Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-10 / 10. szám

IiBSűrnap 1996. március 10. RIPORT Mi ndezek tudatában talán jogos a kérdés: ha mindenki mindent jól csi­nált, s nem történt mulasztás, miért fulladt meg az ép, egészséges magzat és azt követően miért halt meg az édesanya is?! Hogyan lehet­séges, hogy a kettős halálért nem felel senki? Netán Justitiát, az igaz­ság bekötött szemű istennőjét kell kérdőre vonni? PÉTERFISZONYA A vádemelés elmaradt, fekete vér öntötte el, 13.10-kor leállt a légzése, a szívműködése, s 13. 50- kor az EKG képernyőjén megjelenő egyenes vonal az exitus letalist je­lentette.- Elfogadom, hogy 11.45 óra után az orvosok Marika megmentése ér­dekében mindent bevetettek, bár a szakértők a friss fagyasztott vérplaz­ma beadásának szükségességére Vlado Gloss illusztrációs felvételei utaltak. Tudom persze, a magzatvíz felszívódását követő' embóliát megál­lítani szinte lehetetlen, éppen ezért figyelmeztettem arra: hol voltak az orvosok 11.05 és 11.45 között? A bajt meg kellett, lehetett volna előzni! Balogh István tudja, miről be­szél. Biológia szakos pedagógus lé­tére több tucat szakkönyvet tanul­mányozott át és „magolt be”, összehasonlította az egyes kezelési eljárások eredményességét, a mag­it panaszomat felülvizsgáló szer­vek mindent megtesznek az igaz­ság kiderítése érdekében. Naivan azt hittem, hogy a kettős haláleset felderítésében elsősorban a kórház vezetése siet segítségemre, de ta­pasztalnom kellett a sorozatos fél­revezetést, ködösítést, a hazudo- zást - mondja a csalódott Balogh István, majd átnyújtotta a közel 300 oldalas aktát, amely nemcsak a hivatalos iratokat, hanem be­adványait, fellebbezéseit, kifogá­sait tartalmazta. felejtse el ?- Csalódnom kellett a pozsonyi Egyetemi Kórház, a túrócszentmár- toni Egyetemi Kórház Törvényszéki Intézetének és a kassai Pasteur Kór­ház szakértői bizottságainak dönté­sében, ugyanis ők sem adtak egyér­telmű választ a leglényegesebb kér­désre: a rizikófaktorok ellenére az orvosok a kisfiámat miért nem csá­szármetszéssel segítették a világra? Bár leszögezték, „ha fokozott figyel­met szentelnek néhány ténynek, más szülésvezetési taktikát választ­hattak volna... nem állapították meg a magzat rendkívüli nagysá­gát”, mégis úgy látják „az egészség- ügyi dolgozók részéről nem történt súlyos mulasztás, kiindulva a mai orvostudomány ismereteiből a szü­lés levezetésének módja megenge­dett és elfogadható volt. ” A járási és a kerületi ügyész fi­gyelmen kívül hagyta mindazt, ami ellentmondásos volt. elvégezték a transzfúzót megelőző keresztpróbát, miközben a szülő nőnek már 11.45 órakor adták be az első vérkonzervet. A vérzésgátló szer mennyisége is kétséges, a do­első gyermekét nehezen (vákuum segítségével) szülte, majd komoly vérveszteség miatt huzamosabb ide­ig szorult orvosi ellátásra. Eltekin­tettek annak boncolgatásától is: a halott magzat megszületése után ­11.05 órától - az orvosok vajmi ke­veset törődtek a megkínzott édes­anya lelki és testi állapotával. Nem figyelték vérnyomását, szívműködé­sét, illetve már csak akkor, amikor késő volt. Ugyanis 11.45-kor vér­nyomása mérhetetlen lett, nyomásra 10.55: a magzat feje a szülőcsatornába kerül vákuummal siettetik világrajövetelét fennakad a válla megfordítják 11.05: megszületik az élettelen magzat Előtte episiotómiára ( a szeméremtest műtéti metszésére) került sor, ám ezután harmadfokú gátrepedés áll be. Felmerül a kérdés: nem azért „tűntek eF a szervek, nehogy bebizonyosodhas­son a méhrepedés illetve a placentarepedés is? Kilencvennégy február 12-én az 56 centiméteres és 4650 grammos (fiú) magzat szülés közben megfulladt, édesanyja, Balogh Mária pedig bele­halt a szülést követő (embólia) komplikációba. A megözvegyült férj vizsgálatot indíttatott annak megállapítására: a szülést levezető orvo­sok valóban mindent megtettek-e annak érdekében, hogy megkönnyít­sék a gyermek világra jövetelét, illetve