Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-07 / 14. szám
l/BSárnap 1996. április 7. GYERMEKVILÁG Vo lt egyszer egy anyakecske, annak volt hét gidája, és úgy szerette őket, ahogyan csak anya szeretheti gyermekeit. Egyszer az erdőbe készült eleségért, akkor mind a hét gidáját magához hívta, s így szólt hozzájuk: „Édes gyermekeim, kimegyek az erdőbe, ti meg óvakodjatok a farkastól, mivel ha ide bejön, akkor felfal benneteket szőröstül-bőröstül. A gonosztevő gyakran elkendőzi magát, ám reszelős hangjáról és fekete lábáról tüstént föl fogjátok ismerni.” A gidák azt mondták: „Édesanyánk, vigyázunk mi magunkra, mehetsz bátorsággal.” Anyjuk fölmekegett, s nyugodt szívvel útnak indult. Nem sok idő múlva valaki bezörgetett az ajtón, s bekiáltott: „Nyissátok ki, drága gyermekeim, anyátok van itt, ajándékot hozott mindnyájatoknak”, ám a gidácskák meghallották reszelős hangjáról, hogy ez a farkas. „Dehogy nyitjuk - kiáltották -, te nem vagy az anyánk, neki finom és kedves hangja van, a te hangod reszelős, te a farkas vagy.” A farkas elment egy szatócshoz, vett egy nagy darab krétát, azt megette, attól finom lett a hangja. Akkor visszament a házhoz, bezörgettt az ajtón, s bekiáltott: „Nyissátok ki, drága gyermekeim, anyátok van itt, ajándékot hozott mindnyájatoknak.” Csakhogy a farkas fölrakta fekete mancsát az ablakba, azt meglátták a gyermekek, és így válaszoltak: „Dehogy nyitjuk, a mi anyánknak nem fekete a lába, mint neked, te a farkas vagy.” A farkas ekkor egy pékhez loholt, és így szólt: „Megütöttem a lábamat, kend be tésztával.” Amikor pedig a pék bekente a mancsát, átszaladt a molnárhoz, mondván: „Szórd be liszttel a mancsomat! A molnár azt gondolta: „Ez a farkas alighanem be akar csapni valakit”, és nem akart szót fogadni, de a farkas azt mondta: „Ha nem teljesíted a kérésemet, fölfallak.” Mire a molnár megijedt, és kifehérítette a farkas mancsát. Bizony, az emberek már csak ilyenek. Mármost a gonosztevő harmadszor is odament a házhoz, bezörgetett az ajtón, és így szólt: „Nyissátok ki, gyermekeim, édes jó anyátok jött haza, s mindnyájatoknak hozott valami csemegét az erdőből!” A gidácskák visszakiabálták: „Mutasd elébb a mancsodat, hadd lássuk, valóban az anyácskánk vagy-e.” Ő pedig fölnyújtotta mancsát az ablakba, s azok, látván, hogy a mancsa fehér, elhitték, amit mondott, és kinyitották az ajtót. Ámde nem jött be senki más, mint a farkas. Ők megrémültek, s el akartak bújni: egyikük az asztal alá ugrott, másikuk az ágyba, harmadikuk a kályhába, a negyedik a konyhába, az ötödik a szekrénybe, a hatodik a mosdótál alá, a hetedik a falióra rekeszébe. Csakhogy a farkas, mindegyiket megtalálta, s nemigen hasogatta szőrszálaikat, egymás után elnyelte őket mohó torka; csak a legkisebbiket, amelyik az óra rekeszébe bújt, azt nem találta meg. Éhe csillapultán elkotródott, künn a szép zöld réten lefeküdt egy fa tövébe, s elaludt. Nemsokára hazaérkezett az anyakecske az erdőből. Ah, mit kellett látnia! Az ajtó tárva-nyitva: asztal, székek, padok felforgatva, a mosdótál diribdarabokban, dunyhák-pámák az ágyból kiráncigálva. Gyermekeit pedig hiába kereste, nem találta sehol. Nevükön szólította őket sorjában, ám egyikük sem válaszolt. Végül, amikor a legkisebbiket hívta, meghallotta vékony hangocskáját: „Édesanyám, az óra rekeszében vagyok!” Anyja kivette őt, ő pedig elbeszélte: jött a farkas és az összes többit felfalta. Elgondolhatjátok, hogyan siratta szegény gyermekeit az anyjuk. Végül nagy jajgatva útnak indult, s vele tartott a legkisebb gida. Kimentek a rétre: hát ott feküdt a farkas a fa tövében, és úgy hortyogott, hogy be- léreszkettek az ágak. Az anya mindenfelől szemügyre vette a gonosztevőt, s látta, hogy annak degesz hasában valami mozgolódik-vergődik. „Ah, Istenem - gondolta -, hátha még élnek szegény gyermekeim, akiket vacsorára legyűrt