Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-28 / 17. szám
ÜBSŰmap 1996. április 28._____________________________________________________ _____________________________________________________ MŰVÉSZVILÁG Má r a velencei fesztiválon meg- jósolták, hogy Mel Gibson ren- dezése, A rettenthetetlen nem kis ovációra számíthat. A közönségsiker csakhamar be is jött. A keményszívű skót szabadságharcos, William Wal- lace alakja megdobogtatta a szíveket. A hódításhoz persze hozzájárult a szerelem is, amely egyik fő motívuma ennek a mozgalmas harci nagyjelenetekre épülő történelmi tablónak. A szerelem, amely a film hősét, a Skócia függetlenségéért harcoló Wallace-t (maga Mel Gibson játssza) feleségéhez, Murronhoz fűzte, aki szintén tragikusan végezte, az angolok megölték a harcban. A kedvező közönségfogadtatást aztán szakmai elismerés követte. Az Amerikai Filmakadémia a legjobb filmért és a legjobb rendezésért Mel Gibsonnak ítélte az Oscar-szobrocskát. A Gioia riportere elsősorban erről a filmjéről faggatta a színész-rendezőt.- Mi késztette arra, hogy történelmi filmet forgasson? • Gyermekkoromban imádtam Humph- rey Bogart romantikus szerelmi kalandjait. De ugyanúgy szerettem az ötvenes évek történelmi nagyeposzait, az olyan filmeket, amelyek legendává vált hős férfiak életét mutatták be. Például Spartacus hőstetteit. Ámulatba ejtett azoknak a mitikus életű férfiaknak az alakja, akik egész életükben nemes célért küzdöttek, és mindennél fontosabb volt számukra az eszme, amelyben hittek. Azért választottam William Wallace-t, mert ugyanolyan univerzális, egytemes személyisége, alakja az emberiség történelmének, mint Jézus Krisztus, Spartacus, Robin Hood, Che Guevara... akik kiálltak és vásárra vitték a bőrüket a szak rettenthetetlen Neves szülők erős szellemi közege formálta gyerekkorától fogva. Sara Sándor filmrendező és Szegedi Erika, a Vígszínház színésznőjének lánya tudásával és érdeklődési körével ámulatba is ejtett sokakat. Matematikából és biológiából jeleskedett, miközben néprajzzal foglalkozott, táncolt és énekelt, cigányul és japánul tanult. Sok minden vonzotta, csak egyvalami nem: a színészi pálya. A filmrendezést viszont ő maga választotta. Ez idáig két kisjátékfilmjét láthatta a közönség. Az Üveges a mennyországban című Kornis Mihály-írás alapján született Minden úgy van, ahogy van-1 1994-ben forgatta. (Pista apáék az Úristennel vacsoráznak, akit Tóth Gábornak hívnak és maszek üveges.) Tavaly Ez van, Azarel címmel Pap Károly novelláját ültette át filmre. (Azarel, az egyéni felfogású kiskölyök saját törvényei szerint szeretne élni, s ehhez igazítaná az egész világot.) Sára Júlia huszonkét éves. Diplomafilmjére készül a főiskolán. „Velem mindig történik valami - mondja. - Botrány, őrület, kaland... van miből válogatnom.” Páncél alatt „Rettenetesen büszke vagyok a szüléimre, hiszen nagyszerű emberek, de rengeteg sok gonddal kell megküzdenem velük kapcsolatosan. Segítséget, impulzusokat kaptam tőlük anélkül, hogy észrevettem volna, hatalmas szellemi örökséget, de amióta ezt a pályát választottam, folyamatosan érzem, mekkora nehézségek kísérnek. Az örökös összehasonlításokkal számolnom kellett és számolok is, amíg élek, csak a hántások érnek váratlanul. Apám közéleti szerepe miatt gyakran támadnak. Ha van egy doboz, amelyen az ő neve áll, biztos, hogy engem is ugyanabba raknak. Pedig annyira mások vagyunk! Szinte mindenről különbözőképpen gondolkozunk. Nagyon sokan hiszik, hogy nekem olyan könnyű... ja persze, a Sára lánya... én meg köveket cipelek a hátamon. Nekem mindenért hétszeresen kellett megküzdenem, noha tudvalevő: a művészetben nincs protekció. Amit felteszek a vászonra, az másképp jön létre. Az első filmemről is azt hitték, hogy apám keze volt benne. Meg hogy a Duna Televíziótól kaptuk a pénzt. Nem akarok erről beszélni, úgy megelégeltem már, hogy nem is érdekel, ki mire gondol ez ügyben. Páncélt növesztettem. Rinocérosz- páncélt.” Miriggyel az ideglclinilcán „Engem minden érdekel, aminek köze van az emberhez. A ki miben más is régóta foglalkoztat. Tiszta magyarnak lenni Közép-Európában, ahol annak idején törökök rohangáltak, szerintem utópia. Cigány barátaimat a néptáncnak köszönhetem. Oláh Mara, a naiv festő legkedvesebb barátnőim egyike, Szentand- rássy