Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-21 / 16. szám
Beszélgetés MAKAI FERENC professzorral, a pozsonyi Ortopéd Klinika igazgató-főorvosával El Ahol a kés gyógyít Európa minden országában tartott már előadást Más földrészekre is hívják Többször találkozott a műizii letek feltalálójával A világ számos orvostudományi társaságának tagja Hét nyelven beszél A világ sok szép fővárosa közül számára Pozsony a legszebb, ahol született és az életét megálmodta mincéves hölgytől meg, hogy van, öreganyám? Nem kezdhetjük búsko- moran a napot. Vannak dolgok, amelyek felvidítják idősebb betegeimet, akik vállizületi műtéten estek át. Amikor például azt mondom: - Hát kérem, miért nem igyekeznek jobban felemelni a karjukat? Hogyan fognak gárdistásan köszönni (na stráz), ha elengedjük önöket a kórházból? - jót nyi nyelvet (szlovák, magyar, német), aztán következett az angol, a francia, a spanyol és az orosz nyelv. Valamelyest tudok olaszul is , de alaposabb megtanulására nem volt időm. A nyelvek ismerete nagy segítségemre van abban, hogy külföldi meghívásokat fogadhassak el, és hogy külföldön tolmács nélkül előadhassak. Nincs állam Európában, ahol nem jártam volProfesszor úr, göröngyös volt az életútja ?- 1960-ban kerültem a klinikára, azóta egy rövidebb időszakot leszámítva itt dolgozom. Kezdetben jól ment minden (ambuláns orvos, szekunder, asszisztens a főiskolán, docens az egyetemen), aztán vége szakadt a karrieremnek. Tagja lehettem volna az Ortopéd Társaság vezetőségének, de azt mondták, hogy a Gerontológiai Társaságnak már tagja vagyok, érjem be ennyivel. Őszintén szólva, felháborított a dolog. Akkortájt épült fel Olomoucban az új klinika, és felkeresett két ottani kolléga, menjek hozzájuk, de én nemet mondtam. Mikor azonban megbizonyosodtam róla, hogy engem itt hátráltatnak, a nyitrai ortopéd kongresszuson igent mondtam. Ez 1987 decemberében történt. Olomoucban nem kérdezték tőlem, párttag vagyok-e, a rektor csupán az előadásaim és tudományos munkáim számára volt kíváncsi, majd azonnal felvett tanszékvezetőnek. A kórház azonban fél évig csak megbízott igazgatóként alkalmazott, míg a miniszteri kinevezést nem kapta kézhez. A helyváltoztatás előnyömre volt. Újraírhattam és újra beterjeszthettem azt a munkám, amelyet évekre elfektetett az egészségügyi miniszter, s 1989 novemberében kezembe vehettem a nagydoktori kinevezésemet. Ma sem tudom biztosan korábbi mellőzésem okát. Azért, mert templomba jártam, vagy azért, mert édesapám orvos volt? Ha már az édesapját említette, beszéljen róla, s arról is, melyik pozsonyi városkerülethez kötődnek legszebb gyermekkori emlékei, iskolái?- Az óvárosban éltem gyermekkoromat. Ott jártam iskolába is. Eleinte a főtéren laktunk, később a Palacky utcában, egy régi, háromszáz éves házban, amelyet, azóta sajnos, lebontottak. 1960-ban költöztünk mostani helyünkre, kétszintes családi házunkba, a Zrínyi utcába. Édesapám beszélt rá, hogy az orvosi pályát válasszam, bár magam is vonzódtam e nemes hivatáshoz. Érdekelt az orvostan, ugyanúgy, mint a pszichológia és a művészettörténet. Az ortopéd sebészetre édesapám hívta fel a figyelmemet, mert hogy az még nem annyira elterjedt nálunk, itt még lehet érvényesülni, eredményt felmutatni! Mikor kezdődött figyelmet keltő ortopéd sebészeti munkája?