Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-17 / 11. szám

vv/o .s o /. ro oy cjjwn Temetőben Áll egy férfi gyászban egy sírkő előtt, és zokog keservesen.- Hogy miért kellett ilyen ko­rán távoznod az élők sorából? Miért mentél el ilyen fiatalon?! Távolabbról két járókelő fi­gyeli.- Nem tudod, kit sirat ez a szegény ember?- Dehogynem. A felesége előző férjét. Egyenes válasz A jövendő jogász vizsgázik:- Mi a bigámia büntetése?- Két anyós! Hajszál- Szervusz, Frigyes. Hogy vagy?- Rosszul, egy hajszálon függ a házasságom.- Hajszálon?- Igen, amit a feleségem a ka­bátomon talált. Havi ötezer- Havi ötezret keresek. Gon­dolod, hogy elég lesz, ha felesé­gül veszlek?- Nekem elég, de miből fogsz megélni te? Én sem- Én egy cseppet sem félek a feleségemtől. Hát maga?- A magáétól én sem. Boldog- Szomszéd úr, a maga fia már négy éve vőlegény. Miért nem beszéli rá, hogy nősüljön meg?- Miért beszélném rá? Hadd legyen még egy-két évig bol­dog. Tanú Így szól a bíró a tanúhoz:- Lépjen közelebb, és mondja el, miként hatott magára az itt jelenlevő házastársak vitája. Is­mételje meg azokat a kifejezése­ket, amelyekkel egymást illették- Nincs olyan emlékezőtehet­ségem, bíró úr. Csak annyit mondhatok, hogy a jelenet hatá­sára szakítottam a menyasszo­nyommal, pedig emeletes villát, autót, nyaralót és százezret kap hozományba. ö is- Igaz, hogy hozzámész Já­noshoz?- Igaz, egy hónap múlva lesz az esküvőnk.- Pedig azt hittem, ez csak egy nyári kaland.-Ő is azt hitte! Csak hiszi Alajos felkeresi a jósnőt. A jósnő rámered az Uveggömbre, és megszólal:- Mindent tudok... maga há­rom gyermek édesapja...- Badarság! - legyint Alajos. - Nekem négy gyerekem van.- Azt maga csak hiszi! - feleli a jósnő. Önnel soha- A tisztességes asszonyok szörnyen unalmasak - jelenti ki a vendég a háziasszonynak.- Na de kérem!- Bocsásson meg - szól a vendég. - Önnel sosem unatkoz­tam. Bunda A férj szemrehányóan a fele­ségéhez:- Azt a fejemhez vagdosod, hogy sokat iszom, de az ellen nem volt kifogásod, hogy a visszaváltott üvegek árán bundát vettem neked! Túlerő- Hogyan tűrheted, hogy a fe­leséged után hárman is járjanak?- Mit tehetek a túlerővel szemben? Biztos- Azt hiszem, nekünk van a leg­butább gyerekünk - sóhajt a félj.- Örülj neki! - vigasztalja a feleség. - Legalább biztos le­hetsz benne, hogy a tiécl^ Bátorság- Amikor hozzád mentem, azt hittem, bátor vagy!- Amikor elvettelek, a baráta­im is azt mondták, hogy bátor vagyok... Ilyen az élet...- Anyu, most olvasom, hogy ezer évvel ezelőtt másképpen beszéltek, mint ma.- Nincs ebben semmi érde­kes. Az apád még tíz évvel ezelőtt is másképpen beszélt. Egy értekezleten- Napirendi javaslat: 1. Ko­vács úr értékelése az igazgató úr munkájáról, 2. Kovács úr bú­csúztatása a vállalattól. Kórházban Megkérdi az orvos az ápolónőt:- Mondja, hogy érzi magát a kettes szobában az a beteg, akit tegnap hoztak ide?