a gyomrába!” Hazaküldte gidáját, hozna ollót, tűt és cérnát. Amikor mindez meglett, fölvágta potrohát a szörnyetegnek, s mindjárt az első nyisszantás után kidugta fejét az egyik gida, s ahogy tovább nyeszetelt, szép sorjában előbújt mind a hat, és még életben voltak mind, sőt nem is történt semmi bajuk, mert egészben gyömöszölte magába őket a mohó szörnyeteg. Volt is nagy öröm! Ölelgették anyjukat, és szökdécseltek, mint lakodalmán az egyszeri szabólegény. Anyjuk azonban így szólt: „Most eridje- tek, s keressetek bucokköveket, hogy azzal töltsük meg az istentelen féreg hasát, ameddig még alszik!” A hét gidácska hozta sebtiben a köveket, s a farkas hasába dömöcköltek, amennyit csak bírtak. Az anyakecske pedig nagy sietve bevarrta a nyílást, úgyhogy a farkas mit sem vett észre, még csak meg sem mozdult. Amikor a toportyánféreg végre kialudta magát, lábra állt, és mert a gyomrába varrt kövektől szerfölött megszomjazott, odakívánkozott egy forráshoz, hogy igyák. Ahogyan pedig lépegetni kezdett, s közben ingatta magát, hasában összekoccantak és megzördültek a kövek. Ő meg így kiáltott: „Mi dörömböl, mi zörömböl a hasamban? Azt hittem, hat gödölye, pedig bucokkővel van tele.” És amikor a forráshoz érkezett, és a víz fölé hajolt, hogy igyék, a nehéz kövek lehúzták, és nyomorultul vízbe fúlt. A hét gida ezt meglátta, odaszaladtak, és teli torokból kiabálták: „Meghalt a farkas! Meghalt a farkas!” és anyjukkal együtt körültáncolták a forrást örömükben. HA A\ÉC. NEA\ TUDNÁD. Szép Heléna valóban szép volt. Ezt többen is megírták. De vajon tiszta volt-e? És ha igen, mivel mosdott? Valószínűleg babliszttel, mivel a régi görögök azt használták piperaszappan helyett. A ruhaneműből meg sulykolással távolították el a piszkot. De kísérleteztek mosáshoz, mosdáshoz bizonyos alkáli tartalmú földfajtákkal is, ismerték a jól habzó szappangyökeret, és évezredek óta a hamulúgot. Szappant állítólag a gallok és a germánok készítettek először, de ők még nem mosdáshoz használták, hanem hajszőkítéshez. Igazi értelemben vett szappanról 385-ben kelt írások tesznek említést, s arról is van adat, hogy 800 körül már sokfelé főztek szappant házilag faggyúból meg hamuzsírból. Ennek a szappannak azonban még nem volt kellemes illata, és meglehetősen puha is volt. Az illatos, kemény toalettszappan az arabok leleménye. Olívaolajból és fahamu lúgjából állították elő, luxuscikként és méregdrágán. Növényi olajból nagyüzemileg csupán William H. Lever kezdett szappant gyártani a múlt században. Meg is gazdagodott rajta. A kenőszappant viszont a tizenkettedik század óta használják. Visszatérve Szép Helénára, ha róla nem is tudjuk, mosdott-e vagy sem, Arkhimédészről már nagyon is feltételezhetjük, hogy híve volt a tisztálkodásnak. A Vitruvius ránk hagyta anekdota szerint még a fizika egyik alaptörvényére is épp fúrdés közben figyelt fel, s az észlelés feletti örömében, úgy, ahogy volt, kipattanván a vízből, anyaszült meztelenül futkározni kezdett Szirakuza utcáin, egyetlen szót üvöltve, azt, hogy „Heuréka!", ami magyarul annyit jelent, hogy megtaláltam. KUN ERZSÉBET TALLÓSI BÉLA Fülesek hegyeztem magamnak nyuszijaiét s szedtem a lábam mint tapsifüles kacagott rajtam az egész füzes fogta a hasát két tapsifüles hogy ragasszak inkább szamárfület Szélcsapó azt kérdezi kicsi csacsi hogyan kell a szelet csapni kell-e hozzá szélcsapó legyező vagy szélfogó Gondolkodom, tehát... Lrücsalóknak való ...mindaz, amit a képen látsz. Illetve mégsem. Egy tárgy nem illik a locsolkodás- hoz, semmi köze a húsvéthoz. Melyik az a tágy? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A március 17-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a B-vel jelölt roller, mert nincs motorja. Nyertesek: Méry Máté, Fél; Kovács Réka, Szőgyén; Farkas András, Párkány: Papp Annamária, Komárom; Farkas Júlia, Fülek.