- 1968-ban, amikor egy kicsit jobbak lettek a körülmények. Akkor váltak rendszeressé külföldi útjaim. Többször megfordultam Ausztriában, s tagja lettem az osztrák Traumatológiai Társaságnak, több előadást tartottam Salzburgban, később felvettek tagnak az Ortopéd Társaságukba, néhány barátot is szereztem. Martin Sal- zer professzorral például Londonban ismerkedtem meg, neki is előadása volt ott, meg nekem is, s a recepcióban egymás mellett álltunk, amikor megkérdezte tőlem: - Hová valósi a kolléga úr? - Pozsonyi vagyok. - Ennyire közeli ortopéd kollégáknak Londonban kell találkozniuk? Azóta tart a barátságunk, többször járt nálam, műtétet is végzett, én ugyanúgy nála. 1966-ban már eltöltöttem Angliában egy féléves tanulmányutat, s az is nagy hasznomra volt, alkalmam nyílt megismerni az angol ortopédiát, és Sir John Chernley-t, a műizületek feltalálóját. Az első műizületeket, amelyekkel pozsonyi klinikánkon 1972-ben kezdtünk dolgozni, az ő cége gyártotta, és nem akarták másnak eladni, csak annak, aki Sir John Charnley-vel kapcsolatban állt. Így nekünk szerencsénk volt. Lát-e professzor úr gyógyítóbb lehetőségeket az ortopéd sebészetben ?- Hatvanhárom éves koromban látom igazán, hogy az ortopédia milyen széles szakterület. Az összes mozgásszervi megbetegedést felismeri, diagnosztizálja és kezeli. A statisztikákból tudjuk, hogy a mozgásszervi megbetegedések sorrendben a harmadik helyen állnak, de ha hozzávesszük a reumatizmust, a balesetet és a munkaképtelenséget, akkor a másodikharmadik helyen, ami pedig a kerületi orvosi rendelőket illeti, ott a betegek 60-70 százaléka hátgerinccel és végtagokkal laborál. Ezeket a betegségeket már gyógyítani tudjuk, s most nemcsak a műizületre gondolok, amely a legnépszerűbb ortopéd műtét, s bennünket is felvitt a népszerűség csúcsára, hanem arra, hogy a műizü- leten kívül annyi mindenféle más is van, például a csontritkulás, amely mondhatni népbetegség. Ezen is sokat lehet segíteni, s a reumát ma már műtétileg is lehet kezelni. A hátgerincsebészetet nemrégen kezdtük, jó öt éve csináljuk, és már sokkal nagyobb mértékben, mint az elején. Tehát bőven van mit tennünk, csak az a baj, hogy ez nagyon költséges, a szívsebészet után a legköltségesebb. Ma már „csak” ez az akadálya annak, hogy ne csináljunk még több műtétet! Milyen a viszonya a betegekhez?- Kijelenthetem, hogy jó. Az édesapámtól tanultam azt az orvosi pszichológiát, amely az idős nénikétől azt kérdezi, hogy van, fiacskám, a harnevetnek, és két-három nap múlva már jobban mozgatják a karjukat! A viszonyom, ismétlem, jó a betegeimmel. Vidékre is járok, otthonokba, rokkant összejövetelekre, amellyel persze megszaporítom a munkám. Többen járnak hozzám kezelésre. Sajnos, hátráltat a munkámban a sok funkció. Szlovákiában az Ortopéd és a Traumatológiai Társaság elnöke vagyok. Az Európai és Világortopédiai Társaságnak meg funkcionáriusa. Naponta két-három levelet és ugyanannyi faxot kapok, s ezekre válaszolnom kell. Hány nyelvet ismer a professzor úr, és hány országban tartott előadást?- Hét nyelven beszélek. Már kiskoromban elsajátítottam a három pozsona, kivéve Albániát, ahová nem engedtek be. De tartottam előadást Argentínában, Brazíliában, Mexikóban, Törökországban, Izraelben és Egyiptomban is. Külföldi és belföldi helyeken 550 előadásomat olvastam fel, ezekből százhúszat külföldön. Tiszteletbeli tagja vagyok a magyarországi Ortopéd és Reumatológiai Társaságnak, a szlovák Reumatológiai Társaságnak, s nemrégen alakult meg az Európai Csípőoperációs Társaság, amelynek szintén tagjává választottak. Mindig érdekelt a reumasebészet, nagyon jó a kapcsolatom a Pőstyéni Reumatológiai Intézettel. Én megtanultam tőlük a gerontológiát, ők megtanulták tőlem a gerontológiai ortopédiát. Melyek voltak külföldi és hazai előadásainak a leggyakoribb témái?