Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-05 / 23. szám
12 1996. június 5. Kultúra Heti kultúra Rendezvények Sziget fesztivál Óbudán Augusztus 14-től 21-ig az Óbudai-szigeten megint lesz Sziget fesztivál, most Pepsi- Sziget ‘96 néven. Az egyehe- tes fesztiválon természetesen ott lesz majd’ minden jobb magyar zenekar, a szervezők szeretnének a világ élvonalába tartozó bandákat is meghívni. Már megállapodtak a sokadvirágzását élő amerikai prepunk fenegyerekkel, Iggy Poppal és a Batesszel (a német banda egy Miehael Jack- son feldolgozással csinált nagy karriert), de még folynak a tárgyalások mindenféle sztárzenekarokkal. Tina Turner világturnéja Párizsban kezde el világkörüli turnéját Tina Turner. Az ötvennyolc (más verzió szerint ötvenhat) éves énekesnő természetesen ultrarövid miniszoknyában táncolta végig mind a három párizsi koncertjét, telt ház előtt. (Az első bulin fellépett vele az amerikai filmsztár, Bruce Willis is, aki a sokat látott-hallott közönség előtt dalra fakadt.) Tina Turner turnéja egyébként tizennyolc hónapig (!) tart majd, és a koncertsorozaton legújabb, Wildest Dreams című lemezést mutatja be az énekesnő. A lemez egy hónap alatt több mint másfél millió példányban kelt el, főleg a Goldeneye című szám sikerének köszönhetően. ATurner-turné magyarországi dátuma: augusztus 27., Budapest. Pinter-bemutató Losoncon Losoncon, a Vigadó színház- termében mutatja be 1996. június 10-én, 19.30 órai kezdettel a Kármán József Színkör Harold Pintér A hegylakók nyelve, az Estélyi órán és a Szentjá- nosáldás című műveiből készült A forrásnak sós íze, avagy szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de hallanak című darab ősbemutatóját. Rendező: Vladimír Sadílek. Könyvespolc Szászi Zoltán: Tenger Fiatal költő debütálása, kötetben történő első jelentkezése mindig izgalmas és kérdéseket felvető esemény. Szászi Zoltán, mint születési dátuma is jelzi (1963, Tornaija), nem tartozik a magamutogató, minden áron és mielőbb kötetbe kívánkozó poéták fajtájához. A maga harminchárom évével akár késői jelentkezést is gyaníthatnánk, ám ez csak részben igaz, hiszen egy évtizede van jelen irodalmi lapjaink hasábjain, tehát régi ismerősként lép az olvasó elé. Kiforrott, egyéni hanggal debütál, hagyományhoz kötődő szabadversekkel, korszerű látásmóddal, nem törődve a fölösleges cifrasággal. Visszafogottságában is kitárulkozó lírája egyfajta izgalmas felülnézet élményével ajándékozza meg az olvasót. (Kalligram Könyvkiadó, 1996) K is idő múlva, amikor nagyot csobbanva, s persze nem önszántá- i bői, a közeli szökőkút sötétbarna, bűzös vizébe zuhant fejjel, már a józanodás bizonyos jeleit mutatta. Ekkor kapta az első kérdést.- Miért üres a város? Mi történt itt tulajdonképpen? Hol vannak az emberek? A részeg hosszasan csukva tartotta a szemét, mint aki rosszul hall, rosszul lát, és különben sem beszéli a nyelvet.- Honnan jött maga? Az isten szerelmére, árulja már el, hogy honnét pottyant ide? - nyöszörögte, majd elaludt. Kisvártatva saját horkolására ébredt.- Most én kérdezek! - sziszegte az író ingerülten. - Miért nincs itt egy teremtett lélek sem?- Nem tudja, hogy kijárási tilalom van? - pislogott a másik, majd orvul rálehelt. Az író a ömény pálinkaszag ellenére sem ájult el, csak kissé megfordult vele a világ.- Nem, nem tudok róla. Lenne szíves egy kicsit érthe- őbben motyogni?!- Potyogni? Hova essek még? Lenne szíves a hülye kérdései helyett kisegíteni innét? - gur- gulázta rosszul tettetett haraggal a részeg vízimanó, majd Angyal a körhintán Z. Németh István 2.rész földhöz vágta a zöld úszósapkaként fejére tapadt lapulevelet. - Belement a víz a fülembe! Az író megadóan segített neki kimászni a szökőkútból.- Meg fogok fázni... - nyöszörögte amaz.- Adok törülközőt, csak beszéljen már!