Istvánhoz szinte hetente feljárok, Lorca cigányrománcai alapján tizenöt perces filmet készítettem, s szeretnék majd egyszer cigányme- sefilmet is forgatni. A japán nyelvet tizenkét évesen kezdtem el tanulni. A színházkultúrájuk érdekelt; csak úgy faltam az ezzel kapcsolatos könyveket. Második gimnazistaként az abszurd műfaj felé fordultam. Harmincoldalas szakdolgozatot írtam a kelet- és nyugat-európai abszurd dráma különbözőségeiről. A biológia mellett a lélektan és a pszichiátria is érdekel. A pszichiáterekre mindig irigykedve néztem. Nagyon tetszik a munkájuk. A lipót- mezei klinikán már én is dolgoztam egyszer. A Csongor és Tündéi rendeztem meg az ottani betegekkel. Nem a zárt osztályon, hanem a rehabilitációson. Szüreti bálra készültek a betegek és a doktornő arra kért, csináljunk egy színjátszó csoportot, az sokat segítene rajtuk. Ök egy Freud-darabot akartak elővenni, én Vörösmarty verses drámáját választottam. A hely is ezt kívánta. Mesés szegleteket találtunk a kertben, felmehettünk a padlásra, az egész épület olyan furcsa hangulatot árasztott... Annyira jól éreztük magunkat, hogy elmondani nem tudom. Pedig nagyon nehéz a darab nyelvezete, és a betegek kiszámíthatatlanok voltak. Három nap alatt fel is vettük az összes jelenetet; ez lett akkor a félévi vizsgafilmem. Amikor bejelentettem a főiskolán, hogy én ezt szeretném megcsinálni, az egész tanári kar padlót fogott. Azt mondták: ilyen nem létezik. Létezett. Én nem ismerek lehetetlent. Bereményi Géza jegyezte meg egyszer, hogy olyan vagyok, mint a tank. Ha én a fejembe veszek valamit, meg nem állít semmi. És igaza volt. Ilyen szempontból nem lesznek gondjaim soha. Bár a forgatás előtti este, az idegklinikán, megrémültem egy kicsit. Volt ugyanis, aki akkor kezdte el betűzni a szöveget. Másnap mégis megtörtént a csoda. Minden beteg remekül szerepelt. Helyzetgyakorlatokat csináltunk, de nagyon mélyről jöttek az érzelmek. Az egyik szereplő Vörösmarty-szö- veget mondott, a másik a magáét, ami épp akkor, abban a szituációban az eszébe jutott. A Mirigyet alakító nő például hátborzongató dolgokat produkált. Olyan szövegeket mondott, hogy olyat írni sem lehet. Az operatőr annyira elképedt, hogy kamerával a kezében lebukfencezett a dombról. Mirigy meg csak állt, és folytatta a szöveget.” Apa győz „Színészi ambícióim nem voltak soha. Nem szeretek szerepelni. Nyomulni sem. Az ilyen lehetőségek elől mindig elsuttyogok. A filmkészítésben viszont a jelmeztől- a díszletig minden érdekel. Én vagyok a berendezők réme, mert az utolsó kanalat is szeretem magam kiválasztani. Szakmai tudásom jelentős részét főiskolai osztályfőnökömtől, Herskó Jánostól kaptam. A Svéd Filmakadémia rektori állását hagyta ott a mi kedvünkért. Fantasztikus pedagógus. Imádom. Tűzbe mennék érte. A lehető legjobb viszonyban vagyunk. Hajnali fél négykor is képes lenne ki- ugrani az ágyból, ha a segítségét kérném. Ezerszázalékos fűtöttséggel és hatalmas lélekkel áll mellettünk. A jövőnket természetesen magunknak kell megoldanunk. Ez a legnehezebb feladat, amely előttem áll. Mert miből tud megélni egy filmes? Ha tévézik. A Duna Televízió apám munkahelye, oda menni nem akarok. A Magyar Televízióba nem is tudom, hogyan lehet bejutni. De ha sikerül, nyilván ott is lesznek olyanok, akiknek előítéleteik vannak. A csatát ott sem úszom meg. Ezzel szembe kell néznem. Erő mindenesetre van bennem. Ha első látásra nem megy valami, én akkor is próbálkozom. Hátha mégis. Mások kedvéért nem szoktam feladni semmit. Most a diplomafilmemre készülök. A Kor- nis-trilógia második részét, a Jézuskát későbbre hagyom. Előbb a harmadik novellából csinálok filmet. Apa győz a címe. Elég szürreális a történet. Apa elmegy a Corvinba endéká turmixgépet vásárolni. Protekcióval félretették neki. Apa boldog. Még az sem veszi el a kedvét, hogy az áruház bejáratánál iszonyú tömegben ölik egymást az emberek. Lebontották ugyanis a benti lépcsőt, s csak tyúklétrán lehet feljutni az emeletre. Apa elképesztő hősiességgel felküzdi magát, de egy szörnyeteg eladó rettenetesen felbosszantja őt. Mire bemegy a munkahelyére, remeg keze- lába, szívrohamot kap és meghal. Igen ám, csakhogy a családja nyaral valahol, ezért a temetést is neki kell elintéznie. Abszurd a mese, de épp ez izgat benne. Hogy a