- Azt kiabálja, hogy a felesé­gét akaija látni. Mire az orvos, legyintve:- Még mindig nincs észnél... Jellemzés Társaságban arról van szó, hogy ki tudja a házaságot a legjobban és legrövidebben jellemezni. Kovács így válaszol a kérdésre:- Először a férfi beszél és a nő hallgat. Aztán a nő beszél és a férfi hallgat. Később mindket­ten beszélnek és a szomszédok hallgatnak. „Rossz alvó vagyok” jeligés levélben egy 23 éves férfi a következőket írja: - Van-e össze­függés a szexuális kapcsolat és az alvás között, mert mióta nincs partnerem, nem tuáok aludni. Éjszaka csak dobálom magam az ágyban, reg­gel fáradtan ébredek és egész éjjel merevedé­sem van. A partneremmel hat hónapja szakítot­tam és azóta nem sikerült belemennem másik kapcsolatba. ...Az altatók nem használnak, sőt előfordul, hogy már délután álmos vagyok, éj­szaka pedig tíz perc alvás után felébredek és utána csak forgolódok az ágyban. Mi a vélemé­nye, mit csináljak? Uram, először is keressen magának egy part­nert, ugyanis a kiegyensúlyozott szexuális kap­csolat pozitívan befolyásolja az alvási cikluso­kat. Az orgazmus után bekövetkezett oldódás relaxált helyzetet hoz létre, amely a jó alvásnak egyik fontos eleme. Az alábbi pontokban taná­csokat talál a jó alváshoz, melyeket a kutatók az alvászavarokkal küszködő ember számára állítottak össze: Szabályos alvási rend. Jelöljünk ki állandó lefekvési és felkelési időpontokat. Minden este ugyanarra az időpontra állítsuk be az ébresztőórát, és reggel keljünk fel, bármilyen keveset is aludtunk. Nappali alvásainkban is legyünk következete­sek. Vagy minden délután aludjunk, vagy soha­sem. Ha csak alkalmanként szundítunk egyet, valószínűleg nem fogunk éjszaka is jól aludni. A hétvégi későn kelés is felboríthatja az alvási ritmust. Alkohol és koffein. Az erős alkohol lefekvés előtt valószínűleg segít ugyan az elalvásban, de megzavarja az al­vási ciklust, és reggel korai ébredéshez vezet. Elalvás előtt jó néhány órával lehetőleg már ne igyunk koffeintartalmú italokat, kávét és Coca- Colát. Ha mindenáron innunk kell, igyunk te­jet. Alátámasztható az a néphit, amely szerint egy pohár meleg tej lefekvéskor elősegíti az al­vást. Lefekvés előtti étkezés. Ne együnk nehéz ételeket lefekvés előtt, mert az emésztőrendszernek többórás munkára lesz szüksége. Ha feltétlenül enni kell, akkor csak könnyű ételeket válasszunk. Testgyakorlás. A rendszeres testedzés jó hatással van az al­vásra, de ne végezzünk megerőltető gyakorla­tokat lefekvés előtt. Altatók. Legyünk óvatosak az altatószerekkel. Mind­egyikre az jellemző, hogy megzavarja az alvás­ciklust, és hosszan tartó használata álmatlan­sághoz vezet. Egy rosszul átaludt éjszaka nem valószínű, hogy befolyásolja a másnapi teljesít­ményt, viszont a gyógyszer okozta másnapos­ság minden bizonnyal. Relaxáció. Próbáljuk meg elkerülni a stresszkeltő gon­dolatokat lefekvés előtt, és olyan tevékenysé­geket folytassunk, amelyek a relaxációt előse­gítik. Ragaszkodjunk mindennapos, lefekvés előtti szertartásainkhoz, például a meleg fürdőhöz vagy a néhány perces zenehallgatás­hoz. Olyan szobahőmérsékletet válasszunk, amelyet kellemesnek találunk, és ezt egész éj­szakára állandósítsuk. Ha semmi sem sikerül. Ha már ágyban vagyunk és nem tudunk el­aludni, ne keljünk fel. Maradjunk az ágyban, és próbáljunk meg relaxálni. Ha ez nem sikerül, és feszültté válunk, akkor keljünk fel egy rövid időre, és tegyünk valamit, ami megnyugtat és csökkenti szorongásunkat. A fekvőtámasz és hasonló testgyakorlatok annak érdekében, hogy elfáradjunk, nem tartoznak a jó ötletek közé. Uram, ha