjainak egy részét lemondták, emiatt megfigyelők a szívelégtelenség kiújulásra gyanakodtak és emlékeztettek arra, hogy az elnök tavaly két szívrohamon esett át. Jelcin egyébként tévényilatkozataiban mindig utalt arra, hogy remekül érzi magát. A külföldi beruházók idegesek amiatt, hogy az elnökválasztás esetleg a kommunsták sikerét hozza és nem akarnak egyelőre befektetni a legszükségesebb programokba sem. Az orosz állami statisztikai bizottság elnöke szerint emiatt áprilisban a tavalyihoz képest tíz százalékkal csökkent a beruházások aránya. Oroszországban az idei év első negyedében 11 százalékra emelkedett a munka- nélküliség a korábbi 8,6 százalékhoz képest és manapság 6,3 milliónyian vannak állás nélkül. Az oroszoknak kb. a hatvan százaléka él a minimálbér alatti jövedelemből. Az oroszok tíz százalékához kerül az összjövedelem 30 százaléka, 10 százalék pedig a jövedelemnek mindössze a 2,2 százalékát tudhatja magáénak. A kormány kimutatása szerint csaknem tízmilliónyian élnek nyomorban, rendszeresjövedelem nélkül. Az elnökjelelöltek feleségei így nyilatkoztak férjükről: Naina asszony szerint Borisz Jelcin szereti megteríteni az asztalt és szívesen készíti el az ételt, Inna asszony beismerte, hogy férje, Alekszandr Lebegy tábornok absztinens és nagyon hiányzik neki, hogy nem viselheti katonai egyenruháját a kampány alatt. Zsirinovszkij oldalbordája pedig bevallotta, hogy férje kedveli a beceneveket és szívesen ajándékoz rózsát. Nagyezsda asszony, Zjuganov felesége nem nyilatkozott, de félje szerint nincs is szüksége neje nyilvános szerepléseire. Bili Clinton a jövőben is inkább szeretné tárgyaló- partnerének Jelcint. Külföldi lap vélemények arról, ki is lenne a kisebbik rossz A jelenlegi elnök az oka a kommunista előretörésnek Az orosz elnökvalasztas előtt számos vélemény hangozott el az esélyeket latolgatva. A THE NEW YORK TIMES hasábjain például az Oroszhonból korábban elüldözött, művei miatt a munkatáborokat megjárt író. Andrej Szi- nvavszkij ug\ nyilatkozott, hogy Jelcint tekinti a nagyobbik rossznak. Indoklása szerint azért, mert Jelcin elnöksége alatt a lakosság egvhar- mada szegénysorba jutott. Ezeknek az elkeseredett embereknek nem maradt más választásuk. mint az. hogy az elllenzékhez. a kommunistákhoz pártoljanak at. Az író arra a következtetesre iut, hogy vég >'.oron a mostani elnök politikája vezetett a kommunisták népszerűségének fokozódásához. s ha Jelcin újra győz. akkor ez a tendencia csak tovább mélyül. Szintén a New York Times bennfentes munkatársa számolt be arról, hogy a Fehér Ház Oroszország-politikájá- nak kimunkálója, Strobe Tal- bott külügyminiszter-helyettes átfogó elemzésében egyszerűen nem is latolgatta a kommunisták esetleges győzelmének következményeit. Csak később, kollégái unszolására foglalkozott a ..mi történne, ha" lehetőséggel. Tény. hogy a Nyugat legszörnyűbb rémálmai közé tartozik az orosz kommunisták győzelmének kilátása, irta a tekintélyes lap. Ha a kommunisták győznének az elnökválasztáson, akkor a Szolzsenyicin: egyre jobban függünk az elnök személyétől, hibáitól, netán szeszélyeitől. történelemben most először fordulna elő, hogy erőszak nélkül is meg tudták szerezni egy állam irányítását, írta a LE MONDE. A párizsi íap utal Lenin győzelmének körülményeire, amely valójában csak egy puccs volt és utólag keresztelték októberi forradalomra. A Le Monde szerint az orosz kommunisták valószínű visszatérésének elsődleges oka az, hogy az emberek csodákat vártak a liberális demokráciától, ám csak egy kisebbség tudott hatalmas vagyonokat összegyűjteni, s a tömegek rosszabbul élnek, mint valaha. így aztán elterjedt a nézet, hogy korábban minden jobb volt, szűri le a következtetést a párizsi lap. ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN szerint egyetlen jó jelölt sem indul az orosz elnökválasztáson. A 77 éves Nobel-dí- ias orosz író egy svéd lapban megjelent interjújában úgy nyillatkozott, hogy egyetlen olyan jelöltet sem lát, aki jobb tulajdonságokkal rendelkezne a többinél. A Gulag-sziget- csoport szerzője sajnálattal állapította meg, hogy Borisz Jelcin túl sok jogkörrel van felruházva, sokkai nagyobb a hatásköre, mint amilyennel az 1906-os alkotmány Miklós cárt felruházta. Szolzsenyicin szerint „egyre jobban függünk az elnök személyétől, egyéni hibáitól, netán szeszélyeitől”. Az EL PAIS arra a következtetésre jut, hogy Jelcin veszélyes lehet Európa jövője szempontjából. „Jelcinnek sok hibája van. Alkoholista, krónikus szívbeteg, sokszor úgy viselkedik, mint egy pojáca. De az is kétségtelen, hogy vitathatatlan virtuóz, amikor a politikai létéért való harcról van szó. Szinte zseniális ösztöne van a hatalomra”, írja a lap, majd arra a megállapításra jut, hogy Jelcin valószínűleg meg is nyeri a választásokat. De ez még mindig kisebb veszélyt jelent a világra nézve, mintha Zjuganov vagy Zsirinovszkij kerülne hatalomra. Mint annyiszor az orosz politikában, a moszkvai politika nyugati és ázsiai értelmezése közti harc valószínűleg most is az utóbbi javára fog eldőlni, szögezte le a madridi újság.
