Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-14 / 15. szám

SOKSZEMKÖZT

DURAY MIKLÓS

(Együttélés):

A lojalitás fogalom sok tévedésre és félreértésre ad okot. Van közvetlen és átvitt értelme. Az előbbi egyértelműen a hűséggel és az elkötelezettséggel függ össze. Átvitt értelemben azonban vonatkozik a becsületességre, őszinteségre, méltányosságra, sőt a törvényességre is. Ezt a fogalmat elsősorban eredeti formájában szokták értelmezni és mivel annak jelentése teljesen világos, ám minden átvitt értelmezés félreértelmezéseket okoz. Személy szerint én az eredeti jelentését tekintem mérvadónak, a lojalitás ezek szerint a hűséggel, mondhatnám azt is: az alattvalói hűséggel függ össze. Ilyen értelemben egy középkori, feudalizmus korabeli fogalom, amely bizonyos fokig átöröklődött a mai napig. Manapság, amikor létezik már a liberális jogállam, amikor vannak állampolgári jogok és kötelezettségek, a fejlődés pedig túllépett a nemzetállamok keretein, a modern Európa pedig posztnemzetállami korszakát éli, a lojalitás megkövetelése egy állampolgártól tulajdonképpen azt jelenti, hogy vissza akarPrikler László felvétele

juk vetni a középkorba. Tehát: lojalitás nem, állampolgári jog és kötelezettség igen! A lojalitás tehát egy rendkívül elavult fogalom, nagyon helytelen a huszadik század végén bármilyen összefüggésben is az állammal kapcsolatban használni. A lojalitásnak, mint hűségnek, politikai értelemben modern szinonimája nincsen, a modern államban csak jogok és kötelezettségek létezhetnek.

MILÁN FTÁCNIK (DBP):

Ezt a fogalmat nehéz egyértelműen meghatározni. Ügy látom, hogy az államhoz, a törvényekhez való valamiféle pozitív viszonyulásról van szó. Érzésem szerint egyúttal az állami berendezkedéshez és a törvényekhez való hűséggel is kapcsolatos. Felmerül ezzel összefüggésben a kormány iránti lojalitás, ez azonban elsősorban az állami alkalmazottakra vonatkozik. Úgy összegezhetném, hogy az államhoz és az államrendhez való pozitív viszonyt és a hűség bizonyos megnyilvánulását jelenti. A lojalitás az állam minden polgárára vonatkozik. Ha a kisebbségek szemszögéből vizsgálnánk a kérdést, akkor mintha külön csoportként kezelnénk a kisebbséget. Az előbb mondottakból pedig már kiderült, hogy én a lojalitáson polgári hozzáállást értek, tehát nem teszek különbséget kisebbség és többség között. Annak a követelménynek a felmerülése, hogy a kisebbség legyen lojális, azzal függ össze, hogy bizonyos kétségek támadtak lojalitását illetően. Épp a kisebbségek esetében vagy van lojalitás, vagy nincs. Nagyon figyelmesen áttanulmányoztam a két évvel ezelőtti komáromi nagygyűlés dokumentumait, s ezekben valamiféle feltételes lojalitás fogalmazódott meg. Én legalábbis úgy értelmeztem, hogy ha az állam bizonyos követeléseket teljesít, akkor a magyar kisebbség így és így fog viszonyulni. Szerintem a lojalitás vagy létezik, vagy nem. Nyilvánvalóan az államnak is kell építenie, vagyis arra kell törekednie, hogy a polgárok lojálisak legyenek, mert akkor alkotnak olyan társadalmat, amelynek esélye van a túlélésre és a nemzetközi térnyerésre. Ezért úgy gondolom, szükséges a lojalitás a kisebbség részéről is, hogy kialakítsa viszonyát azon állam iránt, amelyben él. Egyszóval, hogy otthon érezze itt magát és sajátjának tekinthesse ezt az országot. A lojalitás kialakul, létrejön és nehéz minősíteni valamilyen jelzővel. Mindig

