Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-24 / 12. szám
Piaci szempontból legnagyobb jelentősége a sárga fréziafajtáknak van A frézia a nősziromfélék (Irida- ceae) családjába tartozó, Dél-Af- rika fennsíkjairól származó növény. Nyáron nálunk a nyugalmi időszakát éli, amit a termesztésénél is figyelembe kell venni. Évelő, gumós növény. A gumókból vékony, kard alakú levelek erednek, amelyek között fejlődik ki az egyoldalas fürtös virágzat, amely vízszintesen helyezkedik el. A virágtengelyen azonban oldaltengelyek is kifejlődnek, amelyek szintén virágot fejlesztenek. A virágzás után a gumókon kis „gumócskák” fejlődnek, melyekkel a növény vegetatív úton szaporítható. Annak ellenére, hogy a fréziát több országban már a 20. század elején nemesítették, hozzánk csak az 1980-as években jutott el. A frézia színskálája nagyon gazdag. A káprázatos színeket gyönyörű, tavaszt idéző illat kíséri. A termesztés és a piac szempontjából legjelentősebbek a sárga virágú fajták, s csak utánajönnek a többiek. Fontos az is, hogy a virágtengely hosszú, egyenes, sok virágú legyen. A hosszú ugar 100-150 mm-es biztosítócsap. „Kalapakasztónak” is nevezik, főleg akkor, ha ellenzik a használatát. Mi most a hasznos szerepére szeretnénk irányítani a figyelmet. Termő korú ültetvényeinkben eléggé gyakori a felkopaszodott fa. Ezeket jórészt a metszés során mi magunk kopaszítottuk fel a metszőollóval. Gyakori a folyamatos fattyúhajtás „termelés” is, főleg a Starking fajtakörbe tartozó almákon és az alföldi őszibarackosokban. A fattyúvessző-hozam az őszi- barackosokban meghaladhatja a használható termőrészek mennyiségét is. Az őszibaracknál vegyük figyelembe, hogy az optimális vesszőméret lényegesen hosszabb, mint a többi gyümölcsfajtánál, a termővessző hossza az egy métert is eléiheti. A feltűnően sok fattyú- vesszővel a fa azt fejezi ki, hogy jó kondícióban van, de azt nem a terméshozatalra fordítja. Fontos kérdés, hogy ezekből a hosszú vesszőkből tudunk-e termőrészeket nevelni, vagy pedig évről évre csak újabb fattyúvesszőkeL Az éves felújulás folyamán különböző méretű hajtások, vesszők fejlődnek, belőlük lesznek a köA termesztésben a fénynek nincs meghatározó szerepe, igaz, hogy a növekedést serkenti. A hőmérséklet viszont döntően befolyásolja a virág vetkező évben termőgallyak. Metszetlenül válnak még inkább termő jellegűvé. A mérsékelten hosszú, 300-400 mm-es vesszőből fejlődött termőgally éveken keresztül produktív termőrész marad. A hosszabb vesszőből is termőgally alakul ki, de mire teremne, túl méretes lesz, kedvező kitettségben pedig el is nyomja a vezérágat és a környezetét. A fattyúvesszők különösen hajlamosak a túlnövekedésre, a korona besűrítésére. Mindez látszólag a hosszú vesszők eltávolítását indokolja, de ezzel a növekmény nem hasznosul, nem lesz termés belőle. A hosszú vesszők lekötözése, lehaj- lítása nem mindig válik be, ráadásul még idegenkedünk is tőle. Éppen e fél-másfél méteres vesszők hasznosítására alkalmas jobb híján a hosszú ugar. Rövidebb változata, a kétrü- gyes ugarcsap jól ismert a gyakorlatban, főleg az őszibarack váltócsapos metszésénél. Manapság minőségét és a növény fejlődését. Az elvirágzás után a gumókat fel kell szedni és a következő kiültetésig 25 C-foknál magasabb kevesebbet használjuk a szál- vesszős metszés miatt, és azért, mert beárnyékolt koronában kevés az