Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-02 / 22. szám
1995 . június 2. Háttér Futja-e önerőből hazai pályán szlovák-magyar kerékasztalra? Párbeszédnoszogatás - másodszor Két táborból - egy asztalnál. Szigeti László és Éva Zelenayová. P.Vonyik Erzsébet ________ Má jus derekán Castá-Papier- nickán került sor annak a szlovák-szlovákiai magyar párbeszédnek a folytatására, amelynek első felvonása tavaly júniusban zajlott le Wahingtonban az etnikai konfliktusok békés megoldására alakult Etnikai Kapcsolatok Projektjének kezdeményezésére. Emlékezhetünk arra, idehaza még utólag is milyen vitákat, heves reagálásokat váltottak ki a kerékasztalon elhangzottak. Az amerikai fél azt várta, hogy hazai talajon ez a dialógus folytatódni fog, ám az eltelt egy évben e téren az égvilágon semmi nem történt. Most a PER újabb kísérletet tett, képviselői „házhoz jöttek”, hogy a helyszínen segítsenek. A párbeszéd újraélesztése két napra sikerült, de félő, hogy ezután újra lemerevednek a frontok. Tarthatunk ettől, mivel a szlovák fél a kerékasztal végén nem tett semminemű javaslatot a folytatásra. Nem vetne jó fényt Szlovákiára, ha pusztába kiáltó szónak bizonyulna az Amerikából sürgetett dialógus mellőzése, mert Amerika nem véletlenül figyel ide. Ellenkezőleg: a pozsonyi kormány feltétlenül jó pontokat gyűjthetne, a NATO- belépőt egyengetendő, ha nem lekezelően viszonyulna ehhez a kérdéshez. A fórumon Bili Clintont képviselő középkeleti-eu- rópai kérdésekben illetékes Dániel Fried tanácsadó gondosan elraktározta mindazt, amit látott-hallott és beszámol a Fehér Házban. Aligha csupa pozitívumokat írt fel jegyzetfüzetébe, amelybe nyilván bekerült a szlovák politikusok közül Ján Langost is felháborító csereüzlet, hogy a magyarok jogosnak minősített követeléseiért cserébe a kormány feltétlen hűség- nyilatkozatot és lojalitást akar kicsikarni a magyar kisebbTanácstalan tanácsadó: mit mondok otthon a főnökömnek, Clintonnak? ségtől. Ahogy a Demokrata Párt elnöke mondta: jogos követelések teljesítése - feltételek fejében maga képtelenség. Nos, éppen az ehhez hasonló megnyilvánulások vetítik előre, hogy itt újra csak akkor fog moccanni valami, ha az amerikaiak megint közbelépnek. Márpedig ők kétszeri besegítés után elvárnák, ha a párbeszédre önerőből lenne próbálkozás. Az alábbiakban olyan személyiségeket szólaltatunk meg a kormánypárt, a szlovák ellenzék és a magyarok részéről, akik mindkét kerékasztalon részt vettek: vonjanak párhuzamot a két fórum között. DUSÁN SLOBODNÍK (DSZM): Többen is úgy véltük, hogy ez a vita tartalmasabb és konkrétabb volt, mint az egy évvel ezelőtti. Az általános kérdésekről áttértünk legtöbb esetben a konkrét problémák megvitatására. Megpróbáltuk kitippelni ezeket a kérdéseket, s ha minden jól megy, akkor megkíséreljük ezek megoldását. Ehhez kölcsönös igyekezet szükséges. A vita hangvételét illetően tudatosítani kell, hogy különböző politikai táborokhoz tartozó politikusok vitáztak itt, s ennélfogva nem volt mindig kedélyes. Lehetett a hozzászólásunk többé-kevésbé szenvedélyes, vagy akár haragos is, de az a fontos, hogy ezután normálisan beszélgetünk, folytatjuk a párbeszédet ott, ahol abbahagytuk. Hát kell, hogy valamilyen fórumon megvilágítsuk álláspontunkat és világossá tegyük a játékszabályokat. Természetesen