Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-11 / 289. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 11. V KOMMENTÁR Balkáni tanulmányút TÓTH MIHÁLY Még két esztendeje sincs, hogy több méltatlankodó hangvételű dolgozatot is elkövettem azokról a szlovákiai politikusokról, akik akkoriban sűrűn fényesítették a bukaresti pártszékházak és minisztériumok kilincsét. Okkal tettem, mert ezeknek a pozsonyi atyafiaknak - miután hazatértek - mindenről a szlovák-román-szerb sorsközösség jutott az eszükbe. Röviden szólva: a kisantant. Ahogy annak idején a bukaresti kiruccanások ellen ágáltam, ma ugyanolyan vehemenciával állítom: érdemes volna romániai tanulmányutat szervezni a pozsonyi képviselőház mind a 133. szlovák nemzetiségű törvényhozója számára. És ugyanígy a 17 magyar nemzetiségű honatya számára is. Csehszlovákiában voltak fényes pillanatai a kisebbségi magyarságnak. A volt Jugoszláviában is voltak időszakok, amikor egészen elviselhető viszonyok között éltek a magyar anyanyelvűek. Romániában azonban egyfolytában a legordenárébb többségi-nemzeti elnyomással kellett küszködniük. E tények tükrében valóságos csoda, hogy térségünkben elsőként éppen Bukarestben következett be' a kisebbségi magyarok felé való nyitás, amely - akár lesz folytatása hosszabb távon, akár nem - kitörölhetetlenül beíródik a nemzetiségileg szinte áttekinthetetlenül vegyes Közép- és Délkelet-Európa XX. századi történelmébe. Amit a Constantinescu köré tömörülő politikusok véghezvittek, az romániai viszonyok között felér egy forradalommal. Olyan még nem volt ennek az országnak a történelmében, hogy egy csúcsra törő személyiség ki merte volna jelenteni: nem a magyar lakosság jelent veszélyt Románia számára, ha.nem az elmaradottság, a szellemi restség és a nacionalizmus. Az RMDSZ vezetőinek is meg kellett vívniuk a maguk forradalmát, és paradox módon nem a fal melletti módon politizáló, gyáván meghúzódó pártbelieket kellett jobb belátásra bírniuk, hanem azokat, akik korábban oroszlánnak bizonyultak. - Nem lehet tudni, hogy parlamentünk 133 szlovák nemzetiségű képviselőjéből hányan tudnák levonni egy bukaresti tanulmányutat követően a helyes következtetéseket. Sót még arra sem merek vállalkozni, hogy felbecsüljem, az ellenzéki honatyák mekkora hányada volna képes annyira bátornak lenni, amilyen, mondjuk, Constantinescu, vagy Roman, vagy Ciorbea, a miniszterelnök volt. A mi 17 magyar képviselőnk bátorságát semmiképpen sem merném kétségbe vonni. De azért hasznos volna, ha merészségük nem a falnak rohanó vak ló bátorsága volna. Egyszóval: fel kell készülnie arra, hogy a bukaresti gyors előbb-utóbb a pozsonyi állomásra is befut. JEGYZET Januártól drágább? TUBA LAJOS Az esztendő végének közeledtével megélénkült a vagyonalapi kötvények piaca. Egyre több helyen láthatunk vételi ajánlatokat. Egy ideje különféle tartós fogyasztási cikkeket is kínálnak kötvények fejében. Ennek oka, hogy a privatizátorok az év végi törlesztési kötelezettségeiket nyilvánvalóan szívesen elégítik ki a 25 százalékkal olcsóbban megszerezhető kötvénnyel. Tudván, hogy január elseje után a kormány által megszabott minimálár az esedékes kamat miatt már 8100 korona lesz, talán érdemes várni. A másik oldalon azonban számítani kell arra, hogy a mostani törlesztési időszak letelte után a privatizátorok érdeklődése is visszaesik, így könnyen megeshet, hogy a magasabb ár ellenére csak hónapok múlva találunk vevőt vagyonalapi kötvényünkre. A valódi vételárat tekintve újra szegényebbek lettünk egy illúzióval. A kormány által a 7500 korona garantálására legutóbb elfogadott intézkedések kijátszása mindössze néhány perces fejtörést okozott a közvetítőknek, így újra csak öthatezer korona körüli árat fizetnek. Csak éppen a kötvénytulajdonos kisember vált még kiszolgáltatottabbá, hiszen így a közvetítők által legombolt mintegy 1500 koronát előre kell befizetnie. Vagyis ha probléma lép fel kötvénye továbbadása során, könnyen megeshet, hogy otthon hiába várja a 7500 koronát, meg a közvetítőnél is hiába fut a pénze után. Ez persze az illetékesek számára smafu, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a visszaélések letörésére szolgáló intézkedések csak színházként szolgálnak, az egész közvetítői lánc a privatizációhoz hasonlóan a jelenlegi hatalom kezében van. » Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görfól Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szalay Zoltán karikatúrája Olykor hibát hibára halmoztunk, lebecsültük az ellenfél erejét és ravaszságát Kikelt kakukktojások Hét év után megint ott vagyunk, ahol a part szakad. A bársonyos forradalom győzött Csehországban, és elbukott Szlovákiában. GRENDEL LAJOS Elsősorban, azt hiszem, erről kellene elgondolkodni azon a hét végi kerekasztal-beszélgetésen is, amelyre a pozsonyi Milan Šimečka Alapítvány és a prágai Heinrich Böll Alapítvány égisze alatt kerül sor Modor mellett a hét évvel ezelőtti események több cseh, szlovák és magyar szereplőjének részvételével. Beszélnünk kellene arról, hogy naivságból és jóhiszeműségből olykor hibát hibára halmoztunk, az ellenfél erejét és ravaszságát pedig lebecsültük. A hatalmát átmenteni, majd anyagi javakra váltani törekvő egykori nomenklatúra tartalékos csapata viszont jól tudta, hogy mit kell tennie. Először is be kell juttatnia az embereit a VPN Ventúr utcai főhadiszállására. Ez meglepően könnyen ment. Már 1990 tavaszán tele volt a Pálffy-palota kakukktojásokkal. A kakukkfiókákhiszen ez a természet törvénye kikeltek, és szervezték a VPN-t. A VPN akkor írta alá a halálos ítéletét, amikor a főkakukkból miniszterelnököt csinált, s ezzel akaratlanul - már 1990 júniusában elindította a gőzhengert. A henger fűtőanyaga - mi más is lehetne Szlovákiában? - a gőzös nacionalizmus volt. Ha nem volna tragikus, jót lehetne nevetni azon is, hogy miközben a VPN Weissék posztkommunista pártjában kereste a fő ellenséget, nem vette észre, hogy az éppen a saját soraiban gyülekezik. Nem utasította vissza elég határozottan a magyarellenes hangulatkeltést sem, mert nem volt koncepciója a magyar-szlovák viszony tisztességes, hosszú távú rendezésére. Sovány vigasz, hogy a kakukkoknak végül is bár mindent megpróbáltak nem sikerült éket verniük a VPN és az FMK közé. Hét év után ott tartunk, hogy tekintet nélkül nemzetiségi, felekezeti és világnézeti különbségekre minden szlovákiai demokratának újra össze kell fognia. A mečiari politika kikényszerítette a magyar demokratikus pártok koalícióját. Az idő azonban arra is megérett már, hogy az összes szlovákiai ellenzéki párt szövetséget kössön a demokrácia megmentése érdekében. A pártok közötti véleménykülönbségeket egy időre félre kell tenni. Mert ha nem így lesz, egy napon - földrajzi és politikai helyzetünket megcsúfolva - Fehéroroszország és a balkáni államok szomszédságában találhatjuk magunkat. SME A jövő évi állami költségvetéssel kapcsolatban a képviselők úgy döntöttek, hogy nem változnak a lakástakarékosság feltételei: 15 ezer korona megtakarítása során továbbra is hatezer koronás prémium jár. Az egyetlen változás, hogy a prémiumot kizárólag építkezésre vagy lakásvásárlásra lehet felhasználni, ami kizárja az úgynevezett baráti takarékoskodók körét. Milan Ftáčnik képviselő (DBP) módosító javaslatának elfogadása révén ez a változás csak azokat érinti, akik 1997. január elseje után kötnek lakás takarékossági szerződést. "" PRÁCA Az üzemi szakszervezet képviselői szerint valaki szándékosan a Szlovák Dunahajózási Vállalat leépítésére törekszik, hogy azt aztán olcsón megvásárolhassa. Ennek jeleként értékelik, hogy kivonnák a privatizációból a cég pozsonyi szakmunkásképző intézetét. Bár építése félbeszakadt, a vállalat egyik legértékesebb ingatlanának tekinthető, és eladása fedezné a jelenlegi veszteségeket. A céget károsító lépések közé sorolják a pozsonyi hajójavítóra és a komáromi kikötőre kötött előnytelen bérleti szerződéseket is. Új fejlemény, hogy Alexander Rezes közlekedési miniszter egyetértett a vállalat privatizációs projektjével, viszont arról nem konzultált senki a szakszervezettel. A részletekről egyelőre annyit tudni, hogy a céget részvénytársasággá alakítják át, és a Nemzeti Vagyonalap lesz a tulajdonosa. NOVÝ ČAS A pozsonyi repülőtéren történt lövöldözés egyik szemtanúja szerint a kínai banda vezetőjét hátulról lőtték fejbe, egy másik kínait pedig bozótvágó késsel szabdaltak össze. A lövöldözésben mintegy harmincan vettek részt. Rajtuk kívül 19 személyt a rendőrség még a váróteremben elkülönített, miután kiszálltak a repülőgépből. Abszurd és lehangoló szlovákiai valóság, avagy mikor lesz szinkron emberek és elvek között? Demokraták nélküli demokrácia VOJTEK KATALIN Lehet, hogy különös