Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-14 / 2. szám
ratai lUmcj« JAnoe» JEGVAGON a magánkiadás szokatlan rejtelmeibe M. Nagy László. - Jani bácsival együtt költekeztünk és fáradoztunk azon, hogy elmozdulhassunk a holtpontról. Mayer Judit szeretettel gondozta a kéziratot, a nyomdai előkészítés, a somorjai Réka Kiadóból, Méri László érdeme. Nélkülük nem született volna meg a könyv. Oldalain minden szépítés, ferdítés nélkül tárul elénk a magyar történelem szomorú időszaka. Utószavának zárómondatai a magyar hadsereg széthullását örökítik meg: „...az utolsó bevetéskor, ahol már én is fogságba estem, csak 190 fős alakulat volt. És annál az utolsó bevetésnél az is felmorzsolódott. Harminc-e gynéhányan maradtunk meg mint hadifoglyok, azaz hírmondók. ” Megjelent hát egy, a tájainkon ritka kiadvány. Fontos kordokumentum, amely számos harcostárs, de a fiatalabb nemzedékek érdeklődését is felkeltheti. Előfordulhat, hogy a könyvben megelevenedő hősökben magára ismer egy-egy hajdani magyar katona. Bencze János róluk és a rengeteg keserves sorsra jutott, lassan már feledésbe merülő társáról írt emlékiratot. A Tűzfüggöny és jégvagon immár a könyvpiacon várja olvasóit. Beszerezhető a kiadónál és várhatóan rövidesen a délszlovákiai árusok polcain is felbukkan. J. Mészáros Károly (M. Nagy Là*sic felvételei) négyzetméteres raktárunk, de a cég központja is ebben az épületben van. Nagyraktárunkban körülbelül 2800 árufajtát tartunk: művirágot, dekorációs kerámiát, üveget és textíliát, fonott kosarakat, gyertyákat s egyebeket. Pillanatnyilag hat külföldi céggel működünk együtt, áruink 95 százaléka pedig import termék. Szerencsére, sok érdeklődő és vevő fordul meg a telepünkön.- Az utóbbi időben sokat hallani a virágkötészeti aktivitásaikról is...- Szeretnénk, ha ez a külföldön nagy érdeklődéssel kísért tevékenység nálunk is meghonosodna. Ezt népszerűsítendő tervezzük a különféle virágkötészeti szakbemutatókat és előadásokat. Alkalmazottaink - hazai lehetőségek híján - eddig főként Csehországba, Brünnbe és Hradec Královéba, illetve Nyugat-Európába jártak elsajátítani a virágkötészet fortélyait. Örömömre szolgál, hogy a ma még csak alapiskolás fiam is közöttük volt, és Hollandiából az ottani virágkötészeti vetélkedőkön szerzett helyezésekkel tért vissza. (ambrus) lÚ&fffeS’ZÚO (A szerző felvételei) NOSZTALGIAVENDÉGLŐ A KOMÁROMI KOSSUTH TÉREN Ha valaki betéved a komáromi Kossuth téren a Megálló a ImcíiuíI nevű nosztalgiavendéglőbe, megrémülve gondol arra. hogy talán visszatértek a régi, átkos idők! A bejárat fölött „Práei éesí" felirat, valamint szovjet zászló fogadja a „kommunista kocsmának"becézett vendéglőbe látogatókat. A pincehelyiségben aztán megtalálható a proletárdiktatúra valamennyi honi nagyvezérének szobra és képe. Természetesen, a külföldi elvtársakról, Leninről, Sztálinról, Marxról és Engelsről sem feledkezett meg a tulajdonos elvtárs, Tóth László.- A barátoktól, ismerősöktől kaptam a rekvizitumokat, sőt még egy rendőrfőnök is besegített. Ő hozta a brosúrákat, a könyveket. Az egyik börtönőr pedig két szoborral örvendeztetett meg. A Sztálin-szoborra viszont 120 kilométerre Komáromtól találtam rá - dicsekedett el a tulajdonos. De vajon miért nyitott a város központjában nosztalgiavendéglőt Tóth László?