esélye a felújulásnak. Szükség lehet viszont a hosszabb változatára, a hosszú vesszők megszelídítésére. A hangsúly a biztonságos felújulás mellett az erős vessző lehetséges gyengítésén van, azon, hogy az új vesszők között legyen fekvő helyzetű is, amely termőrészként hasznosítható. Az esetek többségében ez el is érhető. A hosszú ugar általában ismét erőteljesen felújul, a feltörő hosszú vesszők alatt képződik fekvő helyzetű is vagy esetleg termőnyárs. A következő években ezekre metsszük vissza a felújult csapot. A fekvő vessző már termőre fogható, s a termés inkább gátolja a fattyúhajtás kialakulását azon az ágrészen. Ezt a metszést tehát úgy is felfoghatjuk, mint gyengítő és úgy is, mint kettős metszést. A hosszú vessző gyengítésének tohőmérsékletű helyiségben kell tárolni. A nyugalmi időszak elteltével a virágképzéshez 10-15 C-fok elegendő. A vegetációs időben viszont már 18 C-fok feletti hőmérsékleten leromlik és késik a virágképződés. Különösen a nyári ültetés után kell rendszeres szellőztetéssel a hőmérsékletet szabályozni, mert a virágképződés megkésik. Hiába ültetjük el korán a gumókat, mégis később hoz virágot, ha nem így járunk el. A frézia a vegetációs időben több vizet igényel, később pedig kevesebbet. Ugyanez érvényes a levegő páratartalmára is. Helyesebb az öntözést a talaj elárasztásával végezni, így ugyanis nem kerül víz a levelekre, s csökken a levelek gombásodásának a veszélye. A talajjal szemben nem igényes, de kedveli a tápanyagban gazdag laza „üvegházi” földet. Nem kedveli viszont a sós, szikes talajokat, ezért nem jó, ha szegfű, vagy más, gyakran műtrágyázott növény után ültetjük. Talajfertőtlenítést - főleg, ha váltjuk a termesztési területet - nem igényel. OLGYAYEDE mezőgazdasági mérnök vábbi következménye még az, hogy nem gátolja környezetét a fejlődésben; a fa jobban felkészülhet a télre, javul az alma tárolhatósága, egyszerűsíthető a metszés és a nyesedékhasznosítás is. A hosszú ugar felújulását zöldmetszéssel is mérsékelhetjük. Ez érvényes a hosszú hajtás nyár végi visszametszésére éppúgy, mint a már felújuló hosszú ugar visszametszésére. A hosszú ugar használatát célszerű pontosítani, finomítani: fajtától, vesszőmérettől, művelődésmódtól függően másmás hosszúságú ugar lehet optimális méretű. Amíg tájékozottabbak nem leszünk, addig irányelvnek tekinthetjük a 100-150 mm-es hosszat. Lehetőség szerint előzzük meg termő korú fáinkon a hosszú hajtások kialakulását, de elsősorban a fattyúhajtások növekedését, viszont ha már kialakultak, próbáljunk belőlük termőrészt, esetleg vezérágat nevelni, mintsem évről évre újranevelni azokat. Ezt az eljárást a Dánszentmiklósi Gyümölcstermelési Szaktanácsadó Kft. több taggazdaságában évek óta alkalmazzák eredményesen. Kertészet és Szőlészet Termés és fattyúhajtás A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Gombás betegségek, mogyoró, karalábé, kártevői- Az idén megkésett a tavasz, ezért eltelik néhány hét, míg a vegetáció behozza a hosszú tél okozta lemaradást. Az idén ezért az egyes kerti munkákra némi késéssel kerülhet sor. Ha még nem pattantak ki a rügyek, akkor a gombás betegségek ellen elvégezhetjük réztartalmú szerekkel a lemosó permetezést. Az őszibarackot szinte minden évben veszélyezteti a levélfodrosodás, más gyümölcsökön pedig a monília károsít. Ahol ez a két kórokozó az elmúlt évben erősebben károsított, ott