Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-28 / 17. szám
A virágokat általában kisebb cserépből nagyobbá, vagy ládába, virágágyból cserépbe, cserépből virágágyba kell átültetni. Ha cserepestől „ültetjük ki” őket, akkor kisüllyesztést végzünk. Mivel az átültetés a növény számára mindig nagy megrázkódtatást jelent, ezért azt nagy körültekintéssel kell végeznünk. A műveletnél ügyeljünk rá, hogy közben minél kevesebb hajszálgyökér szakadjon meg, s vigyázzunk a gyökér végén lévő tenyészkúpokra is. Jegyezzük meg: nyáron, nagy melegben, napon lévő növényeket ne ültessünk át. Ha virágzásban lévő növényeket kell átültetnünk (azt is lehet!), akkor azt vagy korán reggel, vagy naplemente után végezzük el. A talajból kivett növény gyökereinek nem szabad beszáradnia, ezért az átültetést ne szakítsuk félbe, ugyanis a hajszálgyökerek sejtjei gyorsan pusztulnak. A virágföld az átültetés idején legyen nyirkos tapintású, de ne legyen sáros, túl vizes. A szobanövényeket tavasszal ültetjük át, mikor a növények már élén- kebb élettevékenységet fejtenek ki. Ma az agyagcserepek mellett egyre terjednek a műanyag cserepek. Ezek olcsóbbak, könnyebbek és ha óvakodunk a túlöntözéstől, akkor épp olyan jók, mint az égetett agyagcserepek. A jó virágföld sötét színű és akkor sem lehet ragadós „gombócot” gyúrni belőle, ha jól megöntözzük. Másik ismertetőjele, hogy az öntözővizet egyenletesen, egyszerre szívja be. Az új virágföldet az átültetés előtt kézzel morzsoljuk át. A cserép, amelybe ültetni fogunk, legyen tiszta, s az alján lévő lyukat kisebb cserépdarabbal vagy lapos kaviccsal takarjuk le. Erre tehetünk 1-2 cm vastagságban durvább homokot, majd ezt fedjük be egy réteg földdel. Az új agyagcserepeket több órán át áztassuk vízben, hogy a pórusai megteljenek. így az ültetés után a talajból nem von el nedvességet. MIKLÓS DÉNES kertészmérnök Csemetetelepítés, tavaszi ápolás Az idén a természet 2-3 héttel megkésett, ezért a kerti munkálatokkal is késésben vagyunk. Azok, akik még nem ültették el a gyümölcsfa-csemetéket, minden kockázat nélkül május 5-ig, sőt 10-ig megtehetik. Ugyanez érvényes a szőlőre is. A lyukakat, ahová a gyümölcsfacsemetéket, szőlővesszőt ki szeretnénk ültetni, 50 x 50 x 50 cm-esre ássuk; a szőlőnek kisebb 40 x 40 x 40 cm-esek is megfelelnek. Ásáskor egy ásónyomnyi feltalajt tegyünk a lyuk jobb oldalára, a többit pedig a balra. Az ültetés előtt a gödör aljára tegyünk 5 cm-nyi komposz- tot, vagy jól érett istállótrágyát, s ezt fedjük el ugyanilyen vastagságban földdel. Vigyázzunk a tyúktrágyával, mert ez túl sok nitrogént tartalmaz és esetleg elpusztítja a szőlő- vagy facsemetét. Az ültetés előtt 10-12 órán át ajánlatos a csemeték gyökereit vízben áztatni. A szőlő gyökereit ne metsszük vissza, a facsemetékét azonban igen. Hasznos, ha közvetlenül az ültetés előtt a gyökereket híg, kásaszerű földbe mártjuk. A gyümölcsfákat pirosbimbós állapotban, a bimbólyukasztó bogár ellen, 01%-os Bi 58-cal permetezzük le. Ehhez adjunk Sulikol K-t (1%-os oldatban), amely a gombák ellen nyújt kiváló védelmet. A levélfodrosodás ellen az őszibaracknál Plibaritot vagy Kuprikolt használjunk, 1%-os töménységben. Ugyanezeket alkalmazhatjuk varasodás ellen az almafáknál is. Az elvirágzás után egy héttel a gombás eredetű betegségek ellen pl. Fosdrin (0,1%) +Dithane (0,2%) szerekkel védekezhetünk. A szőlő nagyon kényes a párás időjárásra, ezért amikor a levelei hajtani kezdenek, azonnal kezeljük Perszin 0,2-0,3 vagy Rubigan 0,03%-os oldatával. Az új ültetvényeket gyengébb oldattal, s nagyon óvatosan kezeljük. MOLNÁR FERENC A RÓZSA ÜVEGHÁZI TERMESZTÉSE I. Az üvegházban a rózsa vízigénye részben a hőmérséklet függvénye, részben pedig a hajtások képződésének és mennyiségének a viszonyától függ. Vízigénye