Lojalitás. „Valamilyen politikai rendszerbe beilleszkedő, törvényeit elfogadó, ellene nem tevő személy magatartása.” így magyarázza a fogalmat az idegen szavak szótára. Honi politikai körökben a legkülönbözőbb változatokban ragozzák, főleg a szlovákiai magyarság vonatkozásában. Ahány politikus, annyi félét ért alatta. Esetenként csak árnyalati eltérések mutatkoznak, olykor azonban szembetűnőek a véleménykülönbségek. Megszólítottuk a hazai politikai pártok képviselőit, valljanak színt: ki mit ért lojalitáson.

DUSÁN SLOBODNÍK (DSZM):

Az elsőrendű a polgári elv. Ha egyeseknek nem is úgy tűnik, de Szlovákia ehhez az elvhez akarja magát tartani, amelyet azonban épp a Magyar Koalíció egyes képviselői szegnek meg: ők az etnikai elvet helyezik előtérbe. A polgári elv annyit jelent, hogy én ennek az államnak, a Szlovák Köztársaságnak a polgára vagyok, ezért fontosak nekem Szlovákia érdekei. De ez nem annyit jelent, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló személynek szlovák nemzetiségűvé kellene magát átminősítenie. Ám ugyanakkor a polgár, tartozzon bármely nemzetiséghez is, nem vetemedhet arra, hogy külföldön inkorrekt eszközökkel fog harcolni, bizonyíthatóan valótlan dolgokat állít, és befeketíti hazáját, az SZK-t. Olvastam a Magyar Koalíció három pártvezetőjének tavalyi washingtoni látogatása idején tett kijelentéseit, amelyekből egyértelmű: nem igazodtak a lojalitás elvéhez. Ez részükről nem volt korrekt cselekedet, mert nem tartották tiszteletben

Somogyi Tibor felvétele

valami konkrét dologhoz kötődik. És még egy valami nagyon fontos: a lojalitás nem kényszeríthető ki. A lojalitás erősíthető, fokozható, az állam ezt elősegítheti, de nem kényszerítheti ki.

Vlado Gloss felvétele

hazájuk érdekeit. Inkább olyan érdekeket szolgáltak, amelyek Szlovákia ellen irányulnak. Nem érthetek egyet Duray úr állításával, miszerint „elég volt abból, hogy kisebbségnek neveznek bennünket, márpedig mi nemzet vagyunk.” Ez nem igaz! Ha nem létezne a Magyar Köztársaság, akkor a magyarok itt nemzetet alkotnának, mert ez esetben ugyan kinek a kisebbsége lennének? Ez a dél-tiroli ladinok esete. Ők nemzetet alkotnak, jóllehet mintegy harmincezren vannak, mivel ladin állam nem létezik. De Szlovákiában Duray úr és a többiek a magyar kisebbséghez tartoznak, ami nem akadályoz senkit abban, hogy magyarnak érezze magát, hogy tisztelje és fejlessze a magyar kultúrát. De a lojalitásra azért van szükség, mert gyönyörűen ötvözhető a nemzeti érzés az ország iránti lojalitással, azzal, hogy én ennek az országnak a polgára vagyok és nem törekedhetek határainak megváltoztatására. Duray úr azt állítja: minden magyarnak joga van arra, hogy egy államban éljen. Magyarországra nem kíván kiköltözni, s ezt úgy akarná megvalósítani, hogy a déli területeket hozzácsatolná Magyarországhoz. Ez már nem lojalitás! Itt már vége a lojalitásnak! Ez már irredentizmus, másnak nem is nevezhető!

(Következő számunkban folytatjuk)

P. VONYIK ERZSÉBET

Magyar származású Nobel-díjasok

A Vasárnap 1996. március 24-i számában „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók” c. cikkemben nyolc magyar Nobel-díjast említetem. Időközben tudomást szereztem arról, hogy pillanatnyilag egy tucat magyar származású Nobel-dí- jassal számolhatunk, akik a következők:

1/ Lénárt Fülöp (1862-1947) Pozsonyban született, 1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott a katódsug- rakkal kapcsolatos felfedezéseiért.

