Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-10 / 10. szám
UBSSmap 1996. március 10. GYERMEKVILÁG Mi én mm BURMÁI NÉPMESE Élt egyszer egy király, minden állatoknak, embereknek ura. Elhatározta egy szép napon, hogy adót követel valamennyi alattvalójától, és nyomban el is küldte adószedőit, hogy szedjék be az adót. Így aztán az adószedők első nap megadóztatták az embert, második nap az elefántot, harmadnap a tigrist és így tovább sorra, míg csak a denevérhez nem értek. Hanem a denevér csalafinta jószág: összecsapta szárnyát, és csak ült a sötétben egész álló nap. Jött az adószedő, és szólt:- Hol az adó, denevér? Az meg így felelt:- Nem vagyok én denevér, nézz csak meg jó alaposan, s megláthatod: patkány vagyok. Nézte az adószedő a denevért a sötétben, aztán azt mondta:- Ahogy akarod! Hanem aztán ha a patkányra kerül a sor, majd megfizeted a patkány adót! - s azzal ment útjára. Eljött a patkány megadóztatásának napja. Összegyűjtötte az adószedő a patkányadót, aztán ment a denevérhez. Azt mondja az adószedő:- Nos, barátom, a minap patkánynak mondtad magadat, s nem fizetted meg a denevéradót. Most a patkányon a sor, hát rajta! Fizesd meg az adót.- Csakhogy én denevér vagyok ám! - felelte, s kiterjesztette a szárnyát. - így hát ma nincs rajtam a sor!- Ha nem fizetsz, bepanaszollak a királynak! - fenyegetőzött az adószedő.- Az ám, csakhogy már akkor kellett volna bepanaszolnod, mikor első ízben tagadtam meg az adófizetést - mondta a denevér -, hisz akkor voltam én soron! Ha most elpanaszolod, hogy a denevér nem fizet patkányadót, meglásd: bolondnak néz a király. Ha meg elmondod, hogy első ízben megtagadtam az adófizetést, elmarasztal hanyagságodért, hogy nem jelentetted idejében. Látta az adószedő, hogy a denevérnek igaza van, odébbállt hát csöndesen. így esett, hogy azóta sem fizet adót a denevér. Borbás Mária fordítása E lefánt Eduárdot párját ritkító egyedként tisztelték kicsik és nagyok. Szülei őshazájában, Ormányparton mindenkit egykettőre jó kedvre tudott deríteni gitárjátékával. Vízfolyásként mondta a szellemesebbnél szellemesebb vicceket. Húsz másodpercnél tovább sohase kérette magát, ha valaki arra biztatta, hogy csinálja meg a kézenállást. Az Ujjé, a dzsungelben nagyszerű kezdetű dalával nem egy esetben késztette restellkedésre az ormányparti dalnokokat, akik csak kapkodták a levegőt bársonyos hangja hallatán. Beszédében ugyan érezhető volt az ormányparti hanghordozás (akcentus), de Eduárd büszke volt rá. Öltönyeit a legnevesebb és legjobb ormányparti szalonokban varratta. Kölnijének illatától pedig valósággal megvadultak a hangyák. Feje méretével ellentétben nem tartozott a nehézfejűek népes táborába. Nagyon szerette a könyveket. Még akkor is olvasott, ha éppen számolnia kellett volna. Egyszóval Eduárd úgy élt, Ormányparton, mint Marci Hevesen. Derűre ború - ismeijük valamennyien. Eduárd boldogsága és önbizalma a könyvtárban ingott meg. Mégpedig akkor, amikor a Nagy állatok kis tükre címet viselő több ezer oldalas minilexikont átlapozta. Egymás után többször is. Nem akart hinni a szemének! Elefántokról szóló mondást egyetlenegyet sem talált! Nekibúsult Eduárd - mégpedig erősen. „A szavannának megyek” - tökélte el. Elhatározását tett követte. Nem cáoddt teáf nézett semerre - csak ment, ment, neki a nagy ismeretlennek. Koponyájában fogócskáz- tak a haragos gondolatok. .Egyik kutya, másik eb, Fázik, mint az eb, Szorgos, mint a hangya, Bogarat ültet a fülébe, Ravasz, mint a róka, Ugrál, mint a kecske - ilyet rólunk, elefántokról senki sem állít” - dohogott, miközben