- A rendszerváltást követően, 55 évesen nem vettek föl sehová. Mivel korábban a vendéglátóiparban dolgoztam, úgy döntöttem, hogy visszakérem a Jednotától a hónapokon át üresen árválkodó termet. Több a lacináf mint 200 000 koronát költöttem a felújításra, és 1995. április 4-én, Révkomárom és Magyarország fel- szabadulási évfordulójának tiszteletére megnyílt a Megálló... Borozónak indult, ám gyér volt az érdeklődés, így átalakítottam nosztalgiavendéglővé. Arra gondoltam, ha valamennyi, az új rendszerben csaló- _,, , . ,, , , . ,, dott kommunista Tóth László tulajdonos a nosztalgiavendeglo „oltara előtt elvtárs csak egy sört is megiszik itt, akkor nem döglik be a dolog! Az 1959-től párttag Tóth Lászlót azonban újabb csalódás érte (egyébként még mindig a SZLKP-val szimpatizál!). Nem támogatják őt egykori „harcostársai”, szinte valamennyien elkerülik a „Megállót”... — Én megmaradtam annak, aki voltam, ki nem állhatom a köpönyegforgatókat. Sajnos, úgy állnak a dolgok, hogy az egykori mellve- regetős párttagokból, akik nagykanállal ették a kommunizmust, lettek mostanra a nagy „demokraták”. Nézzünk csak körül a mai vezérek között! Nem tagadom, ha van rá módom, szponzorálom az SZLKP-t. Ottj áriunkkor csupán két törzsvendég kortyolgatott némi söröcskét a „kommunista barlangnak” becézett vendéglőben. Egyikük megemlítette: az emberek azt hitték, hogy itt az árak is a régiek lesznek. Tóth László elárulta, tavaly novemberben 3700 korona volt a tiszta bevétele. S ha ebből levonja a villanyszámlát és a bérleti díjat, akkor...- Nem akarok én ebből az egészből megi • # .V Évekkel ezelőtt ki gondolta volna, hogy Gus- táv Husák képe majd egy kocsmaasztal dísze lesz?! Prikler László felvételei gazdagodni, csak legalább 1500-at adhatnék havonta a feleségemnek. Egyelőre azonban úgy állnak a dolgok, hogy ő tart el engem. Szeretem ezt a szakmát, nem tudnék élni nélküle. Nekem még mindig nincs pénztárgépem, s nem is lesz! Csak nem ment el az eszem, 20 000 koronát kidobni egy teljesen felesleges pokolgépért. Amikor meglátogattak az adóhivatal emberei, jó leteremtettem őket, meg az egész kormányt is, és azt mondtam, ha nem távoznak, rájuk zárom mind a húsz lakatot. Szívesen cserélnék Kozlík úrral: egy hónapra jöjjön ide, én meg beülök a miniszteri bársonyszékbe! A törzsvendégektől egy-két vidám sztorit is megtudtunk. Tóth László az egyik este, nem sokkal záróra előtt, egyedül volt a „barlangjában”, ezért bömbölő zenével próbálta becsalogatni a vendégeket. Az átellenben lévő resti vezetője azt hitte, hogy nagyban áll a bál a „Megállóban”; ezért átugrott oda, hogy személyesen győződjön meg a konkurenciaharc helyzetéről. Megnyugodhatott, mert a kuncsaftok közül nem pártolt át senki; a zenével hódítani kívánó Tóth Lászlónak viszont két féldeci konyakja bánta e váratlan látogatást. Olyan is előfordult, hogy egy régi ismerőse tévedt be Lacihoz, de amikor lecammogott a lépcsőn, meglátta, megijedt a sarlókalápá- csos díszlettől, s azonnal kirohant. A minap egy 16-17 éves fiatalokból álló csoport, a Sztálin-szobor előtt, állva énekelte az Inter- nacionálét.- Büszke vagyok a színvonalra, s az alvilág kétes egyéneit egyáltalában nem szolgálom ki. Bárki meggyőződhet róla, hogy nálam mindig példás rend van. Fénylő poharakban szolgálom fel az italt. Úgy tűnik, hiába költöttem 15 ezer koronát reklámra, továbbra sincs telt ház. De nem baj, akkor sem adom fel. Remélem, az 1996-os évben majd rám mosolyog a szerencse, és több elvtárs tér be majd hozzám, elvégre újra szépecskén szaporodik a számuk - búcsúzott Tóth László, a komáromi nosztalgiavendéglő tulajdonosa. U. i.: Ki tudja hogy a honi nagypolitika jelenlegi nagyurai is ellátogatnának-e a komáromi „komcsi barlangba”, s elgondolkodnának-e a látottakon? És ott is eszükbe jutna-e, hogy egykor talán majd az ő fotóik is üres kocsmák falairól fognak mosolyogni... Zsigárdi László RIPORT 1996. január 14. l/BSÚrnap