2/ Bárány Róbert (1876-1936) Bécsben született, szülei magyarok voltak és magyar alapfokú iskolába is járt, s nevében is mindig használta az ékezetet. 1914-ben kapott orvosi Nobel-díjat egyensúlyszervi kutatásaiért.

3/ Zsigmondy Richárd

(1865-1929) szintén Bécsben született. Mindig szívesen emlegette magyar származását. 1925-ben kapott Nobel-díjat a kolloid adatok heterogén természetének magyarázatáért.

4/ Szent-Györgyi Albert

(1893-1986) Budapesten született. 1937-ben jutalmazták Nobel-díjjal a biológiai égésfolyamatok terén végzett kutatásaiért. 1947-től az USA-ban élt.

5/ Hevessy György (1885-1966) Budapesten született. 1911-től Manchesterben kutatta a radioaktivitást. A nyomjelzés felfedezéséért és az izotópok alkalmazásának kidolgozásáért 1943-ban kémiai Nobel-díjat kapott.

6/ Békésy György (1899-1972) Budapesten született. 1924-től a pesti egyetemen foglalkozott akusztikával. 1947-től az USA-ban

tanít. Akusztikai kutatásaiért 1961- ben kapott orvosi Nobel-díjat.

7/ Gábor Dénes (1900-1979) Budapesten született, 1937-ben Angliába települt. Fő munkaterülete az elektronoptika és a híradástechnikai információ-elmélet volt. Az 1971. évi fizikai Nobel-díjat főleg a holográfia felfedezéséért kapta.

8/ Wigner Jenő (1902—) Szintén Budapesten született. Németországban, majd az USA egyetemein tanított. Fő kutatási területe az atomhéj kvantum-mechanikája, az elemi részek elmélete. Ezekben elért kimagasló eredményeiért 1963- ban a fizikai Nobel-díjat megosztva kapta.

9/ Polányi Károly (1929-) négyéves volt, amikor családja Angliába költözött. 1954-től az USA-ban, majd 1957-től Kanadában kutat.

1986-ban kémiai Nobel-díjat kapott a kémiai folyamatok dinamikája terén végzett kutatásaiért.

10/ Wiesel Éliás (1928-) jómódú zsidó szülők gyermekeként Má- ramarosszigeten született. A német megszállás után családját koncentrációs táborba deportálták, ahonnan egyedül ő tért haza. Előbb Franciaországban, majd az USA- ban telepedett le. Műveiben a társadalom peremén élők helyzetével és főleg a zsidóság problémáival foglalkozik. Az elnyomottak és üldözöttek érdekében emeli fel hangját, ezért kapott 1986-ban Nobel- békedíjat.

11/ Harsányi János 1947-től él külföldön, az utóbbi harminc évben az USA-ban. A matematikai játékelmélet kidolgozásával nyerte el 1994 decemberében a közgazdasági Nobeldíjat. A gazdasági életben alkalmazható olyan módszereket dolgozott ki, melyek segítségével kiszámítható bizonyos piaci helyzetek belső természete és dinamikája.

12/ Oláh György (1927-) Budapesten végezte tanulmányait. Az 1956-os forradalom után került az USA-ba, ahol az ásványi olajok és természetes gázok alapanyagaként ismert szénhidrogének vizsgálatával foglalkozik. 1994-ben kapott kémiai Nobel-díjat.

Végül megemlíthetjük még a világhírű magyar származású tudósokat, akik Nobel-díjat nem kaptak, de kutatásaikkal hozzájárultak a díjazottak teljesítményeihez: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Kármán Tódor, Högyész Endre és mások.

ZILIZ! TIHAMÉR

VÉLEMÉNY 1996. április 14. l/BSárnap