okvetlenül kezeljük a fákat a következő réztartalmú szerek valamelyikével: Champion, Miltox, Rézoxiklorid, Bordódé. Aki ismeri e két gomba biológiáját, tudja, hogy hideg, nedves időben az őszibarack kipattanó levélkéi erősen fogékonyak a fertőzésre. Ilyenkor a rügypattanás előtt is ismételjük meg a kezelést. Piros-, illetve fehérbimbó állapotban réztartalmú szereket azonban már ne alkalmazzunk, mert azok leperzselik a virágokat. Tavasszal, április elején kerülhet sor a mogyoró ültetésére. Erre legalkalmasabbak a 40- 50 cm-es törzsű, kaüan alakú koronával rendelkező fácskák. A mogyoró a talaj tekintetében nem válogatós. Egyformán jól érzi magát a homokos, vagy éppen az agyagos területen. Meghálálja viszont a napos élőhelyeket, s a nyirkos domboldalakat is. A kiültetés után csak a következő évben kell metszeni. Telepítésével kapcsolatban fontos tudnivaló, hogy a mogyoró fajtái önmeddőek, tehát több példányt kell belőlük egy-egy élőhelyre telepíteni. A gyakoribb fajták közül említést érdemel a középvastag, puha héjú Római (szeptemberben érik), a korán termőre forduló, gazdag termést adó Bollwilleri csoda (szeptember közepétől október elejéig érik be), valamint a díszcserjeként is mutatós Barcelona, amely nagy terméseket hoz (szeptember elején érik). Amennyiben még nem melegedett fel kellően a talaj, akkor a karalábé palántázásával vámunk kell. Ez a zöldség ugyanis érzékeny a hidegre. Ha a hőmérséklet tartósan csak 7-8 C-fok körül van, akkor nem fejleszt gumót, hanem szárba szökken. A talajra viszont nem érzékeny. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne forgassuk mélyre a tápanyagokat, mert gyökerei sekélyen, a talaj felszíne alatt futnak. Ügyeljünk az ültetés mélységére is, mert ha a palánta a kelleténél mélyebbre kerül, akkor a gumók megnyúlnak. A jó terméshozam érdekében az is fontos, hogy napos helyen termesszük, ugyanis árnyékban a karalábé levelei szép nagyra nőnek, de a gumó apró marad. Átlagos időjárás mellett ilyenkor jön el a fejessaláta vetésének az ideje. Az előkészített ágyásokba sekélyen, 25-30 cm-es sortávolságra vessük el a magvakat. Ha palántákról neveljük, akkor a saláta esetében is figyelnünk kell az ültetési mélységre. A szép fejek képződésének feltétele a fejessaláta tenyész- területének a nagysága. A palántákat ezért 25x25 cm-es kötésben telepítsük. A fóliasátrakban és szabad földön is nagyon fontos a talajban lévő kártevők elpusztítása. Különösen nagy károkat okoznak a drótférgek és a cserebogarak lárvái, a pajorok. Ha ezekből ásás közben négyzetméterenként több (2-3) példányt találunk, akkor érdemes a talajt a vetés, ültetés előtt Basudin- nal, Diazinonnal kezelni. Ezeket 10-15 cm mélyre dolgozzuk be a talajba; jó segítséget nyújt ehhez a munkához a rotációs kapa. Április elején vessük hidegágyba a majoránnát, majd májusban palántázzuk ki. Kissé megkésve kerül az idén a talajba a borsó is, amelyet 25-30 cm sor-, 3-4 cm tőtávolságra vessünk. Kötött talajokon a magvak 4-5, homokon 5-7 cm-re kerüljenek. -rA SZŐLŐ METSZÉSE A vessző részei A nem metszett szőlőtőke is terem, de gyenge minőséget ad. A termés szakaszos lesz, vagyis az egyik évben alig, vagy egyáltalán nem, a másikban pedig túl sokat terem, ami viszont nem érik be rendesen. A szőlő erdei kúszó növény, ezért mindig a csúcsi részen fakad ki leghamarabb. Ha a növekedését nem irányítanánk, néhány