Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-05 / 18. szám
llBSÚrnap 1996. május 5. __________________________________ MŰVÉSZVILÁG D al szövegek és regények, novellák és színpadi drámák után ismét forgatókönyvet tett le az asztalra Bereményi Géza, a Legendárium, a Légköbméter, a Halmi, és a Kelet-nyugati pályaudvar ötvenéves írója. Első forgatókönyveit {A kedves szomszéd, Veri az ördög a feleségét, Megáll az idő, A nagy generáció) még Kézdi-Ko- vács Zsolt, András Ferenc és Gothár Péter kapta, 1989-től azonban ő maga viszi filmre írásait. A Tanítványok után forgatott Eldorádóval a legjobb európai film díját nyerte el. Harmadik filmje, a Turné óta a honfoglalásról szóló Levédiára készül. • Pénzszegény időket élünk. Ilyen nehéz helyzetben, mint manapság, filmrendezők talán még sosem voltak. Az Eldorádóért kapott Félix-díj mekkora segítséget jelenthet a Levédia anyagi hátterének megteremtéséhez?- Nagyot. Egy ilyen rangos, nemzetközi díjjal a hitele nő a rendezőnek. Már a forgatókönyvét is másképpen olvassák, és ami ugyancsak fontos: könnyebben jut pénzhez. A Levédia tervét több mint tíz esztendeje dédelgetem. • A Félix-díj óta hat év is eltelt már. Ennyi idő alatt a legfényesebb elismerés is „kihűl" egy kicsit.- Lehet, hogy kihűl, de az elévüléstől nem kell tartanom. A forgatáshoz szükséges pénz felét itthon szereztem meg, a másik feléhez pedig nyugat-európai partnereket kerestem, s találtam is már. Őket is érdekli a magyar honfoglalás témája. Kíváncsiak rá. Én ugyanis nem egy nagy magyar emlékművet szeretnék felépíteni, hanem egy izgalmas, lebilincselő, nagyszabású filmet forgatni. • Hol kezdi el a történetet? Mivel indít? Melyik szeletét vágja ki a messzi múltnak?- Elmondhatom akár a film legelső kockáját is. Kígyót üldöz egy sas. A kígyó a sorsot, a madár egy egész nemzetséget jelképez. Álmos családja az ősapjának tekintette a sast, ezért választottam ilyen nyitóképet. A film utolsó kockáján pedig a verec- kei szorosba beáramló tömeget látjuk, a hét törzset, amelyik elindul az új földre. A film fő témája mindenképpen ez lesz. Álmos meghal egy dombtetőn ülve, a tömeg pedig új hazát keres magának. Átélhető és hiteles filmet szeretnék készíteni, ezért úgy akarom lekötni a közönség érdeklődését, hogy egy személyről, Árpád apjáról, Álmosról szóljon a történet. S ez már meg is szabta a film stílusát, hiszen a születésétől a haláláig követnénk. A feljegyzések szerint Magyarország határában ölték meg rituálisan. így az ő élete jelképe is lehetne a honfoglalásnak. Fia, Árpád, a honfoglaló vezér csupán epizódszereplő lesz a filmben. • Mivel tudott „rendel teremteni” a témában? Mi alapján döntötte el, hogy mi illik bele és mi nem?- Attól a perctől fogva, hogy eldöntöttem, kinek az életére építem a cselekményt, szinte szakmunkának tűnt a forgatókönyv megírása. Rengeteget olvastam a témáról; régészek, néprajzkutatók és történészek álltak mellettem a munkában. A korabeli szokások és hagyományok, az etnográfiai adatok nagyon sokat segítettek a drámai események kidolgozásában. • Ön szerint milyen Álmos-képet alakít majd ki a film a nézők körében?- Álmos hős. Szeretném, ha a nagy esemény megtestesítője lenne. Hogy a hét törzsnek el kell hagynia eddigi szálláshelyét és hazáját, Levédiát, már gyerekkorában elhatározza, s az egész életét ennek a nagy álomnak rendeli alá. Mindent ezért tesz, és rengeteg akadályt kell leküzdenie. Álmos tehát rokonszenves hős. Mint minden ember, ő is követ el ügyetlenségeket, de egész életében készül valamire, s azt végre is hajtja. • Korábbi filmjeiből, írásaiból néző és olvasó egyértelműen arra következtethetett: Bereményi Gézát korunk embere, a mai magyar valóság érdekli. Ehhez képest elég messze nyúl most vissza a történelembe. Miért?