azt akarjuk, hogy ezeket a szabályokat mindkét fél betartsa. SZIGETI LÁSZLÓ (Kalligram): A washingtoni és a mostani kerékasztal között ott mutatkozik különbség, hogy míg az előző fórumon a kormány képviselői nagyon keményen, sőt, vissza- utasítóan reagáltak a magyarok és a szlovák ellenzékiek felvetéseire, addig itt bizonyos követeléseinket elfogadha- tóaknak tartották. Az első követelés az volt, hogy a magyar kultúra támogatását emeljék fel az 1994-es szintre és a pénzelosztásról döntő kuratóriumokat ne a miniszter jelölje ki, hanem az érdekelt nemzetiségi csoportosulások. A másik szerint szüntessék meg az oktatásügy erős centralizálását. Az Ifjú Szívek fennmaradásának és egy Nyitra melletti magániskola megnyitásának a kérdése szerepelt még a Magyar Koalíció listáján, végezetül pedig a kisebbségi nyelvek védelméről, majd pedig a kisebbségekről szóló törvény elfogadásának a követelése. Áz előbbiek rendezésére megvolt az ígéret, de a hatalom jóakaratától függ, hogy ígéret marad-e, vagy megvalósul. Ezt azért mondom, mert Éva Garajová DSZM-képviselő és Ján Gábor a külügyminisztériumból olyan négypontos követeléssel álltak elő, hogy a magyarok utólag támogassanak bizonyos szerződéseket deklarálják Szlovákia iránti lojalitásukat, mondjanak le a területi autonómiáról, az etnikai szeparatizmusról és támogassák az alternatív okatatást. Ezt én gazdasági zsarolásnak tartom, amit nem kívánok minősíteni. RUDOLF CHMEL (Szlovákia volt budapesti nagykövete): Az egyetlen pozitívumnak azt tartom, hogy ezen a második fórumon mintegy számba vettük a minkét oldalon meglévő problémákat, míg Washingtonban meglehetősen az általánosságok szintjén mozogtunk. Tavalytól, Washington óta nem folyt párbeszéd és érzésem szerint az egyik félnek elébe kellene mennie a másik elvárásainak. Megítélésem szerint a szlovák többségnek kellene ezt megtennie, de ehhez egyrészt kölcsönös gesztusokra, másfelől pedig reális követelések megfogalmazására van szükség és ezekről kellene tárgyszerű vitát folytatni. De nem olyan emócióktól túlfűtöttet, mint most. Ellenkező esetben a vitában kiderülhetett volna, hogy mi is a különbség a kormánykoalíció és a szlovák ellenzék véleménye között a magyar kérdést illetően. Mert így optikailag úgy tűnt, ami egyébként nem titok, hogy a szlovák politikai porondon a magyar kérdésben egyfajta politikai konszenzus alakult ki. Például amikor a kormányképviselők valamiféle deklarált lojalitást sürgettek a magyar képviselőktől, ehhez a követeléshez csatlakozott a Kereszténydemokrata Mozgalom is. Csereüzlet a javából. Baloldalt a Magyar Koalíció követelései, jobb- felől azok a feltételek, amelyeket cserébe a magyaroknak teljesíteniük kellene. Gágyor Aliz (1, 2, 3 )és Prikler László (4)felvételei Tények - Adatok ♦ Az Etnikai Kapcsolatok Projektje (Projekt of Et- nic Relations) 1991-ben jött létre a közép- és kelet-európai új demokráciákban mutatkozó etnikai konfliktusok békés megoldásának támogatására. ♦ A PER céljai: a születő keleti demokráciákban a párbeszéd lehetőségének megteremtése semleges környezetben a kormány és az etnikai csoportok képviselői között. ♦ A PER-t támogató alapítványok: Carnegie Corporation of New York, Starr Foundation, Pew Chari- table Trust, Philip D. Re- ed Foundation. ♦ A PER eddigi főbb