igyekszik a fenti pontokat betarta­ni, és sikerül kialakítania egy jó partnerkapcso­latot, valószínű, nem lesz problémája az alvás­sal. *** „Egy 17 éves lány” jeligés levél így szól: Már majdnem fél éve járok a barátommal, és most le szeretnénk feküdni egymással. Nekem még soha nem volt szexuális kapcsolatom, ő lesz az első. Ennek ellenére az az érzésem, hogy már nem vagyok szűz. Ugyanis már több éve tampont használok a menstruációm alatt (normál méretűt). Az újságban az egyik olvasó­jának adott válaszában azt olvastam, hogy ha két bekrémezett ujjúnkat a hüvelybe tudjuk ve­zetni, akkor már nagy a valószínűsége annak, hogy a szűzhártya átszakadt. Én ezt fájdalom nélkül meg tudtam tenni. A barátom pedig úgy tudja, hogy én még szűz vagyok, ami persze igaz is, csak már a szűzhártyám átszakadt. Azt szeretném Öntől kérdezni, hogy ha majd lefek­szünk egymással, a barátom fogja-e érezni, hogy már nem volt meg a szűzhártyám? És az elképzelhető, hogy emiatt nekem kevésbé lesz fájdalmas az első szeretkezés? Egyáltalán, más érzés lesz-e emiatt az első szeretkezés? Kisasszony, az nem biztos, hogy a szűzhár­tyája átszakadt, de amennyiben ez történt, úgy a barátja valószínű érezni fogja, hogy a behato­lás könnyebben megtörténik és ebből arra kö­vetkeztet, hogy nem volt szűzhártyája. így Ön­nek valószínű az első közösülés nem lesz fáj­dalmas és kellemesebb érzésekkel kerül majd ki belőle. A barátja az Ön szexuális tapasztalat­lanságából így is következtetni tud a szüzessé­gére, nem feltétlen szükséges a szűzhártya bi­zonyító ereje. HOBBISAROK tíz-tizenöt évvel ezelőtt az Érsek­újvár közelében található udvardi tavak mellől szinte csodának számított, ha egy közepes horgász hal nélkül tért haza. Ma vi­szont? Kivételt képez a betelepítést követő egy-két nap; a 100-150 pecás azonban pár óra alatt alaposan „megaprítja” az állományt. No és újkori életünk egyre bővebben szennyezi ezeket a bányagödröket (is), sőt a mezőgazda­ság kemizálása sem közömbös a vízi élőlé­nyekre. A sok-sok „üresszákos”, meddő udvardi órák ellenére bíztam abban, hogy egyszercsak megtörik a jég. Egy augusztusi tropikus napon kilátogattam az „egyesre”. Azért éppen ide, mert az ismerősöktől, jóbarátoktól olyan fülest kaptam, miszerint megindultak a szivattyúnál | a kapitális amurok, valamint a tőpontyok. Az igazat megvallva, sok-sok bosszúságot okoz­tak már nekem. Fogtam ugyan néhány szép potykát és busát, de azért az igazi, tíz kilón fe- lüli példányok valahogy mindig ügyesebbek voltak, s csatát nyertek. Ideális idő fogadott: enyhe észak-nyugati szellő fodrozta a 24-25 fokos vizet, szinte öt- percenként bukdácsoltak a sziget közelében az amurok, busák. Három szem főtt kukoricával próbáltam őket horogra csalni. A tűző napon nyugodtan foglaltam helyet, az igazat meg­vallva, nem nagyon bíztam a sikerben, ugyan­is a koránkelő szomszédaimnak már négy órá­ja mozdításuk sem volt. Nem volt miért izgul­nom, hiszen megszoktam már a kudarcokat, no és a 4,5 méteres Shakespeare-nyelem, a DAIWA-orsóm és a 35-ös Aranyteknősbéka- damylom garancia volt (lett volna) a sikerre. Az első 120 perc alatt semmi sem történt, a kapásjelző egy millimétert sem mozdult, a nap viszont egyre jobban égetett. Ügy tíz óra felé már