Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-14 / 15. szám
1996. április 14. GYERMEKVILÁG FIN N NÉPMESE F enn északon élt egyszer egy lány. Egy napsugaras vasárnap a templomból tartott hazafelé, s a sűrű erdő mellett kellett elmennie. Félt egy kicsit. Hogy megszabaduljon a félelemtől, hangosan számolni kezdett. Amikor húszig ért a számolásban, hátrafordult, mert úgy érezte, hogy valaki követi. Egy ifjú vadász állt a háta mögött, vállán puskával. A vadász megkérdezte tőle, miért számolt. A lány így válaszolt:- Azt számolgattam, hány orsó fonalat tudok megfonni egy este... járt a háromnapos gondolkodási idő, meg is mondta a törpének:- Tudom, mi a neved. Trillevip! A törpe most már azon töprengett, hogyha a lányt elveszi a vadász, esténként rengeteget kell majd dolgoznia a fonóban. Ezért így szólt a lányhoz:- Segíteni akarok rajtad, hogy majd ne kelljen annyit dolgoznod. Ezért elküldök az esküvői vacsorádra három rút öregasszonyt. Mindenkinek mondd azt, hogy az egyik az édesanyád, a másik a nagyanyád, a harmadik pedig a dédanyád. Úgy is lett. Javában folyt a lakodalmi mulatozás, amikor megjelent a három Amikor a vadász hazament, elmondta az anyjának, hogy milyen ügyes lánnyal találkozott. Az anyja felkereste a lányt, s kérte őt, menjen el hozzájuk a fonóba dolgozni. A lány beleegyezett, mert nem tudta, hogy a vadász elmondta az anyjának: ő húsz orsó fonalat fon meg egy este. Este el is ment a vadász anyjához. Az öregasszony húsz or- sónyi kendert tett eléje, s így szólt:- Azt hallottam, hogy te képes vagy ennyit megfonni egy este. A lány elszomorodott, mert tudta, hogy lehetetlent kér tőle az asszony. Már az éjfél is eljött, de még a tizedik orsónál sem tartott. A lány keservesen sírdogált magában. Ám éjfélkor, mintha a föld alól jött volna elő, ott termett előtte egy törpe.- Miért sírdogálsz?- kérdezte a lánytól. A lány elmondta neki, mi az oka a keservének.- Ó, én szívesen segítek neked. De ígérd meg, hogy a jegyesem, majd pedig a feleségem leszel. A lány szorult helyzetében megígérte, s ekkor csoda történt. A húsz orsó fonal nyomban el is készült. Az öregasszony nagyon megkedvelte a lányt, akinek a törpe minden este segített. Azt is elmondta neki, hogy szeretné, ha a fiához, a vadászhoz menne feleségül. Már az esküvő napját is kijelölte. Szomorú lett a lány nagyon. Mit tegyen? Hiszen ő már elígérkezett a törpének. Egyik este a törpe meg is kérdezte tőle:- Miért bánkódsz? A lány elmondott neki mindent. Erre a törpe így szólt:- Visszavonhatod adott szavadat, ha kitalálod, mi a nevem. Háromszor próbálkozhatsz, s kapsz három nap gondolkodási időt. A lány nem tehetett mást, beleegyezett. De szerencséje volt. Egyik nap az anyja elküldte őt az erdőbe gombát szedni. Amikor hazafelé tartott, az erdő melletti dombon meglátta a törpéket, amint jókedvűen táncoltak. Elrejtőzött egy bokor mögé, hogy ne vegyék őt észre. Az egyik törpe jókedvében így énekelt:- Ki majd eljő, s gombolyít szép leánynak reggelig, annak neve Trillevip! Megörült a lány nagyon. Amikor leRácz Noémi illusztrációi csúf öregasszony. Az elsőnek vérben úszó, kidülledt szemei voltak. Az ifjú férj megkérdezte tőle, hogy miért olyanok a szemei.- Azért, gyermekem, mert fiatal koromtól egész éjszakákon át fontam. A második öregasszony szája csaknem a füléig ért. Ő az érdeklődésre így válaszolt:- Fonás közben mindig az ujjam nyá- laztam, hogy sima legyen a fonal. Ezért van ilyen fülig érő szám. A legidősebb öregasszony volt a legcsúnyább. Botjára támaszkodva tipegett be, s annyira gyönge volt, hogy pár lépés után le kellett ülnie.- Hát neked mi a bajod, öreganyám? - kérdezte az ifjú férj.