- Nem könnyű erre válaszolni. Olyan régi a tervem, hogy az eredetét már nem is tudom pontosan megmondani. Röviden és tömören: én ezt nem mindennapi témának tartom. Elindul egy kis nép, otthagyja a régi hazáját és újat talál. Egy ilyen gondolatnak nem lehet ellenállni. S ha megnézzük Európát. most ugyanilyen népvándorlást látunk, mint régen. És épp ezáltal számíthatok külföldi partnerekre. Nyugat-Euró- pában is érzik a téma aktualitását. • Ennyire látványos, ennyire kalandos filmet úgysemforgatott még.- Lesz benne kaland is, igen. Álmos belső története azonban mindennél jobban izgat. Érdekes, titokzatos személynek képzelem őt, s a filmben ezt kell láthatóvá tennem. • Hol, milyen helyszíneken zajlik majd a forgatás?- Olyan országban szeretnék dolgozni, ahol a lakosság bizonyos fokig még mindig nomád életet él, így könnyebb lesz hiteles környezetet teremteni és korabeli jurtákat készíteni. Ha csak kosztümös, történelmi film születne, azzal nem lennék elégedett. Nekem annál sokkal több kell. Hiteles történet. És hitelességre törekszem a kosztümökben is. Azt szeretném, ha a nézők a lehető leggyorsabban beilleszkednének a történésbe. Mongóliában már tartottunk terepszemlét, az angol partner most Kínára hívta fel a figyelmemet. És nemcsak azért, mert Kína az utóbbi egy évben engedékenyebb és jobban hajlik a kopro- dukciós munkára, hanem mert fent, északon, Ujguri- ában, ahova Körösi Csorna Sándor is szeretett volna eljutni, sokkal hitelesebbek az arcok, mint a mongoloknál. Az ujgurok pontosan úgy néznek ki, mint az alföldi parasztemberek. Hihetetlen, de így van. S ők azt tanítják, hogy a magyarok rokonai. • Amióta Álmosnak él, színpadi dráma nem is foglalkoztatja?- A legjobbkor kérdezi. Miközben a honfoglaláshoz gyűjtöttem az anyagot, ráakadtam egy ezer évvel ezelőtti izlandi családtörténetre. Abból írtam színdarabot A jéghegyek lovagja címmel, s pár héttel ezelőtt a szolnoki Szigligeti Színházban meg is rendeztem. De ezek után már tényleg csak Álmosra figyelek. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Oláh Csaba felvétele) Bereményi Géza új filmre készül It Nem panaszkodhat. Igaz, soha nem volt elkényeztetett, szépfiús sztár, bálványozott közönségkedvenc. De mindig lélekpróbáló feladatokat kapott. Christopher Coppola, a híres rendező, Francis Ford Coppola unokaöccse, művésznevén Nicholas Cage összetett, bonyolult személyiségeket, figurákat keltett életre. „Számomra a színjátszás hitvallás. Önmegismerést szolgáló terápia... hozzásegít, hogy próbára tegyem az érzéseimet.” Kezdettől fogva élvezte és a mai napig élvezi az újságírók, a kritikusok és a szakma elismerését. Ezt előbb Arany Glóbusszal, most pedig a ^ legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar- jal adták tudtára. Az Elhagyni Las Vegast című filmben olyan hitelesen játszotta el egy delirium tre- mensben szenvedő idült alkoholista végnapjait, hogy az Amerikai Filmakadémia nagy öregei úgy gondolták, igazán megérdemel egy szobrocskátA KÍSÉRTET „Számunkra nagy meglepetés volt a fogadtatás - mondta a Guminak adott interjújában. - Felülmúlt minden várakozásunkat. Azt hiszem, manapság a közönség elég érett arra, hogy az ilyen »sötétebb« filmeket sem utasítsa el. Ma már nemcsak a hősökért megy be a moziba, az an- tihó'söket is el tudja fogadni. A kisemberek, a vesztesek, a lecsúszottak, a bajbajutottak, a szenvedők sorsára is odafigyel. Végül is mindegyikünknek van valamilyen hibája, baja, gyöngesége. Persze nem mindannyian jutunk el arra a tragikus pontra, amire Ben, a film főszereplője. Akit a halál sem riaszt vissza, illetve tántorít el az ivástól. S a szerelem sem ad neki erőt ahhoz, hogy letegye a poharat. A film szerelmi története meglehetősen szokatlan lőve story. Ben és Se- ra nem esküsznek örök hűséget, de igazán szeretik egymást, és elfogadják egymás hibáit és gyengéit anélkül, hogy mindenáron változtatni akarnának a másik életén. Ha Ben nem lenne alkoholista, bizonyára nem fogadná el Sera »foglalkozását«, aki egyébként prostituált. Bennek az alkohol segít abban, hogy