- Talán inkább valami szíverősítőt... - hunyorgott a bennszülött huncutul. - A belső Csodák csodájára a fellépéseink száma egyáltalán nem csökkent Forog a Szőttes-film Jókora fanatizmus kell ahhoz, hogy valaki minden szabadidejét a néptáncra áldozza Holop Zsolt „Kedves Szőttes! Mikor otthagytunk benneteket a repülőtéren, úgy éreztük, a legjobb barátainktól kellett elválnunk. Két hét alatt nagyon hozzánk nőttetek, talán csodálkoztok is ezen. Mi gyerekekként kerültünk Venezuelába, csaknéhá- nyunknak voltak emlékei Magyarországról. Ha adódott alkalom, visszamentünk, de gyakran volt részünk kellemetlen élményekben. Sokan csak az ajándékot várták, s nem értették, hogy mi azért mentünk haza, hogy kapjunk. Élményeket, amelyek megerősítik magyarságtudatunkat. Ti voltatok az elsők, akik azt nyújtották, amit mindig kerestünk. A magyar emigráció halálra van ítélve, gyerekeinknek nehéz megmagyarázni ebben a latin környezetben, miért olyan fontos a magyar történelem, irodalom és népművészet ismerete. Az ittlétetek nagyon megerősített bennünket Gazsó Enikő, Caracas”- Zsóóoolt! - hasít bele a kiáltás egy poros kis dél-szlovákiai kul- túrház levegőjébe. - Hova tűnt a Zsolt? Pont most kell elugrania sörre? Mondjátok meg neki, hogy erre a pontra irányítsa a reflektort, ahol a lányok állnak. Na, gyerünk, tovább! Álljatok fel a tardoskeddire. Forgás, fiúúúk! Csapó, egy!...- Gyerekek, hol találom a művészeti vezetőt? - szakítja meg a fellépést megelőző térpróbát a kultúrház igazgatója. - Tessék - mondja az imént még utasításokat osztogató fiatalember. - Maga? ... Hégli Dusán. Huszonnégy éves, négy éve „rendezi” a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest. Évi harmincötnegyven fellépés és két bemutató áll mögötte és a csoport mögött. Őszre tervezi a harmadikat, amely 1969-től már a tizenhatodik Szőttes-bemutató lesz. Ha lesz rá pénz. Kezdődik az esti előadás, mikrofonok felszerelve, reflektorok beállítva, gyülekezik a közönség. Már csak néhány szék árválkodik üresen. A Szőttes jó másfél éve szinte kivétel nélkül telt ház előtt lép fel, előfordult, hogy egy vidéki fellépésre több mint hatszázan váltottak jegyet; többen, mint a pozsonyi bemutatóra. A legkisebb faluban is rendre száz-százötven néző gyűlik össze. Reicher Gellért, szervezőtitkár, a „rendező munkatársa”: A Szőttes a Csemadok tánccsoportjaként jött létre, a kulturális szervezet évi költségvetéséből tartotta fenn magát. Természetesen a fukar állami támogatásból nekünk már sehogyan sem juthatott, a Csemadok kénytelen volt „lemondani” az együttesről. Azóta igyekszünk a saját lábunkon megállni. A pártállami időkből megszokott két-há- romezer koronáért vállalt fellépések ma már szóba sem jöhetnek, kénytelenek voltunk tízezer korona fe-letti összeget megszabni. Csodák csodájára fellépéseink száma egyáltalán nem csökkent, s a telt házas előadások talán annak köszönhetőek, hogy a szervezők most jobban figyelnek a propagálásra. Egy-egy magyarellenes kampányt követően megnő a nézők száma, az emberek csakazértis eljönnek a mi fellépésünkre. Szóval már nem azért veszik meg a műsorunkat, hogy legyen mit beírni a községi krónikába, és egy évre kipipálhatják a „kultúrát”. Kizárólag felvidéki táncokból áll a Szőttes jelenlegi műsora, a „Régi szokás szerint”, amelybe Bodrogköztől Csallóközig szinte valamennyi tájegység táncai bekerültek. Sokan attól tartottak, hogy a látványos erdélyi anyagokat nélkülöző előadás lapos, unalmas lesz. Hégli Dusán szerint ezek a félelmek nem igazolódtak be. A nézők mindenütt élvezik az előadást, hiszen az idősebbje még táncolta ezeket a táncokat, a fiatalabbjának pedig génjeiben vannak kódolva a mozdulatok. A székek alatt járnak a lábak, a kezek a combon ütik a ritmust, ha éppen nem tapsolnak. A szünet nélkül lepergetett bő egyórás műsor alatt alaposan megizzadnak a táncosok, a reflektorok ontják a meleget. A fellépés után csak egy lélegzetvételnyi idő marad, gyors rakodás a buszba és indulás Pozsonyba. Mióta a szállodai szobák árai aránytalanul megemelkedtek, szó sem lehet kint-alvásról, a fellépések előtt és után száz-százötven kilométert kell utazni. A Szőttes jelenlegi gárdájának magja már évek óta együtt van, a tagok nagy része csak a tánc kedvéért jött fel a fővárosba. Próbaterem a pozsonyi Csemadok-szék- ház alatt: akár szürke, dohos kis lyuknak is nevezhetnénk. Nyolcszor négy méteres helyiség. A teremért valószínűleg hamarosan bérleti díjat is kell fizetni, hiszen a Szőttes már nem a Csemadok együttese.