- Én, édes fiam - felelte az öregasszony -, amióta csak az eszemet tudom, folyton a rokkát hajtom, s ettől a kegyetlen munkától mentem így tönkre. Ekkor a vadász így szólt ifjú feleségéhez:- Hát kedvesem, mától kezdve örökre abbahagyod a fonást. Nem akarom, hogy olyan légy, mint ezek az öregasszonyok. S féltő mozdulattal megcsókolta, megölelte ifjú feleségét. is lett. Feleségének soha többé nem kellett fonnia. S boldogan éltek szeretetben és békességben, míg meg nem haltak. Sági Tóth Tibor fordítása ZELK ZOLTÁN: Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra áll az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: „Ákombákom, mért vitted el a kabátom? Eső esik, mindig ázom, hideg szél fúj, mindig fázom... Légy olyan jó, ákombákom: add vissza a nagykabátom!” S képzeljétek, jövő nyáron, eljött hozzám ákombákom: s visszaadta nagy kabátom! Miért dalol a fülemUle éjjel? NÉMET NÉPMESE Valamikor, hajdanában égenföldön minden állat jól megfért egymással: a halak a vízben, a szárazföldön élő állatok, de még a rengeteg égi madár is. Amíg azután egy napon be nem költözött a világba a rosszaság, és nemcsak az emberek, hanem az állatok is elkezdtek egymás ellen acsarkodni. A madarak addig csak daloltak, fütyültek, csivitel- tek, károgtak, mind aszerint, ahogy a csőrétől, torkától tellett, hanem akkor egyszerre mind azt firtatta, vajon ki énekel a legszebben közülük. Összehívtak hát egy madárdalos-versenyt, egy napfényes erdei tisztáson, s kimondták, hogy az lesz a győztes, aki a legtöbb szavazatot kapja. Igen ám, csakhogy minden madár saját magát tartotta a legjobb dalosnak, és a saját nevét írta a szavazócédulára! Csak a fülemüle nem akart olyan udvariatlan lenni, hogy önmagának szánja a díjat; mivel azonban egyetlen madár elsősége mellett se tudott dönteni, hát üresen adta le a szavazócéduláját. Amikor végre a harkály meg a kakadu kihirdette az eredményt, hát minden madár: a rigó, a pacsirta, a cinke, a vörösbegy, a bagoly, a holló és a papagáj és a többi mind-mind kapott egy szavazatot, csak éppen a fülemüle maradt szavazat nélkül. Támadt erre nagy csi- ripelés, cserregés és károgás a madarak között:- Hogyhogy, hát a fülemüle még egyetlen szavazatot sem kapott? Akkor pedig te vagy mindannyiunk között a legrosszabb énekes! Ezennel meg is tiltjuk neked, hogy valaha énekelni merészelj! A fülemüle szomorúan repült haza a bokrok közé. Amikor aztán leszállt az éjszaka, és a többi madár mind aludt már a fészkében, nem bírta tovább, és dalolni kezdett az éjszaka mélységes csendjében, a csillagos égbolt alatt. így van ez már sok-sok ezer év óta. Amikor lemegy a nap, feljön a hold, ragyognak az égen a csillagok, s a világra nagy csend borul, akkor hallatja hangját a fülemüle, és bizony mindenkit elbűvöl, aki hallja. A bagoly, a kuvik és a többi éji madár azóta mind belátta, hogy igazságtalanság érte a szegény kis fülemülét, hanem a kimondott ítéletet senki se másítja meg szívesen, még a madarak sem. Így azután a fülemüle se tehet mást, amíg ez a világ világ marad, mint azt, hogy nappal hallgat, és éjjel énekel- Bor Ambrus átdolgozása Kakukktoj ás Gondolkodom, tehát... /YíWWgp Nézd meg figyelmesen a képet, és állapítsd meg, melyik tárgy nem illik a többi közé, vagyis melyik a kakukktojás! Nos? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A március 24-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a C- vel jelölt liliom, mert nem tavaszi virág. Nyertesek: Inczédi Zsuzsa, Ekecs: Matyi Ildikó, Királyhelmec; Berecz Viktória, Kassa; Dohnanec Tamás és Tibor, Örsújfalu; Gergely Andrea, Sa- jógömör. Szerkeszti: Tallósi Béla
