Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-17 / 11. szám
Vasárnap 1996. március 17. HÉTRŐL HÉTRE Va sárnap 1996. március 17. Névnapjukon szeretettel köszöntjük GERTRÚD -LUBICA, valamint Ármin, Jozefina, Páris, Petrik, Petur nevű kedves olvasóinkat Gertrúd - germán eredetű, jelentése: a dárdák varázslónője március 18. Sándor, Ede március 19. József március 20. Klaudia március 21. Benedek március 22. Beáta, Izolda március 23. Emőke Üt - hosszú keskeny földsáv, amely mentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahová hiába megyünk. Ambrose Bierce amerikai író Uasírnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (« 52-38-318) Megbízott főszerkesztő-helyettes: (a Vasárnap vezető szerkesztője): Kövesdi Károly (« 52-38-316, 52-38-317) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza («• 52-38-341) A Hang-Kép szerkesztője: Kovács Ilona (1*52-38-315) Grafikai szerkesztők: Szilvásy Erzsébet és Szarka Éva (•= 52-38-333) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49. Telefax: 52-38-343. Szedés és képfeldolgozás: Vox Nova Rt. Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közüle- teknek és magánszemélyeknek: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49. Ügyfélfogadás: munkanapokon 8-tól 16.30 óráig. Telefon: 52-38-332, 52-38-262. Irodavezető: telefon 52-38-329, 52-38-330. Telefax: 52-38-331. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace; Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. A nem megrendelt kéziratokat, fényképeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza; a közlendő írások szerkesztésének jogát fenntartjuk. Előfizetési díj negyed évre 130 korona. A HANG-KÉP műsormellékletének nyomdakész előállítása: MTI Kiadó Kft. Felelős vezető: Kohut Tibor ügyv. igazgató. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 820 06 Bratislava Prievozská 14/A Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (« 52-38-322; fax: 52-38-321) Index 480 201 /t WSl SVPOKD1UM ÍRORSZÁG NEMZETI ÜNNEPE Március 17. Az ország védőszentje, a legendás keresztény hittérítő, Szent Patrik Napja. A IV-V. században élt skót születésű, brit-kelta származású Patrikot 16 éves korában tengeri kalózok Észak-lrországba hurcolták, ahol mint rabszolga juhokat őrzött hat éven át. Eközben megtanulta az ír nép nyelvét és szokásait. Kiszabadulva Galliában tanult, majd Celesztin pápától engedélyt kapott, hogy Írországban igehirdető legyen. Rövid idő alatt csaknem az egész szigetet kereszténnyé tette. Mivel ő alapította meg a működőképes kelta-ír egyházat, „Írország apostoláénak is nevezik. Az armagh-i székesegyház főiskolájának alapítása, 444 után, ez a püspökség vált az ír művelődés és egyházszervezet központjává. BÁBEL Iszaak Emmanuilovics SZÜLETETT: 1894. július 13-án, Odesszában MEGHALT: 1941. március 17-én, Szibériában 55 éve halt meg a szovjet-orosz elbeszélő, író, újságíró, műfordító. Egyénien jellegzetes, nemegyszer ellentmondásos novellái főleg a polgárháborúban játszódtak, amelyben, mint Bugyonnij seregének tagja, maga is részt vett. Mestere volt az ún. „miniatűr-novella” műfajának. Másik jelentős témája az odesszai alvilág, s híres regényciklusa a „Lovashadsereg”. A sztálinizmus áldozataként halt meg. VISCONTI Luchino SZÜLETETT: 1906. november 2-án, Milánóban MEGHALT: 1976. március 17-én, Rómában 20 éve halt meg az olasz filmrendező, forgatókönyvíró, színházi rendező, a neorealizmus egyik első- és legjelentősebb képviselője. Tevékenysége felölelte a film- és színházművészetet, rendezett operaelőadásokat, és szabadtéri játékok művészeti irányításával is foglalkozott. Filmjei közül a legmaradandóbbak