Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-05 / 18. szám

l/HSarrap 1996. május 5. GYERMEKVILÁG A leg első gha- nai ember még a sza­bad ég alatt aludt, és ruhája sem volt. Bizony sokat szen­vedett a hideg éj­szakában, a sivatag kövein éppúgy, mint a szúrós ele­fántfűben. Egyszer találko­zott Eneszivel, a pókkal. Az könnye­dén lebegett egy pálmafa ágáról le­csüngve az önmaga által sodrott foná­lon.- Mit csinálsz, Eneszi? - kérdezte a ghanai ember.- Fonalat készí­tek, ebből majd pompás hálót szö­vök, hurkolok ma­gamnak.- Hogyan csiná­lod, Eneszi?- Láthatod, min­dig körbemegyek, ide ugróm, oda ug­róm, áthúzom, meghurkolom, és így tovább körbe-körbe. Erre az ember is felmászott a fára, mint Eneszi, letört vagy húsz erős Az okos pók G> GHÁNÁI MESE pálmaágat, és kerek vázat csinált belőle. Aztán a víz partján erős ros­tot, indát vágott, azokat jól összefon­ta, majd, ahogy Eneszitől látta, kör­bejárt a kunyhó vá­za körül, közben mondta:- Ide ugróm, oda ugróm, átfonom, hurkolom... így hurkolta meg szép kerekre. Mi­kor elkészült, elfá­radt, bebújt hát a maga fonta ottho­nába, és elaludt a hűvösön. Amikor pedig ki­pihente magát, hívta a többi ghanait, fér­fiakat és nőket, megmutatta hajlé­kát, és elmondta, hogyan tanította meg a kunyhó ké­szítésére Eneszi, az okos pók. Eneszinek tetszett az elismerés, és meg­szerette a ghanai em­bereket és asszonyo­kat, és megmutatta nekik, hogyan kell szőni, fonni. Azóta tudnak a legszebben szőni, fonni a ghanai asszonyok, és messze földön híresek tarkán fonott ruháik. Ámort Ágnes fordítása DÉNES GYÖRGY VERSEI Itt a tavasz, itt a nyár Itt a tavasz, itt a nyár, kakukkot a napsugár. Szól a kanász dudája, jókedvét ki­dudálja. Zizeg, suhog a füzes, minden bokor zöld süveg. Csigabiga araszol, nádi varangy karattyol. Itt a tavasz, itt a nyár, bohócvirág táncikál. Pinty csivog a rekettyén, farktollára ül a fény. Ha a szellő elered, búgnak a szil­levelek. HÁRS LÁSZLÓ z4 ’uMytf&a&a, twtmete Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy játszótér, a játszótéren egy pad, a pádon két játék baba. Az egyik szürke, kopott rongybaba volt, tintával rajzolt orra már egészen elmosódott, de fonallal kivarrt szempillája vidáman tekintett a világba. A másik baba büszkén maga elé meredt, rózsaszín selyemruháját kényeskedve maga alá húzta, s csak ültek mindketten szótla­nul. Mikor melléjük telepedtem a padra, véletlenül meglöktem a rongybabát, s az kissé nekidőlt kényes szomszédjának. No, látnotok, hallanotok kellett volna, mit művelt a selyemruhás! Apró száját nagyra tátotta, s porcelán nyelve peregni kezdett. Szidta a rongybabát, hogy bepiszkította újdonatúj ruháját, amely először van rajta. A rongybaba nem perlekedett, de vitézül állta a sarat, s kijelen­tette, hogy egyik baba olyan, mint a másik. A selyemruhás baba ezen még inkább fel­háborodott. Még hogy ő olyan lenne, mint a rongybaba! Ö, a legfinomabb, legdrágább al­vóbaba! Ez sértés! Ez... ez... Most már sohasem derül ki többé, hogy mit akart még mondani, mert közbeszóltam. Azt ajánlottam, hogy mondják el mindket­ten életük történetét, akkor majd kiderül, melyikük különb. Az alvóbabát nem kellett kétszer kérni. Megigazította a selyemruhá­ját, és rákezdte:- Az anyagot, amiből lettem, kibányászták a földből, elvittek a gyárba; ott megformálták a