egyre sza- porázta lépteit. ,Es a var alatt sem tudok meglapulni, mint a tetű” - hullottak egyre jobban krokodil- - akarom mondani - elefántkönnyei. „Engem még lóvá sem lehet tenni, meg hallgatni sem tudok, mint hal a vízben. Pedig ártatlan vagyok, mind a ma született bárány... De én elefánt vagyok!!!” Eduárd éppen egy cserjésben csörtetett, lelkét egyre rágta a bú. Az egyik bokorból egy hang dörrent rá. Amikor Eduárd odanézett, földbe gyökerezett a lába. „Durr Timót, a vadőr, s fegyver van a kezében” - felejtette búját egy pillanat alatt. Hascsikarásos rémület hatalmasodott el rajta. „Te vagy az, Eduárd? Olyan zajt csapsz, mint az elefánt a porcelánboltban! - eresztette le fegyverét Timót, a vadőr. A mogorva szavak hallatán Eduárdnak minden bánata elszállt, sőt táncra perdült jókedvében. Füleit valósággal cirógatták a szavak. „Hát ezt még nem hallottam. Lehet, hogy Timót szólása bekerül kies hazám Nagy állatok kis tükre című kislexikonába is?” Timót kétszer is megtörölte a szemüvegét. De a pápaszem nem hazudott. Az elefánt argentin tangót táncolt - mégpedig egyedül, s egyáltalán nem zavarta a vadőr gyilkos fegyvere. „Azt hiszem, szabadságra megyek, mert minden bizonnyal hatalmába kerített a tavaszi fáradtság. Egy hétig csakis fokhagymát és savanyúkáposztát fogok eszegetni, s csipketeát iszogatni. A méz is csodaszer. És a tévében mától kezdve nézni fogom a Hogy is van ez című adást, mert biztosan magyarázatot kapok e nem mindennapi jelenségre...” Mindenképpen utána kellene nézni, meddig tartott Elefánt Eduárd boldogsága, s vajon Durr Timót kilábalt-e már mély lelki megrázkódtatásából. BALAJTI ÁRPÁD Vásárosnaményi népmonda nyomán Rákóczi minden kincsét a Vöröstoronyban tartotta. Egyszer megparancsolta a kincstárosának, hogy hozzon neki ezer aranyat De ugyan hogy hozza el, amikor a környék tele van rablókkal, még azoknál is rosszabb labancokkal? A kincstáros keresett egy kis ladikot azzal felment a Vöröstoronyba, a ládikót félig megtöltötte arannyal, az arany tetejébe földet szórt, és rózsát ültetett bele. így már elvihette az ezer aranyat a sok országos rabló között is. Amikor Rákóczi ezt meglátta, azt mondta rá:- No, látom, hogy ezt a kisebbik fejével gondolta ki! Ezt pedig azért mondta, mert a kincstárosnak a fején egy kis gömb nó'tt egy kardvágástól. Ebben a kisebbik fejben rejtőzött a kincstáros ravaszsága. Ezúttal a legkisebbekre is gondoltunk, mert bizonyára ők is könnyen megoldják a feladatot. Csak egy tárgyat kell megtalálnotok a rajzon, amely nem illik a többi közé. Természetesen a nagyobbak is játszhatnak velünk, az ő megfejtésüket is várjuk. Nos, melyik tárgy a kakukktojás? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A február 18-ai számunkban közölt feladat megfejtése: hat labdának van párja. Nyertesek: Varga Mónika, Ipolyság; DringuS Erika, Csécs; Wimmer Péter, Dunaszerdahely; Világi Ildikó. Nagykapos; Simonics Anikó. Naszvad. TALLÖSI BÉLA versei Csorbaságok befagyott a csorba tó csorba jegén csorba hó csorba mélyben fogadó szobájában nagyanyó csorba rokkán taposó vénséges vén télanyó addig fon míg megreped csorba tón a jégüveg víztükörben jéghajó csorba tatján tolató ~ télsirató jégmanó léken át a víz alatt csorba úton elhalad csorba szíve megszakad s a csorba vízben elolvad Nászgyász télidőben hótündérek heccelik a hókirályt nyergeljefel paripáját s kérje meg a napleányt jégvirágok olvadoznak lépre ment a hókirály felbontaná már a frigyet mert gyásza lesz e fényes nász Téletiid. szél ujja motoz jégcsap- zongorán süvítő dallam havat boronái
