Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-05 / 18. szám
l/HSarrap 1996. május 5. GYERMEKVILÁG A leg első gha- nai ember még a szabad ég alatt aludt, és ruhája sem volt. Bizony sokat szenvedett a hideg éjszakában, a sivatag kövein éppúgy, mint a szúrós elefántfűben. Egyszer találkozott Eneszivel, a pókkal. Az könnyedén lebegett egy pálmafa ágáról lecsüngve az önmaga által sodrott fonálon.- Mit csinálsz, Eneszi? - kérdezte a ghanai ember.- Fonalat készítek, ebből majd pompás hálót szövök, hurkolok magamnak.- Hogyan csinálod, Eneszi?- Láthatod, mindig körbemegyek, ide ugróm, oda ugróm, áthúzom, meghurkolom, és így tovább körbe-körbe. Erre az ember is felmászott a fára, mint Eneszi, letört vagy húsz erős Az okos pók G> GHÁNÁI MESE pálmaágat, és kerek vázat csinált belőle. Aztán a víz partján erős rostot, indát vágott, azokat jól összefonta, majd, ahogy Eneszitől látta, körbejárt a kunyhó váza körül, közben mondta:- Ide ugróm, oda ugróm, átfonom, hurkolom... így hurkolta meg szép kerekre. Mikor elkészült, elfáradt, bebújt hát a maga fonta otthonába, és elaludt a hűvösön. Amikor pedig kipihente magát, hívta a többi ghanait, férfiakat és nőket, megmutatta hajlékát, és elmondta, hogyan tanította meg a kunyhó készítésére Eneszi, az okos pók. Eneszinek tetszett az elismerés, és megszerette a ghanai embereket és asszonyokat, és megmutatta nekik, hogyan kell szőni, fonni. Azóta tudnak a legszebben szőni, fonni a ghanai asszonyok, és messze földön híresek tarkán fonott ruháik. Ámort Ágnes fordítása DÉNES GYÖRGY VERSEI Itt a tavasz, itt a nyár Itt a tavasz, itt a nyár, kakukkot a napsugár. Szól a kanász dudája, jókedvét kidudálja. Zizeg, suhog a füzes, minden bokor zöld süveg. Csigabiga araszol, nádi varangy karattyol. Itt a tavasz, itt a nyár, bohócvirág táncikál. Pinty csivog a rekettyén, farktollára ül a fény. Ha a szellő elered, búgnak a szillevelek. HÁRS LÁSZLÓ z4 ’uMytf&a&a, twtmete Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy játszótér, a játszótéren egy pad, a pádon két játék baba. Az egyik szürke, kopott rongybaba volt, tintával rajzolt orra már egészen elmosódott, de fonallal kivarrt szempillája vidáman tekintett a világba. A másik baba büszkén maga elé meredt, rózsaszín selyemruháját kényeskedve maga alá húzta, s csak ültek mindketten szótlanul. Mikor melléjük telepedtem a padra, véletlenül meglöktem a rongybabát, s az kissé nekidőlt kényes szomszédjának. No, látnotok, hallanotok kellett volna, mit művelt a selyemruhás! Apró száját nagyra tátotta, s porcelán nyelve peregni kezdett. Szidta a rongybabát, hogy bepiszkította újdonatúj ruháját, amely először van rajta. A rongybaba nem perlekedett, de vitézül állta a sarat, s kijelentette, hogy egyik baba olyan, mint a másik. A selyemruhás baba ezen még inkább felháborodott. Még hogy ő olyan lenne, mint a rongybaba! Ö, a legfinomabb, legdrágább alvóbaba! Ez sértés! Ez... ez... Most már sohasem derül ki többé, hogy mit akart még mondani, mert közbeszóltam. Azt ajánlottam, hogy mondják el mindketten életük történetét, akkor majd kiderül, melyikük különb. Az alvóbabát nem kellett kétszer kérni. Megigazította a selyemruháját, és rákezdte:- Az anyagot, amiből lettem, kibányászták a földből, elvittek a gyárba; ott megformálták a