kívánságaim vannak, de úgy szeretnék már végre tisztelni valakit a politikusok, közéleti emberek közül! Ez a számomra is megmagyarázhatatlan tisztelhetnékségi roham egyre gyakrabban tör rám az utóbbi időben, pontosabban olyankor, amikor az ellenzék a demokrácia szent elveinek védelmében száll síkra valaki mellett. Most éppen František Gaulieder van soron, akitől koalíciós képviselőtársai eléggé el nem ítélhető módon megvonták képviselői mandátumát. Tökéletesen igaza van az ellenzéknek, mivel az alkotmány is kimondja, OLVASÓI LEVELEK A külföldön tanulókról Szerencsére hét éve már mindenkinek megvan a lehetősége, hogy ha akarja és bírja, akkor külföldön folytassa tanulmányait. Ezzel a lehetőséggel a szlovákiai magyar fiatalok is élnek. Hogy tanulmányaikat egyáltalán elkezdhessék, és nyugodtan folytathassák, abban számos alapítvány, magánszemély és intézmény segít nekik. Megtérítették és megtérítik a tandíjat, a kolléhogy a képviselő a polgárokat képviseli, nem pedig a pártot, s egy jogállamban az alkotmány szent és sérthetetlen. Gaulieder védelmezői tehát a demokrácia ügyét védelmezik, csak éppen az, akinek nevét zászlajukra túzve indulnak rohamra a demokrácia védelmében, nem demokrata. A demokratákra ugyanis nem jellemző, hogy sovén elszólásokra ragadtatják magukat, márpedig ennek a magyar rokonsággal is megáldott/megvert képviselőnek a nevét egy tévészereplése alkalmávaljegyeztem meg, amikor is a magyar kisebbség felé nem épp a legdemokratább arculatát mutogatta. Gauliedernek arra a gium, az étkezés költségeit, valamint ösztöndíjat biztosítottak és biztosítanak számukra. E nélkül a segítség nélkül nagyon kevés szlovákiai magyar engedhette volna meg magának a külföldi tanulmányokat. De azért engedtessék meg nekem, hogy a jobbítás szándékával tegyek néhány észrevételt és javaslatot. Észrevételem az, hogy a különféle ösztöndíjakkal külföldön tanuló szlovákiai magyar diákok jelentős része (főleg a tehetségesebbek) tanulmányaik befejezése után nem térnek vissza Szlovákiába. A pontos adatokat nem ismerem, de egyes korszakára pedig, amikor az alkotmányellenes törvényeket sorozatban gyártó mečiari szavazógépezet olajozott csavarjaként működött, borítsuk inkább a jótékony feledés fátylát. Tiszteltem én a SSISZ-szagú képeladási botrányba ártadanul kevert, bátor besztercebányai püspököt, Rudolf Balážt is, egészen addig, amíg nem kezdte nyilvánosan magasztalni Jozef Tisót. Tisztelném az egyetemi autonómiáért bátran küzdő Juraj Švec rektort is, ha nem szavazta volna meg olyan engedelmesen a kisebbségeket diszkrimináló nyelvtörvényt, és felemelte volna szavát a magyar nyelvű városi egyetemekért is. Elítéltem persze becslések szerint a fiúknak az 50, a lányoknak pedig a 70 százaléka nem tér haza. Ezzel pedig pont azokat veszítjük el, akikre most a legnagyobb szükségünk volna. Félreértés ne essék, én most nem azt akarom elérni, hogy minden szervezet és magánszemély szűnjön meg támogatni a szlovákiai magyarok oktatását. Ellenkezőleg! Csak azt szeretném, ha a támogatásokat kicsit ésszerűbben, átgondoltabban használnák fel. Úgy, hogy itthon egyre több legyen az egyetemet, főiskolát végzett fiatalok száma, ne pedig egyre kevesebb. Javaslataim: végre már a Szlováa DU-íveket felülvizsgáló Macuška-bizottság praktikáit, csak épp a DU demokratáit - Milan Kňažkót, Roman Kováčot és a többieket - ismerem túl jól ahhoz, hogy tudjam, miként az orosz realisták egytől egyig Gogol Köpönyegéből, ők valamennyien Mečiaréból bújtak elő. Persze jól tudom, hogy itt is, akárcsak Gaulieder esetébe", nem személyekről, hanem elvekről volt, van szó, tisztességes, demokratikus elvekről. Csak azért jó volna már egy kis szinkron emberek és elvek között. Demokrácia demokraták nélkül nem létezik. Vagy ha igen, akkor olyan, mint a mai szlovákiai valóság - abszurd és lehangoló. kiában tanuló magyar nemzetiségű diákokat is támogatni kellene; külföldi tanulmányokat teljes egészében csak akkor kellene finanszírozni, ha az adott szakot Szlovákiában nem tanítják; minden támogatást és ösztöndíjat egy, a mostaninál szigorúbb szerződés aláírása után kellene folyósítani, s a kezesek a szülők lennének. Tehát ha az illető diák nem tér vissza szülőföldjére, a támogatást neki vagy a szüleinek kamatokkal együtt vissza kellene térítenie. Ha visszatér, a kölcsönt el kell engedni. Köteles Szabolcs Szepsi