Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-14 / 2. szám
BOSZNIA - A DAYTONI MEGÁLLAPODÁS ALÁÍRÁSA UTÁN BÉKETEREMTÉS? KALANDORAKCIÓ? A történészek egyszer talán majd megmagyarázzák, miért kellett négy télen át várni a boszniai béke eljövetelére. Alighanem azért, mert a hamarosan beinduló amerikai elnökválasztási kampányba magát újra belevető Bili Clintonnak most volt feltétlenül szüksége fényes külpolitikai diadal felmutatására. Ha történetesen csak két év múlva lenne esedékes az amerikai vokscsata, nos, akkor talán Boszniában is minden folytatódna a régiben. Ezer szerencséjük az Adria partján élőknek, hogy Amerika idén választ, s nem pedig később! Lehet, hogy mindez cinikusan hangzik, de Clintonnak, ha valóban akarta volna, korábban is megvolt a lehetősége, hogy a mostanihoz hasonló határozottsággal járjon el. Ám gondosan „beosztotta” a külpolitikai sikereket. Tavalyra már jutott egy, az arab-izraeli béke, s ezért a következőt csak az idei esztendőre lehetett beütemezni. (Archív felvétel) De ne fanyalogjunk, fő az, hogy elhallgattak a fegyverek, s a mi karácsonyunk is nyugodtabb volt, a boszniaiak négy év utáni első békés ünnepléséről nem is beszélve. Felszabadultan örülhettek, habár körülöttük mindenütt még romok, harckocsik, NATO-katonák, fel nem robbant, alattomos gránátok. Ám marad-e ez az állapot? Vajon jövő karácsonyra visszaköltözhet-e a sebtében újjáépített házakba is az életben maradott családok többsége? Jó lenne hinni ebben, csakhogy, sajnos, a daytoni megállapodásban is számos olyan kis időzített akna van, amely bármikor robbanhat. Ki tudja például garantálni azt, hogy miután Szarajevót nem osztják két részre, békésen meg tudnak egymás mellett élni azok a muzulmánok a szerbekkel, akik őket hosszú hónapokon át ostromgyűrűben tartották. Akárcsak az sem tudott, hogy ha egy év után távoznak az IFOR-erők, ki védi majd a szerb környezetbe beékelődő muzulmán városokat a boszniai anyaországgal összekötő folyosók határait. Vajon a Fehér Ház komolyan gondolja, hogy egy év elég ahhoz, hogy lehiggadjanak a négy éven át lángoló etnikai ellentétek? Sok helyzetelemző ezért állítja, letagadhatatlan, hogy a daytoni békét amerikaiak munkálták ki. Mint saját gyerekét, az amerikai elnök mégis dicséri, s megpróbálja elhitetni, hogy Szarajevó lesz az etnikai együttélés mintapéldája. Jó volna hinni ebben. Csakhogy az elmúlt mintegy öt év terhei, a negyedmillió áldozat, a hatszázezer hajléktalan, a temérdek nyomorék és egyáltalán a mérhetetlenül sok szenvedés mind önmagában is súlyos teher, s talán nincs olyan szerb család, amelynek ne lenne oka arra, hogy revansot akatjon venni a muzulmánokon és megfordítva. Nos, ahhoz, hogy ez a gyűlölet lecsillapodjon, az indulatok elüljenek és a sebek behegedjenek, nem egy év, nem is évek, de évtizedek kellenek. Mindezzel nem számol a daytoni béketerv, hiszen a katonai felügyelet csak egy évre szól. Vannak viszont olyan vélemények is, hogy az amerikai katonák ha egyszer idejöttek, nem mennek el egyhamar. Ezek szerint a NATO azért jött ide, mert kapott az alkalmon, hogy békefenntartás ürügyén megvetheti a lábát az Adria partján. S talán a Fehér Ház is azzal számol, majd a körülmények maradásra bírják őket. Például ha nem a papírforma szerint alakul a Bosznia területén lévő két etnikai autonóm állam- alakulat együttélése. Arra gondolni is rossz, mi lenne, ha akár a szerbek, akár a muzulmánok ismét fegyverrel akarnának érvényt szerezni saját vélt igazuknak. Akárcsak arra, hogy Milosevics megint felbujtaná az anyaországon kívül élő szerbeket minden szerb államának a létrehozása érdekében. A belgrádi vezető örülhet, hogy mint a háború egyik szítója, egész simán megúszta: pedig maga is ott szerepelt Karadzsicsékkal együtt a körözött háborús bűnösök listáján, végül is a párizsi ceremónia egyik résztvevője lehetett. Nos, európai fejjel ez az amerikai engedékenység sem érthető. Azt is csak találgatni lehet, mit kaptak az oroszok cserébe azért, hogy belementek: lényegében a NATO-irányítás alatt legyenek az orosz egységek is Boszniában. Egészen