nyáron a legnagyobb, tavasszal kisebb, az ősszel még kevesebb, télen pedig nem kell öntözni. A víz kijuttatásánál legelőnyösebb, ha az árasztásos módszert alkalmazzuk, mert így a levelei nem lesznek vizesek, s így rajtuk nem telepednek meg a parazita gombák. A rózsa humuszos, jó szerkezetű talajt igényel, amely jó fizikai tulajdonságokkal, például vízáteresztő-képességgel rendelkezik. A talaj megfelelő pH-értéke 5,5-6,5 között van. Magasabb pH-értéknél (ha az a lúgosság felé tolódik el) hegyvidéki tőzeget keverjünk a talajba. Abban az esetben, ha a talaj túlságosan savanyú (alacsony a pH) mésznittrogénnel emelhetjük a pH-értéket. Közben azonban vigyáznunk kell a talaj sótartalmára, ezért a foszfortartalmú műtrágyákon kívül mást ne alkalmazzunk. A nyugalmi időszak végén az ágyúsokba érett istállótrágyát dolgozzunk be. A szerves trágyák közül nagyon jó hatásfokkal hasznosíthatjuk a tyúktrágyát, amelyet előbb hegyvidéki tőzeggel kell kevernünk. A rózsa tápanyag-igényes növény, s ezt a tavaszi indításnál figyelembe kell vennünk. Az év folyamán azonban a tápanyagutánpótlást csökkenthetjük. A vegetációs időszak befejeztével, az ősz végén, mikor egyre kevesebb a fény, a talajba juttatott nitrogén mennyiségét is csökkentenünk kell. Tavasszal a mikroelemek (vas, mangán, magnézium) hiánya okozhat problémát. Súlyos esetekben ez kloró- zishoz vezet. A klorózist Klorofennel, szerves vasvegyület árasztásos beöntésével és a pH-ér- ték csökkentésével gyógyíthatjuk. A rózsa érzékeny a klórra, ezért nem ajánlatos vezetékes („városi”) vízzel öntözni. Ne használjunk olyan műtrágyát sem, amelyben a hatóanyag klórhoz kötött. A legalkalmasabbak az olyak tápok, amelyek maradék nélkül elszívódnak. Örök érvényű szabály, hogy a tápanyagutánpótlásnak folyamatosnak kell lennie. Tavasszal és nyáron gyakrabban pótoljuk a tápanyagokat. Ősszel és télen szükségtelen a trágyázás. OLGYAY EDE agrármérnök Táplálékunkkal naponta nitrátok kerülnek a szevezetünk- be. Nitrátokat tartalmaz kisebb mértékben a kenyér, a víz, a tej, a hús, de legtöbbet a zöldségek. A termőföld ki- sebb-nagyobb mértékben mindig tartalmaz nitrátokat is, ezt a mennyiséget nagyban növelhetjük a tápanyagutánpótlás révén, függetlenül attól, hogy szerves-, illetve műtrágyát használunk e célra. A talajból a nitrátok felszívódnak a növényekbe, a zöldségbe, a gabonafélékbe és a takarmányokba. így jutnak el a liszten keresztül a kenyérbe, a takarmányok által pedig az állatok húsába és a tejbe. Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) ajánlása szerint az 1 kg testsúlyra megengedett napi nitrátmennyiségnek nem szabadna túllépnie az 5 mg-ot. Tehát egy 60 kg testsúlyú ember számára ez 300 mg nitrátmennyiségnek felel meg. Mivel már az ivóvízzel is jutnak szervezetünkbe nitrátok, nagy figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy a számunkra legnagyob nitrátmennyiséget tartalmazó zöldségekben a lehető legkisebbre csökkentsük azok mennyiségét. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha nem használunk több műtrágyát vagy szervestrágyát, mint amire éppen szüksége van a növényeknek. Miért veszélyesek számunkra a nitrátok? A kutatások egyértelműen kimutatták, ha sok nitrát kerül a szervezetünkbe, akkor a vérbe jutva lekötik a hemoglobinban, azaz vörösvérsejtekben található vasat, s így a vörösvérsej- tek egy része már nem képes oxigént szállítani a tüdőnkből testünk sejtjeihez. így kialakul az ún. methemoglobiné- mia, ami fulladással járhat. Ez az állapot legveszélyesebb a csecsemőkre, kisgyerekekre, mivel egyrészt nagyon kicsi a testsúlyuk, másrészt a szervezetükben még nincsenek kialakulva a megfelelő védőmechanizmusok, melyekkel ezt a mérgezést kivédenék. Ezért nem szabad a csecsemőknek, kisgyerekeknek kivizsgálatlan