Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-10 / 10. szám
liBSÚrnap 1996. március 10. . _______________________________, MŰVÉSZVILÁG c PA .RKER készülőfilmjéről ) Vonzó, szép arcú, törékeny alkatú nő volt Maria Eva Duarte. Juan Domingo Peront is gyorsan bűvkörébe vonta. Pedig volt köztük némi - gondolkodásbeli - különbség. Peron, a fasiszta államforma lelkes híve, aki a háború előtt Rómában és Berlinben szolgált katonai attaséként, nagyokat bólogatott Mussolini és Hitler közmunkaprogramjára. Szeretett ingnélkülijei, az argentin munkások szószólójaként a „szent asszony” harcos beszédeivel lázított a külföldi tulajdon ellen. Politizált. Latin-Amerika történelmében nő ilyen erővel és ekkora elszántsággal sosem küzdött népe, országa jobb sorsáért. Népszerűsége csaknem a csillagokig emelte. A háborút követően, amikor az argentin uralkodó körök Peron ellen fordultak, a mindig elegáns, ragyogó küllemű señorita fellázította szívének kedves ingnélkülijeit, és a több százezres tömegnek köszönhetően Juan Peron alel- nökből az ország első számú embere lett. Aki pedig hálája jeléül feleségül vette Maria Eva Duartét. S bár tárcája ugyan nem volt az asszonynak, a munka- és egészségügyi minisztérium vezetése mégis az ő hatáskörébe tartozott. Kórházakat, iskolákat, árvaházakat, nyugdíjas otthonokat építtetett, kiharcolta a nők választási jogát és megalapította a peronista nőmozgalmat. 1952- ben bekövetkezett haláláig rengeteget tett népe boldogulásáért. Talán mert apja halála után, édesanyja ötödik gyermekeként korán meg kellett tanulnia, mennyit ér egy falat kenyér. Eva Maria Duarte, vagy ahogy Llnyd Webber és Tim Rice rockoperájának köszönhetően immár világszerte ismerik: Evita sorsa most a mozivásznon is megelevenedik. Alan Parker, az Oscar-díjas angol rendező (Éjféli expressz, Pink Floyd: A fal, Madárka, Angyalszív, Lángoló Mississippi) viszi filmre eseménydús életét a popvilág rettenthetetlen sztátja. Madonna címszereplésével. A forgatás első felvonása, majdnem teljes csendben. Londonban zajlott. Annál zajosabban kezdődtek a Buenos Ai- res-i felvételek. Hiába tudták az argentinok, hogy a farkastól sem félő amerikai popdíva tíz éve készül a szerepre, a „szent asszony” legendáját másvalakinek tartogatták. Valóságos hadjáratot indítottak Parker, s főleg Madonna ellen, de mert a stáb ezzel is számolt, két héttel korábban utazott Argentínába. Így aztán a forgatás első napjáig el is csitultak a kedélyek, és március 13-án véget érnek az ottani felvételek. Buenos Airesből aztán Budapestre költözik a stáb, ahol heteken át olyan helyszíneken forgatnak, mint a Közgazdasági Egyetem, a Néprajzi Múzeum, a Hősök tere, az Operaház, a galopp-pálya, a BM Duna Palota. Ungor Máriát, a produkció budapesti gyártásvezetőjét, Alán Parker közvetlen munkatársát elsőként arról kérdeztem: milyen megfontolások alapján döntöttek Magyarország mellett az amerikai filmesek?- Ha egy külföldi alkotásnak magyar származású producere van, jelen esetben Andy Wajna, akkor az mindent megtesz, hogy vizet hajtson Magyarország malmára. Ez az egyik oka annak, hogy a film jelentős része nálunk készül. A másik, ami nagyon fontos: Budapest hitelesen tudja eljátszani a negyvenes-ötvenes évek Buenos Airesét. Utcái, épületsorai nagyban hasonlítanak az argentin főváros arculatára. És ami még ennél is többet nyom a latban: Magyarországon forgatni még mindig olcsóbb egy amerikai stábnak, mint a világ túlsó felén. Argentínában ugyanis annyira fejletlen a filmipar, hogy az ottani berendezésekre, filmesekre Parkerék nem is nagyon építhetnek. • Milyen előkészületek után kezdődik majd a budapesti forgatás?