- Néhányan közülünk több mint tíz éve táncolnak felnőtt tánccsoportban, alig akad olyan magyarlakta falu, amelyiket ne ismernénk - mondja Hégli Dusán. - Most már jókora fanatizmus kell ahhoz, hogy valaki szinte minden szabadidejét a néptáncra áldozza. S bár nagyon szívesen járjuk a magyarlakta területeket a nézők és a magunk örömére, egy idő után ebbe is bele lehet fáradni. Ezért volt jó, hogy tavaly eljuthatott a csoport Venezuelába és Portugáliába. Viszont ennek is megvolt az ára, részben magunk álltuk a költségeket. Idén szóba sem jöhet külföldi út. A Csemadok kénytelen volt „lemondani” az együttesről ...amikor más pihen vagy fusizik, az ember próbára siet... Regény tázás kevésbé idegesít, mint a külső. Kacsintott is, de az író elfelhősö- dött ábrázatára pillantva rögtön eszébe jutott, hogy milyen rossz szájíze lett a poshadt víztől.- Mikor lépett meg innét?- Pont tíz éve. A józanodófélben lévő teremtmény gúnyosan elmosolyodott, majd komolyra formázta ábrázatát, és megpróbálta valahogyan előhalászni a szájpadlására tapadt falevelet. Mikor ez sikerült, kiöntötte cipőjéből a vizet. Az író legnagyobb meglepetésére az őslakos sírni kezdett, aztán egy letört faággal iszkálta a fogát.- Sajnálom magát, fiatal barátom - hüppögte. - Maga még túl fiatal ahhoz, hogy itt rothadjon meg ebben a pokolban. Az lró a homlokát ráncolva ült le a szökőkút szélére. Nyugalmat erőltetett magára, de a dolog nem ment túl könnyen. Az immáron kívül-belül elázott őslakos karnyújtásnyira ült mellette, csuklott, s bárgyú arckifejezéssel bámult a semmibe.- Kíváncsian hallgatom! - mondta az író, s hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Nem is fáradtnak, inkább öregnek. Arra gondolt, lelkiekben az ember száz-kétszáz évet is megélhet itt a Földön. Ha belül összeroskad, a lábai viszik tovább az úton.- Sokan eltűntek, még többen elmenekültek. Azok, akik valamilyen csoda folytán maradtak, kizárólag politikával foglalkoznak. Naponta tüntetgetnek egymás ellen, hetente átszövegezik az alkotmányt, minden hónapban kirobbantanak egy forradalmat.- Akkor itt most demokrácia van vagy diktatúra?- Igen - mondta mély meggyőződéssel az őslakos. ontosanez ahelyzet- Olyan hülyének néz, hogy mindezt elhiszem? - dühödött meg az író és visszalökte a részeget a szökőkútba.- Maga úszómester, vagy mi?! - sipította vékony hangon az őslakos. - Azért jött ide, hogy engem fürdessen? Ha létezne rendőrség, hát rögtön értesíteném őket egy táviratban! Az író a gondolataiba merült. A toprongyos alak ezt kihasználva újra kimászott a vízből. Ekkor két unott arcú tüntető ment végig az utcán. Hatalmas transzparenst vittek, magasan a fejük fölé emelték, s közben rsányan ásítoztak. Az író kíváncsian olvasta el a feliratot: MONDJON LE A POSZTDEMOKRATA MAZOCHISTA UNIÓ! ÚJ VÁLASZTÁSOKAT AKARUNK! ikor a tüntetők cipőjének kopogása beleveszett az utca csöndjébe, a toprongyos alak folytatta:- Régebben én is a Posztdemokrata Mazochistas Unió tagja voltam, de aztán kiléptem, mert elcsábított a Neopartizán Nemzeti Szadista Párt. Innen a Transzcendentális Utópiák Szabad Egyesületébe vezetett az utam, de a Neoavantgárd Aleatóriáktól Megrészegedettek Közössége miatt ezt is otthagytam. Két évig hű fia voltam az Antimilitarista Technoproblematikus Kezdeményezésnek, végül átmentem függeden képviselőbe...- Es most nyilván az Alkoholista Szövetség titkára...- Na, de uram! - vakargatta sértődötten borostás állát az őslakos. - Mit képzel rólam? Jelenleg a Hiperszexuális Önma- cerátorok Szervezetének becsületbeli tagja vagyok. A második, s egyelőre az utolsó. De nemsokára mi kerülünk hatalomra, s akkor végre rend lesz, majd meglátja! Olyan nyelvtörvényt iktatunk be, amelynek értelmében semmüyen nyelven sem szabad értekezni az országban. Micsoda dicsőséges idők lesznek! Csak levelezni lehet majd, de írásban a kényes problémákat szabad lesz boncolgatni. Ez - demokrácia! Letörölte bőven patakzó könnycseppjeinek utolsó hírmondóját is, majd elnyomott egy felkér- edzkedő ásítást.- Ugyanis én azelőtt levélkihordó voltam. (Folytatjuk)
