Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-25 / 8. szám
(y 32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor tan festik a párizsi vtco, áüCfyet Utijegyzetünk a magazin 4-5.<>ldalán J Mai számunkban V „Mi újság városunkban, mi újság régiónkban” Helyzetkép a városról és a vállalkozókról f Családi magazin ,' • 1996. február 25. XXIX. évfolyam Ára 10 korona B izonyos körülmények összejátszása esetén, ha Brazíliában egy pillangó meglebbenti szárnyát, akkor a parányi mozdulatot követően New Yorkban mindent elsöprő szélvihar tombol - ez a Pillangó-hatás. E jelenség ismeretében gyanítom, hogy kulturális és művészeti életünk mai kaotikus állapotaiért, igaz, más relációkban, de a szellemi életben is érvényesülő valamiféle pillangó-hatást, (emberszabású) pillangók számysuhogását kell okolnom. Jutott eszembe ugyanis,--bizonyára a megfelelő körülmények összejátszása következtében, hogy anno, amikor szinte gyerekfejjel elindultam az élet sűrűjébe, valahol felreppent egy pillangó, s éppen olyan helyzetbe kerültek a körülmények, hogy számysuho- gása elsöpörte előlem a választás lehetőségét. Reméltem, hogy a felsőoktatási intéz- ményekbe való felkészítést, illetve általános műveltséget ígérő iskola, az egyetlen középfokú oktatási intézmény, amely nem szaktantárgyakat oktatott, a gimnázium majd a humán tudományokkal vértez fel az élet barbár támadásaival szemben. És akkor az első osztályban kemény szigorral közölték velem, hogy nincs apelláta. Az épp kezdődő tanévben érettségizik az utolsó humán osztály, eszem nem eszem, én, az én humán tudományok iránti érdeklődésemmel kénytelen leszek reál osztályba járni, vagy sehova. S volt oktatóim értetlenül ámultak amiatt, miért berzenkedem az ellen, hogy négy éven kérészül emelt óraszámmal kapom a jövő fegyverét, a matematikát, kémiát, fizikát... Hiszen szilárd (szocialista) meggyőződéssel mondták, hogy itt és most, a huszadik század vége felé az új világ alapjait megteremtő tudományé a jövő. S bár nagy nehezen megengedték, hogy - micsoda flancnak ítélhették meg részemről! - történelemből érettségizzek, arról már lebeszéltek, hogy az orvosi egyetemre jelentkezzem. (Gondoltam, a négy év középfokon elnyomott, belém fojtott humánumot legalább a gyógyításban élem ki.) Átirányítottak (mint manapság a munkanélkülieket), mintegy előre látva, úgysem alakulnak úgy a körülmények, hogy protekció nélkül, a többszöri túljelentkezés mellett felvegyenek, hiszen én sem vagyok képes emberszabású pillangók szárnysuhogása, vagyis széllel szemben végezni a kis- dolgomat. Ezért aztán négyes matematikai előmenetelem ellenére, akartam, nem akartam, megpróbáltak külföldi - főleg szovjetunióbeli - és hazai civil és katonai műszaki egyetemekre, főiskolákra irányítani, a számomra akkor valamiféle sci-fi tudományoknak tűnő, (kő)olajszagú szakokra, amelyekre akár még felvételi nélkül is bebocsátást nyerhettem volna. Mivelhogy a szocialista jövőtervezők a körülményeket is tervezték (csak a kiskapukat nyitogató pillangók szárnysuhogását nem!), ráadásul úgy, hogy tárt karokkal fogadjanak bennünket, humanitásunktól megfosztott középfokon (be)éretteket a szocialista jövő épülését s a szocialista ember boldogulását ígérő műszaki főiskolákon. Csakhogy azok, akik anno úgy vélekedtek az én volt gimnáziumomban - és másutt is hogy a humán osztályok felszámolásával összejönnek a körülmények, s mi a reál tudományokra irányított beállítottságunkkal megváltjuk a világot, nem számoltak a pillangó-hatással, a lepke szárnysuhintásával. Mert bizony összejöttek a körülmények, és az a bizonyos pillangó (minden valószínűség szerint a vörös rétek mákvirágait nem kedvelő fajtából való) meglebbentette a szárnyát, és szele mifelénk, Közép-Kelet-Euró- pában elsöpörte a szocializmus béklyóit. S reméltem (én naiv!), hogy most majd összejátszanak a körülmények, s tájainkon soha nem tapasztalt mértékben burjánzik el a humán életérzés s vele együtt a szépművészet. Csakhogy a szépművészet utoljára az ókori görögöknél és rómaiaknál virágzott - s mivel velük együtt kihalt, bármennyire próbálták és próbálják is újraéleszteni egyesek, a görög múltból csak Szi- szüphosz szellemét képesek feltámasztani. Történt ugyanis, hogy boldogulásunk és jólétünk érdekében „feltalálták” a piacgazdaságot. De mint semmi, ez sem tökéletes. Egyik hibája, hogy a kultúrát, a szellemi javakat is ugyanolyan áruvá degradálta, mint az esztergapadon gyártott facsavart. S bizony a mi kesze-kusza, piacgazdaságnak csúfolt gazdasági viszonyaink között, meglehetősen toprongyos, lyukacsos szociális hálónkban vergődve alig akad ember - akár mecénásként, akár fogyasztóként -, aki a művészetekre áldozna valamit is. így aztán a biztos jövőt a technika feti- sizálásában látó tervezés miatt haldoklik a film, színház, irodalom, képzőművészet... Nem akarom én temetni a művészeteket, de már elegem van a rosszul illeszkedő körülményekből. És a(z emberszabású) pillangókból is. TALLÓSI BÉLA