- A helyszínkeresők már egy évvel ezelőtt, tavaly februárban körülnéztek. A végső döntés, hogy bő öt héten át itt fognak dolgozni, ősszel született meg. Azóta Alán Parker is iderepült párszor. A legnehezebb jelenet bizonyára az lesz, amelyhez négyezer statisztára van szükségünk. Ma még nem is tudom, hogy fogjuk ezt megoldani, hiszen ha csak az első sorban állókat kell majd kisminkelnünk, az is irdatlan nehéz munka lesz. Evita ravatalához ugyanis két hétig éjjel-nappal vonult a tömeg. Egy ilyen képsorhoz pedig a Bajcsi-Zsilinszky úttól a Parlamentig nagyon sok utcát le kell zárnunk, s akkor még ott a Hősök tere. A ravatalozás helyszíne ugyanis a Néprajzi Múzeum lesz. Amerikából száz fős stáb jön. köztük operatőrök, sminkesek, kosztümösök, ehhez adunk mi iszonyatos nagy kiszolgáló személyzetet és mindenféle létesítményt. Személy- és teherautókat, smink- és öltözőbuszokat. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy én lehettem Michael Jackson tavalyi videoklipjének gyártásvezetője, ami ugyan hatalmas munka volt, de az Evitához képest rajzfilm. A nagyjeleneteket természetesen hétvégén vesszük fel, a lehető legkisebb bonyodalmakat okozva a város életében. A forgalom lezárásában és a rajongók távoltartásában nyolcvan rendőr működik közre, ami nem olyan sok, de ha az utcákat lezárjuk, ennyi is bőven elég. A forgatás körüli óriási hírverés persze nem kis reklám az országnak. Az Evita-produkciónak az egész világon hatalmas sajtója van. Valahogy mindenki tud róla. Amerikában például mindennapos hír az újságokban, a tévéhíradók hetente kétszer-három- szor tudósítanak a forgatásról. Én azt mondom, ha csak minden századik ember fog majd elgondolkozni afelett, hogy hol is van Budapest, már akkor is rengeteget nyerünk. Ennél jobb turista- csalogatót egyetlen ország sem kívánhat magának. • Alán Parker készülő filmjét mindenütt a '96-os év megaprodukciójaként jegyzik. Dolgozott már hasonló vállalkozásban?- Hat évvel ezelőtt, a Hudson Hawkban. Az is nagy film volt. Itt forgatták Budapesten, Bruce Willis főszereplésével. Ahhoz viszont egyetlen utcát sem kellett lezárnunk, mert műteremben dolgozott a stáb. Ilyen értelemben tehát könnyebb feladatunk volt. • Madonna óhajaira, különleges elvárásaira mennyire készült fel a budapesti csapat?- Mivel pontosan megadta, mire lesz szüksége, nagy meglepetés, remélem, nem érhet bennünket. Ugyanabban a szállodában fog lakni, amelyben Michael Jackson lakott, csak kap egy plusz szobát is - tornateremként. Amerikából komputerizált járógépet hozat magának. Hatfős kiszolgáló személyzete, a két testőrön kívül asszisztensből, edzőből, sminkesből és fodrászból áll. • Antonio Banderast, aki Che Guevarát alakítja a filmben, bizonyára kisebb hűhó övezi.- Nyolctagú „stábjával” ő sokkal csendesebben érkezik. Itt lesz vele nagy szerelme, Melanie Griffith, annak két gyereke és a két nevelőnő. Egyelőre ugyanaz a szálloda váija őket is, amelybe Madonna költözik, de könnyen lehet, hogy épp az ő közelsége miatt Melanie Griffith úgy dönt majd: pár sarokkal odébb „ve- szélytelenebbül” lakhatnak. • Buenos Aires után Budapest a nyugalom szigete lehet majd a stábnak.- Valóban az lehetne, csak attól tartok, itt egy hatalmas, vulkánszerű robbanás lesz, hiszen sok mindent nekünk is Angliából és Németországból kell behoznunk. Madonnának például egy olyan öltözőbuszt, amelyben még mikrohullámú sütő is lesz. • A forgatókönyvet, gondolom, már álmából felverve is szavalni tudja. Milyen?- Olyan videoklipszerű. Musicalfilmről lévén szó, rengeteg benne a zene. Kint jártam nemrég Los Angelesben; hallottam néhány számot a Londonban felvett dalok közül. Mondhatom: egészen fantasztikus, mire képes Madonna. Mesélték, hogy amikor a londoni stúdióban felénekelte a Miért kell hogy sírj, Argentínát?, a zenekar tagjai tapsviharban törtek ki. Én ezen nem is csodálkozom. De Antonio Banderasnak is nagyszerű hangja van. Óriási film lesz, majd meglátja. Parker aligha fog csalódást okozni. A londoni bemutató időpontját karácsonyra tervezik. A magyar közönség ’97 első hónapjaiban láthatja majd a filmet. Mágus. A hegedű mágusa. Utó