hihető, amit rebesgetnek, nevezetesen, hogy a Nyugat megígérte Moszkvának, egyelőre nem bővül a NATO és nem sietik a volt közép-kelet-európai államok felvételét sem. A jelek szerint Amerika mindenkivel szemben egy kicsit engedett, s így lett Daytonban diadal. Az idő mutatja majd meg, hogy jó helyen tették-e az engedményeket. Merthogy az alku nem tökéletes, azt kevesen vitatják. De nem is lehet teljesen igazságos egy ilyen szörnyű vérontás lezárásaként. Ha nem is a legjobb, egyelőre meghozta a békét. A reá vigyázó szemek ébersége, a kölcsönös tolerancia és a megbocsátás eredményezheti azt, hogy a félelmek ellenére mégsem törékenynek, hanem tartósnak bizonyul. A boszniai béke főbb pontjai A december közepén Párizsban aláírt és hatályba lépett békemegállapodás egy 65 oldalas alapdokumentumból, 11 mellékletből és 102 térképből áll. Az egyezmény értelmében Bosznia-Hercegovina egy állam marad, megőrzi jelenlegi határait és egy szövetségi jellegű alkotmánya lesz. Bosznia-Hercegovina két részből áll: a területek 51 százalékán elterülő Horvát-Muzulmán Föderációból és a fennmaradó 49 százalékon létező Szerb Köztársaságból. A békemegállapodás engedélyezi a két területi egység számára, hogy különleges kapcsolatokat alakítsanak ki Bosznia szomszédaival: a boszniai szerbek Szerbiával, a Horvát-Muzulmán Föderáció pedig Horvátországgal. Egy folyosó köti majd össze a go- razsdei muzulmán körzetet a föderáció többi részével, míg a szerbek esetén ugyanilyen folyosó lesz Fosa vinánál. Bosznia-Hercegovina és Jugoszlávia a megállapodás szerint kölcsönösen elismeri egymást, méghozzá a két állam jelenlegi határai között Bosznia fővárosa az újraegyesített Szarajevó lesz, s a város szerb negyedei visszakerülnek a boszniai kormányzat fennhatósága alá. Az országban egy szövetségi kormányt hoznak létre. Közös intézményként működik majd a parlament, az államfői testület, a központi bank és az alkotmánybíróság, a törvényhozás két házát pedig az idén esedékes szabad választásokon választják meg nemzetközi ellenőrzés mellett A daytoni békemegállapodás értelmében a menekülteknek joguk van visszatérni saját lakóhelyükre, s egyetlen háborús bűnös sem viselhet köztisztséget Boszniába a tűzszünet ellenőrzésére, illetve a felek szétválasztására hatvanezer fős nemzetközi katonai erőt (IFOR-egységek) telepítenek, melyek mandátuma körülbelül egy év lesz. A megállapodás egyik melléklete nagyon részletes menetrendet tartalmaz az egyezmény megvalósításának időrendjéről. A szembenálló felek kötelezettséget vállaltak, hogy a jelenlegi ENSZ-erők, illetve az IFOR-erők közötti „hatalomátadást" követő egy hónapban, tehát január derekáig lefegyverzik a polgári személyekből álló összes fegyveres egységüket, a külföldi alakulatoknak és tanácsadóknak egy hónapon belül, szintén január közepéig el kell hagyniuk az országot, s az átadástól számított 45 napon belül ki kell a feleknek üríteniük miden olyan zónát, amelyet a megállapodás nem nekik ítélt Az oldalt készítette: P.Vonyik Erzsébet A háború fordulópontjai 1992. március 3. - Alija Izetbegovics boszniai elnök függetlenné nyilvánítja Bosznia-Hercegovinát. 1992. április 6. - A boszniai szerbek önjelölt parlamentje úgy dönt, hogy a „Boszniai Szerb Köztársaság” Jugoszlávia része. 1992. április 6. - Az Európai Közösség elismeri Bosznia-Hercegovina függetlenségét. 1992. április 30. - A Biztonsági Tanács szankciókat hoz a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia és Crna Gora) ellen a boszniai vérontásban való részvétel miatt. 1992. július 3. - Válaszként a,.Boszniai Szerb Köztársaság ” kikiáltására megalakul Herceg-Bosznia Hor- vát Közössége, amely augusztus végétől a Herceg- Bosznia Horvát Köztársaság nevet veszi fel. 1993. május 7. - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a szerb ostromgyűrűbe zárt muzulmán városokat, Szarajevót, Tuzlát, Zsepát, Bihacsot, Gorazsdét és Srebreni- cát a világszervezet ellenőrzése alatt álló védett térségekké nyilvánítja. 1993. május 15-16 - A boszniai szerbek népszavazáson utasítják el Vance és Owen béketervét. 