felismerje azt, ami a látszat mögött van... az asszony lelkét, és ott tiszta érzésekre talál. De már nem bírja abbahagyni az ivást, mert szüksége van arra, hogy az alkohol átemelje őt egy másik világba. Én sem hagytam abba. Igaz, hogy nekem nincsnek problémáim az alkohollal, nem fogja tönkretenni az életemet, ahogy Bennek. Megiszom egy-két pohár bort vagy egy Martinit ebéd előtt, ennyi. De mindenképpen hatással volt rám az a valóság, amelyet a forgatás során megismertem. Sohasem gondoltam volna, hogy az alkohol ilyen erős »drog« lehet, hogy az ember ennyire befolyása alá kerülhet. Teljesen elborzadtam, amikor a szerepre készültem, és elolvastam néhány tudományos munkát a delirium tre- mensről. Elképesztett. Jonh O’Brien önéletrajzi regényéből készült a film. O’Brien egyébként két hónappal azután, hogy befejezte a regényt, főbe lőtte magát, így aztán a családja a regény minden szavát úgy értékeli, mint egy öngyilkosság leírását. A forgatásra eljöttek a hozzátartozói, az édesapja, az édesanyja és a felesége. Azt mondták, mintha kísértetet látnának, annyira hasonlítok rá. A karomon ugyanolyan óra volt, mint amilyet ő viselt, ugyanolyan kocsival érkeztem a forgatásra, mint amilyet ő is vezetett. Én ugyan nem hiszek a lélekvándorlásban, de ezek nagyon furcsa dolgok voltak... mintha így akart volna üzenni a túlvilágról. ” Nicolas Cage szerint a film azzal, hogy nem valamiféle megváltással, Ben gyógyulásával, ellenkezőleg, a halálával végződik, pozitívan hathat bárkire, aki hasonló cipőben jár, mint Ben. „Annak az embernek szerencséje lesz, aki bátorságot tud meríteni a filmből, félreteszi a poharat, és megpróbál kigyógyulni ebből a borzalomból. ” Rá egyébként ötéves fia, Wes van a legnagyobb hatással. „Ritkán látom, mert nincs velem. Édesanyjával, Christi- ne Fulton színésznővel él. Mégis, ha az embernek van egy gyereke, már másképp néz a világra. Kialakul benne, mint valami biológiai ösztön, hogy csak a gyereke a fontos, csak érte aggódik, és azért él, hogy mindent megadjon neki. Semmi sem lehet fontosabb a gyerekünknél. Most, ha tévét nézek, s látom, milyen rémségek történnek a világban, rosszul vagyok. Azelőtt, míg ő nem volt, az ilyesmi nem zavart, nem kavart fel ennyire. Különösen aggaszt, hogy Los Angelesben sok gyerek próbálja ki a drogokat, aztán egészen fiatal korban kerülnek függőségbe. Az iskola is felelős ezért. Azt hiszem az oktatási intézményekben sokkal jobban oda kellene figyelni a gyerekek személyiségére. ” Cage azok közé tartozik, akik nem szívesen beszélnek magánéletükről. Tavaly mégis kénytelen volt színt vallani. Házasságával szinte sokkolta a színésztársadalmat. Történt ugyanis, hogy a múlt évi Oscar-ünnepségen Kristen Zeng huszonegy éves fotómodellel jelent meg. Eddig a dolog rendben is lenne, hiszen Zeng kisasszonyról annak idején mindenki tudta, hogy a színész menyasszonya. A megdöbbenést aztán az váltotta ki, hogy egy héttel az ünnepség után Cage feleségül vette Patrícia Arquette színésznőt. Az újdonsült férj akkor azzal mentegetőzött, hogy egyáltalán nem elhamarkodott döntés alapján kötötték egymáshoz életüket. Kilenc évvel ezelőtt ugyanis megéltek már egy rövidke lőve storyt, s miután kapcsolatuk megszakadt, barátok maradtak. Aztán az esküvő előtt egy hónappal Patrícia ajánlotta fel, hogy házasodjanak össze. „Illetlenség lett volna a részemről, ha visszautasítom. Igent mondtam, mert ikerlelkek vagyunk. ” Most, egy évvel később egy kicsit másképp látja a dolgot: „Egybekelésünk olyanfajta házassághoz hasonlít, amelyet a szülők hoznak össze, a szülők akaratából jön létre, a fiatalok nem is ismerik egymást. Igen, mi is így házasodtunk, csak nem szülői kényszerre. Magunk határoztunk úgy, hogy előbb összeházasodunk, aztán megpróbáljuk kialakítani a mindkettőnknek megfelelő legideálisabb kapcsolatot, megtanulunk együtt élni, s közben majdcsak megjön a szerelem is. És boldogan élünk. ” (tallósi)