éven belül lehetetlenné válna a gondozása. A metszéssel a termés mennyiségét és minőségét szabályozzuk, a tőkeformát alakítjuk és így az egy év alatt fejlődött vesszőmennyiség nagy részét eltávolítjuk. Az évente növekedett vesszők visszavágását metszésmódnak, a több éves fás részek kialakítását pedig művelésmódnak nevezzük. Aki metszeni akar, annak ismemi kell a szőlővessző részeit és a rajta található rügyek termékenységét is. Metszéskor az éves vesszőt vágjuk vissza; ennek részei a világos rügyek, sárszemek, alapi rügyek. A vessző megvastagodott részeit - ahol a világos rügyek találhatók - szárcsomónak (nódusz) nevezzük; a közöttük levő vesszőrész az ízköz. Az éves vessző legalján találhatók a szabad szemmel alig látható úgynevezett alapi rügyek. Felettük található 1-2 félig fejlett rügy, melyeket sárszemnek (sárrügynek) is nevezünk. Ezek felett találhatók a jól kifejlett világos rügyek. Az első világos rügy a legtöbb esetben az idősebb fás rész felé néz. A metszés ideje A szőlő tavasztól őszig metszhető. Az őszi metszés előnye, hogy a rügyek tavasszal korábban fakadnak, s a vesszők nem könnyeznek. Hátránya, hogy a megmetszett tőkék a vágott részeken könnyebben elfagyhatnak, amit aztán már nem tudunk helyrehozni. Ma már szinte mindenhol a tavaszi metszést részesítik előnyben, az erős téli fagyok miatt. A tavaszi metszés lehet korai és kései. A korai általában előnyösebb, mert a korábbi fakadás sietteti a kései fajták beérését, s elmarad a könnyezés is. A késő tavaszi metszést az áprilisi fagyok elleni védekezés indokolja, vagy ha a rügyek rosszul telelnek, s nagy részük megbámul, elfagy. Ilyenkor vágjuk meg a rügyek duzzadását, hogy felismerhessük az egészségeseket, s ezek számbavételét követően hagyjunk megfelelő számú rügyet és vesszőt. A késő tavaszi metszés sajnos az idén is indokolt, mert a nyár közepén a peronoszpóra által megfertőződött vesszők nem értek be megfelelően, ezért a -18, sőt -21 C-fokos fagyok máris kárt okoztak az ültetvényekben. Hogyan metszünk? A metszés hosszát a világos rügyek számával jelöljük. Rövid csapnak nevezzük az 1-2 világos rüggyel rendelkező vesszőt, a 3-5 rügyeset pedig hosszúcsapnak, a 6-8 rügyeset félszál- vesszőnek, a 9 rügyeset, vagy az ennél is hosszabbat szálvesszőnek. Van úgynevezett kopaszmetszés is, amelyet ma már szinte csak az alanytermesztésnél alkalmaznak. Valamikor a fajművelésű szőlőkben volt használatos, mégpedig olyan fajtáknál, amelyek sárszeme is termékeny; ilyen pl- a Kadarka, az Ezeijó. Ez a met- szési mód különösebb szaktudást nem igényel. A rövidcsapos metszésnél az első év tavaszán 1-2 világos rügyből álló rövidcsapot hagyunk. A második év tavaszán a felső vesszőt tőből eltávolítjuk, az alsót pedig két világos rügyre metsszük vissza. A harmdik év tavaszán a felső vesszőt ismét eltávolítjuk, az alsót két rügyre metsszük. Ezt a metszést alkalmazzuk azoknál a fajtáknál, ahol az alsó, világos rügyek termékenyek, vagy nem fürtöket nevelnek, bőtermők. A rövidcsapos metszéssel megakadályozzuk a tőke gyors felkopaszodását. Rendszerint így kezdjük a fiatal tőkék alakítását is. (folytatjuk) . ^ Y K Af Íj • Í|H ; ■ I SJMi f 8 18 y |f PW| ' 5 1 jBB!:' « 1 ft|j 1 f 1» r 'r 1- • - V <**** Magasművelésű kettesfüggöny, metszés előtt (A szerzőfelvétele) Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1996. március 24. l/BSÚmap