zöldséget adnunk, mert ez komolyan veszélyeztetheti a gyerekek egészségét. Ha nagyon sok nitrát kerül a szervezetünkbe, ezek egy része átalakulhat még veszélyesebb nitritekké. Ezek a nitritek az emésztés során reagálnak a húsban, tojásban található aminokkal, s így keletkeznek a nitrózaminok, amelyek már kis mennyiségben is rákkeltő hatásúak. Ezek a nitrózaminok sajnos előfordulhatnak már a zöldségekben is, főleg akkor, ha azok sok nitrátot tartalmaznak és a szedés után hosszabb ideig meleg helyen voltak tárolva. Arra kell tehát törekednünk, hogy a zöldségek a lehető legkisebb mennyiségben tartalmazzák a nitrátokat, s így azok káros hatása minél kisebb mértékben nyilvánuljon meg. ( Folytatjuk) NAGY LÁSZLÓ A C-l-39 Fj paprika sárgás-fehér, édes termést hoz, melynek tömege eléri a 60-70 grammot; foly - tonnövő, felálló típus, amely a dohánymozaik-ví- rus okozta fertőzéssel szemben is ellenálló. Fajtaajánlat - a Rekord sárgarépafajta hosszú, tompa gyökerű, szabadföldi, 140-150 napos tenyészidejű; ipari felhasználásra, tárolásra egyaránt alkalmas.. NÉLKÜLÖZHETETLEN MIKROELEM A BOR A bőr olyan eszenciális mikroelem, amelynek hiánya csökkenti a növényi termékek minőségét és mennyiségét. Gyakran tapasztalható a borhiány könnyű homok- és vályogtalajokon, valamint ott, ahol kissé lúgos a vegyhatás. A bőr felve- hetőségének csökkenésében közrejátszik a túlmeszezés is, ui. 7,2 pH fölött minimális a bór felvehetősége a talajoldatból. A talaj bór- szolgáltató képessége nem folyamatos a te- nyészidő alatt, különösen rossz nyáron, hosszan tartó hőség idején. Ekkor a bórérzé- keny növényeken (répafélék, dinnye, uborka) átmeneti bórhiány léphet fel. Jellegzetesek a bórhiány tünetei: rendellenes, csökött növekedés, a tenyészcsúcs pusztulása, a szövetek szétesése, a karfiol barnarothadása, a répa szívrothadása, a dohány csúcsszáradása, berepedezett, barna, varas felületek az almán és a paradicsomon, steril kalászok a gabonaféléken, laza, madár- kás fürtök a szőlőn. A bornak fontos a szerepe a sejtszerkezet és a növényen belüli szénhidrát-szállítás szabályozásában, a sejtosztódásban, a megter- mékenyülésben és a termésképzésben; hatással van a növények légzésére. Ha a növény elegendő borhoz jut, csekély vízellátottság esetén kevesebbet párologtat, ezáltal jobban tűri a szárazságot. Éghajlati viszonyaink között a tenyé- szidőben csak időszakosan lép fel a bórhiány. Megszüntetésére legalkalmasabb módszer a levéltrágyázás, amelyhez a Damisol bór permettrágyát ajánljuk. Ez a készítmény nem tartalmaz hormonokat és káros sókat, pl. nátriumot. A termésképződés fokozására is használható a Damisol bór permettrágya. Megfelelő mennyiségű bór jelenléte ui. javítja a virágok termékenyülési hajlamát. A képződött és a bibében jelenlévő cukorborátok segítik a pollentömlő fejlődését és így elősegítik a meg- termékenyülést. A gyümölcsösökben két időszakban érdemes permetezni vele. Szüret után az almát, a csonthéjasokat és a bogyósokat; á hatékony kezelés feltétele ilyenkor az egészséges, aktív lombfelület. Virágzás idején a pirosbimbós állapotból a sziromhullás kezdetéig permetezzük az almát és a virágzás kezdetétől a sziromhullás kezdetéig a csonthéjasokat. A szőlőben a virágzás előtt közvetlenül, s a fürt kötődése után adagoljunk bőrt. A burgonyánál is növelhető a hozam, a teljes virágzás előtt 10 nappal és a közvetlenül a virágzás után végzett bór- permetezéssel. Az uborka és a paradicsom terméskötődésének javítására az első virágbimbók megjelenésekor adagoljunk bőrt a növényeknek, a karfiolnak pedig a fejesedés kezdetén, hogy tömött, fehér legyen a virág. Tartósak, nagyok, szép színűek lesznek a dísznövények virágai, ha bimbós kortól kezeljük azokat. Kertészet és Szőlészet HÁZUNK TÁJA 1996. április 28. IiBSÉmap
