Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-24 / 12. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Riportunk a 8-9. oldalon PAX kifelé és befelé Egyetemista a páston írásunk aló. oldalon J- V [ A VASÁRNAP | MELLÉKLETE: N ■ r 1996. március 24. XXIX. évfolyam Ára 10 korona Méry Gábor felvétele egy-másfél éve türelmetlenül vártuk, hogy végre hozzánk is elérjen a rothadó nyugat vívmánya, a kábeltévé. Mert ugye, ezt sem az oroszok találták fel, hiába hiszik egyesek Szlovákiában még ma is, hogy keletről jön a fény. A kábel, képletesen szólva, nyugatról gyűrűzött be. Végigszántotta a járdát, a parkot, a rózsaágyást a ház előtt, bekígyózott a lakásba és belebújt a hábetlerbe. Lön boldogság. Majd fogcsikorgatás, amikor órákra kiesett az adás. Tökéletes csapda: a központi antenna kiiktatva, a kábel központilag fojtogatható, ha már cenzúra nem létezik ebben a tartományban. Sőt, garázda emberek százezrek szája ízét vehetik el, ha egyszerűen elnyeszetelik a kábelt valahol. Erre is volt már példa Pozsonyban. De nem erről akarok szólni, hanem, hogy mi jön a kábelen. Az tudnivaló, hogy Németországnak is megvan a maga keresztje, amely horgas árnyékával ma is kísért. Olykor arabokat gyújtanak fel, besuhintva az ablakon a molotov- koktélt (melynek viszont elég keletiesen hangzik a neve. Hiába, mindent nem találhat fel a nyugat sem.). Ám a leleményes németek rájöttek, hogyan szánjanak szembe azokkal a patkányokkal és patkányeszmékkel, akik-amelyek a nácizmust és az idegengyűlöletet terjesztik, s akikkel szemben a humánus törvénykezés tehetetlen. Bekapcsolja az ember a tévét, hogy megnézze, milyen időjárás várható másnap Németországban, mert jó tudni néha, mi van odakint, ha már idebent pocsék. S akkor megjelenik a képernyőn egy fiatalember, és derűs mosollyal mutogatja az elmés maketteket. Mit lát a magunkfajta? Nem a felhőt, nem a hópelyhet, nem is a pálcát a fiatalember kezében. Hanem a fiatalembert. Aki valahogy furcsa. Nem fehér, nem szőke, hanem barna és göndör. Talán nem is német, pedig németül beszél. Hogy van ez? Rossz adóra kapcsolt? A franc ebbe a sok mütyürbe, gombba, távrecsegőbe, biztos elbabrált valamit, amilyen kétbalkezes. Kapcsol a no- vákékra. Mosolygós fiatalember, nem fehér, nem szőke, talán nem is cseh, pedig csehül beszél. Talán nem is európai. (Megriad, s a régi viccre gondol, amelyben Brezsnyev elvtársnak jelentik, hogy kétszázezer ember kuporog a Kreml falánál és rizst eszik. Na és, hadd egyenek. De sárgák, Brezsnyev elvtárs!) Aztán, bármilyen hosszú a vezeték, csak kapcsol, s rájön a turpisságra. A német és a cseh propagandisszi- muszok kitalálták, hogy az előítélet ellen úgy a legjobb hatni, ha tárgyát mutogatják. Az idegengyűlölet úgy irtható, ha szoktatjuk a népet az „idegenek” látványához. Akik mellesleg, nem import áruk, de az ország lakói. Csak idegenül hatnak. Nem őshonosak. S gondol a magamfajta - ugyan mire gondolna? - honi viszonyainkra. Hogy a szlovákiai néger, arab, félvér, roma, kun és palóc Ábelek fizimiskája hogyan hatna a képernyőn? Milyen lenne a szlovákiai Kábelábel? Nyilván semmilyen, mert a mi másságunk nincs a képünkre hímezve. Meg aztán ismerjük a kormányhű szlovák médiákat. Ám ha egyszer mégis úgy adódna, ahogyan egy darabig nem fog adódni, akkor se lennénk boldogabbak, mert herr Rigónak akkor is több esélye lenne állami alkalmazottnak lenni, mint miszter Kovácsnak. Mert akkor sem lennénk típusegye- dek, akiket a kirakatba lehet biggyeszteni. Hiába vagyunk őshonosak, s hiába bírjuk a nyelvet, egy számban kisebb nemzet nyelvét. Esetünkben a lélek bőrszíne más. Avégre vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, mondta Ábel, a regényhős, aki hiába csavarogta be Amerikát, csak hazatért. Igaz, akkor sem volt könnyű dolga az otthonlevésben, de most még annál is sűrűbben terjeng a cujkabűz tájainkon. Legalábbis egyes országokban, ahol a hatalom azt állítja, hogy ő a haza és a haladás. A többiek meg vagy emigránsok, vagy fölöslegek, vagy alkalmi zenészek, akiknek a lelkűk csücske is gyanús. Azért elgondolkodtató, hogy vannak országok Európában, ahol (nyilván kormánypénzen és -sugallatra) a másság iránti türelmet, a toleranciát igyekeznek belesulykolni az emberbe, míg másutt Husák elvtárs életútjával etetik a szerencsétlen nézőt, akivel feledtetni kéne inkább a daliás időket. Ha ez még sokáig így megy, megérhetjük, hogy Safio Mach vagy Tiso jelenik meg a képernyőn, mint a szlovák nép példaképei. Aztán csodálkozzon valaki, hogy a szlovák kormány nem győz tiltakozni a demarsok ellen, amelyeket a büdös imperialisták küldöznek fiatal államunknak. KÖVESDI KÁROLY úgy