1993. szeptember 29. - A boszniai muzulmán parlament úgy dönt, csak akkor fogadja el a genfi béketervet, ha a muzulmánok visszakapják az elfoglalt területeket. 1994. július 6. - Az amerikai, orosz, brit, francia és német képviselőkből álló összekötő csoport új javaslatot dolgozott ki Bosznia felosztására: a területek 51 százalékát a muzulmán-horvát föderáció kapná, a fennmaradó 49-et pedig a boszniai szerbek. 1994. december 20. - A szembenálló felek Jimmy Carter közvetítésével egyhónapos tűzszünetben állapodtak meg, amely az újévtől lép életbe. Bihacs térségében ennek ellenére a harcok folytatódtak. 1995. május 23. - A boszniai szerbek parlamentje egyhangúlag dönt arról, hogy önkényesen kikiáltott államalakulatuk mihamarabb egyesül a horvátországi szerb felkelő egységek által már 1991 decemberében kikiáltott ún. Krajinai Szerb Köztársasággal. 1995. június 16. - A Biztonsági Tanács 998-számú határozatában elrendelte a gyorsreagálású erők bevetését 1995. augusztus 1. - Az amerikai képviselőház egyhangúlag döntött a Boszniai elleni fegyverszállítási tilalom feloldásáról, Clinton egy héttel később vétót emelt. 1995. augusztus 30., szeptember 1. és 6. - A NATO-repülőgépek egész Bosznia területén légitámadásokat intéztek szerb stratégiai célpontok, radarállomások, rakéta- és távközlési bázisok ellen. 1995. szeptember 8. - Bosznia, Horvátország és Kis-Jugoszlávia (Szerbia és Crna Gora) külügyminiszterei az összekötő csoporttal Genfben megállapodtak a boszniai béke megteremtésének alapelveiről. 1996. szeptember 14. - A boszniai szerbek megállapodást írtak alá nehézfegyvereik kivonásáról Szarajevóból és a fővárosba vezető utak blokádjának befejezéséről. Cserébe a NATO leállította a légitámadásokat. 1995. szeptember 26. - A bosnyák, a horvát és a szerbiai külügyminiszter New Yorkban egyezségre jutott az összekötőcsoporttal a rendezés részleteiről. 1995. október 5. - Richard Holbrooke amerikai közvetítő tűzszünetre bírta rá a szembenálló feleket. 1995. október 6. - Bili Clinton a tűzszünet ellenőrzésére hajlandó amerikai csapatokat küldeni. 1995. november 1. - Daytonban Clinton védnökségével tárgyalások kezdődtek a szerb, a horvát és a boszniai elnök részvételével. 1995. november 8. - Gracsov orosz és Perry amerikai védelmi miniszter megállapodott a boszniai sok- nemzetiségű erőkben való orosz részvételről. 1995. december 14. - Párizsban a boszniai válságban szembenálló felek ünnepélyesen aláúják a Daytonban született békemegállapodást. A megállapodásról mondták •,Meglehet, hogy nem egy igazságos béke, de a háború folytatásánál mindenképp igazságosabb.” (Alija Izetbegovics bosnyák elnök) • ,A háború végleg befejeződött. ” (Milosevics szerb elnök) • „Ez a megállapodás Milosevics békepolitikájának sikere. ” (A szerb televízió kommentárjából) • „ Vajon miért nem 1990-ben alkalmazta békepolitikáját, amelyről dicshimnuszokat zengenek a szerb médiák? Ehelyett háborút szított és egymás ellen uszította a boszniai szerbeket és a horvátokat, most pedig semmissé teszi a harccal kivívott eredményeket. ” (Se- selj, a szerb ultranacionalisták vezére Milosevicsről.) • „Az elért megállapodás szellemében azok az idegen egységek, amelyek még nem egészen két hónapja bűnös módon bombázták a krajinai szerbek területeit, egyszeriben korlátozás nélkül mozoghatnak majd ebben a térségben." (A daytoni tárgyalások egyik magát megnevezni nem kívánó boszniai szerb diplomatája) • „Nem engedhetjük meg emberek kis csoportjának, hogy folytassa a háborút. ” (Lord Dávid Owen, az Európai Unió volt békeközvetítője) • „Béke lesz és befejeződik a háború, de semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. ” (Egy szarajevói nő) • „Minden a három szembenálló féltől függ. Bizonyítaniuk kell: végre akarják hajtani a békemegállapodást. ” (de Charette francia külügyminiszter) BUDAPEST jf| ausztriaX MAGYARORSZÁG A Bosnyák - Havat f Amerikai békefenntartó ÁSamszéiretség (erútete * MATOaiatoíatok ABoszmsí n Szem Köztársaság ¡etutete ]í Magyar műszak atakutat Bosznia megosztása a párizsi béke alapján KÉRDŐJEL 1996. január 14. l/BSárnap