azon törtem a fejem, összepakolok, és fel­adom. A „bajtársaktól” is egyre gyakrabban lehetett hallani a „Nincs kapást!”, a „Meg se mozdítjákot!” és a „Nincs értelmét!”, illetve a nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket. Ügy döntöttem, még egy órát kibírok a tik­kasztó hőségben. Jól tettem, mert kisvártatva lassan, komóto­san elindult felfelé a kapásjelző. Megvártam, amíg a bothoz ér, majd erőteljesen bevágtam. Először azt hittem, beakadtam, ám két-három másodperc múltán elkezdődött az ádáz csata.- Mekkora? - kérdezte a szomszédom.- Nagy, nagyon nagy - válaszoltam riadtan, ugyanis ilyen fáradhatatlan búvárhajó-energiá- val még nem találkoztam. Mégis, azt hittem, én vagyok az esélyes, mivel a felszerelésem kiváló, a terep pedig akadálymentes. A horog sem ülhet rosszul a „dög” csontos pofájában, ha ennyi ideig nem szakadt ki, most már ki kell tartania, nagyon reméltem, hogy kibírja végig. Közben egyre nőtt a mögöttem felsorako­zott szurkolótábor, természetesen a másik ol­dalról is átjöttek kíváncsiskodni és tanácsokat adni. Négyszer sikerült a parthoz közel húznom az amurt, ám a felszínre egyszer sem, mindig „visszasietett” a tó közepébe. Pedig majdnem fixre állítottam az orsót. Azok, akik a mögöt­tem lévő parton drukkoltak, látták a halat. Én csak éreztem, hogy iszonyatosan húz. Tudtam, ha ez még egy fél órán át folytatódik, össze- roskadok a rekkenő hőségben. Fájt a karom, a vállam, a hátam, a hal pedig úgy küzdött, mintha pár perce akadt volna horogra. Pedig már jó fél órája fárasztottam...- Jó húsz kiló, ha nem huszonöt - bizonyta­lanított el az egyik tapasztalt kolléga. — Be kellene úszni és átnyalábolni - oktatott ki az egyik ittas horgász. Ezt talán ő sem gon­dolta komolyan.- Pajtás, ezt ki nem veszed, ha fejre állsz, akkor sem - jött az újabb hergelő megjegyzés. Továbbra is rendületlenül bíztam a siker­ben, s mondogattam magamban: ha a bot, meg a húr, meg a horog... És akkor mindennek vége lett! Egyszerre csak felvágódott az addig szépen, egyenletesen hajló és bólogató bot, a húrként feszülő zsinór berogyott, ernyedten vissza- löttyent a bot vége alatt. Hamuszínre vált arc­cal meredtem a vízre, s amit éreztem, nem le­het semmihez sem hasonlítani. Óvatosan orsóztam fel a zsinórt, hogy meg­tudjam, mi is történt: zsinór szakadt, vagy a horog törött? Talán örültem is volna, ha így van. De nem! Minden a helyén volt, a horog sértetlen, a zsinór úgyszintén. Ez aztán a bal- szerencse! Semmiféle műhiba nem történt, mégiscsak rossz volt az akasztás. Pedig há­romnegyed órán át „enyém volt” a hal... Saj­nos, a balszerencsének éppen ez a fajtája ér utol engem a leggyakrabban.- Öregem, örülj, hogy nem láttad az amurt, innen föntről olyan jó negyed mázsásnak tűnt - vígasztalt egy régi ismerősöm, majd így folytatta: - Tudod, tavaly nekem közvetlenül a szákolás előtt szökött meg egy, mert egy­szerűen nem fért bele a merítőbe. Napokig nem néztem a horgokra... Én viszont már másnap kiültem a tópartra, ám mind a mai napig nem jött az a bizonyos kapitális példány. Talán majd az idén! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A UGUSZTUSI AMURLESEN Negyvenötperces si ÜZENETEK-HUMOR 1996. március 17. l/aSÉmap

Next

/
Thumbnails
Contents