akcói: A román politikai élet és az romániai magyarok képviselői számára négy kerekasztalt szerveztek többek között Jimmy Carter közvetítésével; 1993 -bán szerb értelmiségiek és mérsékelt politikusok ,valamint amerikai Balkán-szakértők részvételével vitát rendeztek arról, hogy az új Jugoszláviában miként építhetők hidak a szerbség és a kisebbségek között; tavaly a szlovák kormány, az elnöki iroda, ellenzéki és magyar képviselők részvételével kerekasztal zajlott Washingtonban biztonsági és kisebbségi kérdésekről. Beszélgetés Lívia Plaks-szel, az Etnikai Kapcsolatok Projektjének (PER) ügyvezető igazgatójával Véleményünkre a kormányok is odafigyelnek Miért volt szükség a PER létrehozására? A PER 1991-ben alakult abból a célból, hogy foglalkozzon nemcsak a Közép-Európában, hanem Oroszországban is gondot jelentő kisebbségi problémával. Nagyon tekintélyes tanácsadói csapattal működünk együtt, köztük például Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszterrel, továbbá a lengyel Bronislaw Geremekkel. Ugyan nem kormányszintű szervezet vagyunk, de véleményünkre adnak a kormányzatok is, Bili Clinton elnök is elküldte középeurópai kérdésekben illetékes tanácsadóját, valamint jelen volt a Pentagon és a külügyminisztérium képviselője is. Az utóbbi öt évben sokat tevékenykedtünk Romániában és Magyarországon és most eljöttünk Szlovákiába is. Miért csak most kerítettek sort Szlovákiára?- Csehszlovákia szétválása zökkenőmentes volt, s azt hittük, ilyen sima lesz a folytatás is. Bíztunk abban, hogy Szlovákiában sem lesznek komolyabb gondok, ezért inkább más államokra összpontosítottunk. Tavaly óta azonban nagyítóval figyeljük azt, ami Szlovákiában történik. Reméljük, hogy ezek a kerékasztalok segítenek a gondok megoldásán. Ön a tavalyi kerékasztalon is részt vett. Különbözött-e a mostani a tavalyitól? Tavaly óta azonban nagyítóval figyeljük, ami Szlovákiában történik.- Tavaly is forró volt a vita, de nagyon általános is. Idén mind a három fél részéről sokkal konkrétabb volt a vitát tapasztaltam. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy sokkal hasznosabb is volt. A viták lezárultával a PER mindig tesz ajánlásokat. Az érintett kormányok megszíviellk-e ezeket?- Kétnapos vitán nem lehet megoldani évtizedek alatt felgyülemlett probémákat. Mi azt reméljük, hogy azokról a még nyitott kérdésekben, amelyek a mai vitákban felvetődtek, a megoldások keresése a mi hazautazásunk után is folytatódik. A vita egyébként megmutatta, hogy szinte nincs olyan kérdés, amelyre nem lehetne megoldást találni. Csak politikai akarat kell hozzá! Jövőre lesz egy újabb hasonló kerekasztal?- Meglátjuk, egyelőre abban maradtunk, hogy a továbbiakban a szlovák fél megpróbál önerőből hasonlót szervezni, hiszen a mi segédletünkkel megszervezett és közreműködésünkkel lebonyolított két vita ösztönzést adott és példát mutatott arra vonatkozóan, miként lehet ilyen megvalósítani. Reméljük, hogy ez sikerül, ellenkező esetben készek vagyunk arra, hogy bármikor besegítsünk, ha saját erőből nem megy. De mivel a kérdések megoldásáról a szlovák félnek kell döntenie, ezért szeretnénk, ha maguk próbálkoznának a Lívia Plaks ügyvezető igazgató megoldáskereséssel. ígéretet kaptunk arra, hogy a párbeszéd folytatódni fog, bízunk abban, hogy eredményes is lesz.