fejemet, befestették, kiégettek, onnan a babagyárba kerültem, ott beletették a fejembe a két szemet, a nyakamra erősítették a fejemet, ruhát varrtak nekem, s gyönyörűségesen felöltöztettek, aztán befektettek egy szép dobozba. Dobozostul kerültem a játékboltba, ahol megláttak, megvásároltak, és most itt vagyok. Biztattam a rongybabát, hogy most már ő következik. Előbb szabódott, hogy az ő története nincs fele olyan érdekes sem, de azután mégiscsak elmesélte:- Én bizony nem voltam mindig baba. Valamikor mint jó meleg télikabát kezdtem a pályafutásomat. Ilike - ő a mostani gazdám - papája hordott, és én melengettem. De elkezdtem kopni, foszladozni, hiába tagadnám, így volt. Még ki is lyukadtam. Akkor megkurtítottak, s amolyan bekecsféle lett belőlem. De abból is kikoptam egy idő múlva. Akkor még jobban megkurtítottak, s átalakítottak Ilike számára. Most már őt védelmeztem a tél hidegétől. De Ilike gyorsan nőtt, mint a fűszál a réten eső után. így őt sem szolgálhattam sokáig, mert kinőtt. Akkor rövid időre portörlő lett belőlem. Az is szép mesterség. mert az volt a dolgom, hogy tisztán tartsam Ilikéék otthonát. Egy nap elveszett Ilike szép alvóbabája. A kislány mamája akkor gondolt egyet, kimosott engem, kettéhasított, a testvérem portörlő maradt, engem pedig Ilike mamájának ügyes ujjai babává varázsoltak. Azóta baba vagyok, rongybaba, és nagyon szeretjük egymást Ilikével. Csak azon veszekedünk néha, hogy én szeretem-e jobban őt, vagy ő szeret-e jobban engem. Eddig tartott a rongybaba története. S a valódi alvóbaba szemében egy könnycseppet pillantottam meg.- Bocsáss meg - mondta a rongybabának -, a helyemben te is ugyanezt tetted volna. Egész biztosan. Én pedig azt mondtam:- Az előbb veszekedtetek, most meg egymást dicséritek, a magatok rovására. Ennek semmi értelme. Egyformán kedvesek vagytok nekem. Igaz, az egyik kicsit szebb, de a másik egy kicsit jobb. Az lesz a legokosabb, ha szépen összeölelkeztek. Megfogadták a szavamat. És talán még most is ott ülnek a ligeti pádon összeölelkezve, ha ugyan azóta haza nem vitték őket. Rácz Noémi illusztrációi Pettyes gőte napozgat, kos fut, pulik csaholnak. Sikló sáson siklik át, viszi az ég harmatát. Itt a tavasz, itt a nyár. kormos tücsök komyikál. Lila égen gyertya ég, száll a felhő- buborék. Fű között a tőzike nézi, hol az őzike. Itt a tavasz, itt a nyár, csicsereg a napsugár. Zsenge még a makkalap, bóbiskol az iszalag. Mennyi pimpó, sárga pötty, cinéért ringat a bürök. Sár van, sár van, virág nyílt a sárban, a kikerics, kankalin csupa napfény, csupa csín. Hát a gyík, hát a gyík? Kihever a kőre. Rá-rápotyorog a fény a téltemetőre. Zöld szeplő a bokron is, hajt a rózsabokor is, felkötik a tarisznyát s útra kelnek a csigák. Valami kóbor rigó próbálja a sípját, hűvös szellő zöngicsél, fúzfaágat ringat. Kislány jön az ösvényen, szedi a virágot, rebbenő szösz-hajában sütnek a gyémántok. Sok-sok álarcot látsz a három képen, de csak egy olyat, a- mely mind a három négyzetben előfordul. Megtalálod-e, melyik az? Nos? MEGFEJTÉS Az április 14-ei számunkban közölt feladat megfejtése: az I-vel jelölt fésű, mert a fésűnek fogai vannak. Nyertesek: Bácskái Klárika. Boly; Hulitka Ödön, Vecseklő, Bittér Éva, Bá- torkeszi; Bosternák Zoltán, Kürt; Brutovszky Gabriella. Rozsnyó.