- Az izületi betegségek és a csont- daganatok műtéti kezelése és diagnosztikája, valamint a combnyaktöré- si műtétek és kezelésük. Feleségem a Radionukleáris Klinika igazgató docense. Közösen végeztünk radioizo- tóp vizsgálatokat a csontrendszerben, ezek eredményét is széleskörben megismertettem. Mit jelent professzor úrnak a családja? Mi az ön pihenése és kikapcsolódása?- Nagyon szeretem a családomat, szívesen töltenék velük annyi időt, amennyit csak lehet, de az elfoglaltságom nem engedi. Itt kezdem a munkám, a klinikán, és folytatom otthon, a nyugalmasabb helyen, ahol klasszikus zene hallgatása közben tudok igazán elmélyülni. Sajnos, ritkán találkozom a családommal. Nyáron pótolom a mulasztást, amikor együtt megyünk szabadságra. Vasárnapi ebédnél vagyok legtöbbször a feleségemmel, mérnök-menedzser lányommal és közgazdász mérnök fiammal. Meg közös külföldi utazásainkon. Ez a múltban nem volt egyszerű, együtt nem utazhattunk nyugatra. Csak úgy mehettünk, hogy én a lányommal, a feleségem a fiammal, vagy fordítva! Most Spanyolországba készülünk a húsvéti ünnepekre, van ott egy érdekes hely, Caranda, ahol a helybeliek nagypénteken 24 órát dobolnak egyfolytában, különös ritmusban, mély benyomást keltve az idegenekben. Az ilyen utak szerzik számomra a családi együttlét örömét. Ez az én legteljesebb pihenésem és kikapcsolódásom! Es a klinika?- Kilencven ágyunk, két műtőnk és az alagsorban egy gipszelőtermünk van. A teljes személyzet, orvosok, nővérek száma meghaladja a hetvenet. Az ötödik emeleten gyermekortopédiai osztályunk van. Az urológiai klinika és az orvostovábbképző ortopéd tanszéke is az épületben van. Három széken ülünk, s erről mindig a régi Hacsek-Sajó vicc jut eszembe. Hová mégy nyaralni? Háromszékre. Az hol van? A parton, amikor kiteszem a három széket. A betegek az ország minden részéből jönnek hozzánk. Né- hányan Ausztriából és Magyarországról is megkeresik a klinikánkat. Morvaországból is jelentkeznek ellenőrzésre azok, akiket Olomoucban megműtöttem. Majdnem három esztendőt töltöttem el a szép városban, a bársonyos forradalom győzelme után hívtak vissza igazgatónak Pozsonyba. Küldöttség jött értem. A professzori címért Olomoucból elindított munkám 1990-ben hozta meg gyümölcsét, amikpr a Károly Egyetem a cím viselésére méltónak tartott. Azóta nyugatról több kolléga jött hozzám műizüle- tet operálni. Érdekes volt az Aldin- ger-féle műizület, amelynek az alkalmazásában elsők voltunk térségünkben. Ez a műizület félig-meddig mértékre készül, s nagyon fiatal betegeknél használjuk, akiknek teljesen tönkrement a csípőizületük. Milyen betegségektől szabadítja meg az embereket az ortopédsebész kése ?- A csípőficam gyakorlatilag már nem okoz gondot. Csecsemőkorban felismerjük, és műtéti beavatkozással gyógyítani tudjuk. Ez a betegség nálunk gyakoribb, mint Európa más országaiban, ezért ők „fogyasztják” a legtöbb műizületet, csak azután a reumások. Az izületi kopás is elég gyakori betegség. Ezt is biztosan kezeljük. A hátgerincműtétnél szintén nagy az előrelépés. Azelőtt csak porckorongot műtöttünk, most már a hátgerinccsúszást és kinövést is. A nyakcsigolyaműtétre azonban még várnunk kell. Nagyon bonyolult és veszélyes. Ez a jövő műtété klinikánkon. MÁCS JÓZSEF INTERJÚ 1996. április 21. I/0S0map