halálon keresztül mutatja meg: élni jó, kicsit buta, de nagyon jó.” badság, a függetlenség eszméjéért. Bátor emberek voltak. Ilyenek nem születnek mindennap. Én például nem lennék képes ilyen hősi viselkedésre. Walla- ce hős volt, kemény harcos, aki nem volt hajlandó kompromisszumokra, megalkuvásra. Skóciában a futballmérkőzéseken még ma is olyan dalt skandálnak a szurkolók, amely az ő emlékét, nagyságát, erejét idézi. Skócia virágai a dal címe, és ma is nagyon népszerű. A film lényegében azt a két szálat egyesíti, amiről fentebb szóltam: a bogart-i romati- ka ízét idézi a Wallace és felesége közti nagy szerelem. A látványos történelmi fordulatokat bemutató kockák pedig a nagy tettekről, a hősi cselekedetekről beszélnek. A harci jelenetek meglehetősen kemények a filmben, de nem keményebbek, mint amilyenek a valóságban voltak. Láttam egy angol televíziós dokumentumot, amely a középkori háborúkat elevenítette fel. Ebből merítettem ihletet. A történészek szerint a közelharcok bizony véresen kemények és kegyetlenek voltak. És én a valósághoz igyekeztem közelíteni az erőszak ábrázolásával is.- A film végével, Wallace büntetésével, keresztrefeszítésével a krisztusi áldozatra utal? • Hiszek Istenben és Jézusban, elfogadom a teremtés elméletét, és meggyőződésem, hogy az élet a halál után is folytatódik. Vagyis hogy van túlvilági élet. Filmemet erre a hitre alapoztam. A keresztrefeszítés nálam nem a kivégzés módja, hanem a kínzás, a megklnoztatás eszköze. Wallace nem buta az egész napos kínzást, kiszenyedett, meghalt a keresztfán. A történelmi adatok szerint fejére töviskoszorút is tettek, de én ezt túlzónak tartottam. Nem akartam Wallace-ből második Jézus Krisztust csinálni.- Wallace idealista volt, életét áldozta a népért. Míg a király és az emberei csak a haszonra figyeltek, önös érdekeiket védték. Ezzel talán a mai hatalmasokra is utal? • Nem politikai filmet csináltam. A rettenthetetlen a szabadságról szól. Mégis azt mondom, hogy igen, mindenképpen utal a politikusok és a nép közti mai viszonyokra is. Valamikor én is támogattam politikusokat, ma már nem. Mert úgy látom, a nagypolitika nem ad helyet a becsületes embereknek. Ez a tanulsága a filmemnek. Talán túl pesszimista és cinikus vagyok, de valóban így gondolom.- Ezek szerint ön elfogadja azt a megoldást, amelyet a filmben mutat be, vagyis a háborút? • Vannak helyzetek, pillanatok, amikor az ember nem tehet mást, mint hogy védekezik. Még akkor is, ha ily módon saját vallási meggyőződésével kerül szembe. Ha valaki átmászik a kerítéseden, betör a házadba azzal a szándékkal, hogy az életedre töijön, mit csinálsz? Védekezel, s ha odáig fajulnak a dolgok, megölöd... nincs más választásod! Ez egy olyan cselekedet, olyan „háború” a részedről, amely miatt nem ítélhetnek el. Természetesen a háború szörnyű dolog. Én azt kívánom magamnak, hogy soha ne tapasztaljam meg, mi a háború. Egyébként büszke vagyok rá, hogy sikerült végig úgy dolgoznunk, úgy irányítanom a munkákat, hogy a felvételek során egyetlen ló, és egyetlen szereplő sem sérült meg. Igyekeztem mindvégig megőrizni a nyugalmamat, bár voltak olyan helyzetek, amikor a legszívesebben üvöltöttem volna. Kitűnő dolog rendezni egy filmet és a főszerepet is eljátszani, mert élvezhetem, hogy enyém a döntés hatalma. Szép dolog királynak lenni... Amikor valaki ilyen sokszereplős gárdával dolgozik, s neki kell irányítania, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kiboruljon, vagy hogy gyöngének mutassa magát.- A politikai és vallási kérdések mellett a film harmadik nagy témája a szerelem. Wallace hiszi, hogy a nőt, akit feleségül vesz, a sors neki rendelte. Ön hisz az egész életen át tartó szerelemben? • Hiszek. És egyáltalán nem tetszik, hogy egyre több a gyermekét egyedül nevelő szülő.- Hat gyereke van. Hogy neveli őket? • Mindenekelőtt úgy irányítom őket, hogy felismerjék a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közti különbséget.- Gyermekei az apáért vagy a hollywoodi sztárért rajonganak önben? • Természetesen az apáért. Ugyanolyan gyerekek, mint mások. Iskolába járnak, csavarognak a barátaikkal, fagylaltot nyalogatnak... Nem panaszkodhatok rájuk. Inkább ők tehetnének szemrehányást nekem. De nem mernek szólni. Feldolgozta: (tallósi) Kovács Zita felvétele