a „Rocco és fivérei” című, illetve a Thomas Mann regénye alapján készült „Halál Velencében”. Színházi rendezőként több Tenesse Williams, Arthur Miller és Csehov darabot mutatott be, de műsorra tűzte az antik klasszikus drámákat is. (Folytatás az 1. oldalról) A valóságban azonban nem hiszem, hogy ilyen egyszerű volt a dolog. Minden bizonnyal része volt a boszniai közönyünkben a Sontag által meglátott „fogyasztói” távolságnak is, de nem hiszem, hogy ez volt a döntő. Lord Byron, Petőfi félig-példaképe például nem éppen nyomorúságos szobából utazott 1824-ben a harcoló Görögországba. Sokkal inkább az a külső viszonyítási pont (a belső közönyön túlmutató külső erő) hiányozhat a mai európai értelmiségnek a tetthez, amit akkor vesztett el, amikor a mindenséggel való egysége tudatát feladta, tehát valamikor Nietzsche előtt, a felvilágosodás tájékán. S ezt a veszteséget azóta már életformájává, erkölcsévé is avatta, s talán még jól is érzi magát benne. Talán. De az is lehet, hogy nem mindenki érzi jól magát ebben az életformában. Susan Sontag az egész emberiség viszonylatában tíz százalékra becsüli azoknak az arányát, akik mani- pulálhatatlanok, akik Boszniában sem hagyták magukat gyilkosokká, mártírokká vagy cinkosokká személyteleníteni, közöny ösíteni. S azt már nem Sontagtól tudom, hogy a boszniai szerbek most úgy menekülnek el Szarajevóból és Bosznia bosnyák övezeteiből, hogy előbb kiássák a földből a halottaikat, s magukkal viszik őket. S valami azt súgja nekem, hogy mindezt az ő közöttük is megtalálható tíz százaléknak a sugallatára teszik. S hogy az a tíz százalék tulajdonképpen nem is olyan kevés, hogy valószínűleg az Antigonék is csak tíz százalékát képezték az antik Görögország lakosságának. S az utóbbi kétszáz évben nem is annyira az erkölcseink változtak meg, inkább csak a figyelmünk tolódott el a „tíz százalékról”, az ezüst pillantásúakról a kilencven százalékra. Talán a manipulátoroknak is köszönhetően. Mindenesetre az öregedő Arany János verseiben és tudatában (s nem csak az övében) lelki- ismeretfurdalásként még sokáig kísértett Petőfi egyetemessége, tettereje. (Nemrég egy komoly irodalomtörténeti elemzést olvastam arról, hogy tulajdonképpen a Toldi estéje bátor, céltudatos, férfiasán vállalkozó szellemű Anikójában is a „kísértő” Petőfit kell látnunk.) Ma azonban már lelkiismeret- furdalás formájában sem él bennünk Petőfi ezüst pillantása. Éltessük tehát tovább legalább emlék formájában. S így, március 15-e táján gondoljunk arra, hogy itt él közöttünk, közönyösek között az a tíz százalék is, amelynek a tudatában és zsigereiben az ezüst pillantás nemcsak emlék, hanem ható, eleven erő. S hogy az idő ennek a tíz százaléknak dolgozik, mert lassan egyre többünknek lesz elege a közönyből és a manipulátorokból. Március 15. reggel Pozsonyban: az országgyűlés küldöttsége s a jurátusok hajón indulnak Bécsbe BÖNGÉSZŐ Kedves olvasóink. Ismét a Vasárnap böngészésére invitáljuk Önöket. Múlt heti, 10. számunkban olvashatták P. Vonyik Erzsébet összeállítását Vádlottak padjára kerülnek a főkolomposok címmel. Kérdésünk: Nevezzék meg a két leghírhedtebb vádlottat, akik előbb-utóbb a hágai bíróság elé kerülnek. Megfejtéseiket levelezőlapon küldjék szerkesztőségünk címére: Vasárnap szerkesztősége, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49, 820 06 Bratislava. A beküldők közül kisorsolt szerencsés tippelő ismét 1500 korona jutalmat kap. A nyertes nevét az Új Szó március 20-i számában közöljük. A múlt heti Böngésző helyes megfejtése: Debrecen. egy új kormányról Tudom, hogy sokan felkapják a fejüket és elhamarkodott politikai következtetésekkel