megelőzzék felesége halálát? Úgy találta ugyanis, hogy orvosi mulasztás történt. A tragédiát kö­vetően 1994. április 10-én A kettős halál oka:? címmel riportban szá­moltunk be az érsekújvári kórházban történtekről. Ma, több mint két esztendő eltelté­vel azért foglalkozunk az esettel, mert úgy tűnik, Baiogh István szél­malomharca befejeződött. Ugyanis ez év januárjában a járási ügyész­ség, majd február 16-án a kerületi ügyészség is leállította a vizsgálatot azzal, hogy senki semmi törvényel­leneset nem követett el, s így nem emel vádat dr. F. K. és dr. H. szülé­szek ellen. Annak ellenére, hogy a 38 esztendős Balogh Mária és Ta­más nevű kisfia meghaltak. Annak ellenére dönt így, hogy a három sza­kértői vélemény eltér egymástól, sőt, figyelmeztet néhány mulasztás­ra is. Holló hollónak, orvos orvosnak..- Bár feltételeztem, hogy egyik orvos a másikat nemigen marasz­talja el, mégis bíztam abban, hogy Hiányos dokumentáció, eltűnt szervek Az újvári kórház akkori igazgató­ja Balogh Istvánnak a tragédiát' kö­vetően megígérte, hogy törvényszé­ki boncolást rendel el. A boncolóor­vos - hiszen nála is járt - biztosítot­ta arról, hogy ilyen esetben a méhet és a placentát két évig megőrzik, hi­szen ezek vizsgálatából sok minden­re következtetni lehet. Ennek ellen­ére nem került sor a törvényszéki boncolásra, s a két szerv is eltűnt! A túrócszentmártoni szakértők hiá­nyolják, sőt, utalnak a szülési doku­mentáció ellentmondásaira is. A kórlapban például az áll, hogy Ba- loghné 300 ml vért veszített, ám dr. F. K. a vizsgálótisztnek már 1000 ml vérveszteséget vall be. Az ira­tokból kitűnik, hogy 13.05 órakor kumentációban hol 2, hol 2,8 gramm szerepel. Balogh István nem érti, hogy a szakértők az egyértelmű jogi terminológia helyett miért hasz­nálnak más kifejezéseket.- Az egészségügyi tevékenységben a szülés levezetésének helyes mód­szeréről kell beszélni, a szakértők vi­szont írásba adták, hogy az orvosok eljárása megengedett és elfogadha­tó volt. Mert szerintem, és sajnos az események engem igazolnak, nem biztos, hogy az elfogadható egyben helyes is. A valóságban az orvosok döntése a létező legrosszabbat jelen­tette, hiszen a megengedett és elfo­gadható eljárás miatt halt meg előbb a kisfiam, majd a feleségem. Elmulasztott 40 perc A szakértők alig foglalkoztak az­zal, hogy Balogh Mária kórlapjában nincs írásos nyoma annak, hogy az zatmérések technikáját, a császár- metszés jogosultságának körülmé­nyeit stb. Erkölcsi mulasztás Épp ezért vallja: nemcsak a szülé­szeket terheli a felelősség, hanem a felesége nőgyógyászát is. G. I. ugyanis, s erre utalnak a szakértők, a magzat súlyának ultrahangos meg­állapításánál több mint 1000 gram­mot tévedett. Ha jól számolt volna, vagy ha a szülés előtt az orvosok ta­pintással (legalább hozzávetőlege­sen) megállapították volna a magzat nagyságát, a természetes szülés he­lyett automatikusan a császármet­szés jött volna számításba. Annál is inkább, mert a szülő nő 38 éves volt, ami magába véve is rizikófaktor.- Arra gondolok, ha G. I. állta volna a szavát, s ígéretéhez híven jelen lett volna a szülésnél, talán megemlítette volna az első szülés után fellépő problémákat, s ajánlot­ta volna a műtétet. Azért, mert vala­ki visszaél páciense bizalmával, jo­gilag nem vonható felelősségre, er­kölcsileg viszont elmarasztalható. Persze, nem tudom, megtette-e vala­ki. Az orvosnő szóba sem állt velem! Reménytvesztve Ügy tűnik, Balogh István két esz­tendős küzdelme véget ért. Ügy tűnik, csatát vesztett. ‘ Miért? Talán azért, mert úgy gondolta: aki igaz ügyért harcol, nincs szüksé­ge ügyvédre. Talán azért, mert úgy gondolta: jogállamban a vétkesek nem kerül­hetik az igazságszolgáltatást. A vizsgálat lezárult, s bár a sza­kértők megtették kifogásaikat, a zár­szóban mégsem marasztalták el az orvosokat. Érthetetlen persze, hogy az ügyészek miért nem kötöttek bele éppen a felsorolt hiányosságokba!

Next

/
Thumbnails
Contents