fejemet, befestették, kiégettek, onnan a ba­bagyárba kerültem, ott beletették a fejembe a két szemet, a nyakamra erősítették a feje­met, ruhát varrtak nekem, s gyönyörűsége­sen felöltöztettek, aztán befektettek egy szép dobozba. Dobozostul kerültem a játék­boltba, ahol megláttak, megvásároltak, és most itt vagyok. Biztattam a rongybabát, hogy most már ő következik. Előbb szabódott, hogy az ő története nincs fele olyan érdekes sem, de azután mégiscsak elmesélte:- Én bizony nem voltam mindig baba. Valamikor mint jó meleg télikabát kezdtem a pályafutásomat. Ilike - ő a mostani gazdám - papája hordott, és én melengettem. De elkezdtem kopni, foszladozni, hiába tagadnám, így volt. Még ki is lyu­kadtam. Akkor megkurtítottak, s amolyan bekecsféle lett belőlem. De abból is kikoptam egy idő múlva. Akkor még job­ban megkurtítottak, s átalakítottak Ilike számára. Most már őt védelmeztem a tél hidegétől. De Ilike gyorsan nőtt, mint a fűszál a réten eső után. így őt sem szolgálhattam sokáig, mert kinőtt. Akkor rövid időre portörlő lett belőlem. Az is szép mes­terség. mert az volt a dolgom, hogy tisztán tartsam Ilikéék ott­honát. Egy nap elveszett Ilike szép alvóbabája. A kislány ma­mája akkor gondolt egyet, kimosott engem, kettéhasított, a testvérem portörlő maradt, engem pedig Ilike mamájának ügyes ujjai babává varázsoltak. Azóta baba vagyok, rongyba­ba, és nagyon szeretjük egymást Ilikével. Csak azon veszeke­dünk néha, hogy én szeretem-e jobban őt, vagy ő szeret-e job­ban engem. Eddig tartott a rongybaba története. S a valódi alvóbaba szemében egy könnycseppet pillantot­tam meg.- Bocsáss meg - mondta a rongybabának -, a helyemben te is ugyanezt tetted volna. Egész biztosan. Én pedig azt mondtam:- Az előbb veszekedtetek, most meg egymást dicséritek, a magatok rovására. Ennek semmi értelme. Egyformán kedve­sek vagytok nekem. Igaz, az egyik kicsit szebb, de a másik egy kicsit jobb. Az lesz a legokosabb, ha szépen összeölelkeztek. Megfogadták a szavamat. És talán még most is ott ülnek a ligeti pádon összeölelkezve, ha ugyan azóta haza nem vitték őket. Rácz Noémi illusztrációi Pettyes gőte napozgat, kos fut, pulik csaholnak. Sikló sáson siklik át, viszi az ég harmatát. Itt a tavasz, itt a nyár. kormos tücsök komyikál. Lila égen gyertya ég, száll a felhő- buborék. Fű között a tőzike nézi, hol az őzike. Itt a tavasz, itt a nyár, csicsereg a napsugár. Zsenge még a makkalap, bóbiskol az iszalag. Mennyi pimpó, sárga pötty, cinéért ringat a bürök. Sár van, sár van, virág nyílt a sárban, a kikerics, kankalin csupa napfény, csupa csín. Hát a gyík, hát a gyík? Kihever a kőre. Rá-rápotyorog a fény a téltemetőre. Zöld szeplő a bokron is, hajt a rózsabokor is, felkötik a tarisznyát s útra kelnek a csigák. Valami kóbor rigó próbálja a sípját, hűvös szellő zöngicsél, fúzfaágat ringat. Kislány jön az ösvényen, szedi a virágot, rebbenő szösz-hajában sütnek a gyémántok. Sok-sok álarcot látsz a három képen, de csak egy olyat, a- mely mind a három négyzet­ben előfordul. Megtalálod-e, melyik az? Nos? MEGFEJTÉS Az április 14-ei szá­munkban közölt feladat megfejtése: az I-vel jelölt fésű, mert a fésűnek fogai vannak. Nyertesek: Bácskái Klári­ka. Boly; Hulitka Ödön, Vecseklő, Bittér Éva, Bá- torkeszi; Bosternák Zol­tán, Kürt; Brutovszky Gabriella. Rozsnyó.

Next

/
Thumbnails
Contents