Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-26 / 21. szám

d hivatal helyet- ztosan ismeri azt ódik, és átnedve- szovjetek üzem­ekén annyira el- y a falakba nem ott fel. Tiszti Pavilont az Óvárért cserébe? Az üresen álló régi erődöt, az Óvárat a vá­ros szeretné megszerezni, ez ügyben már évek óta folynak tárgyalások az önkormány­zat és a hadsereg között. - Igaz, hogy az erőd A KÖRNYEZETI KÁROK ELHÁRÍTÁSÁRA FORDÍTOTT KÖLTSÉGEK ÁTTEKINTÉSE Lokalitás felhasznált pénzösszeg (koronában) tervezett pénzösszeg (millió Sk) 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Sliac-VIkanová 114 589 000 60 595 853 101 918 826 106 110 80 Lesf 46 956 000 45 414 098 22 740 172 20­­Nemsová 29 000­22 828­­­Rozsnyó­374 750 3 866 696 20­­Rimaszombat 3 020 000­145 803­­­Komárom 2 701 000­­­­­Párkány 2 705 000­­­­­Jolsva­­3 066 606 12­­felmérési munkálatok­2 500 2 638 773 2­­Összesen 170 000 000 106 387 201 134 399 705 160­­mindig is katonai célokat szolgált, de 1990 óta próbáljuk elérni, hogy polgári célokra, a nyilvánosság számára is hozzáférhetően hasz­nálhassuk ki az értékes műemléket — ismerteti a város elképzelését Gráféi Lajos. - Múzeu­mot, kiállítótermet, egyéb kulturális intéz­ményt rendezhetnénk itt be, de kereskedelmi, elsősorban idegenforgalmi célokra is hasz­nálhatnánk a helyiségeket. Azt már Novák Tamás alpolgármestertől tudom, hogy a hadsereg egy olyan ötlettel állt elő, hogy az Óvávért cserébe a város adja a Tiszti Pavilon épületének egy részét, amely­ben jelenleg a járási katonai parancsnokság székel - albérletben. Ezt az ajánlatot azonban a városi képviselő-testület elutasította: - Nem fizethetünk ilyen árat valamiért, ami tulaj­donképpen a miénk - indokolja a polgármes­ter-helyettes. - Igaz, hogy az állami vagyon­ról szóló törvény értelmében a hadsereg nem adhatja át nekünk ingyen az objektumait, de egy szimbolikus összegért igazán megtehet­nék. Mint ahogy az állam egy koronáért elad­ta a Matica slovenskának a szentmártoni nyomdát, de más példákat is sorolhatnék. Rimaszombat: Szovjet katonák helyén kisiskolások Rimaszombatban még aránylag jó állapot­ban hagyták maguk mögött a laktanyát a szov­jet seregek. Jón Simán alezredes, a laktanya je­lenlegi parancsnoka az eredeti állapotokról nem tud pontos képet festeni, mert ő csak 1992-ben került erre a posztra, a szovjetek kör­nyezetvédelemmel szembeni teljes érzéketlen­ségét azonban máig tapasztalják a kaszárnyá­ban. A szovjet katonák olyan töltőállomást (benzinkutat) hagytak hátra, amelynek föld alatti fémtartályai egyáltalán nem felelnek meg a környezetvédelmi előírásoknak, ezért 1991 óta teljes mértékben használhatatlanok. Jobban mondva, ilyen szempontból már azelőtt is használhatatlanok voltak, csakhát a szovjetek nem zavartatták magukat. A kocsimosó állá­sok szintúgy használhatatlanok, mivel minden­féle szennyvízelvezető-tisztító berendezést nélkülöznek. A hadseregnek pedig nincs rá pénze, hogy a berendezéseket felújítsa, hiszen csupán a töltőállomás renoválása húszmillió koronába kerülne. Ezért töltőpisztoly helyett kézi szivattyúval, hordóból csapolják az üzem­anyagot a rimaszombati katonák. Csupán a la­kóépületek és a műhelyek felújítása évi 3-4 millió koronát emésztett fel. A szovjetek kivonulása után itt is végez­tek környezetvédelmi felméréseket, és talaj­szennyeződést természetesen itt is találtak, de korántsem olyan mértékűt, mint például Leit vagy Sliaé térségében. Ez talán azzal magyarázható, hogy Rimaszombatban csak szállító és gépjavító alakulatok állomásoztak a nem egészen húszhektáros területen. Jelen­leg rádiokémiai alakulat tanyázik a szovje­tek helyén. Parancsnokuk nehezen tudja el­képzelni, hogyan fért itt el a másfélezer szovjet katona, amikor a mostaniak harma- dannyian is szűkösen laknak. Igaz. ennek légfőbb oka az, hogy a laktanya egyik felújí­tott épületét, amely azelőtt szállásul, illetve irodahelyiségül szolgált, a hadsereg bérbe adta az oktatásügyi minisztériumnak, és most abban működik a két rimaszombati ma­gyar tannyelvű alapiskola egyike. * * * Az államkassza állapotának ismeretében nagyon valószínű, hogy a szovjet ezredek nyomait még a jövő évezredben is megtalál­juk Szlovákiában. GAÁL LÁSZLÓ RIPORT 1996. május 26. l/BSárrap

Next

/
Thumbnails
Contents