vádolnak meg, én azonban mégis egy új kormányról ábrándozom, amelyik a meglehetős elszigeteltségben topogó, számos politikai zsákutcában őrlődő jelenlegit felváltja és megpróbál új lapot nyitni. Ezt latolgatja a szlovák sajtó is, mivel napjainkban megvan rá minden reális lehetőség. Az ország gazdasági helyzete, a korona stabil, ha minden jól megy, egy fél év múlva még a nyugdíjakat is felemelhetik 12 százalékkal, ami biztató ígéret. A kormány ugyanis nem zárkózik el attól, hogy a Demokratikus Baloldal Pártjával megerősítse a koalíciót, amelynek jó nemzetközi kapcsolatai talán kivezethetik Szlovákiát az annyira tagadott nemzetközi elszigeteltségéből és talán eljutnak Pozsonyba a nyugati kormányfők is. Ehhez persze előbb tisztába kell tenni néhány belpolitikai problémát, amelyről mindig udvariasan érdeklődnek a nyugati diplomaták. Ide tartozik az államfő és a kormányfő viszonyának rendezése, a titkosszolgálat körüli bonyodalmak tisztázása az elrabolt ifjú Kovác ügyében és a magyar alapszerződés ratifikálása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A Demokratikus Baloldal Pártjában alaposan megoszlik a vélemény a kormányba lépésről. Elnökük egykor lemondásra szólította fel a Meciart és más fenntartásai is voltak a koalícióba lépéssel kapcsolatban. Ezért a közelgő kongresszuson valószínűleg távozni kényszerül az elnöki posztról és talán a „régi új” politikusok lépnek be a kormányba, ha sikerül egyezségre jutni. Ez azonban nem olyan egyszerű dolog, mivel a baloldal szerepvállalása kiszoríthatja a kormányból a nemzeti pártot, amely nehezen vesz búcsút a hatalomtól, hiszen agresszív módon érvényesítette benne nacionalista elképzeléseit. Büszkén hangoztatják, hogy ők biztosították a kormány nemzeti jellegét. Vegyük csak a nyelvtörvény kidolgozását és keresztülhajszolását, a szlovák-magyar alapszerződés elfogadásához kötött feltételeiket. Meciarnak nem volt más választása, ha meg akarta tartani a koalíciót. Azonban Slotától és minisztereitől megszabadulva talán európaibb politikát folytathatna. Persze a nemzeti párt nem szívesen mond búcsút a húsosfazéknak, amelyről elnökük a tévében elszólta magát. Azt mondta, hogy a baloldal az utolsó pillanatban érkezik, hogy még ők is , felpakolhassanak” a privatizációból. A kormányátalakítás egyelőre csupán latolgatás és még embrionális állapotban van, azonban úgy tűnik, a magzat jól fejlődik. Mindezek után felvetődik a kérdés, mit hozhat a szlovákiai magyarságnak egy kormányátalakítás, koalíciócsere ? Sajnos, a Demokratikus Baloldal Pártjának nemzetiségi politikája nem egyértelmű. Gyakran penget nemzeti húrokat, azonban lehetséges, hogy csak a párttagság egy jelentős részének a megnyugtatására. Pedig ebben a pártban elég szép számmal vannak magyarok is, akik az utóbbi időben a perifériára szorultak. Többek között ezért is alakult meg a baloldali magyar mozgalom. We- issék a nyelvtörvényt is megszavazták és ellenzéki szerepükben jóformán semmit sem tettek a kisebbségek érdekeinek védelmében. Nem is próbáltak okos kapcsolatokat kialakítani a magyar pártokkal. Az ellenzéket is inkább megosztották, mint egyesítették. Mindezek ellenére, ha lesz kormányátalakítás, ha a nemzeti pártot a baloldal pártja váltja fel a koalícióban, több reményt biztosít a magyarságnak identitásuk, anyanyelvűk megőrzésére. Ebben a pártban vannak európai színvonalú entellektüelek, akik tudják, hogy a nemzetiségi kérdés mindenkit kielégítő rendezése nélkül Szlovákia Európa perifériáján marad. Ha távozik a kormányzásból a rossz szellem, már az is haladás. Ügy látszik, hogy ezt, más megfontolások alapján is, már Meciar is látja. SZŰCS BÉLA