Ughi korunk egyik legnagyobb hegedűművésze. Brahms, Beethoven, Csajkovszkij, Mendelssohn, a romantikus zene romantikus hegedűse. „A művészet mindig romantikus - mondja Utó Ughi. - Mint a szerelem. És lehet-e szerelem nélkül élni? Szerelem és romantika nélkül üres sivatag lenne az élet.” Négyévesen már húzta a vonót szülei házi kamarakoncertjén. „Apám ügyvéd és műkedvelő zongorista, Toscanini első hegedűse volt a barátja. Édesanyám énekelt, s mi apámmal kísértük.” Hétévesen már kiállt a pódiumra. Tízévesen érezte, a hegedű egész életére társa marad. Siena, Párizs, Genfi Bécs legjobb iskoláiban formálódott és érett a hegedű virtuózává. „Semmi sem fontosabb számomra, mint hogy érzelmeket közvetítsek. Szeretem, ha a közönség velem van, érzi, amit én, ez ösztönzőleg hat rám. Nem a taps a fontos, hanem az a közeg, ami létrejön. ami összeköti a zenészt és a hallgatóját. Ez a csoda több egyszerű dialógusnál. Lélektől lélekig terjedő megfogalmazhatatlan valami. ” Olaszországban sem könnyű ma egy zenész helyzete. Ott is sorra szűnnek meg színházak, koncerttermek zárják be kapuikat. „Újabban olyan hangok vannak, hogy konzervatóriumokat is meg oldani a helyzetet, megmenteni az olasz zenét. Az eredmény, hogy szakadék szélén állnak olyan zenekarok, amelyekben joggal láthatjuk az olasz szinfonikus zene márkajelét. Soha, a legnehezebb körülmények között sem gondoltam arra, hogy ki kellene szállni, abba kellene hagyni. Pedig nekem sem volt mindig könnyű. Voltak korszakaim, amikor fűtött az alkotókedv, ilyenkor a magánéletem is boldog, kiegyensúlyozott volt. Aztán olyan időszakokat is megéltem, amikor teljesen leengedtem, eluralkodott rajtam a depresszió. Ennek az állapotnak egyetlen orvossága van. Félre kell tenni a hangszert. Nem hagytam, hogy teljesen felemésszen a zene. Nem akartam az egész életem szállodákban, repülőtereken, színházakban, koncerttermekben tölteni. A szokások, az ismétlődő sémák rabjává válni. Van, hogy hónapokig kezembe sem veszem a hegedűt. Olvasok, utazom, sportolok, élvezem az életet. Ha külföldi előadásokra megyek, akkor is megpróbálok feloldódni, kikapcsolódni, megismerni az országot, az embereket. A természet őrült szerelmese vagyok. Ugyanazt a belső lüktetést váltja ki bennem, mint a zene. Végül is a természet és a kellene szüntetni. Tény, hogy annyira ellehetetlenült a helyzet, hogy a zene alig-alig tud megélni, haldoklik. De mai gazdasági körülményeink között a kórházak is ilyen sorsra jutottak. Mégsem az a megoldás, ha bezárjuk a gyógyítás intézményeit. Megfelelő reformokkal javítani kell a társulatok, művészeti csoportosulások, intézmények helyzetén, nem pedig megszüntetni azokat. A legnagyobb bűntényt követjük el a kultúra ellen, ha hagyjuk veszendőbe menni meglevő értékeinket. Németországban, Spanyolországban és sok más helyen alapokat hoztak létre a zenei aktivitás, a muzsika jövőjének támogatásásra. Olaszországban nem. És ez nagy baj. Valahogy érthetetlen is, hiszen Itália a muzsika egyik bölcsője. Ahol idősek és fiatalok ugyanúgy szomjazzák a zenét. Néhányan időben szóltunk, hogy segíteni kell, megművészetek nagyon közel állnak egymáshoz. A művészet a természet mása. Ha visszanézek a múltba, látom, sok mindent csinálhattam volna jobban. De az ember mindennap választás előtt áll, és nem vagyunk mindenhatóak, hogy előre igazolva látnánk döntéseink helyességét. Az élet átmeneti dimenzió, a test dimenziója. A lélek halhatatlan. Ezért sose tudtam elfogadni a marxizmust, amely tagadja isten létét. Nem félek a haláltól, mert sokkal fontosabb az, ami utána következik. A földi lét egy különös gyermekkor, s ezt nemcsak a buddhista és indiai filozófiákból tudom. Egyszer, még a brezsnyevi időkben bementem egy orosz templomba. Tele volt fiatalokkal. Ott, a sok száz gyertya remegő lángját figyelve értettem meg, mit jelent a remény és a hit.” A Gioia alapján: (tallósi)
